Cselekmény: 1988-ban, 15 évvel Chile csatája után, amelyben a hadsereg átvette a hatalmat a megválasztott kormánytól, új népszavazásra került sor, ahol vagy az addigi diktátor Pinochet kap felhatalmazást további nyolc évre (si - azaz igen) vagy egy megválasztott kormány (no - azaz nem). Rene (Gael Garcia Bernal) menő reklámszakember, akit felkeresnek a "No" mellett kampányolók, hogy segítsen kidolgozni a koncepciót. Míg részükről az eredeti elképzelés alapvetően politikai és a Pinochet-rezsim bűneire hívná fel a figyelmet, Rene a szavazástól távolmaradókat szólítaná meg elsősorban azzal, hogy ne féljenek sem a változástól sem Pinochet bosszújától, és így egy rózsaszín világú filmet forgat le, ami szerint egy hepi világ jön, ha a "No" győz...

Téma: Ha nem egy dél-amerikai filmről lenne szó, akkor szólhatna akár a médiáról is, mint jelentős befolyásoló erő és ezzel illeszkedhetne a médiakritikus filmek hosszú (és mára unalmas) sorába, de ez egy dél-amerikai film, így sokkal inkább a szokásos politikai-társadalmi vonulatot látom benne, amely feltárja a Pinochet-diktatúrát.

Tartalom: Rövid felvezetőszöveggel kezdünk, hogy ne kelljen a népszavazást elmagyarázni és így csak a kampányra koncentrálhassunk. Az alapszitu tehát az, hogy kivételesen az ellenzék kaphat 15 perc műsoridőt, amelyben a "nem" mellett kampányolhat. A másik fontos alapvetés, hogy Rene reklámszakember és nem érdekli túlzottan a politika, így amikor felkérik termékként próbálja eladni, egy ideális világot vázol fel Chile jövőjével kapcsolatban függetlenül attól, hogy az mennyire hazug esetleg. A helyzet pikantériája, hogy az ellenkampányt épp főnöke vezetheti és a párharcuk felsorakoztat egy rakás médiás eszközt - lehetne ez a történet lényege, de ahogy fentebb írtam, nem ez a helyzet. Rene több szempontból is ellenpont: a politikából kihúzza magát, míg felesége keményen beleáll; a kampányra termékként tekint, míg az idősebb, valóban érintettek ezt zokon veszik és Pinochet bűneit akarják nyilvánosságra hozni; ő maga haszonélvezője a rendszernek, mígy apját pl. száműzték. Az ötlete működik, ami érzékenyen érinti a rezsimet, ekkor mutatkozik meg a diktatúra valódi arca és kisebb-nagyobb fenyegetések érik. E személyes tapasztalatok valamennyire azt eredményezik, hogy szvvel áll bele a kampányba, ugyanakkor összességében mégis inkább szakmai kihívásnak tekinti az ügyet.

Forma: A politikai drámák jegyeit viseli magán, többnyire száraz és érdektelen, majdhogynem lehetne akár dokumentumfilm is. Azonban van egy fontos formai jellemzője: először 3D-nek hittem, mert furcsán képhibásnak tűntek a kontúrok, de aztán kiderült, hogy ennek az az oka, hogy kb. a filmanyag harmada valódi korabeli felvételekből áll, ebbe vannak többször belehelyezve a mai felvételek és ezért tűnik néha úgy, mintha Rene egy másik térben lenne. Emiatt van egy másik fontos jellemzője is: a mai felvételeket is ugyanolyan korabeli kamerán evtték fel, mint az archív részletket, hogy elkerüljék a túlzott különbséget a régi és az új film minősége közt. Ez viszont olyan jól sikerül, hogy fel se tűnik, hogy pl. a tüntetés egy régi felvétel. Egy jelentős rész tesznek ki a reklámok is, ezek már egészen modernek.

Élmény: Inkább kordokumentumnak érzem, semmint játékfilmnek vagy médiakritikának. Chile történelmének egy fontos pontját meséli el a reklámkampányon keresztül, de filmként annyira nem fogott meg.

Érdekességek:

• Korábban láttuk: Gael Garcia Bernal (Korcs szerelmek, Anyádat is)
  
• Antonia Zegers a rendező felesége
• Az 1988-as népszavazásra buzdító kampányok sikeresek voltak, közel 100%-os volt a részvétel és persze a nemek nyertek 56-44 arányban.