Artúr filmélményei

Casino Royale (2006)

2017. április 17. 23:25 - Liberális Artúr

 

Rendezte: Campbell, Martin
Műfaj: kém
Főbb szereplők: Daniel Craig
Megjelenés: 2006, Egyesült Királyság
Hossz: kb. 2,5 óra
IMDB: 8,0 pont
Előzetes: https://youtu.be/36mnx8dBbGE
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/casino-royale-casino-royale/movie-79696

Tartalom:

James Bond éppen "diplomamunkázik", azaz meggyilkol egy titkosügynököt a 007-es posztért. Első munkája Ugandába viszi, és nem tétovázik, fényes nappal behatol és lövöldözni kezd egy nagykövetségen, majd jobb híján kihallgatás helyett agyonlövi célpontját. Ennek ellenére táskájából sikerül kideríteni, hogy a célpont, aki egy bombagyáros volt, egy repülőt készült felrobbantani, hogy a gyártó részvényeinek árának esésén nyerészkedjen megbízója, Le Chiffre. Bond sikeresen meghiúsítja a robbantást, Le Chiffre ezért kockázatos manőverre kényszerül: exkluzív pókerpartin szerezné vissza ügyfelei pénzét. természetesen Bond is benevez, hogy rábírja Le Chiffret, árulja el ügyfelei nevét védelemért cserébe...

A Casino Royale volt az első James Bond-regény, egyúttal egy új filmsorozat nyitódarabjának is szánták új Bonddal. tehát alapvetően egy eredettörténetet láthatunk, amely igyekszik megmagyarázni a Batman: kezdődik realistább stílusában, hogy Bondból hogyan vált 007-es ügynök és hogy miért nem bízik senkiben.

Megvalósítás:

Eddig ugyan még csak egy Bond-filmet láttam, de feltételezem, hogy ugyanaz a többinél is a nyitány: rögtön egy akciójelenet kellős közepén találjuk magunkat, az izgalmakat pedig fordulatok jelentik, de nem olyanok, amelyeket kifinomult nyomozás során tárnak fel, hanem inkább olyanok, amelyeket a kitartó vadászkopóként a vadat űző Bond elé kerülnek. Feltűnnek a szokásos Bond-elemek is (a szexi lány, a martini, az autó... stb.), de ezek az utalások az eredettörténet miatt szándékosan kezdetlegesek picit. Biztos rengeteg olyan utalás volt még, amiket műveletlenségem miatt nem ismertem fel, de az tuti, hogy itt a Bond-lány valójában maga Bond volt, hiszen ő többet volt fürdőruhában, mint bárki más. A legfontosabb persze Bon karaktere, akit a modernizálás és a realizmus jegyében úriemberből akcióhőssé változtattak, egyben sebezhető, emberi figurává is, amivel kiölték a kezdetektől megszokott übermensch stílust egy hétköznapibbá.

A film fekete-fehérben indít, az intro pedig hál'istennek nem a megszokott stáblista-görgetés, hanem egy, az eredeti szándéknak megfelelő animációs betét. Egy ilyen film esetén felesleges művészi kifejezési módokat keresni, a látványelemeket az akciójelenetek jelentik. Szerencsére tudatosan elvetették az animálást és valódi kaszkadőrmutatványokat láthattunk, amik közül kiemelkednek a parkourozó Foucan mutatványai, bár némileg elvesz az értékéből és realizmusából, hogy sok benne a vágás és a közeli. De azt hiszem így is helye van a legkedvesebb kaszkadőrjeleneteim között. A zenéje a jól ismert Bond-téma variácója, ez már szerintem mindenkinek elég ismerős. Néha azért elgondolkodtam hogy nem-e egy reklámot látunk, annyira tolakodóan voltak jelen a Sony termékelhelyezései.

