Artúr filmélményei

Túlvilág (1998)

2018. január 31. 15:59 - Liberális Artúr

Rendezte: Kore-eda Hirokazu
Műfaj: -
Főbb szereplők:
Arata, Oda Erika, Teradzsima Szuszumu

Megjelenés: 1998, Japán
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 7,7 pont
Előzetes: https://youtu.be/Ei4BJjFIagE
Ajánlott írás:
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/tulvilag-wandafuru-raifu/movie-8428

Tartalom:

Huszonkét ember egy házban. Mind halottak. Az épület alkalmazottainak feladata, hogy segítsék őket emléket választani, ugyanis egyetlen emléket vihetnek csak magukkal a túlvilágra. A választás azonban nem megy mindenkinek könnyen...

Azért nem tudok bővebben írni a történetről, mert a cselekmény szempontjából fontos dolgok a film vége felé esnek - ugyanakkor nem is igazán fontosak, a lényeg az emlékezésen és a boldogság keresésén van. A történet ez utóbbi témája az egyszerűbb, hiszen már közhelyes, hogy az ember legboldogabb pillanatai nem egy-egy nagy eseményhez köthetőek, hanem egy tökéletes hétköznapi pillanathoz, amelyet képesek vagyunk boldogságként megélni. A másik téma, az emlékezés, alig leplezetten a filmezésről szól, arról, hogy a film/rendező célja egy gondolat kifejezése és nem feltétlenül annak tökéletes rekreálása.

Megvalósítás:

A misztikus témát ellensúlyozandóan a körítés teljesen hétköznapias és földhözragadt, a segítők egyszerű, túlterhelt hivatalnokok, a halottak pedig a legkevésbé sincsenek megilletődve a helyzettől, hanem mintha csak egy hétköznapi beszélgetés közepén lennének, próbálnak együttműködni és kizárólag az emlékeikre koncentrálnak. Hamar megérthetjük, hogy nem a misztikum és annak feldolgozása a lényeg, hanem a boldog pillanatok megtalálása, ami a legtöbb kliensnek könnyen megy, eközben pedig kirajzolódnak előttünk életeik. A segítők közben szintén élnek magánéletet, az ő létük célja, a boldogságuk kulcsa segíteni megtalálni másoknak a legszebb emlékeiket, ezen a ponton válik a filmezés allegoriájává és gondolom Kore-eda önigazolásává. Nagyjából láthatjuk, hogyan készítik elő az emlékek megfilmesítését, ami egy pillanatig sem varázslatos álommegvalósítás, hanem illúzióromboló kulimunka, és mégis ebből lesz az az illúzió, amit a film nyújtani tud. Egy ponton összekapcsolódik a segítők és a kliensek élettörténete is, ezt most nem spoilerezném el, de szerintem nem is fontos.

Azzal kezdeném, amivel az előbbi bekezdést is: a misztikus alaphangot ellensúlyozandó, a környezet egy lepusztult épület, ráadásul tél van, a színek fakók, így még véletlenül sem próbálja képileg azt az érzetet nyújtani, hogy az élet szép - mindezt a szereplők emlékeinek átélésén keresztül kell megtapasztalnunk. Azt hiszem, a kieslowskis képek kellettek volna ehhez a filmhez, Kore-eda viszont nem készített sem közelieket, sem hosszan kitartott hangulati képeket, bár volt egy két ilyen próbálkozás benne (a Hold, a hórúgdosás). Az emlékmesélés még ennél is kiábrándítóbb módon dokumentarista interjúkból áll, teljesen a színészekre vagyunk bízva, akik szerencsére (főleg a valódi élettapasztalattal bíró idősek) kellően jól át tudják adni őket. Annál is inkább, mert állítólag több emlék valódi, saját élmény volt.

