Artúr filmélményei

Sullivan utazásai (1941)

2017. április 04. 21:54 - Liberális Artúr

 

Rendezte: Sturges, Preston
Műfaj: vígjáték
Főbb szereplők: Joel McCrea, Veronica Lake
Megjelenés: 1941, Egyesült Államok
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 8,1 pont
Előzetes: https://youtu.be/HUNHxGDLfIE
Ajánlott írás: -
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/sullivan-utazasai-sullivans-travels/movie-39941

Tartalom:

Sullivan befutott vígjátékrendező, aki a korszellem miatt (gazdasági világválság, második világháború) inkább egy szociodrámát készítene az Ó, testvér, merre visz az utad? c. regényből, olyat mint Capra. A fejesek azonban lebeszélik róla azzal érvelve, hogy Sullivannak fogalma sincs a valódi alsó osztály életéről. A rendező kap az ötleten, álruhát ölt és megpróbál elvegyülni a szegények között, hogy hiteles filmet készíthessen. Több elbukott kísérlet után a negyedik próbálkozás végül sikerrel jár, napokig a vándorló nincstelenek életét éli hajléktalanszállókon és ingyenkonyhán, míg végül amikor már kukából kéne ennie, elege lesz az életmódból. Megsajnálván "sorstársait", este visszatér bőkezű alamizsnát osztogatni, az egyik hajléktalan azonban rátámad hogy elvegye a többi pénzt is. Leüti és egy vasúti kocsiba rejti, de nem örülhet sokáig a pénznek, mert egy vonat elgázolja. Sullivan zavarodottan ébred, összeverekedik egy vasúti munkással és mivel kishíján megöli, gyorsított eljárásban hat év kényszermunkára ítélik a még mindig kicsit zavarodott, nevére se emlékező rendezőt...

A történet nem rejti véka alá mondandóját, már az elején is utal rá és a végén is konkrétan kimondja, hogy a nincstelenek életén egy rendező (vagy legalábbis Sullivan) csak úgy tud segíteni igazán, ha megnevetteti őket, amivel egy időre feledtetheti bajaikat. Ennél azonban sokkal több van a filmben, nem is tudom mivel kezdjem: hollywoodi kritika és filmes kiszólások, társadalmi korrajz és kritika, na meg persze önéletrajzi elemek, hiszen nyilván Sullivan valamennyire megfeleltethető Preston Sturges-nek.

Megvalósítás:

Rendkívül vegyes a film, ezért próbálok sorban haladni: az első jelenetben két férfi élet-halál harcát láthatjuk egy robogó vonaton, amely mindkettejük halálával végződik, illetve a vége főcímmel - ez ugyanis csak Sullivan legújabb, szociálisan érzékeny filmje, és ő azonnal el is magyarázza nekünk a jelenet jelképeit. A krimiből rögtön screwball vígjátékba megyünk át, ahogy a fejesek és Sullivan elképesztően vicces vitatkozása során bepillanthatunk a hollywoodi kulisszák mögé (megelőzve ezzel az Alkony sugárutat és az Ének az esőbent) és erősen utalnak az Érik a gyümölcsre is. Ezután egy teljesen rajzfilmszerűen eltúlzott jelenet következik, majd a romantikus szál jön (a nőt sokatmondóan egyszer sem nevezik néven), végül kisebb vicces megszakításokkal eljutunk a komolyabb társadalmi részekig, amely bemutatja a nincstelenek életét. Mellesleg velük kapcsolatban többféle álláspont hangzik el: Sullivan az Érik a gyümölcs példáján felbuzdulva egy társadalmi üzenetet hordozó filmet akar készíteni, míg Hollywood szerint épp a mindennapok elől menekülő igényeket kell kiszolgálni a nevettetéssel. Egy durvább álláspont a komornyiké (Robert Greig), aki szerint a szegényeknek az a sorsuk hogy szegények legyenek és ez így van rendjén. Amikor már látszódik a happy end, egy váratlan fordulattal valóban kemény szociodrámába csap át a történet, eltűnik a könnyed komikus hangulat és bár nem láttam, kb. a Szökevény vagyok történetét hozza. Itt érti meg Sullivan, a lehető legmélyebbre jutva, hogy a nevetés ajándék. Ugyanakkor ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy a nevettetés az egyetlen helyes út; több kritikus is úgy véli, hogy ezzel Preston Sturges részben a korabeli divatra utal, amikor a vígjátékrendezők drámai hangvételű üzenetekkel kezdték "elrontani" filmjeiket, illetve talán azt akarja elsősorban üzenni, (némileg egyetértve a komornyikkal) hogy mindenkinek megvan a maga helye, és a vígjátékrendező nevettessen, tegye ezzel jobbá a világot. A karakterek hozzák a korabeli vígjátékok szintjét, inkább karikatúrák, egy-egy vonással felvázolt alakok, mintsem élő emberek.