Élmény:

Kíváncsi vagyok, hogy vajon 50 év múlva ennek a filmnek is olyan gagyinak számítanak-e majd az akciójelenetei, mint az 1960-as évek Bond-filmjeinek manapság? Mai szemmel nézve egy teljesen vállalható, izgalmas akciófilmet kaptunk, sokan pedig épp ezért nem szeretik, hiszen szembement a megszokott, kissé parodisztikus Bond törvényeivel. Az izgalmat leszámítva engem nem igazán hozott lázba, hiszen sem a történet nem volt elgondolkodtató, sem a megvalósítása nem hozta a művészfilmes megoldásokat, amiket szeretek.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láttunk korábban: Ludger Pistor (Schinder listája), Richard Sammel (Az élet szép), Tsai Chin (Híd a Kwai folyón, Nagyítás), Veruschka von Lehndorff (Nagyítás)

Következik: H mint hamisítás

Szólj hozzá!
Címkék: 2006 kém 21. század Európa Egyesült Királyság Észak-Európa Daniel Craig 2000-es évek Martin Campbell 2 órás IMDB 8

Az élőhalottak éjszakája (1968)

2017. április 16. 23:24 - Liberális Artúr

 

Rendezte: Romero, George A.
Műfaj: horror
Főbb szereplők: Duane Jones, Judith O'Dea, Karl Hardman, Marilyn Eastman, Keith Wayne, Judith Ridley
Megjelenés: 1968, Egyesült Államok
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 7,9 pont
Előzetes: https://youtu.be/5gUKvmOEGCU
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/az-elohalottak-ejszakaja-night-of-the-living-dead/movie-78764

Tartalom:

Barbra és Johnny egy messzi, elhagyatott temetőbe látogatnak meglátogatni apjuk sírját. Egy tántorgó alakra lesznek figyelmesek, de nem foglalkoznak vele, amíg az rájuk nem támad váratlanul. A támadó beveri Johnny fejét egy sírba dulakodás közben, így az élettelenül terül el. Barbra egy közeli házba menekül az őt üldöző elől. Szerencséjére feltűnik egy normális férfi is, Ben, aki igyekszik távol tartani az egyre gyülekező támadókat, köztük a halott Johnnyt is. Kicsit később a ház pincéjéből újabb emberek kerülnek elő: egy fiatal szerelmespár, valamint egy mogorva házaspár sebesült kislányukkal, akik itt húzták meg magukat, de biztonsági megfontolásokból nem mertek azonnal előbújni. Ben és a férj hamar összevész, hiszen máshogy képzelik el túlélésük zálogát, míg az élőhalottak egyre csak gyűlnek...

Többen állítják, hogy a történet értelmezhető sokrétű társadalomkritikaként, de ahogy A texasi láncfűrészes mészárlás esetében, itt sem igazán láttam ezekre utaló jeleket. Mégis volt abban valami leképezése a társadalomnak, ahogy főhőseink összezárva próbáltak együttműködni kisebb-nagyobb sikerrel, illetve a pesszimista lezárás is szerintem egyfajta általános kilátástalanságot képvisel egy konkrétabb üzenet helyett.

Megvalósítás:

Nem vár sokat a történet az első támadással, és amint Barbra a házba menekül, nagyrészt kamaradrámát láthatunk összezárt és összekülönbözött emberekkel, akik a szélsőséges helyzet, a külső veszedelem nyomása alatti feszültség hatására levetik tanult álarcaikat. Barbra szinte végig sokkos marad, Ben a gyakorlatias, a férj az emberi gyengeségek megtestesítője (féltékenység, félelem... stb.). Szereplőink rendszeresen a rádió vagy tévé köré gyűlnek, ami tárgyilagosan és hosszasan igyekszik híreket és magyarázatot adni, de nem igazán tudtam eldönteni, hogy ez oldja vagy növeli a feszültséget. A legnyomasztóbb rész azonban nem a zombitámadás, hanem azok eltakarítása, ahogy a hatóságok könyörtelenül végeznek velük. Ezt pozitívumnak kéne vennem, de valahogy úgy éreztem, hogy ezen a ponton a zombik váltak áldozatokká egy hideg, számító állami gépezet ellenségeként.

Először is tisztázzuk, hogy ez egy nagyon alacsony költségvetésű első film, így sok mindent igazán nem sportszerű kritizálni. A zene pl. hatásos szerintem, de egyszerűen átvették más filmekből. A maszkok, kellékek, színészek amatőrök, de ez nem zavart igazán. Viszont nem mentség arra, hogy nem igazán ijesztő és nyomasztó a film; még az olyan alap dolgok se működtek, mint a jump scare. A képekből nagyjából kihozták a maximumot, emberközelinek látszódnak az események a kézikamera alkalmazása miatt, sok az árnyék, a dőlt szög. Érdekes volt a film vége, ahol állóképekbe váltottak át a stáblista alatt, és talán csak belemagyarázom, de mivel Ben fekete, az egésznek kicsit délies rabszolgalincselés hangulata volt.