Élmény:

A filmélményem nagyon hasonló Kore-eda korábbi filmjéhez, a Maborosi no hikarihoz, ami szintén egy erősen hangulati film volt, és szintén nem jött át eléggé. Ez most talán melegebb, pozitívabb és érthetőbb volt, de a fent vázolt okok miatt nem volt megint annyira erős, hogy meghatódjak tőle. Ugyanakkor egy életrevalónyi gondolkodnivalóval ellát minket, amellett, hogy megtanít az igazán fontos pillanatok észrevevésére: te, kedves olvasó, mit választanál emléknek? Tudnál választani? El tudod engedni az evilági kötődéseidet, ha majd eljön a halál? Bevallom, fogalmam sincs, én mit választanék...

Érdekességek:

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Kagava Kioko (Tokiói történet, Szansó tiszttartó, Menny és pokol), Josino Szajaka (Maborosi no hikari)

Következik: A királynő

3 komment

Hulot úr nyaral (1953)

2018. január 26. 23:16 - Liberális Artúr

Rendezte: Jacques Tati
Műfaj:
vígjáték
Főbb szereplők:
Jacues Tati

Megjelenés: 1953, Franciaország
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 7,6 pont
Előzetes: https://youtu.be/4f2gLy-A0hM
Ajánlott írás: https://www.rogerebert.com/reviews/great-movie-mr-hulots-holiday-1953
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/hulot-ur-nyaral-les-vacances-de-monsieur-hulot/movie-1116

Tartalom:

Nyári vakációra a franciák leözönlenek a tengerpartra, beleértve Hulot urat is (Jacques Tati). A szállóban esznek, kártyáznak, olvasnak, rádiót hallgatnak, a tengerparton tornáznak, napoznak, horgásznak. A körülmények vagy saját ügyetlenkedése azonban mindig úgy hozzák, hogy rendre megzavarja a nyugodtan pihenni vágyó embereket...

Rövid a cselekmény leírása, igaz? Nos, ez azért van, mert nem nagyon van neki. A nyaralás keretet szolgál ahhoz, hogy Hulot kétballábaskodjon, de még csak nem is ez a lényeg, hanem hogy kik között teszi ezt és hogy mi erre a reakciójuk. A nyaralók ugyanis (állítólag) jellegzetes képviselői az akkori francia társadalomnak, így kapunk egyajta korrajzot, ami mai szemmel nem túl feltűnő. Viszont ennél egy lépéssel tovább megy a történet (vagy legalábbis ezt vélem belelátni), és megpróbál rámutatni az élet szépségére a kicsinyes, mindennapos feleslegességekkel szemben.

Megvalósítás:

A cselekménnyel tehát nem is kell foglalkoznunk, nyár van van, az emberek idegesen levonulnak egy tengerparti szállóba, ahol idegesen próbálnak pihenni. Van itt precíz katonaember, gavallér, idős házaspár, fiatal, radikális értelmiségi... stb. Az ő lazulásukba rondít bele Hulot, aki már ajtónyitásával nagy szelet visz a szállóba, azonnal nagy zavart okozva. Nem igazán lineáris a cselekmény, lazán összefüggő életképekből áll a film: a nyaralók próbálnák csinálni a nyaralók szokásos dolgait, de Hulot-val vagy nélküle, mindig valami bezavar ebbe. A történet kulcsa az a néhány karakter, akik képesek hátradőlve röhögni azon, ahogy Hulot tönkreteszi az illedelmes, nyugodt vakációt. Ahogy a Playtime-ban, itt is elsősorban egy fiatal, szőke szépség jelenti ezt az őszinte felülemelkedettséget. Hulot egyébként nagyon olyan, mint egy korai Mr. Bean vagy egy kései Chaplin. A humor forrása természetesen az ügyetlenkedés, de egy rendes vígjátékkal szemben teljesen dekoncentrált, a jelenetek nem egy csattanóra vannak kihegyezve, és emiatt nevetni sem lehet rajtuk. talán hülye példa, de azzal tudnám ezt legjobban érzékeltetni, mint amikor egy akciófilmben egy statikus beállításban látunk embereket verekedni, miközben eg rendes filmben ezt még felerősítenék gyors vágásokkal, rángatózó kameramozgással.

