Tartalom

"Rózsabimbó" - nyögi utolsó lehelletével halálos ágyán Kane (Orson Welles), a médiamogul. Rövid hírösszefoglaló készül életéről, de túl száraz, ezért egy újságírónak ki kell deríteni, milyen ember is volt Kane valójában, és hogy mit jelentenek utolsó szavai. Az újságíró felkeresi közeli ismerőseit, többek között egykori iskolatársát (Joseph Cotten) hogy megfejtse a titkot.

A film egy médiamogul (aki alig leplezetten Hearst) fiktív életét mutatja be, amelyen keresztül megpróbálja megmutatni személyiségét és tetteinek mozgatórugóit. Mindeközben pedig rávilágít arra, hogyan működik a média és a politika aljas kis világa.

Megvalósítás

A film fő erényének azt tartják, hogy több addigi vagy akkoriban újdonságnak számító technikai megoldást alkalmaztak benne, elsősorban a deep focus-t, amit korábban pl. már láthattunk A játékszabályban. Számomra legszembetűnőbb azonban - bár a kettő némiképp összefügg - inkább a jelenetek kompozíciója volt, ahogy árnyékolással vagy helyezkedéssel kihangsúlyoztak egyes karaktereket, épp mint később A siker édes illatában. A film szerencsére nem nélkülözött expresszionista elemeket sem.

A történetvezetés is újszerű volt a maga korában: A vihar kapujábanhoz hasonlóan több szemszögből világított meg egy eseményt, illetve személyt, de itt inkább azt a célt szolgálta, hogy Kane karakterét mélyítsük. Szintén újdonság volt a visszapillantók és a nem lineáris történetvezetés alkalmazása: nem mindig időrendi sorrendben láthattuk Kane életének állomásait, de mndig egyre mélyebbre jutottunk benne. Épp ezért gyakran emlegetík egy lapon Prousttal.

Élmény

Tulajdonképpen nehéz belekötni a filmbe, nagyon okosan van megcsinálva mind a tartalom, mind a kivitelezés, de nekem hiányzott belőle a katarzis. Voltak erősebb jelenetek benne, de egyik sem volt igazán átütő.

Érdekességek

- Welles-t fiatal zseninek tartották, ennek is köszönhette, hogy ezt az első filmjét gyakorlatilag megkötések nélkül készíthette el. 22 évesen már saját társulata volt, 23 évesen rendezte híres rádiójátékát, a Világok harcát, és ez utóbbinak köszönhetően kapott lehetőséget arra, hogy 26 évesen elkészíthesse ezt az első filmjét, melynek nemcsak rendezője, hanem írója és főszereplője is volt.
-A harmadik ember című, később sora kerülő filmben feltűnik Welles és Cotten is.
- Hearst zokon vette a filmet, és mindent elkövetett, hogy megakadályozza megjelenését - emaitt sokáig nem is lett igazi siker.

Tartalom

2026-ra a világ két részre oszlik: kényelemben élő elitre és a föld alatt robotoló munkásokra. A város, Metropolis urának fia egy napon meglátja a munkásoknak az egyenlőségről és az együttműködés fontosságáról szónokló Mariát, és beleszeret. Az elit azonban nem törődik az alsó kaszttal, a munkások pedig egyre türelmetlenebbek...

A film mottója: az agy és a kar közti összekötő kapocs a szív. Ennek megfelelően már azonnal sejtjük előre, hogy az elitet és a munkásokat végül a fiatal szerelmespár fogja megbékíteni egymással. A közös pontot a két osztély között az M-hez hasonlóan itt is a gyerekek jelentik, de egyébként a film adós marad abban, hogy mégis hogyan képzeli a további közös együttműködést.

Van még pár fontosabb téma, amit a film felvet: viszonyunk a technológiához (ludditáktól a Mátrixig), illetve természetesen a viszonzott és a viszonzatlan szerelem sem maradhatott ki.

Megvalósítás

A német expresszionizmus egyik csúcsának tartják a filmet, ennek megfelelően számos kifejező képet látunk - azonban Lang itt még nem tudja levetkőzni korának filmjeit, és érzésem szerint a kelleténél nagyobb hangsúlyt fektetett az izgalamas és fordulatos cselekményre, aminek megjelenítése viszont átlagosnak tűnik.

Sokat segít az expresszinista vízióban az, hogy a törénet a jövőben játszódik; így futurisztikus elemek is beépülhettek a képi világba.

