Cselekmény: ...avagy kb. "egy próféta halála". A dokumentumfilm Kongó első miniszterelnökének, Lumumba rövid kormányzásának időszakát mutatja be onnantól, hogy hatalomra kerül, majd két hét múlva már ki is tört a polgárháború...

Téma: És ez nem igaz, mármint hogy bemutatna bármit is a film vagy legalábbis nagyon szelektíven és számomra kissé összefüggéstelenül teszi. Két magyarázatot tudok elképzelni: a valószínűbb, hogy egyszerűen hiányzik a kontextus, nincs meg az a hozzávaló tudásunk, amivel értelmezni tudjuk a filmet. A másik, amit egy írás felvetett, hogy ez a "hiányok filmje", azaz pont arról szólna, ami nincs benne. Ezt elképzelhetőnek látom, de kicsit alibinek érzem. Inkább arról lehet szó, hogy nem sikerült ráfűznöm a rendező gondolatmenetére, így teljesen elvétettem az egészet.

Tartalom: Három narratívát visz párhuzamosan a rendező: az első régi felvételek Lumumbáról, aki a Belgiumtól 1960-ban függetlenedett Kongó első miniszterelnöke lett, de rövid idő után katonai puccs áldozata lett. A második narratíva jelenkori interjúk belga érintettekkel, amelyek inkább a külső, tárgyilagosabb helyzetértékelését adják az eseményeknek, például mi volt a média szerepe. A harmadik narratíva személyes, hiszen a haiti rendező szülei 1962-ben franciául beszélő, szakképzett feketeként Kongóba költözhettek segíteni az ország formálódását. Persze Lumumba ekkor már halott, ez a szál csak arra jó, hogy valamennyire lefesse a diktatúrába hajló országot. A problémám, amit már az előző bekezdésben is említettem, hogy már a cím is "hazudik", hiszen egyszer sem esik szó róla, miért kellene prófétának tekinteni Lumumbát. Ez vagy azért van, mert egyértelmű annak, aki nézi, vagy valóban pont ki akarja kerülni a lényegi pontokat. Lumumba egyetlen beszédét láthatjuk, de ott se halljuk, azt, amivel felvezetik (vagy legalábbis csak egy kis részét). Nem tudunk meg semmit politikai tevékenységéről, csupán hogy a hadsereg puccsot hajt végre, elfogják, megölik. A jelenkori interjúk is általánosságokról szólnak és nem konkrétumokról, például hogy a média tárgyilagossága mennyire lehetséges, vagy pl. hogy milyen politikai mítoszai vannak az afrikaiaknak. A rendező személyes élményei pedig végképp nem kapcsolódnak, hiszen ő még nem is élt akkor Kongóban; egy árulkodó nyom lehet, hogy történetének egyik leghangsúlyosabb pontja az, amikor élete első filmfelvétele gyerekkorában egy bikaviadal, de nem az események érdeklik, hanem a képélesség. Ebből kiindulva itt sem a történtekre kellene koncentrálnunk, hanem a formai elemekre?

Forma: Esszészerű a kivitelezés, a rendező a három szálat felváltva mutogatja, közben narrál félig tárgyilagosan, félig személyesen. Bár nem tér el a tárgyától és attól, amit épp mutat, olyan rendszeresen előfordul, hogy belgiumi életképeket mutat, miközben Kongóról beszél. Ennek részben prózai oka van, miután a kongói titkosszolgálat ráállt, jobbnak látta nem odautazni interjúztatni (Mobutu ekkor még javában uralkodott), így maradtak a belgiumi interjúk, híradórészletek, saját emlékek.

Élmény: Ahogy írtam az elején, nem sikerült ráfűznöm, ráhangolódnom a rendezőre, így kissé kaotikusnak láttam az egészet, végig az volt az érzésem, hogy kerülgetjük a forró kását, és ez frusztráló tud lenni, ha nem tudjuk, mit kerülgetünk. Inkább személyes volt, mint informatív.

Érdekességek

• A rendező még egyszer visszatért a témához, 2000-ben játékfilmet forgatott Lubumbáról.
• Egy korábbi kongói film kapcsán már röviden összegeztem a Kongói Demokratikus Köztársaság történelmét, itt van még egyszer: A Kongó folyó a világ egyik legnagyobb folyója, környékén már közel 100 ezer éve is éltek emberek, végül a nagy bantu népvándorlások során alakult ki népessége. Belgium gyarmatosította a kongói királyságot a 19. század végén, az erőltetett gumitermelésbe milliók haltak bele bő húsz év alatt. 1960-ra vívták ki függetlenségüket, ami katonai diktatúrába torkollott. Az 1990-es években a ruandai polgárháború átterjedt Kongóra is, 2003-ig két nagyobb háborúban milliók haltak meg, de azóta is vannak kisebb konfliktusok. Többek közt ennek következtében az ország - noha kiválóak a természeti adottságai - az egyik legszegényebb és legelmaradottabb, holott a világ egyik legnagyobbja és legnépesebbje.
• Ami Lubumbát (1925-1961) illeti, sorsszerűen a családneve jelentése "könnyen halók örököse". Karizmája miatt több szervezet vezetője volt, 1958-ban alapítója lett egy nemzeti mozgalomnak, ami 1960-ban meg is nyerte az első választást. nem volt sok ideje érdemi tettekre, bő két héttel később a reformokat hiányoló kongói hadsereg egy része már fel is lázadt, a harcok törzsi konfliktusokká szélesedtek, a hadsereg nevében Mobutu pedig gyakorlatilag átvette a hatalmat, letartóztatta Lubumbát és 1961-ben kivégezték belga közreműködéssel. Mobutu (1930-1997) kemény diktatúrát épített ki, maga javára kifosztotta az országot, végül 1990-ben már kénytelen volt a társadalmi-gazdasági-politikai nehézségek hatására enyhíteni, majd a ruandai polgárháború átterjedése Kongóra 1997-ben végleg megbuktatta.