Ennek megfelelően a színészi játék se nagy szám, de ilyen jellegű vígjátékba nem is illenek talán igazán a nagy alakítások, sokkal jobbak az eltúlzott gesztusok az ilyen egy-egy vonással bíró karaktereknek, mint a szexéhes özvegy, a gerinctelen producerek, a kedélyes lelkipásztor vagy éppen az idealista rendező. Képileg is legalább annyira változatos, mint műfajaiban. A film pl. kreatívan a stáblistát egyszerű vetítés helyett könyvlapozással mutatja be (na jó, ez nem számított akkoriban kreatívnak, de mégis csak izgalmasabb a mai filmek gyakorlatánál); a fiktív krimi film noiros a fényeivel, a burleszk részek szándékosan eltúlzottak (vagy nagyon bénák, de inkább az előbbi) - a megelevenedő festmény a Kacsalevest idézi, míg a screwballos részek pörgős, szellemes párbeszédekkel vannak tele. Olyan, mintha kicsit felvonultatnák a korabeli műfajokat és azok stílusjegyeit. A társadalomleíró részek dokumentumfilmszerű montázsként jelennek meg párbeszéd nélkül, és még egy rövid Disney-rajzfilm is szerepel részletekben. Amikor Sullivant leütik és nincs magánál, a kamera homályossá válik, mint A máltai sólyom. A vizuális poénokat szerencsére nem csak az esések jelentik, a moziban különféle hangokat kiadó nézők pl. közel sem lennének annyira viccesek, ha nem megfelelően használják hozzá a kamerát (hangosan rágó gyerek - vágás; Sullivan térdére kalandozó kéz - vágás; síró gyerekhang - nincs vágás, hanem lassan Sullivan odaforduló fejét követve a kamera is oldalaz, de nem a gyereket pillantjuk meg, hanem egy középkorú "óriásbébit", aki meghatódott a filmen).

Élmény:

Abszolút kellemes meglepetés a film; sejtettem hogy egy szórakoztató vígjátékot fogok látni, de ennél sokkal többet kaptam. Az eleje zseniális (de nem eléggé), a vígjátéki részek többnyire viccesek mai szemmel is, külön öröm az önirónia, amellyel méltó elődje az Ének az esőbennek, a váratlanul drámába forduló rész, pedig szintén megrázó tud lenni, és még kapunk mellé egy tanulságos üzenetet is. Ami miatt egyelőre mégsem tudom betenni a tetszik kategóriába, az épp ez a vegyes hangulat. A drámai rész megöli a vígjátékit, és utána már hiába próbál visszatérni oda, számomra nem tudott vicces lenni, és ezzel megtört a hangulata is. Idővel majd lehet hogy szívesebben fogok visszagondolni rá, akkor majd újraértékelem magamban. Ezzel együtt is szívesen ajánlom megnézésre, jó és szórakoztató film.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láttunk korábban: Robert Warwick (Kár volt hazudni, Robin Hod kalandjai, Lady Éva, Magányos helyen), William Demarest (Lady Éva, Bolond, bolond világ), Porter Hall (Pénteki barátnő, Gyilkos vagyok), Robert Greig, Eric Blore és Harry Rosenthal (Lady Éva), Torben Meyer (Frankenstein menyasszonya, A diktátor, Casablanca), Georges Renavent és Dewey Robinson (Casablanca), Al Bridge (Az élet csodaszép), Chester Conklin (Modern idők, A diktátor), Jimmy Conlin (Lady Éva, Egy gyilkosság anatómiája), Esther Howard (Terelőút), Arthur Hoyt (Ez történt egy éjszaka), J. Farrel MacDonald (Virradat, Az élet csodaszép), Frank Moran (Modern idők, Lady Éva), Emory Parnell (A máltai sólyom), Julius Tannen (Ének az esőben)
- Preston Sturges is cameózik egyet, mint filmrendező.
- Az alapötelt részben John Garfield színész életéből származik, aki a Sztanyiszlavszkij-módszer egyik első amerikai képviselőjeként egy ideig csavargóként élt.
- Adózva a film emlékének, Joel Coen 2000-ben valóban elkészítette a fiktív Ó testvér, merre visz az utad? c. filmet, amely az 1930-as években játszódik és több részt is átemelt a Sullivan utazásaiból.