A sci-fi melletti másik lehetőség, ami teret ad az expresszinizmusnak, az a vallási szimbolika. Talán értelmezhető egyfajta evangéliumként is a történet. Mindenesetre Moloch vagy a hét főbűn megjelenése izgalmas pontjai a filmnek - a csúcspont azonban egyértelműen a babiloni szajha megjelenítése.

Élmény

Ahogy fentebb is említettem, számomra a film a megvalósítása és értelmes története ellenére is ott bukott el, hogy próbált megfelelni a kor ízlésének. Rettenetesen untam a túlbonyolított cselekményt és az akciójeleneteket, mindezt ráadásul két órában.

Érdekességek

- A főszereplő később a magyar Alpár Gitta énekes-színésszel házasodott össze.
- Az őrült tudóst alakító színész korábban a rendező feleségének férje volt, illetve játszott kisebb szerepet a Dr. Caligariban is.
- A műszakvezetőt alakító színész hiába volt korábban a kommunista párt tagja, mivel szerepelt náci filmekben is, szovjet politikai foglyoknak fenntartott táborban végezte 1946-ban. Egyik fia szintén színész lett, őt a Tetthely sorozat detektívjeként ismerhettük meg.

A film megtekinthető itt:

Tartalom

Az első világháborúban az angol sereg a fiatal Lawrence-t az Ottomán Birodalom uralma alatt élő arab törzsek mellé küldi tanácsadónak, akik megzavarhatják az ellenséges törököket. Lawrence hamar a bizalmukba férkőzik, és a törzsek egyesítésével váratlan hadi sikereket ér el. A háború megtapasztalása azonban megváltoztatja, vagyis inkább felszínre hozza Lawrence valódi énjét.

Az arab nacionalizmussal tarkított világháborús történelmi kerettörténet adja látszólag a fő eseményeket, a hangsúly mégsem ezen van a filmben, hanem Lawrence ébredező szadomazochizmusában. Ennek viszont túlságosan kevés időt szenteltek, és mintha nem is lenne rendesen kibontva, csak utalásokat kapunk (bár néha meglehetősen közvetleneket).

Megvalósítás

Két dolog, ami fel se tűnt, de érdekes: egyrészt nem szerepel benne nő egyáltalán (leszámítva egy szöveg nélküli ápolónőt, aki pár pillanatra tűnik fel csak), másrészt a film mindig balról jobbra halad, ezzel is érzékeltetve az utazás hosszát.

A film bevallottan Az üldözők tájleíró képeiből tanult, s e filmből tanult bevallottan Leone. Sajnos Leone filmjeivel ellentétben itt sem éreztem a táj nagyságát, és az ürességében magányra ítélt egyént.

Élmény

Nem igazán tudom, miről akart szólni a film. Hiába Lawrence a központi alak, mégse érzem, hogy eleget foglalkoznánk vele. Történelmi filmnek egyrészt erős művészi szabadsággal  kezelt, másrészt se politikai, se harci események nincsenek benne túlzottan nagy számban. Talán csak hangulatfüggő, de erénynek elmondható, hogy a négyórás hossza ellenére sem volt unalmas.

Érdekességek

- A történelmi hűséggel nem érdemes foglalkozni, de többé-kevésbé egyezik a valósággal. Lawrence öccse volt leghangosabb kritikusa bátyja filmbéli ábrázolásának.
- És ha már történelem: nem kapcsolódik szorosan a filmhez, de az említett Skyes-Picot megállapodás, melyben Anglia és Franciaország előre felosztották maguk között az Ottomán Birodalom keleti részét (köszi utólag is a közel-keleti konfliktusokért), szóval a névadó angol Skyes testét 2007-ben kihantolták, mert spanyolnáthában halt meg, és szerették volna a vírust tanulmányozni.
- A filmben szerepel Alec Guiness, aki később a Csillagok háborújában Obi-wan Kenobit alakítja.
- Skyes-ot és Picot-t egy személyben megtestesítő Dryden megformálója Claude Rains, akit láthattunk már a Robin Hood kalandjaiban és a Casablancában is.
- Norman Rossington kisebb szerepet játszik az Egy nehéz nap éjszakája című, hamarosan sorra kerülő filmünkben is.
- Ian MacNaughton a későbbiekben nem színészként lesz ismert, hanem a Monty Python csapat műsorainak producereként.
- Michel Ray élete lett azonban a legizgalmasabb: síelőként többször képviselte Nagy-Britanniát Olimpiákon, majd később hozzáment Heineken lányához, így 2002-ben a pár megörökölte a céget.

