Artúr filmélményei

Családi tűzfészek (1979)

2021. március 30. 10:02 - Liberális Artúr

Rendezte: Tarr Béla
Műfaj: dráma
Főbb szereplők: Horváth Lászlóné, Horváth László, Kun Gábor
Megjelenés: 1979, Magyarország
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 7,3
Ajánlott írás: https://magyar.film.hu/filmhu/magazin/a-lakaskerdes-a-korszak-egeto-problemaja-volt-csaladi-tuzfeszek-tarr-bela
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/csaladi-tuzfeszek-csaladi-tuzfeszek/movie-378

Cselekmény: Irénék kilencen élnek együtt egy kis lakásban, és elege van már apósáékból, mert amióta a férje, Laci bevonult katonának, állandóan cseszegetik az együttélésből fakadó konfliktusok miatt. Most épp az a baj, hogy felhívta egy új, cigány kollégáját, akinek palacsintát süt, emiatt viszont az anyós nem tudott levest főzni a munkából hazaérő apósnak. Aztán váratlanul megérkezik a katonaságból leszerelt Laci, persze előbb kocsmázni volt. Amikor Irén kollégája hazamenne, Laci és öccse lekísérik és megerőszakolják, majd hármasban mennek kocsmázni. Másnap Irén, Laci és kislányuk idilli napot töltenek együtt a vidámparkban...

Téma: Na ez most érdekes lesz, mert nem tudom. A korából, műfajából kiindulva a lakásválság a központi téma, de ez inkább csak ürügy, amiből kiindulva több motívum is megjelenhet. A történet zárójeleneteiben Irén a gyerekben látja boldogságát, Laci a szerelemben, azaz talán a családon van a hangsúly. De. Ami miatt érdekesnek neveztem, hogy mai szemmel a szexuális zaklatás kirívóan durva, de nem tudom, hogy ez negyven éve is ennyire erősnek hatott vagy sem. A többi korabeli film ismeretében hajlok arra, hogy elsősorban mégis ez volt a fő téma.

Tartalom: Mivel cselekmény szempontjából nem történik túl sok minden, inkább a karaktereken keresztül beszélnék a tartalomról. Az alaphelyzet a budapesti lakhatási válság, ami végigkísérte a huszadik századot, így Irénék kilencen zsúfolódnak egy lakásba. A családfő ötvenes, megjárta a világháborút és sokat dolgozva és spórolva felépített egy jó egzisztenciát, miközben három gyerekének családját is erősen támogatja. Ez adja a dominanciáját és az alapját, hogy állandóan beszól és kritizál mindent és mindenkit, elsősorban Irént. Nem is találunk rajta "fogást", míg a végén le nem omlik ez az erkölcsi alap és ki nem derül, hogy csak a szája jár, de nem spoilerezem el. Felesége van a hierarchia legalján, neki még Irén is beszól. A következő generációból lánya alig szerepel, egyik fia nem tudja a nadrágban tartani a farkát, a másik fia, Laci őrá üt, de érzelmileg nagyon függ Iréntől. Apja Lacit is leuralja, aki próbál kicsit egyensúlyozni apja és felesége közt, ugyanakkor alkoholista, minden pénzét elissza, "csak kétszer vágtam szájon Irént, az nem sok", a szakítás utáni békülést úgy képzeli, hogy elveszi közös gyereküket, így felesége kénytelen lesz visszamenni hozzá és simán megerőszakolja testvérével Irén kollégáját. Ebben az a legsokatmondóbb, hogy utána a megerőszakolt nő mégis elmegy a férfiakkal kocsmázni. A saját lakás ezeket az alapproblémákat nyilván nem oldaná meg.

Forma: A budapesti iskola stílusjegyeit viseli magán, kézikamerás, fekete-fehér, kicsit interjúszerű, kamerába beszélős közeliekkel. Annyiban már tarros, hogy viszonylag kevés a vágás, de ez talán nem annyira egyedi ebben a műfajban. A Niu pihez hasonlóan a lakásban mindig közelieket használ, ezzel is szűkítve a teret. Van ellenpontozás, pl. amikor két rögvalóság között napfényes vidámparkban vagyunk vidám zenével, és némi humor is előfordul, pl. amikor a címert ragasztgatják. A legnagyobb erénye számomra ugyanaz, mint a Filmregényben, azaz amatőrökkel játszatták el a szerepet, amely szerep tulajdonképpen a saját életük is lehetne, csak épp nem az. Ez garantálja a hitelességet, és ha nem is volt annyira erős, mint a Filmregényben, számomra ezúttal is ezerszer hitelesebb és természetesebb volt, mint bármelyik legendás alakítás. Állítólag mindent egyszer vettek fel. Zene nincs, csak gúnyosan tesznek be alá néhány vidám, idilli slágert.

Élmény: Ez az a fajta film, ami elől kamaszkoromban sikítva menekültem volna, de most már helyén tudom kezelni. A hangulata kissé vegyes, hiszen minden mocska ellenére a vége reménykedő és előremutató. Inkább kordokumentum, mint esztétikai élmény.

Érdekességek

  • Ez Tarr első filmje, ekkor még csak 22 volt. Ráadásul még csak filmes sem volt ekkor, hanem hajógyári munkás, mint a filmbéli Laci. Hobbiszinten érdekelte a dolog, a Balázs Béla Stúdió látott benne fantáziát és segítettek neki leforgatni. E film sikerének köszönhetően engedték tanulni a Filmművészetin.
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://arturfilm.blog.hu/api/trackback/id/tr5116481706

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása