Cselekmény: Egy kicsi, vallásos faluban járunk, ahol Muzamil születésekor balszerencsés jóslatot kap: húszévesen meg fog halni. Apja ezt nem bírja elviselni és inkább külföldre megy dolgozni, anyja pedig a széltől is óvja a fiút. Muzamil felnő, dolgozik és szerelmes lesz, a halálra készülvén istenfélő életmódot folytat; készen áll a halálra. Megismerkedik a falu szélén élő, sokkal világiasabb életet élő Suleimannal, aki filmesként bejárta a világot és mesél a falut sosem el nem hagyó fiúnak...

Téma: A rendező elmondása szerint a történet célja rávilágítani a társadalmi skatulyákra, de ezzel vitatkoznék, mégis honnan tudná ő jobban...? :D Talán felszínes így értelmezni, de hát konkrétan végig arról szól a történet, hogy Muzamil a halálra készül, az élettel meg nem foglalkozik, így pedig nem él, rosszul él.

Tartalom: A jóslattal indítunk, és kell némi nézői jóindulat, hogy ezt komolyan vegyük - bár nem tudom, Szudánban mennyire babonásak az emberek, de ez így kissé meredeknek hat. De játsszunk együtt a karakterekkel, mindenki készpénznek veszi, hogy Muzamil meg fog halni, apja elmenekül, anyja gyászol, Muzamil maga pedig végül a halálra, azaz a túlvilágra készülvén hol máshol találná meg a helyét, mint a mecsetben. Eközben azonban folyamatosan ostromolja őt az élet elsősorban a szerelem révén, majd jelentőségteljesebben a rossz erkölcsű Suleiman révén, aki világiasan élve habzsolja az életet. Nem mellesleg filmes, így lehetne akár önéletrajzi történet is a művészi öntudatra ébredésről, de nem lesz az, csak annyi a filmek szerepe (pl. a Kairói állomásé (1958)), hogy Muzamil lásson valamit a világból. Ha a rendező állítását nézzük a társadalmi skatulyákról, természetesen van abból is bőven, akár önskatulyákról is beszélhetünk, pl. amikor az apa emlékezvén vízbefúlt testvérére inkább elhagyja családját, mintsem hogy át kelljen élnie újra, vagy ott a világias Suleiman, akit mindenki züllöttnek könyvel el életmódja matt - nem alaptalanul - , miközben számos falusinál jobb ember.

Forma: Hasonlóan vagyok vele, mint a tartalommal. Sok a szép, jelképes kép, nem félnek használni a fényeket vagy a fókuszt, ezek ugyanakkor gyakran üresnek hatnak, és oké, hogy szépek, de sokszor nem elég kifejezőek. A legizgalmasabbak azok a képsorok, amikor valamilyen álom- vagy eksztázisban átélt képet látunk, ezek már tényleg kifejezőek (pl. amikor Muzamil anyja Máriaként tartja karjaiban fiát, Jézus-Muzamilt). A színészek rendben voltak, különös tekintettel arra, hogy Szudánnak gyakorlatilag nincs filmipara és tévések és színpadi színészek közül kellett válogatni, illetve Muzamil pl. teljesen amatőr. Zenére nem emlékszem, csak a Suleiman házából kiszűrődő, modern popdalokra.

Élmény: Hurrá, volt egy szudáni filmem is, elsőnek nem is rossz. De sokkal többet ki lehetett volna hozni az alapötletből és ügyesebben megvalósítani, így kissé életszerűtlen maradt. Formailag ugyanez, hiába vannak szép képei, ha nem adnak hozzá a film gondolatához. Ez negatívan hangozhat, de összességében simán merem ajánlani, befér a top 10 észak-afrikai filmélményembe.

Érdekességek

• A vetített filmek egyike a szudáni Gadalla Gubara (1920-2008) dokumentumfilmje volt, akit Sembenéhez hasonlóan az afrikai mozi egyik atyjának tartanak.
• A filmet a szudáni forradalomnak ajánlották, ami épp a forgatás alatt zajlott 2018-2019-ben, és a stábot is érte erőszak. Az előzménye az volt, hogy Szudán népeit Egyiptom, illetve rajtuk keresztül a törökök, majd a britek uralták, míg az 1950-es években Egyiptom, így Szudán is függetlenedett. Az országon belüli autonóm törekvések azonban azonnal polgárháborúba torkolltak. Miután ezt az akkori elnök képtelen volt kezelni, 1989-ben puccsal hatalomra került a harminc évig uralkodó el-Basir, aki szintén nem volt a helyzet magaslatán, de erőszakkal egyben tudta tartani az országot 2011-ig, amikor végül kivált Dél-Szudán. Ez azonban csak további nehézségeket hozott és 2018-ra akkora gazdasági válság keletkezett, hogy elsöpörte őt a népharag. elvileg most egy átmeneti kormány van, ami átvezeti demokráciába az országot, de hallottunk már ilyet máskor is...