Következik: Kánikulai délután

6 komment
Címkék: vígjáték 1941 20. század Amerika Amerikai Egyesült Államok 1940-es évek Észak-Amerika Veronica Lake Preston Sturges 2 órás IMDB 8 Joel McCrea

A svindler (1961)

2017. április 01. 07:40 - Liberális Artúr

 

Rendezte: Rossen, Robert
Műfaj: dráma
Főbb szereplők: Paul Newman
Megjelenés: 1961, Egyesült Államok
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 8,0 pont
Előzetes: https://youtu.be/n7aFFqz2bXU
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/a-svindler-the-hustler/movie-67171

Tartalom:

A fiatal, energikus Eddie (Paul Newman) és öregedő társa pool sharkok, azaz kis kocsmákba betérve eljátszák a béna biliárdozókat, hogy aztán a fogadási téteket váratlanul megemelve megkopasszák a felbátorított játszótársakat. Eddie azonban többre vágyik, a hírhedt Minnesota Fats-et, a legjobbnak tartott biliárdjátékost akarja legyőzni. Sikerül összehozni a partit, amely több mint egy napig húzódik. Kezdetben Eddie tűnik diadalmaskodni, ám Fats partnere, a szerencsejátékban utazó Bert (George C. Scott) megpillantván Eddie-t azonnal kimondja az ítéletet: a fiú vesztes alkat. Ennek megfelelően a kimért, arisztokratikusan játszó Fats lassan felőrli őt, pénz nélkül és megsemmisülve hagyva Eddie-éket. Szégyenében titokban elhagyja partnerét, és már nem is térhet vissza korábbi életmódjához, mert mostanra mindenki ismeri őt. A buszpályaudvaron megismerkedik a már hajnalban részegeskedő, alkoholista Sarah-val (Piper Laurie), akivel rövidesen össze is jönnek, mint padlón lévő emberek. Eddie szeretne újra megmérkőzni Fats-cel, de a közelében ólálkodó Bert figyelmezteti: Eddie nem a tehetség hiánya miatt vesztett, hanem mert nincs benne tartás...

Szeretik a történetet úgy jellemezni, mint az emberré/felnőtté válás történetét, amelyben a forrófejű Eddie-nek tartást kell szereznie (eredetiben a többértelmű character szót használják), hogy felülkerekedve Fats-en túllépjen önmagán és a biliárdtermek érzéketlen világán. Én azonban nem tudtam elvonatkoztatni, általános érvényre emelni a történetet, túlságosan kötöttnek éreztem a helyzetet hozzá.

Megvalósítás:

Az átverős filmek módszerével indítva először megvezettetik a nézőket is, hogy megértsük hamar, miből élnek Eddie-ék, de ezek után nem voltam benne biztos, hogy a rögtön Fats-hez érkező Eddie megjátssza-e magát vagy tényleg ennyire fűti a bizonyítási vágy. Ezen a ponton feltűnik Bert, úgyhogy most hagyjuk magára picit Eddie jellemfejlődését; Bert ugyanis rögtön látja rajta, hogy nincs esélye Fats-cel szemben, és nem a tehetség hiánya miatt, hanem mert jellembeli különbség van köztük, ami idővel kiütközik. Eddie kivert kutyaként elsompolyog, szakít partnerével, aki az apró lépésekben és a kisszerű jövőben hisz, míg a telhetetlen Eddie nagyságra vágyik. Bert látja benne a lehetőséget, ezért "mentorául" szegődik. Eddig mintha pozitív színben tüntettem volna fel Bertet, pedig ő hideg és számító érdekember, csak a hasznot keresi Eddie-n és nem riad vissza attól sem, hogy a cél érdekében eltöresse az ujjait. Eddie azonban nem fejlődik mellette semmit. Megismerkedik Sarah-val, aki hozzá hasonlóan mélyponton van, de kölcsönösen gyógyulnak együtt, ahogy egymásba szeretnek. Eddie mellette érti meg, hogy számára a biliárd nem a nyerésről szól, hanem a játékról. A tragédia akkor jön el, amikor Sarah és Bert találkoznak, és ellentétes erőként "összecsapnak". Eddie elveszíti Sarah-t, ez a veszteség adja meg neki végül a karaktert. Szóval az a helyzet, hogy Bert és Sarah is érdekesebbek a számomra kissé klisészerű Eddie-nél, és főleg Sarah-ról nagyon keveset tudunk meg. Kettejük a háttérbe szorítják Eddie-t és emiatt nem tudtam elvonatkoztatni a konkrét történettől.

