Tartalom

Nem sokkal a második világháború után egy kisváros közösségi életét a mozi jelenti. A gépész Alfredo már gyerekkora óta kezeli a vetítőt, mostanában folyton nyakára jár a kis Toto, akit egyedül nevel anyja. A városka papja előnézi a filmeket és kivágatja az erkölcstelen (=csók) jeleneteket. Amikor egy balesetben kigyullad a vetítő és Alfredo megvakul, Toto veszi át a helyét, de továbbra is apa-fia mélységű a kapcsolatuk. Toto kamasszá érik, filmezni kezd, ekkor veszi észre a magasabb társadalmi körökbe tartozó Elenát, és persze bele is szeret. A lány hosszas vívódások után végül viszonozza szerelmét apja rosszallása ellenére is, de végül Elena búcsú nélkül elköltözik a városból, és Toto sosem talál rá. Alfredo ösztökélésére az összetört szívű Toto Rómába költözik szerencsét próbálni, hogy azt az energiát, amit eddig a szerelemre fordított, a filmezésre használhassa fel. 30 évvel később anyja telefonon közli a már elismert filmrendező Totónak Alfredo halálhírét, aki azóta nem járt otthon. Most hazautazik, és szembesül fiatalkorának szereplőivel...

A nyilvánvalóan önéletrajzi ihletésű film látszólag többről szól mint ami, illetve szólhatna sokkal többről is. Sokszor írtam már, mennyire hálás téma, amikor a film a filmről szól, de itt kimerül a nosztalgiában. Pedig a kezdet bíztató, kicsit mintha összemosódna a film és a valóság Toto gyerekkorában (megelevenedő szobor, vetítőfényként besütő napfény, színészkedés, a valóság rendezése, a filmes utalások), de ahogy elmúlik a gyerekkor, eltűnik a képzelet birodalma is. A kamasz Toto már filmezik és üzletel, na meg persze csajozik. A felnőtt Toto pedig a munkájának él és fiatalkorát hajszolja boldogtalanul.

Megvalósítás

A filmes utalások tehát csak a nosztalgia miatt vannak, illetve az idő múlását mutatják ahelyett, hogy szervesebb részei lennének a történetnek. Kiemelendő a gyerek Toto, aki kisgyerek létére a többi hasonló korú színésszel ellentétben nemhogy gyenge pontja a filmnek, és még csak nem is az elviselhető kategória, hanem kifejezetten hitelesen játszik(?). Az igazi erőssége a filmnek azonban a kisváros karakterei, akik mind emlékezetesek, emberiek, valószínűleg Tornatore, a rendező gyerekkorának valós szereplői. Ami még jól sikerült, az az idő múlásának érzékeltetése: Toto gyerekkora még az olasz neorealizmus filmjeit idézi, kamaszkora már az amerikai rock and roll korszak jegyeit viseli magán, a nyolcvanas évek pedig már modern, autók, tévé, repülő fémjelzi.

Meglepően minőségiek a képek, mintha már egy kilencvenes évekbeli hollywoodi filmet láttam volna, de ez sajnos ritkán párosult szép vagy érdekes képekkel; ami volt, az is inkább a film első felére esett (pl. a lángoló Mária vagy az esőben csókolózó szerelmesek). Hasonló a helyzet az apró ráutalásokkal is: sajnos sokkal kevesebb van belőle a filmben, mint amennyitől végig zseniális lehetne, és ami hiányzik sok más filmből is. Pl. az egyik jelenetben láthatjuk Toto, Elena és az apja véletlen találkozását. a jelenet alapján azt gondolnánk, a folytatása az lett, hogy az apa fogja lányát és otthagyják Totót. A következő jelenetben azonban újra a szerelmeseket láthatjuk másik helyszínen, folytatva mindennapos viszonyukat, beszélgetésüket, és csak egy jelzésértékű kötés van Toto arcán. Nincs kihangsúlyozva, csak egy pillanatra tűnik fel, soha nem is jön szóba, nincs is semmi jelentősége, de ebből is összerakjuk, hogy az apa keményen megütötte. Volt egy jellemző kamermozgás, de nem tudtam rájönni az értelmére, bár kétségtelenül önmagában is látványos volt: alulnézetből, jobbról vagy balról kanyarodva közelített rá a szereplőre gyakran. A gyűrűk urában láttam hasonlót, ott arra gyanakodtam, hogy a karikagyűrűt akarta szimbolizálni.

Élmény

Abszolút szerethető film, az eleje főleg a karakterei miatt, a kamaszkori része a bénázós szex és csajozás miatt, a vége pedig erősen a nosztalgikus elmúlást megidéző érzelmekre apellál. Az Életünk legszebb évei óta nagyon keresem az ilyen pozitívan szerethető filmeket, sajnos nagyon ritkák. És sajnos ebbe rondít bele nagyon durván a rendezői változatban, amit én is láttam, a harmadik szakasz azon része, amikor Toto újra találkozik Elenával, és tisztázzák viszonyukat. Ezzel más megvilágításba helyez egyes eseményeket, és tönkrevágja a nosztalgikus hangulatot, és más szereplők is felesleges filozofálgatásba és megmagyarázásba kezdenek; nem véletlen, hogy a nemzetközi forgalmazásban ki is vágták ezt a durván egyórányi részt. Ha valaki kedvet kapott a filmhez, feltétlenül ezt az érzelmekkel teli, rövidebb verziót nézze meg, és akkor egy szép élménnyel foggazdagodni, amiben vannak zseniális pillanatok.

Érdekességek

- Színészek, akiket már láthattunk korábban:Leopoldo Trieste (A keresztapa II)
- A filmbéli kisváros alapjául a rendező szülővárosa, Bagheria szolgált alapul.