Cselekmény: Kitahacsi és apja menő nó-előadók Tokióban, aminek az apa rendkívül örül, hiszen tehetséges utódja van. Egyik utazásuk során a vonaton egy utastársuk megjegyzi, hogy van még hova fejlődniük, van ugyanis vidéken egy sokkal jobb előadó, akihez tanulni járnak tokiói mesterek is. Kitahacsi önérzetét természetesen ez nem hagyja nyugodni és felkeresi a vidéki mestert, akiről kiderül, hogy csak egy öntömjénező masszőr. Megszégyenül a profi hallgatóság előtt, a dühös Kitahacsi kiviharzik tőle. Csak másnap értesül, hogy szégyenében a masszőr öngyilkos lett. Kitahacsi apja ezért eltiltja a nótól és kitagadja fiát. Két év múlva Kitahacsi utcazenészként tűnik fel...

Téma: A japán filmművészet egy kevésbé jelentős korszaka a háborús évek, részben mert a rendezők keze erősen kötött volt, és propagandaként elfogadható filmekkel jöhettek csak ki. Naruszének ezen filmjét is ilyennek érzem, mert bár illik az eddigi filmjeinek tematikájába, valahogy mégsem mond semmit. Kitahacsi bűnt követ el és megbűnhődik és jóváteszi és minden szép és jó lesz.

Tartalom: A történetet hadd spoilerezzem el kicsit: Az első harmadban tehát Kitahacsi nó-mesterként megszégyenít és öngyilkosságba kerget valakit, amiért kitagadják; a második harmadban utcazenészként vezeklésképp megtanít egy rászorulót művészetére, a harmadik harmadban pedig feloldozást nyer. Ez ugye alapvetően egy előremutató, szilárd erkölcsi magatartás, méltó egy dicső japánhoz, szóval átment a vizsgán. Na és mitől naruszés? Mert már harmadjára egy (játékidőben) egyenrangú női és férfi páros viszonyáról szól alapvetően a történet, és ahogy a Curuhacsi Curudzsironál (1938), itt is alapvetően a művészet, a művész vannak a középpontban. Gyanítom, hogy itt is szó lehet önéletrajzi elemekről, ahogy a fiatal és önhitt Kitahacsinak alázatot kell tanulnia. Ennél többet nem sikerült felfedeznem benne, nincs igazi mélysége a sztorinak vagy a karaktereknek, bár az is simán lehet, hogy a megfelelő ismeret hiányában simán elsiklottam fontos kulturális-társadalmi dimenziói felett.

Forma: Képileg messze a legjobb része az volt, amikor Kitahacsi táncot tanít az erdőben, emlékeztetett a Curuhacsi Curudzsiro (1938) erdős jelenteire, ahol a fák a méreteik miatt jelentéktelenné alacsonyítják az embereket. Ennél azért fontosabb, hogy a film kis híján musical, hiszen többször is tanúi lehetünk zenés előadásoknak. Itt természetesen nagy problémát jelent, hogy külföldiként nem tudjuk értelmezni és megítélni a nó-előadásokat, pl. simán lehet, hogy a vidéki dicsekvő előadása tök jó volt, Kitahacsié pedig gyenge, és ez mindjárt szatirikussá tenné az egész filmet.

Élmény: Nem volt túl erős élmény, egyszerű tanmese, amiből sokkal többet is ki lehetett volna hozni, persze nem ismerem a körülményeket, hogy 1943-ban ez mennyire volt lehetséges.

Érdekességek

• Korábban láttuk: Janagi Eidzsiro (Oharu élete)
• A cím fény-dalt jelent.