A rendező neo-neorealista műnek nevezte filmjét, mert a valós, hétköznapi helyszínek mellett valós alakokat szerepeltetett a főszereplőkön kívül, de oly módon, hogy beiratta őket a színésztanfolyamra. De a fő szál mégsem nevezhető hétköznapinak, szóval ez a műfaji besorolás szerintem túlzás. Képileg a biliárdmeccsek látványosak valamennyire a gyors vágásokkal, helyenként expresszionizmust idéző montázsokkal. A színészek kevésbé izgalmasak, mint a megformált karaktereik, amivel azt akarom mondani, hogy pl. a szinte szótlan, de így is súllyal rendelkező Fats nem attól jó, hogy jól játszik, hanem mert ilyennek van beállítva a karaktere.

Élmény:

A rendező a kommunista párt tagja volt, és amikor megindult a komunistaüldözés, nem nevezte meg társait - kezdetben, de amikor rájött hogy ezzel elvágta magát a hivatása elől, visszakozott és többeket feladott. Állítólag ez a legyőzöttség jelenik meg filmjeiben, különösen ebben, ahol a főhős nem tehetsége révén emelkedik naggyá, hanem mert megtapasztalja a veszteséget, a bukást. Akik szeretik a filmet, azoknak ez átjön, de nekem nem jött át. Ahogy említettem, ehhez túlságosan eltávolodott a történet Eddie-től és áttevődött a súlypont Sarah-ra és Bertre, amit van aki megint előnnek értelmez, szerintem pedig az összhatás szempontjából gyengített a végeredményen.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láttunk korábban: Paul Newman (Bilincs és mosoly, Butch Cassidy és a Sundance kölyök, A nagy balhé), Piper Laurie és Stefan Gierasch (Carrie), George C. Scott (Egy gyilkosság anatómiája, Dr. Strangelove), Murray Hamilton (Egy gyilkosság anatómiája, Diploma előtt, Cápa), Charles Dierkop (Butch Cassidy és a Sundance kölyök, A nagy balhé)
- Még életben vannak: Piper Laurie (85), Michael Constantine (89), Jake LaMotta (95), Charles Dierkop (80)
- Egy rövid szerep erejéig feltűnik a Dühöngő bika Jake LaMottája is.
- Paul Newman dublőre többször is Willie Mosconi volt, aki példátlanul 15-ször nyerte meg sorozatban a biliárdbajnokságot az 1940-1950-es években.
- Piper Laurie a film után megházasodott és anya lett, emiatt visszavonult egészen a következő 14 évvel későbbi filmjéig, a Carrie-ig.
- A filmnek készült folytatása is 25 évvel később A pénz színe címmel Scorsese rendezésében, ahol Paul Newman újra eljátszhatta Eddie-t, fiatal tanítványa pedig Tom Cruise volt.

Következik: Sullivan utazásai

2 komment
Címkék: dráma 1961 20. század Amerika Amerikai Egyesült Államok 1960-as évek Paul Newman Észak-Amerika Robert Rossen 2 órás IMDB 8

Nem vénnek való vidék (2007)

2017. március 28. 22:58 - Liberális Artúr

 

Rendezte: Coen, Ethan - Coen, Joel
Műfaj: neo-noir, neo-western
Főbb szereplők: Tommy Lee Jones, Javier Bardem, Josh Brolin, Woody Harrelson, Kelly Macdonald, Garret Dillahunt, Tess Harper
Megjelenés: 2007, Egyesült Államok
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 8,1 pont
Előzetes: https://youtu.be/38A__WT3-o0
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/nem-vennek-valo-videk-no-country-for-old-men/movie-84700

Tartalom:

Moss vietnámi veteránként vadászgat nem messze a mexikói határtól, amikor belefut egy bandaháborúba, vagyis annak végébe, hiszen már csak szétlőtt embereket és autókat talál, na megy egy nagy adag kábítószert és kétmillió dollárt. Egy haldoklót talál, de előbb hazaviszi és elrejti a pénzt, mielőtt visszamenne segíteni. Addigra azonban már megérkeznek az egyik banda tagjai és üldözőbe veszik Moss-t. Előlük még sikerül meglépnie, valaki azonban ráküldi Chigurh-t, a bérgyilkost, aki hobbiból is sorozatgyilkol, még megbízóival is végez, hogy ne maradjon nyoma. A kiöregedett helyi seriff, Bell szintén igyekszik mielőbb megtalálni Moss-t, hogy segítsen rajta. Moss méltó ellenfele Chigurh-nak, kiszúrja a pénz közé rejtett nyomkövetőt, de addigra a bérgyilkos rátalál és tűzharcba kezdenek...

