Cselekmény: ...avagy "spirituális hangok". Az ötrészes sorozat első részében a narrátor Mozart életéről értekezik, majd a második részben orosz katonák indulnak az afgán-tádzsik határra. A harmadik részben már mindennapjaikat figyelhetjük meg...

Téma: A dokumentumfilmszerűség az orosz határőrök sivár, de élettel (-veszéllyel) teli, metaforikusan határon billegő mindennapjain keresztül próbál meglátni valami szépet.

Tartalom: A sorozat ötrészes, osszuk hát mi is öt részre: az elsőben meglepő módon elsősorban Mozartról kezd a narrátor elmélkedni, aki egyrészt nyomorult volt egy nyomorult élettel (különös tekintettel anyja haldoklására - erről később), mégis magasztosat tudott alkotni. A további négy részben a katonák mindennapjait láthatjuk a rutinszerű tevékenységektől egy fegyveres konfliktusig és egy szilveszteri buliig. A második részben a határra utaznak, a harmadikban "élnek", a negyedikben van az összecsapás és az ötödikben az újév. Bocs a spoilerért, de senki se számítson hagyományos narratívára, valójában nem történik semmi, vagy ha igen, akkor se azt látjuk. Javarészt merengő/unatkozó arcú katonákat látunk, néha van egy kis narráció, egy kis párbeszéd, de inkább csak próbálnak túlélni a mostoha körülmények között.

Forma: Ami kifejezőbb az üres tartalomnál, az a megvalósítás. Egyrészt az első résztől kezdve visszaköszön Mozart egyik zenéje, ütemet adva a filmnek, másrészt ekkor hangzik el az is, hogy Mozart anyja öt és fél órán keresztül haldoklott folyamatosan beszélve, de öntudatlanul - épp ennyi ideig tart a film is, ami a katonákat a helyszínt (határ) is figyelembe véve egyfajta fizikai-szellemi senkiföldjét jelent. Az első, félórás részben van képe egyetlen beállítást mutatni végig egy fenyvesről, ami mozdulatlan, de azért nem változatlan. A hátralévő részekben a katonákat többnyire magukban mutatja még társaságban is, az arcukra vagy csizmájukra koncentrálva, amelyek sokat elárulnak viselőikről. Sivár a táj, rosszak a körülmények, mintha A torinói ló végítélet-helyszínén lennénk. Sokat játszik a színekkel, időnként túlszínezi a képet, néha túlszaturálja, hol kifakítja vagy szépiásítja a hangulatnak megfelelően.

Élmény: De összességében mégiscsak azt nézzük öt és fél órán keresztül, hogy a kopár hegyvidéken (= sehol) random katonák (= senkik) látszólag érzelemmentesen álldogálnak (= nem csinálnak semmit). És ebben nagyon hasonlít pl. a számomra referenciává vált La libertadra, csak az hatásosabban mutatja a semmit, magyarul nekem nem jött át a világok közt ragadt katonák transzcendenciája.

Érdekességek

• Szokurov részben saját élményekből táplálkozott, hiszen katona apja révén sokszor helyezték ki különféle posztokra.
• És hogy mit kerestek oroszok az afgán-tádzsik határon? Mindkét ország épp nyakig volt a polgárháborúban, a határ pedig szinte védtelen volt, ezért az oroszok vállalták az őrséget 2005-ig. Azóta normalizálódott a két ország viszonya, aminek jelképes megkoronázásaként 2007-ben híd épült közöttük, de állítólag igény még lenne a védelemre, amit Kína tervez a jövőben ellátni.