Élmény:

A filmnek valószínűleg sokkal fontosabb a filmtörténeti, mint az esztétikai értéke; ez volt ugyanis az első mai értelemben vett zombifilm, valamint ezt tartják az egyik első modern horrornak is, ráadásul kirívóan véresnek számított a maga idejében. (Itt olvasható egy érdekes írás arról, hogy milyen is volt akkoriban a horrorfilmek megítélése és hogy mennyire sokkolta a közönséget.) Gondolom az írásomból érződik, hogy engem se hozott tűzbe, pedig az igazán nem a költségvetésen múlik, hogy mennyire lesz egy film ijesztő vagy nyomasztó. Megjegyzés: Becsszó nem így akartam, tök véletlenül esett húsvétra a film, kicsit szentségsértőnek is érzem magam a feltámadást pont egy zombifilmmel ünnepelni... :D

Érdekességek:

- A filmet a Legenda vagyok inspirálta
- Zombitörténelem: A zombik közvetlenül a haiti mondavilágból származnak, ahol mágiával támasztották fel a halottakat, de megtalálhatóak hasonló lények több kultúrában is Gilgamesig visszamenően. Korai típusnak számít Frankenstein is.
- Röviden cameozik a renező, Romero is.
- Egy amatőr hiba miatt (lemaradt a szellemi tulajdon felirat) a film közkincsnek számít, ingyenesen megtekinthető.

Következik: Casino Royale

2 komment
Címkék: horror 1968 20. század Amerika Amerikai Egyesült Államok 1960-as évek Észak-Amerika George A. Romero 2 órás IMDB 8 Duane Jones Judith ODea Karl Hardman Marilyn Eastman Keith Wayne Judith Ridley

Bűnök és vétkek (1989)

2017. április 15. 21:19 - Liberális Artúr

 

Rendezte: Allen, Woody
Műfaj: egzisztencialista, tragikomédia
Főbb szereplők: Martin Landau, Woody Allen
Megjelenés: 1989, Egyesült Államok
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 8,0 pont
Előzetes: https://youtu.be/JBzlQ7bUtKk
Ajánlott írás: -
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/bunok-es-vetkek-crimes-and-misdemeanors/movie-44293

Tartalom:

Judah (Martin Landau) idősödő, minden tekintetben sikeres szemorvos, élete tökéletes egy dolgot leszámítva: két éve viszonyt folytat egy légikísérővel (Anjelica Huston), aki megelégelte a szeretői státuszt és mindenképpen szembesíteni akarja Judah feleségét a tényekkel. Egy rabbi páciense szerint be kellene vallania a viszonyt és reménykedni a megbocsájtásban. Az egyre erőszakosabb szerető miatt és alvilági kapcsolatokkal bíró öccse (Jerry Orbach) tanácsára végül úgy dönt: az egyetlen kiút, hogy ne omoljon össze élete az, ha megöleti. Eközben Clifford (Woody Allen) élete korántsem tökéletes: feleségével (Caroline Aaron) már haldoklik a házassága, dokumentumfilmjeire pedig senki se kíváncsi, pedig talált egy érdekes alanyt, egy zsidó filozófust, akinek annak ellenére pozitív maradt az életfelfogása, hogy átélte a holokausztot is. Clifford sógora sikeres tévés, akivel bár nem bírják egymást, rokonságukra való tekintettel felkéri a filmest, hogy ő készítsen róla dokumentumfilmet. Clifford a pénzért belemegy, hogy finanszírozhassa másik munkáját, és a forgatás során beleszeret az egyik producerbe, Halleybe (Mia Farrow), akire a sógor szintén hajt. Mivel a dokumentumfilm elég rossz színben tünteti fel, kirúgja Cliffordot, és még Halley is visszautasítja a közeledését, ráadásul a filozófus riportalany öngyilkos lesz...