Először is beszéljünk arról, hogy ez gyakorlatilag egy némafilm, mert bár vannak benne hangok és némi párbeszéd, azok szinte teljesen jelentéktelenek, olyasmi, mint a Modern idők. Ebből következően - bár képileg nem izgalmas - , rengeteg a vizuális geg, amelyeken látszik, hogy hosszas tervezés és kitartó próbák tucatjai kellettek hozzájuk (igen, az óceánra és a festékesvödörre gondolok), de gyakran látszódik a mesterkéltség is rajtuk. Fontos képi eleme a távolságtartó kamera, közeliek szinte alig vannak. A hang szintén fontos szerepet játszik, pontosabban a hanghatások: a Hulot-hoz kapcsolódó zajok direkt kiemelten hangosak, legyen az pingpong vagy az autója. A legfeltűnőbb ilyen effekt az ebédlő ajtajának hangja, ami annyira hangsúlyos, hogy végig azt vártam, mikor lesz belőle poén.

Élmény:

Nem lett belőle, és ez nagyon jellemző a filmre. Éppen olyan mint a Playtime, azaz nincsenek csattanóra kihegyezett poénok, ha nem figyelünk, észre se vesszük őket, annyira hangsúlytalanok. ezt szokni kell, főleg a mai nézőnek. Az is a hátrányára vált a filmnek, hogy a korabeli társadalmi viszonyokat alig-alig fedezhetjük fel hatvan év távlatából. De még így is lehetett volna meghatóan aranyos, mint valamelyik idealista film a világháború után, ha jobban nyomatékosítja a megvilágosodottak álláspontját. talán egyszer ha újranézem, sokkal jobban fogom értékelni.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Jacques Tati (Playtime)
- A strand, amely nem messze Saint-Nazaire hetvenezres városától van, ma már a Hulot úr strandja nevet viseli, 1999-ben pedig szobrot is kapott.

Következik: Túlvilág

2 komment

A bal lábam (1989)

2018. január 22. 11:35 - Liberális Artúr

Rendezte: Jim Sheridan
Műfaj:
dráma, életrajzi
Főbb szereplők:
Daniel Day-Lewis, Ray McAnally, Brenda Fricker

Megjelenés: 1989, Írország
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 7,9 pont
Előzetes: https://youtu.be/2dRdWJfv-cM
Ajánlott írás: http://siz1977.blog.hu/2007/11/12/a_bal_labam
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/a-bal-labam-my-left-foot/movie-30902

Tartalom:

Christy (fiúnév) agyi bénulással születik szegény ír családba az 1930-as években. A bal lábát kivéve mindene részlegesen vagy teljesen béna. Szerencsére a család szerető mözeget nyújt, mégha szegények, sokan vannak és az apa kissé keménykezű is. Mivel Christy nem nagyon tud kommunikálni, sokáig értelmileg is visszamaradottnak gondolják, míg egy napon krétát véve a lábujjai közé nem kezd el írni. Bár eddig is jól bántak vele, ezután méginkább odafigyelnek rá. Hobbiból festeni kezd. Egy nap meglátogatja őket a betegség specialistája, dr. Eileen Cole (Fiona Shaw), segít a már felnőtt Christynek (Daniel Day-Lewis) kiművelnie magát, megtanulni valamennyire beszélni és még kiállításhoz is juttattja. Christy persze beleszeret orvosába...

Christy Brown (1932-1981) valós személy volt, A bal lábam címmel önéletrajzi ihletésű regényt adott ki, ennek felhasználásával dolgozták fel életét. Ha van neki témája, akkor az az, hogy bénultságuk ellenére is lehet emberként bánni másokkal, avagy itt különösen igaz az, hogy nem szabad külsőségek alapján megítélni valakit, hiszen Christy minden hátránya ellenére is kiemelkedő művészeti teljesítményre képes.

