Cselekmény: Bevezető. Egy afrikai felfedező szerelme elvesztése miatti bánatában krokodilok közé veti magát. Első rész, az elveszett Paradicsom. Napjaink Portugáliájában vagyunk, főszereplőnk a középkorú, magányos Pilar, akinek idős és demensedő, kicsit ezoterikus szomszédja, Aurora egy éjjel rosszul lesz, krokodilokról kezd félrebeszélni. Kórházba kerül, haldoklik. Megkéri Pilart, hogy keressen fel egy Gian Luca nevű férfit...

Téma: A második részben Gian Luca feltárja Pilar előtt Aurora életét, kiderül, hogy mindent elsöprő viszonyuk volt, noha Aurora ekkor már házas volt. A történet önmagában lehet egy korszakokon átívelő szerelmi csalódás, de a cím és a kontextus ismerete ezt kibővíti politikai (gyarmatosítás) és filmtörténeti dimenziókkal is.

Tartalom: A cselekmény maga nem túl izgi, három fő szál van: a szerelmi bánatból expedícióra induló, majd öngyilkosságot elkövető felfedező; az egyedül élő, bánatosnak tűnő Pilar, aki visszautasítja egy barátja közeledését; a harmadik pedig Aurora és Gian Luca reménytelen házasságtörése. A zelső dolog, ami megbolondítja a történéseket, az a cím és a szerkezet. Mindkettő ugyanis a Tabura (1931) utal, amelyben ugye egy szerelmespár szembeszállt a hagyományokkal, de ezzel megszegtek egy tabut, ami megpecsételte sorsuk. Annak a filmnek két része volt, a Paradicsom és az Elveszett Paradicsom. Ezúttal ugyanez a két alcím volt, ám fordított sorrendben. A rendező állítólag azzal jellemezte a felépítést, hogy a történelem másnapossága az első rész, a második pedig a részegség. Ebből mindjárt adódik is a másik dimenzió, amit felvetettem, a kontextus. A mezei nézőnek ez talán fel sem tűnik, de nekem szerencsére volt már dolgom elég gyarmatosításról szóló, sőt, még portugál gyarmatosításról szóló filmmel is, így azonnal kiszúrtam, hogy pont azzal beszél a gyarmatosításról, hogy nem beszél róla. Tele vannak a jelenetek afrikai biodíszletekkel, amiből kiemelkedik Aurora jelenkori gondnoka, aki rideg szabályszerűséggel, látszólag együttérzéstől mentesen ápolja Aurorát. Tehát az első rész, a másnaposság, az elvesztett Paradicsom a második rész fényében a megkeseredett Auroráról szólna, ám valójában a hangsúly Pilaron van, aki viszont szintén nem túl boldog. Bár az ő motivációit nem ismerjük meg, a történetben vagy elutasítják vagy ő utasít el hozzá közeledőket, de mindenképpen egyedül van. A második rész a részegség, a Paradicsom, a beteljesült szerelemé és egyben Portugália egyik fénykoráé, amikor még birodalom volt. Itt van egy Pszichóhoz (1960) hasonló fókuszváltás, ahogy Pilarról átcsúszunk Aurorára, majd róla Gian Carlóra.

Forma: A film fekete-fehér, ami nekem kicsit indokolatlannak tűnik főleg a jelenkorban játszódó résznél, a többinél nyilván értem, hogy a múltat akarja vele megidézni. Ennek egy eleme szintén, hogy régebbi filmformátumot használt. A kamera nem mozog különösebben látványosabban, a fényekkel is csak egy-egy alkalommal játszódik. Van egy-két kreatívabb beállítás, pl. amikor oldalra dől a hullát imitálva, de nem éreztem tendenciát a használatának gyakoriságában, többnyire hagyományos beállításokat láthattunk. Sokkal érdekesebb a hang használata, a második részben ugyanis teljesen narrációba vált, párbeszéd nincs, mintha egy Llinas-filmben lennénk. Vannak viszont hangeffektek, de ezek is szelektáltak, egyeseket simán kihagynak, másokat meg benne hagynak, ami hol furán néma, de inkább hatásfokozó. A zene néhány korabeli, visszatérő rock and roll sláger, amelyek szintén furán hangzanak afrikai környezetben, de mivel visszatérőek, kapcsot jelentenek.

Élmény: Nem tudom, fura film, az a benyomásom, hogy alapvetően ez egy humoros film, csak nem értem a humorát vagy nehéz észrevenni, mint Sirk vagy A régi város (2016) esetében. Élveztem? Végülis igen, volt neki egy hangulata. Tetszett? Nem, nem volt elég látványos vagy agyeldobós. Megnézném újra? Nem hiszem, de emlékezetesen egyedi a stílusa.

Érdekességek

• Eredetileg egyértelműbben jelen lett volna a politikai szál, de pénz hiányában ez elmaradt.
• A krokodil a feliratokon "Dandy" néven szerepel, valójában Dundee. Igen, Krokodil Dundee. Ha ha.
• A filmben említett hegy és film természetesen nem létezik, ugyanakkor van egy kísértetiesen hasonlító filmcím, az 1952-es "A Kilimandzsáró hava" Gregory Peck, Ava Gardner és Susan Hayward főszereplésével. A film siker volt és a producer sem lett öngyilkos.