Tartalom

New York egyik fekete negyedében hétvégén nagy a hőség. Főhősünk Mookie (maga Spike Lee, a rendező) teljesen felelőtlen pizzafutár az olasz Sal (Danny Aiello) pizzeriájában. A környéken latinók, feketék, koreaiak, olaszok élnek, egyik központi helyük az évtizedek óta működő pizzéria, és ahogy vendégei a helyhez, úgy Sal is szeretettel viszonyul vendégeihez. Persze nem tűri az illetlenséget sem, pl. Rádiós Raheem bömbölő magnóját kikapcsoltaja, és Buggin' Out (Giancarlo Esposito) kekeckedését is kitiltással jutalmazza, miután az számonkéri Salt, hogy a falon miért nincs egy fekete hírsség képe sem az olaszokéi mellett. Buggin' Out bojkottot szervez, de szinte senki nem csatlakozik hozzá Rádiós Raheemen kívül. A hosszú, forró nap végétől ingerlékenyebb emberek a szoksásosnál jobban kezdenek veszekedni, mígnem Sal szét nem veri Rádiós Raheem nagy kincsét, a magnóját. Raheem bepipul és nekiesik Salnek, a kiérkező rendőrők pedig Raheem visszatartása közben megfojtják a fiút. A környék lakosai lázadásban törnek ki...

Spike Lee elkötelezett aktivistája a feketék ügyének, és mivel nemcsak napjaink jellemzője, hogy egy rendőri túlkapás során meghal egy fekete srác, amely után zavargások törnek ki, hanem akkoriban is történtek hasonló ügyek, jónak látta körbejárni a témát. és ezt nagyon ügyesen (vagy aljasul) teszi, ugyanis a rendőrökön kívül minden fél nézőpontját átérezhetően mutatja be, a film végére pedig úgy csűri-csavarja a dolgokat, hogy jobban sajnáljuk Sal pizzériáját mint rádiós Raheemet. És mielőtt utána olvastam volna, még az én fejemben is szeget ütött a gondolat, hogy basszus, egy csipp-csupp ügyből indult az egész, meghalt egy félig-meddig ártatlan ember, és mégis a pizzériát sajnálom jobban, sőt Raheem iránt szinte semmi részvétet nem éreztem. és ha ez tudatosul, akkor rádöbbenhetünk, hogy mennyire elcseszett világban élünk, ahol egy pizzéria többet ér, mint az emberélet. (És még tegyünk hozzá egy érdekességet: A filmben Mookie indítja be a folyamatot, ami lerombolja az éttermet, holott az jelentette munkahelyét, és jól ki is jöttek Sallel. Többen megkérdezték, hogy mégis miért tette ezt Mookie. Spike Lee azzal válaszolt, hogy ezt sosem kérdezte meg még fekete, utalva arra, hogy mennyire meghatározóak a faji előítéletek már gondolkodásban is.)

Megvalósítás

Félreértés ne essék, ez nem azt jelenti, hogy a fehérek rasszisták, a feketék meg nem; épp ellenkezőleg, mindenkiben él az előítélet rassztól függetlenül. Ez számtalanszor megmutatkozik a filmben, a szereplők a rendőröket leszámítva mind egy kisebbséghez tartoznak (latinók, olaszok, koreaiak) és előszeretetettel vagdosnak egymáshoz előítéletes megjegyzéseket annak ellenére, hogy ismerik egymást és tudják hogy alaptalanok a vádak. Egyszerűen csak beivódott a gondolkodásmódjukba. Egy külön montázst is kapott ez a szemlélet, amikor válogatott sértéseket vágnak a kamerába egy-egy kisebbség képviselői (még a zsidók is kapnak, pedig ők nem is szerepelnek a filmben). A leírásból nem derül ki, de alapvetően nem történetközpontú a film, hanem tucatnyi karakterből összeállított életkép, amely kirajzolja előttünk a közösség életét, viszonyait. vannak túlpörgetett öntudatú srácok (mint pl. A vadász éjszakája önjelölt papjának filozófiájából építkező Raheem), felelelőtlen, naplopó alakok, passzív megfigyelők...stb.

A film első háromnegyede a feszültség ellenére is könnyeden humoros, a karakterek picit lököttek, és igazából annyira idillinek tűnik a szájkarate ellenére a közösség, hogy már azon kezdtem elégedetlenkedni, hogy nem veszi figyelembe a realitásokat, a gettókra jellemző bűnözést, erre az utolsó fél óra ebből az ártatlan szájkaratéből tragikus fordulatot vett és nyoma veszett a derűnek, még az anyáskodó szentnek tűnő Nővér-Anya is véresszájú csőcselékké vált. A hangulatváltás azonban hirtelensége ellenére is túlságosan kiszámítható volt, így nem volt meg a katarzis. A feszültséget a hőség adja, amelyet élénk színekkel fokoznak (szinte mindent átfestettek forgatás előtt vörösre, sárgára), illetve bevallottan A harmadik ember ihletése révén rengeteg volt a dőlt szög, valamint felülről kamerára hajlás, amely egyfajta fenyegetettséget sugall. Már érződik az MTV és az akkor még underground rap hatása, a film egy teljesen videóklipszerű tánccal indul a Public Enemy zenéjére, ami többször visszatér ("Fight the Power"), illetve több utalás van a polgárjogi mozgalom két fontos képviselőjétől, Martin Luther Kingtől és Malcolm X-től.

Élmény

A történetnek megvan a maga vizuális sítlusa, ami mindenképpen jó pont, és a története sem szájbarágósan didaktikus, mint az Amerikai história X; sokkal életszerűbben kezeli az előítélet kérdését. Nem elnéző az erőszakkal szemben, de az elkövetőket megértően figyeli - de nem felmentve őket. Egyedül a rendőrség nem illett a képbe abból a szempontból, hogy túl negatívak lettek.

Érdekességek

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Danny Aiello (A keresztapa 2, Volt egyszer egy Amerika, Leon, a profi), Giancarlo Esposito (Közönséges bűnözők), John Turturro (Dühöngő bika, A nagy Lebowski), Frankie Faison (A bárányok hallgatnak), Samuel L. Jackson (Nagymenők, Jurassic Park, Ponyvaregény, Csillagok háborúja), Steve Park (Fargo), Miguel Sandoval (Jurassic Park), John Savage (A szarvasvadász), Frank Vincent (Dühöngő bika, Nagymenők, Casino)
- Ossie Davies (Polgármester) és Ruby Dee (Nővér-anya) házasok
- Robin Harris (Cukipöcs) 1990-ben, 36 évesen hunyt el szívrohamban