A történet elvileg egy pesszimista feljajdulás a kegyetlen, változó világ miatt, miközben megkérdőjelezi az egyéni döntések jelentőségét is. Az utóbbi téma abban nyilvánul meg, ahogy több minden esetleges történik vagy épp a tervezettel ellentétesen, míg az előbbi téma a bűnözés egyre nagyobb mértékben jelenik meg.

Megvalósítás:

Ezt sajnos nagyon nehéz megállapítani a kor ismerete nélkül, állítólag ugyanis a történet időpontja, az 1980-as évek eleje jelentette a határmenti drogbandák ténykedéséből adódó erőszakhullám megindulását. Ennek az ismeretnek a hiányában mindössze Bell seriff karakterére hagyatkozhatunk, aki nehezen viseli a durvább bűneseteket, és amikor rádöbben, hogy régen se volt máshogy, inkább visszavonul, hogy ne kelljen szembesülnie vele. Chigurh az ellenpólus, a feketébe öltözött halál, aki szinte válogatás nélkül öl, ám gyakorlatilag ő is elbukik a film végére Moss feleségének (Kelly MacDonald) erkölcsi győzelmének súlyától, illetve egy erőltetett véletlen révén. Kettejük között átmenet némileg Moss, akinek kapzsisága romba dönt ugyan néhány egyént, de inkább csak abban mérvadó, hogy kiket öl meg Chigurh, nem pedig a gyilkosságokban. Chigurh karaktere az, aki ezt a sors-témát folytonosan forszírozza a pénzfeldobásaival, a kiszámíthatatlan, ugyanakkor kérlelhetetlen gyilkosságaival. Rengeteg a mellékszereplő, többségük vén, ezzel is utalva az idő múlására. Ezen a ponton érdemes kicsit elidőzni a címnél, ami egy Yeats-versre utal, amely az öregkor nehézségeivel foglalkozik. Ez a harmadik nyom az időpont és Bells (na meg talán a western műfaj) mellett, hogy egy átmeneti kort látunk. Ugyanakkor nekem mindez eléggé esetlegesnek tűnt, nem volt eléggé kihangsúlyozva, a történet számomra sokkal inkább a hangulatának és sok-sok feszültségkeltő jelenetének köszönhette erejét, mint pl. amikor Chigurh szándékosan beleköt egy benzinkutasba, mint a Nagymenőkben Tommy a híres jelentében. (ja, és mindenki azt mondja, hogy ez mennyivel komorabb Coenék bármelyik filmjénél, miközben ebben volt a messze legviccesebb jelenet, ahol az ügyintéző nő egy tapasztalt magyar állami ügyfélszolgálatos magabiztosságával hajtja el a megszégyenített Chigurh-t.)

A feszültségkeltés egyik legfontosabb eleme a csend volt, amit hál'istennek átemeltek a westernekből: a karakterek nem beszélnek sokat, azt is röviden, tömören, zene pedig szinte nincs. Képileg a kezdetek a westerneket idézik a hatalmas pusztaságokkal, de nem sokkal később már városiasabb helyre költözik a cselekmény. Szívesen alkalmazott "technika" a sejtetés, azaz miután megismerjük a karakterek szokásait, már nem kell látnunk mit tesznek, elég rájuk utalni (pl. Chigurh amikor kilép Moss feleségének házából és megnézi csizmája talpát, akkor már egyértelmű, hogy mi történt és hogy miért nézi meg).

Élmény:

Érdekesen megosztó  a film: a túlnyomó többség imádta, egy kis tábor viszont kifejezetten utálta, és azt hiszem értem miért: kevés a kapaszkodó és azok sincsenek kihangsúlyozva, ezek hiányában pedig ha valakit nem kap el a hangulata, akkor valóban vontatottnak tűnhet. Annak ellenére, hogy a világ egy borzalmas hely, én mégsem tudom osztani a film pesszimizmusát (nem is könnyű a kényelmes EU-ból), talán Moss felesége miatt, talán mert az ezt megtestesítő Bells kevésbé volt a középpontban. Szóval nekem a film nem volt se nyomasztó, se túlságosan komor, mintha nem akarta volna magát elkötelezni mondanivalója mellett. Képei illettek hozzá és hatásosak voltak, de nem látványosak. Egyes jelenetei emlékezetesek lesznek, de nem nyűgözött le.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láttunk korábban: Kelly MacDonald (Trainspotting), Woody Harrelson (Az őrület határán), Garret Dillahunt (12 év rabszolgaság), Beth Grant (Esőember, Donnie Darko), Stephen Root (Némó nyomában)

