Cselekmény: Az 1870-es években a vámpírok szervezetekbe tömörültek, két jelentősebb az amerikai maffia és a német, Drakula-vezette társulás. Drakula fia, Werner tudósként azon dolgozik Havannában, hogy a vámpírok nappal is kimerészkedhessenek a szabadba, és talán sikerrel járt. Unokaöccsén, Pepén követi nyomon a kísérlet eredményeit, aki elől elhallgatja, hogy vámpír és gyerekkora óta itatja vele a szérumot. A mit sem sejtő Pepe eközben emberként élve trombitás lett és a kubai diktatúra ellen szervezkedik az 1930-as években. Amikor fény derül a szérum létezésére, különböző hátsó szándékkal az amerikai és az európai vámpírok is Kubába utaznak, így Pepének rövidesen egyszerre kell megküzdenie a kubai hatóságok mellett két rivális vámpírbandával is...

Téma: Eléggé nyílt módon a kubai politikai helyzetre reflektál a a történet, amelyben az ország népe nem csupán az elnyomó politikai rendszernek van kitéve, hanem Amerika és Európa befolyásának is. A vége talán arra akar utalni, hogy lesz egy Kubából kiinduló világforradalom, de ennyire azért nem ment bele a történet semmibe, végig felszínes maradt.

Tartalom: Az alaphelyzetet gyorsan felvázolják, innentől kezdve felváltva mutogatják a cselekményszálakat középpontjukban Pepével. Az egyik szál az amerikai, maffia-vámpíroké, akik földalatti strandot akarnak építeni Európában, ezért nem érdekük, hogy a napvédő szérum forgalomba kerüljön. Az európai vámpírok ezzel szemben a szérumból szeretnének meggazdagodni. A közös pont ugye, hogy egy kubai találmányt akarnak "kizsákmányolni". Werner viszont szabadon hozzáférhetővé tenné bárkinek a receptet a világ javára. Pepe pedig egy idealizált kubai, nőcsábász, trombitás, harcol a diktatúra ellen. E szál gyengéje, hogy a diktatúráról nem tudunk meg semmit azon kívül, hogy van. Elspoilerezni nem akarom a végét, de anélkül nehéz beszélni róla... de megpróbálom. A lényeg, hogy a szérum ( = kubai szellemiség?) nem egészen az elvártak szerint működik, ezért nem tud vele mit kezdeni egyik vámpírbanda sem, ellenben a nyilvános megosztása elhozza a világforradalmat és mindenki egyenlő lesz. Ez a nem túl komplex, áthallásos történet lényege; alapvetően humoros akar lenni, de ez a humor inkább közönségesen gyerekes egy-két kivételtől eltekintve (ld. a mozit). A jobb humor egyik alapja, ami akár magyar sajátosság is lehetne, hogy a külföldiek mind fennakadnak a kubai rögvalóságon kezdve a hanyag szállítóktól az ideges szomszédokon át a csövesig vagy a kóbor kutyákig.

Forma: A rajzolás elnagyolt, karikatúraszerű, nem túl kifinomult, ami nem feltétlenül baj, csak jelzem, hogy ilyen a stílusa. Ilyenkor azért igyekszem mindig figyelni a részletekre is, hogy milyen a háttér vagy a nem fókuszban lévő dolgok, és hát többnyire nem voltak ilyenek, de azért előfordult egy-egy kreatívabb részlet (a kedvencem továbbra is a mozis jelenet, ahol valódi filmet mutattak a rajzfilmfiguráknak). Nagy szerepet kapott a zene, konkrétabban Pepe jazzes trombitajátéka, ami megadta a kubai hangulatot.

Élmény: Nem nyűgözött le, sem a története nem volt túlságosan kielégítő (gyereknek túl felnőttes, felnőttnek nem elég intelligens), sem a rajzok nem varázsoltak el, pedig ez nem feltétlenül pénz vagy aprólékosság kérdése, hiszen épp olyan magyar animációkon láthattuk, hogy pálcikaemberekkel is lehet jót csinálni, ld. Sisyphus (1974) vagy Rondino (1977). Mindenesetre aki tud nevetni azon, hogy milyen az, amikor az amerikai vagy európai filmes klisék nem működnek a kubai (vagy ugye magyar) környezetben, az tehet egy próbát.

Érdekességek

• A filmben emlegetett Machado tábornok (1869-1939) 1925 és 1933 között volt hatalmon, ám egyre diktatórikusabbá vált és végül megpuccsolták.