Cselekmény: ...avagy a "vöröslámpás bandita". Mert vörösfényű zseblámpával járja a házakat, amiket kirabol, és gondolkodás nélkül megerőszakolja a nőket és lelövi őket. Már az anyja is el akart vetetni, de nem jött össze, megszületett a nyomorba, betörésekből tarja fenn magát, rettegésben tartja a várost, hiszen tucatnyi áldozata van már. Nyomában Sade nyomozó, de eredménytelenül...

Téma: Jaj, nem is tudom, ez olyan, mint egy Godard-film (egyes jelenetekben konkrétan őt láttam megidézni), de ezúttal nem azért nehezen követhető a film, mert túl sok és nehéz gondolat hangzik el, hanem mert töredezettek, a közöttük lévő kapcsolathoz pedig szükség lenne gondolom a korabeli kontextusra, ami értelemszerűen 2022-ben egy kelet-európainak nincs meg. Annyi azért így is átjött, hogy a szokásos, hatvanas évekbeli társadalomkritika rajzolódik fel elénk, amelyben alapvetően a rendszer a felelős a nagy társadalmi különbségekért és az ebből fakadó "rossz válaszokért", mint amilyen a bandita.

Tartalom: Bár látszólag lineáris a cselekmény, a jelenetek nem egymásból következnek, tehát az előbb említett töredezettség nem csupán formaiságot vagy időbeniséget jelent, hanem hiányoznak dramaturgiai pontok is. Ugyanakkor ez nem a több szempontból is erre a filmre hajazó Bang Bang (1971), ahol tényleg összefüggéstelenek voltak a jelenetek, itt azért van némi íve a cselekménynek. Három főbb szálunk van, az első a banditáé, aki a nyomorból a bűnözésbe menekült, miután rájött, hogy máshogy nem tud belőle kitörni, és gyakorlatilag ennyit látunk belőle, hétköznapi dolgokat csinál vagy épp betör, ezért írtam, hogy nem igazán halad a cselekmény. A második szálunk az utána nyomozó rendőrség, de ez a szál kihasználatlanul marad. Azt hittem, Sade ellenpontja vagy tükörképe lesz, mert ő sem volt kibékülve a társadalommal és nincs hatalma változtatni rajta. Váratlanul lépett be kb. a történet felénél a nagypolitika J. B. elnökjelölt személyében, akiről üvölt a gerinctelen korrumpálhatóság és ugyanúgy erőszakkal és erővel szerzi meg, amit akar, csak másik pályán mozog. Nyíltan ki is mondja, hogy fenn kell tartani a szegénységet is; vélhetően ő jelképezi a politikai elitet, míg a bandita legalább a szegényeket, ha nem egész Brazíliát. A pusztulás felé közeledő ország helyzetét ("akin cipő van, az nem marad életben") végül egy terrorista csoport változtatja meg, illetve átmegy egy allegorikus végkifejletbe, de nem lövöm le a poént, hadd legyen meg mindenki a "hát ez meg mi a f*sz" élmény :D

Forma: A cím ellenére fekete-fehér, dinamikus, sokat mozgó kézikamerás a stílusa, ami jól passzol a töredezett stílushoz, de egyben nehezebben követhetővé is teszi az egészet. Rendszeres mozilátogató lévén a banditának köszönhetően kapunk filmjeleneteket is, ám ezek nem azok a nagy klasszikusok, amelyeket ismernék. A zene hasonlóan változatos a poptól a komolyzenéig, ám az igazi fő formai megoldás ezúttal nem a képekben vagy a zenében van, hanem a narrációban. Van ugyan párbeszéd és belső monológ, de a szöveg nagyját két rádióbemondó(?) adja egymás szavába vágva, akik egyfelől a nyilvánosságot/nézőket képviselik, de gyakran kommentálják vagy értékelik is az eseményeket.

Élmény: Nem ez lesz a kedvenc dél-amerikai filmem, tematikájában nagyjából ugyanaz, mint kortársai, kevésbé drámai és intelligens, de kétségkívül energikus és ironikus, így nem unatkozik rajta az ember. Talán jobb lett volna, ha egy léptékkel ironikusabbra veszik, így egy picit komoly lett, ahhoz pedig nagyobb mélység illett volna.

Érdekességek

• Korábban láttuk: Sonia Braga (Aquarius)
• Még életben van: Helena Ignez (80), Sonia Braga (72)
• Sérgio Mamberti tavaly hunyt el 82 évesen; Maurice Capovilla szintén tavaly hunyt el 85 évesen
• Helena Ignez egyben a rendező felesége is volt, 2010-ben leforgatta a film második részét
• A történetet a létező vöröslámpás bandita ihlette, Joao Acacio Pereira da Costa (1942-1998), aki szokásos életutat bejárva a nyomorból a bűn útjára lépett. Négyféle jellegzetes bűncselekmény-típust követett el, így sokáig négy különböző bűnözőnek hitték, végül 1967-ben kaptál el és ítélték életfogytiglanra négy gyilkosság,több mint száz nemi erőszak és közel nyolcvan rablás után. Harminc év után a törvények értelmében szabadulhatott, így 1997-ben szabad lett, ám 1998-ban egy kocsmai konfliktus során lelőtték.