A cselekmény ismertetésével valójában még nem sokat árultam el a történet témájáról, ami az erkölcs hatályát vizsgálja, bár a cliffordos szálban csak nagyon gyengén, inkább Judah történetében van mindez benne. A bűn és bűnhődés kritikájaként itt, a való világban az erkölcs emberi találmány és nem jön el a bűnhődés, hanem elmúlik a bűntudat. Cliffordnál eközben ennek inkább az az olvasata érvényesül, hogy épp ezáltal az ember tölti meg a rideg világot erkölccsel.

Megvalósítás:

A történet szerkezete meglehetősen széttagolt, térben és időben egyaránt ugrálunk, mint az Annie Hall esetében, ráadásul két főbb történetszál van, amit kisebb, kapcsolódó epizódok színesítenek, bár ezeken nem mindig éreztem, hogy hozzáadtak volna bármit is a történethez (mint pl. Clifford nővérének kakiszexes része). Persze az ugrálás így is lineáris, azaz megmagyaráz előre vagy utólag a történetben soron következő eseményeket. A fontosabb történetszál Judahé, aki feladva emberségét behódol a világegyetem ridegségének azáltal, hogy a viselt dolgait elfogadja. Először egy köztisztességnek örvendő embernek ismerjük meg, akin az első folt akkor esik, amikor kiderül, hogy szeretője van, a második, amikor kiderül hogy nem teljesen korrekten kezelt egy alapítványi pénzt, a harmadik pedig amikor végül szeretője meggyilkolása mellett dönt. E történet álláspontja szerint az erkölcs luxus, a valóság kegyetlenebb. Clifford története bonyolultabb és viccesebb, de nem igazán értem hogy kapcsolódik a romantikus része Judah történetéhez, mert nem egyértelmű az állásfoglalás, hogy Clifford vagy a sógora erkölcsösebb. A filozófusról bevágott részletek már egyértelműbben mutatnak párhuzamot, de ellentétesen: a filozófus szerint is a világ érzéketlen hely, de az emberek képesek megtölteni jósággal. A két szál végül összefut egy majdnem katartikus párbeszédben, ahol Judah elmeséli, hogy először zavarta a bűntudat, de már elmúlt. A film egy esküvővel zárul, kimondva, hogy csak a jövőben lehet bízni, hogy az utódok talán jobbak lesznek. A legfőbb jelkép-motívum a látás: Judah szemész, a rabbi sokatmondóan a film végére megvakul, Clifford pedig (Judah szerint) hollywoodiasan, rózsaszínben látja kameráján keresztül a világot. A karakterek nem túl kidolgozottak, nincsenek elmélyítve vagy keveset tudunk meg róluk.

Technikai szempontból kevesebb jót tudok mondani, nem volt túl élvezetes. A visszaemlékezésekbe vagy képzelgésekbe hirtelen váltással kerültünk át, mint az Annie Hallban vagy az Apám és fiamban. Legemlékezetesebb talán Judah képzelt párbeszéde volt egy sötét szobában, ahol a fény csak ritkán világította meg. Szerepel benne pár régi film bejátszása is, amennyiben illett a jelenethez. Zenéjét tekintve a konkrétan utalt Schubert-mű elég hatásos volt a felzaklatott lelkiállapot kifejezésére.

Élmény:

Azon tűnődtem, hogy fiatalabban megnézve valószínűleg sarkosabb álláspontot fogalmazok meg és egy legyintéssel elintézem az erkölcsi problémázást, hiszen egyértelmű mi bűn és mi nem az. De már középkorú vagyok, követtem el jóvátehetetlen vétkeket és párkapcsolatilag is át tudom érezni főhőseink vergődéseit. A fiatal énemnek persze még mindig igaza lenne, de én ma már sokkal megértőbben viszonyulok az emberi gyengeségekhez. Szóval a történet felvetése érdekes, megvalósításában viszont már nem annyira az.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láttunk korábban: Martin Landau (Észak-északnyugat), Woody Allen (Annie Hall, Manhattan, Kairó bíbor rózsája), Mia Farrow (Rosemary gyermeke, Kairó bíbor rózsája), Anjelica Huston (A turné), Jerry Orbach (A szépség és a szörnyeteg), Caroline Aaron (Ollókezű Edward), Victor Argo (Aljas utcák, Taxisofőr), Daryl Hannah (Szárnyas fejvadász, Kill Bill)
- A filozófus alapja valós; Primo Levi zsidóként megjárta Auschwitzet, majd 1987-ben (vélhetően) öngyilkosságot követett el.