Következik: A svindler

Szólj hozzá!
Címkék: 2007 21. század Amerika Amerikai Egyesült Államok Woody Harrelson Javier Bardem Josh Brolin 2000-es évek Tommy Lee Jones Észak-Amerika Joel Coen Ethan Coen neo-noir Kelly Macdonald Garret Dillahunt neo-western 2 órás IMDB 8 Tess Harper

McCabe és Mrs. Miller (1971)

2017. március 24. 06:16 - Liberális Artúr

 

Rendezte: Altman, Robert
Műfaj: revizionista western
Főbb szereplők: Warren Beatty, Julie Christie
Megjelenés: 1971, Egyesült Államok
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 7,7 pont
Előzetes: https://youtu.be/Xkr5p0XCaUQ
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/mccabe-es-mrs-miller-mccabe-mrs-miller/movie-61252

Tartalom:

McCabe (Warren Beatty) tipikusan rámenős, bunkó üzletemberként érkezik egy épülő, északi kisvárosba a huszadik század elején, ahol cinkbányászok dolgoznak. Szalont nyit prostituáltakkal a helyi igények kiszolgálására. Rövidesen megérkezik Mrs. Miller is (Julie Christie), aki McCabe-nél is rámenősebben partnerré erőlteti magát a férfinél azzal, hogy ő tapasztalt madame-ként igényes bordélyházat alakít ki igényesebb lányokkal, ami több pénzt hoz majd. McCabe-et leveszi a lábáról a nő, aki azonban vele is csak pénzért hajlandó lefeküdni. Egy alkalommal egy nagyobb bányász cég ajánlattal érkezik: szép összegért megvennék McCabe birtokát, aki elsőre azonban szokásos bunkó stílusában visszautasítja az ajánlatot. Mrs. Miller azonban tudja hogy hibát követett el, a cég ugyanis hírhedt arról, hogyha pénzzel nem megy, akkor egyszerűen golyót repítenek az ügyfél hátába. McCabe beijjed, megpróbálja felvenni a kapcsolatot a céggel, de már meg is érkezik a bérgyilkos...

Altman állítólag azzal a céllal forgatta le a filmet, hogy létrehozza az anti-westernt, így ezt a filmet nem tartalmában, hanem formai elemeiben kell vizsgálnunk megértéséhez. A történet maga is McCabe-re koncentrál és arra, ahogy az erősnek tűnő magányos fegyverforgatói legendájáról lassan lepereg a máz, alatta pedig csak egy egyszerű ember van átlagos gyengeségekkel és erősségekkel.

Megvalósítás:

Mik az elemei egy westernnek? A helyszín nem préri, hanem szinte mocsaras, hideg bányavidék. A szereplők nem szótlan, keménykötésű emberek, hanem egyszerű munkások. Nincsenek nagy pisztolypárbajok, csak gyilkosságok. Nincs személyes sérelem, csak üzlet. McCabe először úgy vonul be a történetbe, mint egy szokásosan morcos, éles eszű, keménykötésű figura, akinek van egy múltbéli legendás pisztolypárbaja is, de már az első fél óra végén, Mrs. Miller érkezésével kiderül, hogy egy határozottabb női erősebb nála, majd egyre-másra tárulnak fel előttünk gyengeségei. De ettől válik igazi hőssé is, aki fel meri vállalni kötődését a nőhöz, és félelme ellenére képes lesz szembeszállni a bérgyilkosokkal. Altman többi filmjére is jellemző, főleg a Nashville-re, hogy alig van fókusza, a történet nagy részét nem a fő cselekményszál teszi ki, hanem minden más, ahogy a karaktereknél is bár többnyire McCabe van a középpontban, mindenféle városlakó kap némi teret. Itt még nem annyit, mint a Nashville-ben vagy pl. a szocialista ideológiájú történetekben, de a dekoncentráltság itt is erősen jelen van már. Ami érdekes volt számomra, hogy ez nem abban mutatkozott meg, hogy mindenki kapott egy rövid életrajzot, hanem inkább hogy mindenki egy kicsit titokzatos maradt, csak annyit érzékelhettünk hogy van motivációjuk, de azt nem, hogy mik azok.