Tartalom

Egy szegény, 16. századi japán falut rablóbanda fenyeget. A falusiak végső elkeseredésükben szamurájokat szólítanak le, hogy védjék meg őket. Heten vállalják: megerősítik a falu védelmét és kiképzik a falusiakat. A haramiák túlereje ellen elég lesz. . .?

A felszíni, mára agyonismételt akciótörténet mögött egyfajta társadalmi tragédia áll, amelyben az egymással szembenálló csoportok, a szamurájok és a parasztok szükségből megbontják a szokásokat és összefognak egy harmadik csoport ellen - ez azonban csak addig tart, amíg szükség van rá. Miután elmúlt a veszély, minden visszaáll a régi kerékvágásba.

Megvalósítás

Számos olyan technika jelent meg a filmben, ami úttörővé tette (pl. az akció több kamerával történő felvétele), de mai szemmel ez már sajnos nem szembeötlő, illetve egyik sem annyira domináns, hogy feltűnjön az olyan egyszerű nézőnek, mint amilyen én is vagyok.

Sajnos az sem tűnt fel, hogy Kuroszava mennyire jól bánik a karaktereivel is, pl. a falusiak mindig tömegben mozogtak, csak a szamurájok futkorásztak egyénileg. Azt kicsit bánom, hogy csak kevés szereplő kapott háttértörténetet, a szamurájoknak legalább mindenképpen kellett volna.

Állítólag a szamurájfilmek idealizált ábrázolásával is szakított a rendező, de ezt a 2010-es évekből megint csak nem tudom megítélni.

Élmény

Másodjára látom ezt a filmet, és bár sok mindenre nem emlékezhettem, a főbb események megmaradtak, és így meglehetősen hosszú volt ez a három és fél óra.

Érdekességek

-Több színész (Chiaki, Kato, Mifune, Shimura,) szerepelt már A vihar kapujában c. Kuroszava-filmben is. Eijiro Tono azonban Ozu egyik filmjében, a Tokiói történetben is feltűnik még.

Tartalom

Amerikai turistacsoport érkezik a jövőbeli(?) Párizsba, ahol modern épületekben vezetik őket körbe. Eközben Hulot úrnak (Tati maga) találkozója van egy irodában, de rendre elkerülik egymást partnerével. Hazafelé összefut egy barátjával, eljut egy újonnan megnyíló étterembe, majd az amerikai turistáktól elszakadt Barbara mellé csapódik...

A film a modern, városias környezetben élő embert mutatja be néhány aspektusból, de szerencsére nem a sablonos elidegenedést. Inkább azt sugalmazza, hogy a modernitás meg tudja nehezíteni életünk.

Megvalósítás

A film színvilága izgalmas: Tati felépíttetett egy egész városrészt, ahol az uralkodó szín a szürke, ezért szinte fekete-fehérnek tűnik a film - de ez a színtelenség fokozatosan oldódik. A technokrata, mérnöki környezet is káoszba torkollik az étterem-jelenetben, így kijelenthetjük, hogy inkább pozitív hangvételű a film, nem hódol be a hideg, embertelen észszerűségnek. Gyakran előforduló elem még az acélváros üvegfalairól visszatükröződő, régi Párizs képe.

A film különlegessége, és egyben amitől nagyon nehéz nézni, hogy nincs fókusza sem szereplőben, sem cselekményben.  Ezt érzékelteti az is, hogy kevés közeli felvétel van. Városképeket látunk, amiben történnek dolgok és vannak emberek, de ezek esetlegesek, viszonylag függetlenek egymástól. Hulot úr is hol feltűnik, hol eltűnik. Párbeszéd kevés van, azok is semmitmondóak.

Élmény

A Vétlen Baltazárhoz hasonlóan nehéz film, de nem azért nehéz, mert nehéz értelmezni, hanem mert antifilm: se cselekmény, se főszereplő. Életképeket mutat be, mint A játékszabály, de mégsem köthető hozzá, mert annak volt tárgya, itt viszont nem igazán beszélhetünk ilyenről. Ezek miatt én a filmet egy kísérletnek tudom csak tekinteni, de nem funkcionál filmként.

Érdekességek

- Tati anyagilag tönkrement a film miatt: az addigi legdrágább film volt Franciaországban, és bár a kritikusok elismerték, a nézők nem szerették.