Következik: Az élőhalottak éjszakája

Szólj hozzá!
Címkék: 1989 20. század tragikomédia Amerika Amerikai Egyesült Államok Woody Allen 1980-as évek Észak-Amerika Martin Landau egzisztencialista 2 órás IMDB 8

Halál Velencében (1971)

2017. április 12. 22:46 - Liberális Artúr

 

Rendezte: Visconti, Luchino
Műfaj: dráma
Főbb szereplők: Dirk Bogarde
Megjelenés: 1971, Olaszország
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 7,5 pont
Előzetes: https://youtu.be/-pxn49yWVJk
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/halal-velenceben-morte-a-venezia/movie-41788

Tartalom:

A boldog békeidőkben járunk; megromlott egészségi állapota miatt Gustav Aschenbach, az elismert zeneszerző (Dirk Bogarde) Velencébe utazik megerősödni. A luxusszállóban felfigyel egy lengyel családra, abból is az angyali szépségű, kamasz fiúra, Tadziora, aki hamarosan rögeszméjévé is válik. Eközben egészségügyi plakátokra és köztéri fertőtlenítésre lesz figyelmes. A lakók titkolóznak, de végül megtudja: kolerajárvány érkezett a városba, tanácsos lenne elmenni. De Aschenbach nem tudja itthagyni a fiút...

A film Thomas Mann közismert, azonos című kisregényéből készült - amit én szerencsére nem olvastam még, mert valamennyi kritika a kettő összeméréséről szól, így én viszont pártatlan maradhatok. A kulcs szerintem Tadzio figurája, aki egyszerre testesít meg Aschenbach szemében testi és lelki vágyakat is. Az egyik utolsó képpel pedig egyértelműen odahelyezi magát a rendező is, általánosabbá téve a művészi létet.

Megvalósítás:

Alapvetően nem irodalmi eszközökkel fejezik ki ezt a témát, a cselekmény viszonylag minimális. A film néhány rövid visszapillantóval mutatja be Aschenbach előéletének fontos momentumait: a gyenge szíve miatt érkezik Velencébe; a gyenge szív oka művészi sikertelensége; ezt számos esztétikai-filozófiai vita előzi meg barátjával, akivel ellentétes nézeteket vallanak. Innen tudjuk meg, hogy Aschenbach egyensúlyt szeretne találni élete és művészi tevékenysége között, míg barátja a romantikus vonalat képviselve elveti ezt a lehetőséget. Aschenbachnak már csak azért is fontos lenne az egyensúly, mert ha eddig nem lett volna nyilvánvaló, homoszexuális, ami elől megpróbált sikertelenül bordélyházba menekülni. Bár látszólag kialakít egy boldog házasságot, kislánya meghal. Mindezeket értelmezhetjük jelképesen, ahogy a film több jelenetét is kezdve a gondolástól a zenészen át természetesen Tadzóig. Aschenbach mindvégig csak üldözi, nézni tudja a fiút, sosem beszélnek vagy érintkeznek. Maga a halál is jelképes, nem véletlenül éri a zenészt a film végén, és talán kicsit társadalomkritikai éle is van, hogy épp Velencében, egy luxusszállóban vagyunk egy arisztokratikus csoport tagjai közt, nem beszélve Aschenbach szétmálló külsejéről.

Nem mondanám látványosnak, de technikai megvalósításában mégis sokkal kifejezőbb, mint történetével. Először is ott a zene: Gustav Mahler romantikus zeneszerző néhány érzelmes darabja uralja a filmet, de meglehetősen hangosan és gyakran megszólaltatva, meglehetősen az előtérbe tolakodva, ami hangulatossá teszi. A választás nem véletlen, Mann a főszereplőjét részben Mahlerről mintázta. Ezzel párhuzamban szinte némafilmet látunk, nagyon kevés a párbeszéd, többnyire cselekménymentes, hangulatfokozó jelenetek váltogatják egymást.  látványelemek kimerülnek a néhány torz alakban, gazdag díszletben és jelképes beállításokban, mint pl. amikor a parton egy elhagyatott kamera fordul a napfényben pózoló Tadzio felé.

