Előzmények: A francia Pathe-testvérek 1894-ben alapították meg fonográf boltjukat, ami az 1920-as évekre leáldozott ugyan, de szerencsére megtetszett nekik a film is, és már 1896-ban vetíteni kezdtek. Ők vezették be a filmhíradót, együtt dolgoztak Melies-szel is, de előtte még inkább rivalizálásban gondolkodtak, miután felfedezték a nekik ügynökösködő de Chomon tehetségét a trükkfilmekhez. Albert Capellani (1874-1931) színészként kezdte, 1905-ben került a Pathehoz, amikor a cég elhatározta, hogy magasabb esztétikai szintre emelik a filmművészetet és "bevásároltak" hozzá megfelelő embereket. Később az Egyesült Államokban folytatta a filmezést, elsősorban irodalmi műveket dolgozott fel.

A film: Capellani tehát irodalmi feldolgozásokba kezdett, az első Az arles-i lány volt, ez a második. A történetben Gervaise-t iszákos pasija veri, majd elhagyja Virginie-ért. Gervaise megtépi Virginie-t, amiért a nő bosszút esküszik. Közben Gervaise beleszeret ismerősébe, Coupeau-ba és boldogan élnek, míg Virginie nem szabotálja az építkezést, ahol Coupeau dolgozik és a férfi súlyos balesetet nem szenved, ami után inni kezd... A jóval szofisztikáltabb és realisztikusabb Zola-regénytől eltérően a film Virginie-t teszi meg minden rossz forrásává, másik kiemelt témája pedig az alkohol veszélye lesz. Túl sokat erről nem is érdemes beszélni, eléggé kiherélték a regényt, ahogy képi megoldásaiban is visszalépésnek tűnik, hiszen statikus és teátrális, kissé szerkezetileg is szétesett. A fénypontja az utolsó jelenet, Coupeau viaskodása alkoholfüggőségével, ami bár borzalmasan teátrális, de kifejező. Az arles-i lányhoz képest visszalépés, inkább a Germinalhoz szintjéhez áll közelebb.

Érdekességek:

• Korábban láttuk: Jacques Varennes (Orfeusz)
• A Wikipédia szerint ez az első egészestés film, noha csak 36 perces.