Cselekmény: ...azaz "tehénbőr". A lány (maga a rendező, Liu Csiajin) várja, hogy vécére mehessen apja után. Az apa lánya segítségével megtervez és kinyomtat egy akciót hirdető papírt. A család megvacsorázik és remélik, hogy lányuk magasabbra nő, ha tejet iszik. Az apa táskát készít. Örülnek, mert a napokban sikerült többet eladni a szokásosnál a leárazásnak köszönhetően. Észreveszik, hogy a lány is nőtt vagy egy centit a legutóbbi mérés óta...

Téma: A filmben a rendezőt és valódi családját láthatjuk dokumentarista tálalásban, hogy mennyire fiktív, azt nem tudom, igazából nem is fontos. Alapvetően a megélhetési problémákra koncentrálnak a párbeszédek, de nem érzem, hogy különösebb cél lenne velük, mégha le is lehet vonni ezernyi következtetést egy-egy (bármilyen más hétköznapi) párbeszédből. Ha az utolsó mondatokat veszem alapul, akkor meg akarta örökíteni ezt a nehéz korszakot emlékeztetőül maguknak.

Tartalom: Tehát életképeket láthatunk a család anyagilag nehéz korszakából, ami rányomja a bélyeget a hangulatukra is. Sajátkészítésű bőrtáskákat árulnak, de az apa nem egy üzleti zseni és mostanában nem megy a bolt, pedig közeleg a lakbér és amúgy is tartoznak. A szomszédasszony meghalt, akinek jövedelméből egész családja élt. A leárazás sikert hoz ugyan, de az apa méltóságát sérti, hogy nem korrekt áron adja termékeit, a vevők viszont nem akarnak teljes árat fizetni. A közös étkezések során a szülők nélkülöző gyerekkorukról beszélnek és próbálnak tejet erőltetni a lányba, hogy erős legyen. Reménykednek a szebb jövőben. Ahogy írtam, ezekbe beleláthatunk természetesen általánosabb dolgokat, de nem éreztem annyira írányítottnak, hogy így kelljen rá tekintenünk. A "karakterek" közül az apa szerepel a legtöbbet, ő az ingerültebb és keserűbb a sikertelenség miatt.

Forma: A film védjegye az, hogy szélesvásznú képaránnyal, de közelről rögzített mindent egyetlen szűk szobában. Ez a szűkösség érzetét kelti és egyben jobban bevonja talán a nézőt is. Ráadásul nem is a jelenet tárgyát mutatják általában, hiszen az gyakran nem is férne bele a képbe, hanem egy közeli részletet, így gyakran a hangra vagyunk utalva. Nincs megvilágítás, semmi mesterséges eszköz, egy olcsó kézikamerával vettek fel mindent, ez a házimozi minőség is hozzájárul a tapinthatóbb közelséghez. A kamera statikus, nincs se mozgás, se zoom, jeleneten belüli vágás sem. A jelenetek hosszúak, pont 23 van belőlük, ahány éves a rendező. Zene nincs, csak természetes hangok.

Élmény: Szerintem nem mondható el rólam, hogy ne lennék elég nyitott, említhetnék hasonlóan lassú és cselekménynélküli filmeket, mint a La libertad, a Boldogan a tiéd vagy az ezzel a filmmel gyakran párhuzamba állított Jeanne Dielman. De ennek képtelen vagyok meglátni az értéket, mégis odavannak érte. Egy ötletnek rövidfilmnek jó, közel kétórás mozinak nem biztos.

Érdekességek:

• 2009-ben elkészült a folytatás is, tovább követhetjük nyomon a család történetét, csak eddigre a rendezőnk már befejezte a filmművészetit és világhírű rendező lett, a család viszont tésztabatyukat gyárt továbbra is.