Bevallom őszintén, Warren Beattyt külseje miatt látatlanban elkönyveltem bájgúnárnak, de itt teljesen korrekten hozza a magabiztosságából kizökkentett karaktert. A zenét szokás dicsérni, ami valóban hangulatos (Leonard Cohen dalai), de engem nem nyűgöztek le túlzottan. Amit minden kritika kiemel, hogy a Nashville-ben megismert technikát már itt is alkalmazták, azaz a háttérzajok, párbeszédek egyformán hangosak voltak az előtérbeliekkel, így nem mindig lehetett érteni, mit beszélnek. Én ebből keveset vettem észre. A képi világgal kapcsolatban vegyesek az érzéseim: a koncepció az volt, hogy a régi fényképek minőségét adják vissza (persze színesben), és sikerült is elég rossz minőségűre csinálniuk, ami a szándék szempontjából dicséretes, nézői szempontból viszont szerintem nem túl izgi. Különösen a film végi hóesés zavart, amiről ordított, hogy odarajzolták. A díszlet és a jelmezek annyiban autentikusak voltak mindenképp, hogy az épülő város díszleteit korabeli szerszámokkal kellett megépíteniük már a forgatás közben, a jelmezeket pedig nem cserélhették le a szereplők.

Élmény:

Ha mondanom kéne egy másik westernt, amelyik ennyire szembement a hagyományokkal, akkor az a Sierra Madre kincse lenne, de ettől még nem lesz katartikus vagy látványos egy film. A célját végülis elérte, valósághűbbnek ábrázolta a vadnyugatot, mint ahogy a többi western.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láttunk korábban: Warren Beatty (Bonnie és Clyde), Julie Christie (Doktor Zsivágó, Nashville), Michael Murphy (MASH, Nashville, Manhattan, Magnólia), Bert Remsen és Keith Carradine (Nashville), Shelley Duvall (Nashville, Annie Hall, Ragyogás), Corey Fischer és John Schuck (MASH), William Devane (A sötét lovag - felemelkedés)
- Beatty és Christie ekkor a valóságban is jártak, de viszonyuk évekig húzódóan se veled, se nélküled típusú volt.
. A film operatőre a magyar Zsigmond Vilmos volt.
- Zsigmondék tudták, hogy az utómunkálatok során a rossz minőségű képet nem engedélyezték volta, ezért a felvétel előtt direkt fénynek tették ki a filmet, hogy gyengébb minőségű legyen.

Következik: Nem vénnek való vidék

Szólj hozzá!
Címkék: 1971 20. század Amerika Amerikai Egyesült Államok 1970-es évek Észak-Amerika Robert Altman Julie Christie Warren Beatty revizionista western 2 órás IMDB 8

Hamu és gyémánt (1958)

2017. március 22. 05:38 - Liberális Artúr

 

Rendezte: Wajda, Andrzej
Műfaj: -
Főbb szereplők: Zbigniew Cybulski
Megjelenés: 1958, Lengyelország
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 7,9 pont
Előzetes: https://youtu.be/Awul3lNlh3Y
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/hamu-es-gyemant-popiol-i-diament/movie-971

Tartalom:

A második világháború német fegyverletételének napjára az egykori lengyel ellenállók és a kommunisták között végleg elharapódzott a viszony. Maciek és felettese egy kisvárosnál lesből rátámad a megyei kommunista titkár, Szczuka autójára, de hamar kiderül, hogy rossz embereket öltek meg. További utasításért a városka szállójába mennek, és szerencséjükre épp ott száll meg Szczuka is, aki rég elvesztett fiát akarja felkutatni. Míg Maciek a megfelelő pillanatra vár, hogy a győzelmet és egy kinevezést ünneplő szállóban végezhessen a titkárral, flörtölni kezd a pultos lánnyal. Váratlanul azonban beleszeret, felsejlik előtte egy békés élet reménye, és ezért inkább hagyná a gyilkosságot. És hogy Szczuka élete se legyen egyszerűbb, fiáról kiderül hogy az ellenállóknál harcol...

A történet tele van jelképekkel, de amennyire meg tudtam ítélni a korszellem ismeretének hiányában, a lényeg Lengyelország átmenete múltja, jelene és jövője között, különböző társadalmi csoportjainak konfliktusa. Nem mond ítéletet, noha Maciek a szimpatikus főszereplő, de párhuzamba állítja Szczukával, inkább csak bemutatja a tragédiájukat.

