Cselekmény: Johnny (Sterling Hayden) öt év után szabadul. Megunja a piti melókat és egy utolsó nagy dobást akar, egy lóversenypálya kirablását. Ez többemberes akció, de csak azokat avatja be a teljes tervbe, akiket feltétlenül szükséges, a "statisztákat", akiknek a feladata káosz keltése, nem. A probléma akkor kezdődik, amikor az egyik lovin dolgozó civil, a teljesen beavatott George (Elisha Cook Jr.) szája eljár otthon, csalfa felesége pedog továbbadja az infót szeretőjének...

Téma: Nincs most nagyon erőm gondolkodni (tudom, akkor ne posztoljak, de muszáj haladni), de nem sikerült felfedeznem központi gondolatot a történetben. Ugyanakkor erős a gyanúm, hogy Kubrick ironikusra vette a hangot, és ha épp nem is paródiának szánta, de mindenképpen játszott a műfaji klisékkel.

Tartalom: És máris egy érdekes eszközzel indít, mert egyrészt narrál, ami azért egy film noirnál nem szokatlan, de nem belső monológot hallunk, hanem valódi narrátort. De ennél érdekesebb, hogy kicsit megborítja az idősíkokat és picit ugrál közöttük, miközben felvezeti a különböző karaktereket. Nem vesézem ki őket egyesével, mindegyik kellően kidolgozott, hogy akár sokkal több időt szánjunk rájuk, már elszoktam az ilyen mélységű karakterábrázolásoktól, és még a mellékszereplőkben is több van annál, mint amennyi a szerepük. A lényeg, hogy többségük tipikusan noirosan tragikus alak, különösen az életszerűtlenül pipogya George, akit olyan szinten aláz felesége, hogy az már nevetséges (nem beszélve az utolsó közös jelenetükről). Szintén vicces figura a birkózó, aki alkata és tört angolsága ellenére magasszintű filozófiai gondolatokat mond fel folyékonyan, de hasonló mondható el a mesterlövészről is. És ha már a mesterlövésznél tartunk, mindenkire igaz, de nála figyelhető meg a legjobban, hogy vérprofik és simán veszik a váratlan akadályokat is, nem hagyják magukat eltéríteni a céltól. És akadályból van bőven, és ettől igazán szórakoztató/gúnyos a történet, ugyanis rendre bedob valami apróságot, ami megnehezíti az amúgy aprólékosan eltervezett akciót.

Forma: Természetesen noiros, bár nem olyan markánsan, mint egy klasszikus. Megvannak az árnyékok, a kevés fény, a falra vetülő árnyékrácsok, kissé alsó kameraszög, a lelakott díszletek és elhasznált ruhák (és arcok). De mégiscsak 1956-ot írunk és nem lehet mindenki Wilder, úgyhogy a párbeszédek már nem kifejezetten pörgősek vagy szellemesek.  A zene szépen növelte a feszültséget, a színészi játék nem volt túl erős, kissé már ósdinak hat.

Élmény: Bár a film nem volt nagy siker a mozikban, a kritikusok szerették és megalapozta Kubrick hírét - nem alaptalanul. Még nem erősen műfaji film és kevésbé kubrickos, de így is messze jobb a mostanában látott amerikai sikerfilmeknél. A szerepét beteljesíti, de lehetett volna sokkal erősebb annak fényében, hogy az egy évvel későbbi A dicsőség ösvényei már milyen szinten van.

Érdekességek:

• Korábban láttuk:
  • Sterling Hayden (Johnny Guitar, Dr. Strangelove, A keresztapa, Huszadik század)
  • Coleen Gray (Vörös folyó)
  • Elisha Cook Jr. (York őrmester, A máltai sólyom, A hosszú álom, Rosemary gyermeke)
  • Ted de Corsia (Spartacus)
  • Joe Sawyer (Érik a gyümölcs, York őrmester)
  • James Edwards (A mandzsúriai jelölt, Patton tábornok)
  • Timothy Carey (A dicsőség ösvényei)
  • Joe Turkel (A dicsőség ösvényei, Szárnyas fejvadász)
  • Jay Adler (A siker édes illata)
  • Dorothy Adams (Ninocska, Clemetina kedvesem, Valakit megöltek, Életünk legszebb évei, Sámson és Delilah, A földkerekség legnagyobb showja, A tízparancsolat)
• Még életben vannak: Joe Turkel (93)
• Az örmény Kola Kwariani valóban profi birkózó és sakkozó volt tragikus halállal: 77 évesen belekötött egy csoport tinédzser és agyonverték.