Megvalósítás:

Nagyjából három részre osztható a történet: Christy gyerekkorára, amelyben még csak szemlélődőként vesz részt, hiszen képtelen egyedül bármit is csinálni vagy kifejezni magát. Fogyatékosságai ellenére szeerető családi légkör veszi körül és nem tekintenek rá teherként, és mivel egyedül ő marad otthon anyjával, erős kötődés alakul ki köztük.  Akkor lépünk a következő részbe, amikor véletlenül kiderül, hogy Christy igenis ért mindent és autodidakta módon írni is megtanult (bár rejtély számomra, hogy ez korábban miért nem derülhetett ki). A következő részben idősebb kamaszként láthatjuk viszont, ahol értelmi képességei miatt már jobban bevonják a közösségi életbe, festeni kezd, és tulajdonképpen átéli mindazt, amit egy korabeli srác (sport, szerelmi csalódás, csibészkedés, szerelem, verekedés). A harmadik részben felnőtt férfi, írni kezd és sikeres művésszé válik. E három részt egy keretbe foglalják, amelyben megismerkedik későbbi feleségével, aki épp önéletrajzát olvassa - ez adja az alapot a visszatekintésekre. Azt hiszem az egész sztori oda fut ki, hogy Christy teljesen normális és hétköznapi életet él. Nem egy kiemelkedő, hibátlan jellem, épp olyan mint mi, és emiatt idővel elfelejtjük testi problémáit is.

Vizuálisan sajnos nem túl izgalmas egy-két jobb beállítást leszámítva, és zeneileg sem füleltem fel valami szokatlanra. Amiért a listámra került, az elsősorban Day-Lewis alakítása, ami azért rossz a filmnek, mert nem igazán vagyok a mai napig sem képes meglátni egy színészi alakításban a jót vagy a rosszat pár kivételtől eltekintve. Mindenesetre ezzel a szerepével nyerte el első Oscarját és robbant be igazán a köztudatba korunk egyik legelismertebb színésze.

Élmény:

Alapvetően tök pozitív hangulatú film, ha erre gyúrt volna rá, akkor sokkal kedvesebb emlék lenne, így viszont olyan semmilyen lett, nem volt benne nagy dráma, izgalom, nagy nevetés, amin nem segítette a szegényes megjelenítés sem. Vagy lehetett volna meta-művészfilm a művészi éréséről, de ezt teljesen kihagyták a filmből.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Daniel Day-Lewis (Vérző olaj), Fiona Shaw (Harry Potter és a bölcsek köve)
- RayMcAnally (az apa) még 1989-ben, nem sokkal a film bemutatója után elhunyt 63 évesen.
- Day-Lewis természetesen már itt sem hazudtolta meg önmagát és a szerep átélésének érdekében karkaterben maradt az egész forgatás alatt, egy dolgot leszámítva: képtelen volt bal lábbal megtanulni írni és festeni, ezért tükörrel vették fel a jeleneteit, hogy a jobb lába a balnak tűnjön.
- Christy Brown valódi élete annyiban tér el a filmbélitől, hogy jóval nagyobb családba született (22 testvére volt!). Bár a film happy endnek állítja be a házasságát, felesége nem volt rá jó hatással, nem volt jó a kapcsolatuk. 49 évesen hunyt el, vacsora közben félrenyelve egy falatot, rossz nyelvek szerint felesége végzett vele.
- Az agyi bénulás az agy nem megfelelő fejlődését jelöli, terhesség alatt vagy csecsemőkorban következhet be.
, gyakran értelmi fogyatékossággal is együtt jár. Többek közt ennek kezelésére jó a Pető-módszer.

Következik: Hulot úr nyaral

Szólj hozzá!

