Cselekmény: Curuhacsi és Curudzsiro népszerű zenészek, egyikük, Curudzsiro, a fiú énekel, a másik, Curuhacsi, a lány hangszeren kíséri. Előadások után egy rendszeresen összekapnak, és büszekségük nem engedi, hogy engedjenek a másiknak, így az a veszély fenyeget, hogy szétválnak útjaik, pedig gyerekkoruk óta együtt vannak. Mivel a hasonló párosoknál az a szokás, hogy az előadók házasok, a színház igazgatója wellnesselni küldi őket, hátha meglátják egymásban az ellenkező nemet és összemelegednek...

Téma: Nem ismerem annyira Naruszét, és a korábban látott filmjénél is elég tanácstalan voltam. Először azt gondoltam, hogy egy fordított egyéni-társadalmi szerelmi történet lesz, amelyben a szereplők ugyan társadalmi nyomásra jönnek össze, de ez segít őket rádöbbeni, hogy tényleg szeretik egymást. De ez a szál elhalt, bár a végére talán visszatér. A másik gondolatom, hogy eléggé hasonlít Az utolsó krizantém történetének sztorijára, ezért valamilyen szinten talán maga Narusze útkereséséről van benne szó Curudzsiro révén. De őszintén szólva fogalmam sincs, egyik sem illik bele igazán.

Tartalom: A szerkezet könnyen dekódolható: előadás - összeveszés - szakítás - békülés. Az összeveszés azonban egyre durvább, ahogy a békülés utáni szintézis is egyre magasabb szintet ér el. Spoiler: Az utolsó "epizódban" a szakítással ér véget film, elmarad a békülés, azaz eléggé pesszimista filmmel állunk szemben. A kényszer- vs. szerelmi házasság témája azért tűnt kézenfekvőnek, mert a közönség már az első jelenetekben szóvá tette, hogy egy előadópárosnak házasoknak kéne lenniük, és a későbbiekben is próbálják őket összehozni, ami viszont nincs ellenére a párnak sem. A végén Curudzsiro a társadalmilag megfelelőbb megoldást választja, pedig tisztában van vele, hogy ezzel tönkreteszi Curuhacsit és önmagát is. A művészi önarckép azért kézenfekvő, mert Curudzsiro elszakad előadótársától és megpróbálja újraépíteni magát - sikertelenül. Egy fontos részlet van még, ami lehet hogy megmagyarázná az egészet, de a japán kultúra ismeretének hiánya miatt nem boldogulok vele: ez pedig az előadás. Vajon mit adnak elő, és ez mennyire állítható párhuzamba velük?

Forma: Többnyire érdektelennek tűnik elsőre, egyedül talán az erdős jelenet jelent jobb beállítást. ami az előbb írtam, most megismételhetem: a japán kultúra ismeretének hiánya miatt fogalmam sincs, hogy a zenei előadás jó vagy rossz volt, valóban fejlődtek vagy sem. A nagy, drámai jelenetek hiányoztak, de az utolsó találkozás elég ütősre sikerült, ahogy a karakterek erős érzelmeit visszafogottan kell megmutatniuk színészeinknek. Ez különösen Curuhacsinál sikerült jól, Curudzsiro kissé túljátszotta.

Élmény:  Szóval Naruszéval egyelőre nem vagyok jóban, nem sikerült még ráhangolódnom. A film megoldása valószínűleg a nem kevés játékidőt kapó előadásokban van, de ezeket meg nem értem. Egy írás szerint Narusze alapvetően ironikus alkat, ez részben megmagyarázná Curudzsiro tetteit, és ebben az esetben menten Sirk szintjén találnánk magunkat, ami nagyon nagy dolog lenne egy 1938-as film eseében.

Érdekességek:

- Korábban láttuk: Jamada Iszuzu (Véres trón, Testőr)