Cselekmény: 1240, Oroszország. Nem elég, hogy az oroszok a tatárok hadait nyögik, még a németek is kegyetlen támadást indítanak lemészárolva mindenkit. Miután elfoglalják Pszkov városát, a következő város, Novgorod segítséget kér a már bizonyított hadvezértől, Nyevszkijtől (Nyikolaj Cserkaszov), hogy vezesse őket a csatában. A város elitje persze inkább kimaradna a harcokból és egyezkedne az ellenséggel, Nyevszkij azonban elsősorban a hazaszerető parasztságra, azaz a népre számít a teljes orosz föld védelmében...

Téma: Elég nyílt németellenes propaganda, ami elsőre fura az 1938-as dátumot tekintve, hiszen akkor még nem álltak hadban a németek és a szovjetek, bár persze az ellenségeskedés már megvolt. Ezt leszámítva ráhúzhatunk valami sablonos igazságosság-hősiesség mázat, de nem igazán fejt ki semmilyen témát sem a cselekmény.

Tartalom: Nem túl bonyolult a cselekmény: a nyitójelenetben megtudjuk, hogy Nyevszkij egy nagyszerű vezér, az oroszok pedig a tatároktól nyögnek, de nagyobb veszély mégis a német. A második jelenet a történet szíve, ebben szerepel ugyanis három novgorodi főhősünk, a jókedvű kovács és két harcos, akik közül két utóbbi egy hölgy kezéért verseng. Nekik köszönhetően van humor és baráti érzelmek, enélkül a film sivár lenne. A következő jelenet a németek kegyetlenkedését mutatja be, ez eddig a film harmada. A következő, nagyobb harmad a háborús készülődés és a csatajelenet, majd az utolsó harmad a következményeké. Az üzenet elég egyértelmű, a németek rosszak, a gazdag oroszokat nem érdekli semmi a saját bőrükön kívül, a nép viszont hajlandó harcolni a hazáért. Személyisége csak a korábban említett hármasnak van, még a címszereplőnek sincs. Eisenstein mentségére, nem kapott túl szabad kezet, a nyakára ültettek egy forgatókönyvírót és egy segédrendezőt, nehogy véletlenül eltérjen az ideológiailag helyes irányvonaltól.

Forma: Ez már természetesen érdekesebb, valahol félúton látom a Patyomkin páncélos (1925) és a Rettegett Iván (1946) között, és nem csak azért, mert nem láttam több filmet Eisensteintől. Ez simán lehetett volna némafilm is, a párbeszédeknek sok funkciójuk nem volt, aminek meg igen, azt ki lehetett volna írni szövegesen is. Jellemző, hogy szinte sosem párbeszédek folytak, hanem felszólalások, a kamera pedig ilyenkor csak a beszélőt mutatta, jellemezően kicsit alulról, hogy még ezzel is kiemelje a beszélőt, egyben heroizálja. Ez az alsó szög végig megmaradt, kevés talaj látszódott és rengeteg égbolt. Nem értettem, hogy miért néz ki úgy, mintha stúdióban vették volna fel a jól láthatóan külső jeleneteket is; nos, egyrészt a fényerőt túltolták, másrészt nyáron forgattak, ezért a fákat lefestették. Mindezek együtt egy nagyon színpadias hatást kölcsönöztek a látványnak. És itt még nincs vége, ugyanis a film egyik legfontosabb eleme a zene volt - Prokofjev, ki más - , annyira, hogy előbb volt meg, mint a film, és sokszor az ütemezést a zenéhez igazították. Ez elég hatásos tud lenni egy csatajelenetnél, gondoljunk csak a hasonló elven működő zenei videóklipekre, de nálam sokkal jobban betalált a stilizált jelmezű németek lassú rituáléi. nagyon statikusnak hatott az egész, a karakterek bábszerűnek, mint egy Dreyer- vagy Bresson-film esetén. Bár talál találóbb egy másik blog jellemzése, ami operaszerűnek állította be. Végre ezzel megint lett egy olyan film, ahol a zene önállóan is elég erős, mehet is a listámra. A montázsairól ismert Eisenstein vágásai ezúttal nem voltak túl erősek, nem tudom, hogy a párt tiltotta le róluk vagy nem is próbálta. A csatajelenetet szokták még kiemelni, amely elég sok statisztát felvonultatott és állítólag több filmet közvetlenül megihletett (Spartacus (1960), Doktor Zsivágó (1965), Falstaff (1965), Csillagok háborúja (1983)); engem bosszantottak az életszerűtlen, komikus hatást nyújtó gyorsítások.

Élmény: Nem véletlenül tartják gyengébb filmnek, és nem a propaganda a baj, hanem hogy a történet semmitmondó, nincs mögötte egy gondolat, amire felépítené a cselekményt. Pedig megvalósításában egészen erős. Ki tudja milyen lett volna, ha Eisenstein szabad kezet kap...

Érdekességek

• Korábban láttuk: Nyikolaj Cserkaszov és Andrej Abrikoszov (Rettegett Iván)
• A film tehát németellenes propaganda olyannyira, hogy kezdetben konkrétan tele akarták rakni  horogkeresztekkel, de ezt végül elvetették. Nagy siker is lett, de a poén, hogy a bemutató után rövidesen megkötötték a hírhedt megnemtámadási egyezményüket és azonnal le is vették a műsorról - amíg ki nem tört a háború, mert utána rögtön vissza is tették :D
• Állítólag volt egy hosszabb rész, amiben jobban összevesznek a novgorodiak, de ezt Sztálintól való félelmükben inkább megsemmisítették.
• Mi volt a valós történelmi helyzet? A második kereszteshadjáratban elfoglalt izraeli Akko városában alapult meg a Német Lovagrend 1191-ben, amely eredetileg orvosi feladatokat látott volna el, de egyre jobban militarizálódott. A város elvesztése után 1211-ben Erdélybe (Brassó körzetébe) költöztek harcolni a kunok ellen, ám saját államot akartak létrehozni, ami a mi II. Andrásunknak nem volt ínyére és 1225-ben kiűzte őket. Ezután kapták meg a pápától Poroszországot, és rendre hadjáratokat indítottak környező keresztény országok pogányai ellen, így kerültek képbe az oroszok is. Nyevszkij, avagy I. Sándor (1221-1263) eközben sikeres hadvezér volt, ám a novgorodi arisztokrácia kiutálta, legalábbis amíg be nem tojtak a közeledő németekről és vissza nem hívták, hogy 1242-ben legyőzze őket egy befagyott tavon. A csata legszomorúbb adata, hogy valószínűleg egyáltalán nem szakadt be a jég, ezt csak később hozzáköltötték.
• A Német Lovagrend végül lassan elvesztette minden területét, a kegyelemdöfést Napóleon adta meg elvéve mindenüket. Magát a lovagrendet párszor feloszlatták, de mindig újjáalakult, ma is léteznek, mint jótékonysági szervezet. Nyevszkij később a tatárokkal együttműködve Vlagyimir és Kijev hercege is lett, szentté avatták, az ő leszármazottja Rettegett Iván és a Romanovok is.