Megvalósítás:

A történet kb. egy fél nap eseményeiről szól nagyjából egy helyszínen, a szállóban, ahová összefutnak a lengyel társadalom főbb képviselői. Maciekék a Nyugaton a helyzet változatlan katonáihoz hasonlóan háborús értékrenddel bírnak a viszonylagos békeidőben is, ezt borítja meg a pultosnő szerelme, ami miatt Maciek felhagyna eddigi életével és újra normálisan élne - de ezt felettesei, a "felsőbb" erő nem engedik neki. A pultosnő jelenti a jövőt, aki szívesen lenne Maciekkel, ha az vele maradna. A másik oldal Szczuka, a kommunista titkár, aki Maciekhez hasonlóan szintén megvívta a maga harcát, ő sem fél a haláltól, de szeretné fiát visszaszerezni magának, akit jobboldalinak neveltek távollétében. A szállóban feltűnnek a régi rend képviselői, arisztokratikusnak beállított emberek, kommunista tisztek, érdekemberek (akiknek a szálát teljesen kihagytam), idősek és fiatalok. De a vécésnéni mindent visz :D Ahogy említettem, a történet tele van jelképekkel, minden megmozdulás, minden tárgy könnyen értelmezhető vagy legalább felismerhető jelkép. Például már az elején, hogy a templomajtó zárva van, hogy egyszerű munkásokat lőnek le, hogy egyetlen szállóban futnak össze... stb. Ez viszont érzésem szerint a történet és a karakterek rovására is megy, természetesen az egy éjszaka alatti szerelembe esést ezúttal sem tudom elfogadni, és többször éreztem erőltetettnek, hasonlóan A rettenthetetlenhez. De ikonikussá váltak mára Maciek és Szczuka összeölelkezése vagy a hamis polonéz tánc is. A cím egyébként egy 19. századi lengyel versre utal, mely kérdése az, hogy az "elégő" ember hamvai között lesz-e gyémánt.

Ez a jelkép-tobzódás megfigyelhető a képekben is, pl. a használhatatlan templomoknál, a fejjel lefelé lógó Jézus-szobornál, a kiterített fehér lepedőknél. Képi világa leginkább talán A siker édes illatáéhoz hasonlítható amiatt, ahogy hangsúlyosan közelről mutat egy dolgot, de közben a háttérben szintén jól kivehetően történik valami kisebb, kevésbé jelentős esemény. Feltűnő volt Maciek és a pultos szeretkezésének elsötétítéssel-megvilágítással megvágott jelenete, ami olyan szaggatottságot biztosított, mintha hosszú időt töltöttek volna együtt a szerelmesek. Végül jellegzetes volt még az erős megvilágítás, főleg a film végén, az új nap kezdetét jelezve.

Élmény:

Fura, hogy az 1950-es években elkészülhetett egy ilyen volt, de ahogy nálunk, ekkoriban a lengyeleknél is enyhülés volt a kommunista diktatúrában. Nem tudom mennyivel mond többet a film egy lengyelnek, de szerintem nagyjából készülhetett volna itt is. A története jelképessége miatt nem elég személyes, hogy beleéljük magunkat, a képi világa megfelelő, noha érezhetően erőltetettek voltak számomra az ő jelképei is, és kevésbé kifejezőek.

Érdekességek:

- Zbigniew Cybulski (Maciek) 1967-ben, 39 évesen halt meg, amikor Marlene Dietrichet búcsúztatva felpattant a mozgó vonatra és aláesett. Bogumil Kobiela (Drewnowski) szintén baleset áldozata lett 1969-ben, 38 évesen.
- Wajda tavaly hunyt el 90 évesen.
- Az ellenállók alkotta Honi Hadsereg már 1943-ban szembekerült a szovjetekkel, akik direkt magukra is hagyták őket együttműködés helyett pl. a varsói felkelés idején, aminek egy összehangolt akciónak kellett volna lennie.
- Sajnos ez a háború után sem változott, a szovjetek csellel vagy máshogy, de kivégeztek, börtönbe juttattak, internáltak mintegy 250 000 ellenállót. 1956-ban kaptak amnesztiát.
- Akiket viszont nem sikerült a háború után kézre keríteni, azok folytatták az ellenállást 1963-ig. Ők voltak az elátkozott katonák.

Következik: McCabe és Mrs. Miller

4 komment
Címkék: 1958 20. század Európa Lengyelország Kelet-Európa 1950-es évek Andrzej Wajda 2 órás IMDB 8 Zbigniew Cybulski
süti beállítások módosítása
Mobil