Whiplash (2014)

2018. január 16. 22:33 - Liberális Artúr

Rendezte: Damien Chazelle
Műfaj:
dráma
Főbb szereplők:
Miles Teller, J. K. Simmons, Paul Resier, Melissa Benoist, Austin Stowell

Megjelenés: 2014, Egyesül Államok
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 8,5 pont
Előzetes: https://youtu.be/7d_jQycdQGo
Ajánlott írás: http://transfesser.blog.hu/2015/02/25/whiplash_534
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/whiplash-whiplash/movie-153637

Tartalom:

Andrew elsőéves a legmenőbb zenei egyetemen, dzsessz dobosnak tanul már gyerekkora óta, a világ legjobbja akar lenni. Szerencséjére egy nap véletlenül meghallja őt gyakorolni az egyetem rettegett és istenített tanára, Fletcher (J. K. Simmons), és meghívja őt beugrónak a csapatába. Kegyetlenül bánik tanítványaival az eredmény érdekében, de Andrew inkább kibírja a megalázásokat, hogy elérje álmát. Amikor egy versenyen a fő dobos elhagyja kottáját, a darabot fejből tudó Andrew átveheti végre a helyét. Fletcher stílusa miatt megszállottá válik, még barátnőjével is szakít, hogy csak erre koncentrálhasson. A következő fellépésre igyekezve viszont ezúttal őt sújtja balszerencse és lerobban a busza...

Mondhatnánk szokásosnak is a történetet, ahol a tehetséges fiatal tanárának köszönhetően nagy dobossá válik és eléri álmát, de esetünkben kicsit másról van szó, másik szemszögből látjuk a sikerért való küzdelmet: Andrew-nak tényleg nem számít semmi más, ami egyrészt valóban egy szükséges megszállotság lehet, de közben emberileg kevésbé szerencsés átgázolni másokon. Vajon mennyire önéletrajzi ihletésű?

Megvalósítás:

A rendező másik filmjéhez, a Kaliforniai álomhoz hasonlóan itt is évszakokra bomlik a történet, visszaadva a cselekmény ívét. Andrew-ra elsőévesként felfigyel a legendás Fletcher, először bátorítja, majd jól összetöri, ahogy mindenki mást is a zenekarából. Fletcher nevelési elve az, hogy sosem elégszik meg az előadással, ezzel akarja motiválni diákjait. Tulajdonképpen ő az üvöltöző kiképzőtisztje a katonafilmeknek, de ebben az esetben nem vagyok benne biztos, hogy nevelési célzattal teszi amit tesz vagy csak egyszerűen geci. Szimpátiánk természetesen Andrew-é, hiszen vele azonosulunk, azonban hátrébb lépve picit ő sem különb, hanem egy megszállott, mindent semmibe vevő kis pöcs, akkor is ha igaza van. Szakít barátnőjével (ld. Kaliforniai álom újfent), családját leszólja, társait nem segíti. Egy ponton átfordulhatna a történet kedves és megható hollywoodi történetbe, amelyben Andrew rájön, hogy rossz helyen keresi az igazán fontos értékeket, de ez nem történik meg, és ettől akár tragédia is lehetne. Ez egy verseny, ezért sportfilmnek is szeretik aposztrofálni, ahol a kezdőből sok gyakorlással profi lesz. De én inkább thrillernek érzem, annyi fordulatot és feszültséget sikerült belecsempészni triviális dolgokkal, csak mivel Andrew szemével látunk mindent, egy párperces késés is tragédiának tűnik. Azonban megint csak hátralépve egyet, nem tűnik elképzelhetetlenül abszurdnak az, ami az autóbaleset után történik, illetve az utolsó jelenetben? A Whiplash ugye egyébként egy dal neve, de ostort is jelent.

