Cselekmény: 1909, az Amazon vidéke. Theo német felfedező, aki egy jaguárról álmodott, ezért utazott Dél-Amerikába. Utazásai során betegség támadja meg, amit csak Karamakate, a sámán tud meggyógyítani, így együtt indulnak útnak egy gyógynövény nyomába. A két férfi viszonya ellenséges, a sámán csak a gyarmatosító, erőszakos fehért látja benne, míg észre nem veszi egy alkalommal, hogy a német lerajzolt álma egyezik az övével...

Téma: Úgy indul, ahogy a Zama véget ér, de hasonlítják a 2001: Űrodüsszeiához, az Aguirre, Isten haragjához és az Apokalipszis mosthoz is többek közt. Egyfelől foglalkozik az őslakosok kizsákmányolásával, részben a két kultúra találkozásával, de végül az egyéni megvilágosodáshoz fut ki, ami az anyagi világon túli valóság megismerését jelenti.

Tartalom: Két cselekményszálunk van, az első a hosszabb, amely a betegeskedő Theo útját mutatja be. Sikerül rávennie a sámán Karamakatét, hogy segítsen meggyógyítani egy legendás gyógynövény segítségével. Karamakate törzsét a fehérek lemészárolták, ezért folyamatosan gyanakvással figyeli Theot és rendre felszólítja, hogy szabaduljon meg holmijaitól, mert feleslegesek, illetve többször rávilágít álszent magatartására, hiába jóindulatú a német. A gyarmatosítás legfontosabb jelenete az, amikor egyrészt a megnyomorított férfibe botlanak, aki inkább meghalna, mintsem hogy elveszítsen egy vödör kaucsukot, annyira megkínozták már, de a másik oldal is alaposan benne van, hiszen Karamakate egykori törzse is nekiállt termeszteni a szent növényt ipari mennyiségben. A másik cselekményszálban harminc évvel később Theo naplója nyomán ezúttal az amerikai Evans kéri Karamakatét, hogy vezesse el a gyógynövényhez pusztán tudományos érdeklődésből. Karamakate ugyanazt a szellemet látja kettejükben, ezért újra megpróbálja rábreszteni a fehér embert, hogy ne pusztán a konkrétumokat figyelje, hanem figyeljen oda a természet szavára és az álmok valóságára is. Itt tűnik ki, hogy az őslakosok világfelfogása más, ők minden fehér emberben ugyanazt a szellemet látják és nem az egyént, mint mi. Karamakate és a két felfedező kapcsolatai mutatják meg, milyen lett volna egy ideálisabb "összecsapás" a két, egymásra utalt kultúra között, amelyben mindkét fél tanulhatott volna egymástól, ehelyett a nyugati civilizáció ráerőltette magát az amerikaira. A két szál keresztmetszete a keresztény misszió, amely először az egyházi/kulturális gyarmatosítást mutatja be az árva bennszülött gyerekek erőből való nevelése révén, majd a második részre ennek következményét láthatjuk, mert az egykori gyerekek harminc évvel később szintetizálták a kereszténység és a természetvallás árnyoldalait és egy rémálomszerű szektává váltak.

Forma: A legfeltűnőbb tulajdonság a fekete-fehér szín, ami a korabeli fényképek hangulatát próbálta visszaadni, de nem állt meg ennyinél, a kontrasztos árnyék-fényjáték miatt ugyanis sokkal élesebbek és színesebbek lettek a képek. Viszonylag lassú a tempó, kevés a szokatlan kameraszög, kameramozgás meg talán nincs is. Vizuális szempontból még érdekesebb a trip, ennek örömére animált színek jelennek meg. Az őslakos színészek autentikusak (és részt vettek a forgatókönyv írásában is), zenében a csúcs a kissé botor szimfonikus mű túl hosszú felcsendülése a dzsungel közepén, ami jól passzol oda, csak ahogy írtam, túl hosszú.

Élmény: Kolumbiai filmben eddig még nem csalódtam, ezúttal sem kellett. A témaválasztás ebben a környezetben új és érdekes, noha igazi konklúziót nem vont le az egyénre vonatkozóan, általánosabban viszont már-már ökofilmként is értelmezhető, amennyiben a természettel való harmonikusabb együttélésre buzdít. Képei szépek, hangulatosak, nem sok hiányzott, hogy felnőjön a korábban említett nagyok mellé.

Érdekességek

• A két felfedző valódi: Theodor Koch-Grunberg (1872-1924) valóban itt hunyt el maláriában utolsó expedícióján, szerencsére filmet is forgattak közben; Richard Evans Schultes (1915-2001) valóban gumi után kutatva utazott oda, de végül a drogok egyik fontos ismerője lett. De lényegesebb esetünkben, hogy mindkettő olyan népekről hagyott feljegyzéseket, amelyek mára eltűntek.