Élmény:

Nem olyan erősen, de egy kicsit Veronika kettős élete érzetem van, mert ez a film is sokkal filmszerűbb egy átlagos filmnél, sokkal inkább képekkel próbál kifejezni érzelmi állapotokat és a történet kevésbé fontos. Ettől persze még nem feltétlenül lesz tetszetős, de legalább egyedi és egy számomra kedvesebb megközelítést alkalmaz mint az intellektuális megoldásokkal próbálkozók.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láttunk korábban: Dirk Bogarde (A szolga), Marisa Berenson (Barry Lyndon), Romolo Valli és Leslie French (A párduc), Franco Fabrizi (Cabiria éjszakái)
- A történet 1911-ben játszódik, amikor Mahler meghalt és amikor Mann Velencében üdült.
- Abban a szállodában történt mindez, amit 1900-ban építettek az előkelőbb vendégek kiszolgálására. Szerencsére még áll az épület, így épp 60 évvel később Visconti ugyanitt forgathatta le filmjét. A szálló amúgy 2010-ben bezárt, luxusapartmanokká alakítják majd át, ami jelenleg is folyamatban van.
- Tadzio alapja is valós, Mann a már említett 1911-es látogatásakor vette észre az akkor 10 éves lengyel kisfiút. A második világháborúban évekig raboskodott, a kommunizmus miatt pedig elvesztette mindenét és fordításokból, diplomata állásokból tartotta fenn magát.

Következik: Bűnök és vétkek

Szólj hozzá!
Címkék: 1971 dráma 20. század Olaszország Európa 1970-es évek Dirk Bogarde Dél-Európa 2 órás IMDB 8 Luchino Visconti

Isten hozta, Mister! (1979)

2017. április 11. 20:28 - Liberális Artúr

 

Rendezte: Ashby, Hal
Műfaj: tragikomédia
Főbb szereplők: Peter Sellers, Shirley MacLaine, Jack Warden, Melvyn Douglas
Megjelenés: 1979, Egyesült Államok
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 8,0 pont
Előzetes: https://youtu.be/oOOghKacg40
Ajánlott írás: -
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/isten-hozta-mister-being-there/movie-1171

Tartalom:

A már ötvenes Chance (Peter Sellers) egész életében kertészként dolgozott egy tehetős házban, aminek ura történetünk kezdetén elhuny, ezért Chance-nek mennie kell. Egy probléma van: Chance egy jólnevelt kisfiú értelmi szintjén van és sosem hagyta el még a házat, csupán a kertnek és kedvenc hobbijának, a tévézésnek élt. Szerencséjére még aznap este kisebb balesetet szenved egy haldokló milliomos autójától, és mivel a milliomosnak (Melvyn Douglas) saját, jól felszerelt kórterme van otthonában, ott tartják Chance-t is. Előző otthonából örökölt, úri öltönye miatt kertészeti megnyilvánulásait mélyenszántó, képletes gondolatoknak veszik, amit még a milliomos otthonába látogató amerikai elnök (Jack Warden) is megfogad és egy beszédében hivatkozik rá. Miután az elnök szájából elhangzott a neve, még egy show-ba is meghívják, gyermeki aszexualitását pedig a milliomos felesége (Shirley MacLaine) ellenállhatatlan tartózkodásként értelmez...

Érdekes hogy nem ezt a műfaji besorolást alkalmazzák rá, amikor egyértelműen egy szatírával van dolgunk. Mégpedig amiatt, ahogy a félkegyelmű Chance az egész világot meghódítja egyszerűen a külsőségek miatt, mert az öltönye miatt többet néznek ki belőle, mint aki. A vége miatt azonban más megvilágítást is kap a történet, ami sokkal mélyebb, végeláthatatlan filozófiai gondolatokra ad lehetőséget, épp ezért nem is próbálom megfejteni, de lentebb majd írok még róla.

