Cselekmény: Johnt fiatal tanárként a semmi közepére küldték tanítani, nem csoda, hogy alig várja, hogy hazarepülhessen a karácsonyi szünetben Sydneybe. Ehhez előbb Yabbába kell utaznia, ami ugyanolyan élhetetlen, dögunalmas, proli hely, mint ahol tanít, csak ez már egy bányászváros és nem falu. Jobb híján elmegy kocsmázni, ahol a legnagyobb truváj a fej vagy írás játék, de ilyen körülmények között még ez is lázba tudja hozni. Kezdetben nyer és ez felcsillantja a reményt, hogy visszafizetheti tandíját és megszabadulhat a tanári állásától, persze nem jön össze és a döntő pillanatban veszít. Pénz hiányában egyelőre kénytelen a városban maradni...

Téma: Igazából egyik kritika sem fogalmazta meg a témáját és nekem is ez a problémám vele: nincsen neki. Kicsi spoiler: John a történet során a városiakhoz hasonló ösztönlénnyé züllik, ebben pedig nagyon hasonlít a korszak egy rakás más filmjére Az előadástól (1970) az Apokalipszis mostig (1979), de velük ellentétben e lecsupaszított emberi mag nem egy felfedezés, nem jár vele semmilyen felismerés.

Tartalom: John tehát egy vidékre kényszerült, nagyvárosi tanár, ennek megfelelően van azért benne némi vélt és valós felsőbbrendűségi tudat a vidéki prolikkal szemben, akik szinte csak vegetálnak - és sokat isznak. Hazafelé útbaesik Yabba városa, ami ugyanolyan vegetálós-iszákos hely, csak sokkal intenzívebben. Ekkor még azt hittem, ez valami olyasmi film lesz, ahol egy kisváros lakói valamilyen szektás-rituális társaság, de nem, csak isznak. Mintha csak Kelet-Európában lennénk, kötelező inni és itatni, ami lépésről-lépésre lebontja Johnt: elveszíti pénzét, szállását, aztán szerelmét, bűntelenségét. A legfontosabb mellékkarakter, ellenpárja-párhuzama az alkoholista orvos, aki tudatosan vállalja az ösztönlétet és szerinte a civilizáltság csak máz, az erőszakos, legbelső lényeg változatlan. Ezen a ponton bukik el a történet, mert míg pl. Az előadásban (1970) az ego feladása alapvetően pozitív és tanulságos, itt nincs szintézis, csak kimászni lehet az alantas létből. Persze lehet azzal érvelni, hogy a végére John is azonosult valamelyest a vidékkel, de én ebben nem láttam emelkedettséget. A karakterek kissé túlzónak tűnnek, nem hiszem, hogy az ausztrál vidék népe ennyire züllött lenne, de ha van ausztrál olvasóm, javítson ki :) Ez a túlzás többnyire taszító, de helyenként vicces, pl. amikor orvosunk részegen filozofálni próbál az erőszakos emberi természetről, miközben mögötte nagyban verekednek. A nagy problémám az elrontott témával párhuzamban John karaktere, akinek bekattanása a tetőponton nem igazán indokolt. Irodalmilag igen, értem a funkcióját csak nem életszerű.

Forma: A fojtogató légkört jól kifejezi az állandó hőség, a börtönként mindent körülvevő puszta, miközben a belső terek meg mindig zsúfoltak. Az egész film alatt nyugtalanító háttérzene van, tényleg mindig azt várja az ember, mikor kerekedik az egészből ki valami Dogville-szerű (2003). Néhány dramaturgiailag fontos helyen a vágások felpörögnek és gyakran kiegészülnek egy-egy fantáziaszerű, jelképes bevágással is, de a fő látványeszköz a fény, a sötétben erősen világító lámpafényekkel adnak plusz dinamikát a képeknek. A színészek rendben vannak, különösen az orvos karaktere sikerült jól, a többi városi már kicsit karikatúraszerű. Ja és ne felejtsük ki a leghírhedtebb kenguru-vadászat jelenetet, ami egyrészt elég nyíltan idézi A játékszabályt (1939), másrészt majdnem teljesen valódi, a stáb valódi vadászokat kísért el.

Élmény: Az ausztrál újhullám egyik első filmje, kár érte, mert ott volt benne a nagyság lehetősége, mind az alapötlet, mind a kivitelezés jó volt, csak épp felszínes maradt, nem tudott előállni egy komolyabb gondolattal. Talán csak félreértem és egy ausztrálnak sokkal többet mond. Érdemes megnézni, jó film.

Érdekességek

• Korábban láttuk:
  • Donald Pleasence (A nagy szökés)
    
  • Chips Rafferty (Negyvenezer lovas, Karácsonyi vakáció)
  • Jack Thompson (Jimmie Blacksmith dala, Csillagok háborúja)
• Chips Rafferty a film megjelenésének évében, 1971-ben hunyt el 62 évesen.
• Sylvia Kay ekkor a rendező felesége volt.
• Még életben vannak: Jack Thompson (81), Maggie Dence (80)
• A kenguruvadászat tehát valódi volt, valójában még a forgatás előtt vettek fel egy valódi vadászatot, ám a stáb elég nehezen viselte, főleg miután a vadászok természetesen berúgtak és kevésbé voltak már szakszerűek.
• A film kis híján elveszett, mivel bár kritikailag sikeres volt, bevételileg viszont nem. Egy eredeti negatív csak 2004-ben került elő, nem sokon múlott, hogy megsemmisítsék.