Az, hogy ennyire azonosulni tudunk Andrew nézőpontjával annak köszönhető, hogy a kamera általában a feje közelében van (szemből vagy hátulról). A hatás kedvéért sok a nagyon közeli kép. A Kaliforniai álomnál egy fokkal diszkrétebben hangsúlyozzák ki világítással a kihangsúlyozandót, ami főleg Fletcherre értendő: mindig sötét környezetben van fekete ruhában, amitől az arca különösen erőteljes lesz. A film ereje azonban energiájában rejlik, amiért az erőlködő Andrew, az üvöltöző Fletcher és a gyors dobot követő vágás felel. Zeneileg sem a dzsessz daloktól jó, hanem a dobtól, ami egyszerű, de nagyon hatásos módja a feszültségkeltésnek. Egy másik fontos eleme a filmnek Fletcher karaktere; nem kisebbítve Simmons érdemeit, de az, hogy ennyire uralja a vásznat, az elsősorban a karakternek és technikai megoldásoknak köszönhető.

Élmény:

Tulajdonképpen tökéletesen összerakott film, bár az én ízlésemnek kevés benne a látványelem. Viszont nagy öröm, ami nem sikerül sok filmnek, hogy az abszolút csúcspontot sikerült a legvégére tenni, ez midig nagyon hatásos abból a szempontból, hogy hogyan emlékszek vissza egy filmre. ahogy mindenki más is kiemelte, elsősorban energiájától jó és élvezetes.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láthattunk korábban: J. K. Simmons (Pókember 1-2, Kaliforniai álom), Paul Reiser (Beverly Hills-i zsaru, A bolygó neve halál), Damon Gupton (Kaliforniai álom)
- Chazelle maga is dzsess dobosként indult középiskolás korában, de végül a filmezés mellett döntött. Fletchert részben akkori zenetanáráól mintázta.
- Eredetileg a Kaliorniai álom lett volna az első film, de sehogy sem akart összejönni, ezért dühében Chazelle megírta a Whiplash-t. Elsőre erre se jött össze a pénz, ezért készült egy húszperces rövidfilm belőle, ami nagy sikert aratott, innentől már jöttek a befektetők.
- E rövidfilm jelenleg itt megnézhető (ki tudja meddig), gyakorlatilag a film egyik jelenete majdnem ugyanúgy.
- A forgatás során Chazelle-t autóbaleset érte, de berohant így is a forgatásra... ismerős?
- Amikor Andrew letámadja Fletchert, Simmons eltörte két bordáját, de Andrew is valóban többször véresre dobolta ujjait.
- Bár nem nyerte el a legjobb film díját, így is a legkisebb költségvetésű film lett, amit valaha jelöltek.

Következik: A bal lábam

Szólj hozzá!

Szerelem (2012)

2018. január 11. 22:22 - Liberális Artúr

Rendezte: Michael Haneke
Műfaj:
dráma, romantikus
Főbb szereplők:
Jean-Louis Trintignant, Emmanuelle Riva

Megjelenés: 2012, Franciaország
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 7,9 pont
Előzetes: https://youtu.be/F7D-Y3T0XFA
Ajánlott írás: http://www.filmtett.ro/cikk/3202/michael-haneke-amour-szerelem
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/szerelem-amour-love/movie-130597

Tartalom:

Anne (Emmanuelle Riva) és Georges (Jean-Louis Trintignant) nyolcvanas házasok, szépen élik életük, míg egy reggel Anne kisebb agyvérzést nem kap. Műtétre van szükség, de sajnos nem sikerül jól és Anne félig lebénul. Anne természetesen ettől depressziós lesz, Georges pedig kötlességtudóan ápolja. Aztán jön egy második agyvérzés és Anne állapota tovább romlik...

A rendező annak megélését szerette volna vászonra vinni, ahogy lassan elveszítjük szenvedő szerettünket. És bár valóban ez a fő motívum, a Rejtély után nem tudom nem politikai-társadalmi megnyilvánulásoknak tekinteni számos elemét, melyeket elembertelenedésnek interpretáltam magamban - de lehet, hogy ez egyszerűen csak a tolakodó külvilág.