Megvalósítás:

Az első percekben még a nézőnek se egyértelmű Chance visszamaradottsága, csupán a tévémániája és személyiségének kompaktsága tűnik fel, így tulajdonképpen észrevétlenül is előrevetül, ahogy mások is beleprojektálnak mindent, amit szeretnének benne látni. A milliomos egy üzleti zsenit, örököst lát benne, az elnök politikai ellenfelet, a titkosszolgák titkosszolgát, a melegek homoszexuálist... stb. Ez valahol kétirányú, hiszen Chance is tévéből ismeri a világot, annak mintájára cselekszik időnként (egyszer meg is próbálja elkapcsolni a valóságot...). Egyszóval bolondot csinál akaratlanul az üzletemberekből, politikusokból, médiából, mindenhol kiválóan teljesít, noha teljesen alkalmatlan rá, ettől szatirikus. Vagy nézhetjük úgy is, ahogy az Esőembert vagy a Forrest Gumpot, ahol hasonlóan egy egyszerűbb lélek révén reflektálnak a világra. Ez eddig rendben is volna, de ott kezd elmélyülni a dolog, amikor a történet végén vízen kezd járni, és elhangzik egy mondat: a lét csak egy tudatállapot. Ez egy kicsit hirtelen jött és későn, de egyáltalán nem az a szőrmentén megpendített ötlet, mint sok más film esetében. A néző első gondolata itt természetesen a krisztusi figura lesz, és innentől kezdve elkezdjük visszafejteni a történetet: a milliomos nyugodtan hal meg jelenlétében, a felesége felszabadul, az orvos nem próbál feltétlenül gyógyítani... stb. Egy nem megtévesztett ügyvéd kételkedni kezd abban, hogy valóban visszamaradott-e Chance és vele együtt mi is. Újra eljutunk a projekcióhoz, amit a folyamatos tévézés is erősít; végtelen módon értelmezhetjük a látszat és a valóság viszonyát, és minden karakter meg is teszi ezt a maga módján.

Technikailag sokat nem nyújtott számomra a film. Szépek voltak az úri ház berendezései gazdag díszítettségükkel, illetve amikor Chance elhagyja az első házat, a 2001: űrodüsszeia ikonikus zenéje csendül fel, ami talán egy jelzés Chance életének szintlépésére, noha ő nem változik egyáltalán. Egy nagyobb érdekessége van a filmnek: a stáblistánál a hangulathoz oda nem illően az egyik jelenet bakiparádéját láthatjuk. Ez talán megint utalás, megint egy látszatra, a film látszatára akarják felhívni a figyelmünket.

Élmény:

A film alapvetően kedves humorral gúnyolja világunkat, hiszen egy perc alatt szétszedhetnék a "csaló" Chance-t, de ehelyett minden helyzetből jól jön ki. Ez a hangulat a szatíra irányába visz minket, míg a hosszasan kitárgyalt végjáték teljesen átformálja az addigi élményt. Szerintem ezt jobb lett volna hamarabb elsütni, akkor hatásosabb lett volna. Így kicsit olyan mint egy Dr Strangelove - Forrest Gump - keverék

Érdekességek:

- Színészek, akiket láttunk korábban: Peter Sellers (Dr. Strangelove), Shirley MacLaine (A legénylakás), Melvyn Douglas (Ninocska), Jack Warden (12 dühös ember, Az elnök emberei), Richard Basehart (Az országúton), Than Wyenn (Tízparancsolat, Látszatélet)
- Nem szoktam külön kiemelni, de imádom, amikor egy másik korszak színészét újra láthatom. Esetünkben Melvyn Douglas az, aki az 1939-es Ninocskában a sármőrt alakította főszereplőként, majd itt is, az 1979-es filmben újra egy fontos szerepet kapott.
- Persze ekkor ő már valóban idős volt, pár éven belül valóban elhunyt. Nagyobb meglepetés, hogy egy évvel később Peter Sellers is szívrohamot kapott, pedig ő alig múlt ötven.

Következik: Halál Velencében

1 komment
Címkék: 1979 20. század tragikomédia Amerika Amerikai Egyesült Államok 1970-es évek Shirley MacLaine Észak-Amerika Jack Warden Peter Sellers 2 órás IMDB 8 Melvyn Douglas Hal Ashby
süti beállítások módosítása
Mobil