Megvalósítás:

Sok minden nem történik: röviden bemutatják az idős házaspárt, akik tulajdonképpen teljesen középkorú életet élnek, idős korukat legfeljebb az jelzi, hogy nem pánikolnak be a felfeszített lakászártól, de tisztában vannak a komolyságával. Hamarosan Anne agyvérzést kap, innentől pedig végig az ápolását látjuk. Ez adja a romantikus hangulatot, hiszen Georges teljes természetességgel ápolja. Nincsenek nagy érzelmek, idős emberként nyilván ezerszer átgondolták és felkészültek már a halálra. Ettől függetlenül Anne természetesen szenved, nehéz lehet bénultan élni, ráadásul tudja, hogy nem jók a kilátásai. Teste után a második agyvérzéssel nagyjából elveszti szellemi képességeit is, ezzel gyakorlatilag megszűnik létezni, csak egy test marad. Ennél egy fokkal számomra érdekesebb volt a külvilág viszonyulása az eseményekhez. A történet elején erővel ront be a lakásba a külvilág, hogy felfedezze Anne holttestét; hasonló előjel lehet az ezt követő betörési kísérlet is. A szolidaritást pénzben mérik, az ápolók, a szállítók, a házmester, mindenki borravalóért tartja a markát a segítségért. Érdekes eset az egyik ápolóé, aki a helyén kezelve a dolgokat munkadarabként tekint Anne-ra, ami persze Georges-ot kiborítja. A történet szinte végig a lakásukban játszódik, ami számomra az intimitást testesítette meg, a teret ami e két emberé. A helyszín már csak azért is jelentős, mert egy középosztálybeli, értelmiségi, párizsi páré, akiknek látszólag már nics helyük e világban. Amit nem tudok hova tenni, az egyrészt a néhány politikai hír megjelenése, illetve azok a részek, ahol Georges álmait vagy hallucinációit láthatjuk. Talán ő sem teljesen okés már, hiszen többször panaszkodik gyenge emlékezetére.

Nagyjából ugyanaz a stílusa, mint a Rejtélynek: sok a statikus, hosszú jelenet, nincs benne semmi képi extra, ezért kár volt filmre vinni, amúgy is egy kétszereplős kamaradráma. (A hosszú, mozdulatlan snittekre jellemző, hogy egy ponton kb. másfél percig néztem az alvó Georges-t, mire leesett, hogy korábban szünetet nyomtam a lejátszón :D) Aláfestő zene nincs, csak természetes hangok. A többi leírás és a Rejtély alapján úgy tűnik, Hanekének kifejezetten ez a stílusa, hogy objektív, rideg maradjon. A két legendás színésznek jutalomjáték lehetne, de a szerepük nem enged túl sok játékot (Haneke amúgy kifejezetten Trintignant-nal a fejében írta a forgatókönyvet).

Élmény:

A kritikák megható filmről beszélnek, de nekem nem sikerült ezt átérezni. Talán mert a téma nem volt új, talán mert Haneke stílusa eleve távolságtartó. Irigylem azokat a kritikusokat, akik minden filmet újszülött szemmel képesek nézni és látják pozitívumaikat; én ha már láttam valami hasonlót (pl. Fel), akkor sokat ront az élményen, hogy nincs meg az újdonság ereje.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Jean-Louis Trintignant (Éjszakám Maudnál, A megalkuvó, Három szín: piros), Emmanuelle Riva (Szerelmem Hirosima, Három szín: kék)
- Emmanuelle Riva tavaly hunyt el 89 évesen.
- Az ötlet önéletrajzi ihletésű, Haneke nagynénje szenvedett sokáig lakásába kényszerülve.

Következik: Whiplash

Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása
Mobil