Tartalom

Egy gyilkossági tárgyalás végén a tizenkét esküdt visszavonul, hogy egyhangúan megszavazza, bűnösnek gondolják-e a vádlottat. Látszólag egyértelmű a bűnösség, de egy esküdt (Henry Fonda) elbizonytalanodik, mivel szerinte a védelem nem igyekezett igazán védeni a vádlottat. Arra kéri a többi esküdtet, hogy mégegyszer gondolják meg, nem fér-e semmi kétség a vádlott bűnösségéhez.

A vita során felszínre kerülnek az egyéni, de tipikus gondolkodásmódból és sérelmekből adódó előítéletek, így a film alcíme lehetne az elfogulatlan igazság is. A kétkedést elindító esküdt minden bizonyítékot kikezd, ami nekem több ponton is minimium rázós volt. De igazából nem ez volt a fontos, hanem a karakterek közötti feszültség, illetve a humanista kiállás. (És állítólag az amerikai kommunisták boszorkányüldözésének allegóriája.)

Megvalósítás

A film erőssége a története mellett a hangulata: fullasztó meleg van, a légkondi nem megy, az esküdtek egy viszonylag kicsi, kényelmetlen szobába vannak zárva. A légkör végig feszült, pedig csak tizenkét ember vitatkozik egy teremben. Nem vagyok benne biztos, és nem is tűntek fel azok a technikai megoldások, amelyek mindezt fokozni kívánták: a szoba egyre kisebbnek tűnik mind széltében, mind magasságában.

A színészek nem varázsoltak ugyan el, de mindegyik karaktere könnyen azonosítható és megjegyezhető típus.

Élmény

Kamaradráma, nem véletlenül szerepel a mai napig számos színház műsorán. Képileg nem túl érdekes, a logikája pedig - nem csak szerintem - sokszor sántít, és meseszerűen idealisztikus. Azonnal az előítéletes kommentelők jutnak eszembe, akikkel nem lehet leállni értelmesen vitázni, míg itt a filmben képesek voltak belátni tévedésüket. Ennél sajnos sötétebb hely a világ, ezt mindenki megállapíthatja pár óra Gyakori kérdések után... Ettől függetlenül izgalmas, érdemes egyszer megnézni gyerekkel is, hadd fejlődjön az igazságérzete (lásd még: Biciklitolvajok).

Érdekességek

- A színészek közül sokan ismerősek lehetnek: Martin Balsam (A rakparton, Pszichó), Edward Binns (Észak-északnyugat), Rudy Bond (A rakparton, A keresztapa), Lee J. Cobb (A rakparton) és persze Henry Fonda (Volt egyszer egy Vadnyugat)

Tetszett

Tartalom

A Beatles tagjai rajongóik elől menekülve és tévéfelvételre igyekezve vonatra pattannak. A rajongók után sajtósokon kell maguk átverekedniük, de a műsor stábjával, és persze saját menedzserükkel is nehezen boldogulnak, nem is beszélve Paul bajkeverő nagyapjáról, aki velük tart rövid időre. A nagypapa telebeszéli Ringo fejét, aki megszökik az élő adás és a stresszes élet elől...

A zenés vígjáték kigúnyolja a show business világát, de magát a Beatles-t is, és valószínűleg provokatív is volt a maga korában a sok homoszexuális és kábítószeres utalással. Túl sokat persze ne várjunk tőle, ez egy könnyed vígjáték szellemes, kreatív  (és sokszor béna) humorral, ami gyakran egészen abszurdba torkollik.

Megvalósítás

Állítólag a film újszerűen kezelte a vágásokat, és félig dokumentumfilmszerűen mutatja be az eseményeket, de ennyi idő távlatából ez nem igazán feltűnő, hacsak nem a rángatózó  kézikamerázást vesszük. Pozitívum, hogy csak képi, gegszerű poénok is kerültek bőven a filmbe a csattanós beszólások mellé.

Természetesen a zenészek nem színészek, és a kritikák szerint az ő személyiségük mutatkozik meg a szövegeikben.

Az Amadeus-hoz hasonlóan itt sem érzem a zenét fontosnak. Az Amadeus-ban Mozart zenéjét nagyon jól beillesztették a történetbe és remekül szolgált hangulatfokozónak, de nem adott hozzá különösebb pluszt; itt még ennyit se jelentettek a számok, egyszerűen csak ötpercenként lejátszottak egyet, akár illet a jelenthez, akár nem (és többnyire nem).

Élmény

Ez a listán az egyetlen olyan film, amit kiskamaszként rongyosra néztem, ismertem minden mondatát, de így is nevetni tudtam rajta. A negyvenes-ötvenes évek szülötteinek mindentől függetlenül ez a fiatalságukat fogja jelenteni, és valószínűleg a fiatalabbaknak is kedvesen fájdalmas lesz. A film kis költségvetéssel készült, csak kísérőként szolgált az albumhoz a Beatles-mánia csúcsán, 1964-ben, amikor még 25 évesek sem voltak. Ekkor a legnépszerűbbek, de mi tudjuk, hogy igazán naggyá csak a következő években válnak majd, és tudjuk, hogy hamarosan véget ér a legenda, és tudjuk, hogy hogyan végzik. Így ez egy pillanatkép is a siker időszakából.

Érdekességek

- A menedzsert alakító Rossington két évvel korábban szerepelt az Arábiai Lawrence-ben, míg a vonatozó kispolgárt játszó Vernon feltűnt az Egy gyilkosság anatómiájában, aminek regényváltozatát Ringo a filmben olvassa.
- Diáklányt alakít Pattie Boyd, aki a forgatás során összeismerkedett Harissonnal, és nem sokkal később össze is házasodtak. Majd miután elváltak, Eric Claptonhoz lett az új férj.
- Szinte hihetetlen, de a statiszták között, az őrjöngő tömegben feltűnik egy kisfiú is, aki később Phil Collinsként lett ismert.

Tartalom

Eddig nem lehetett tudni, de amikor egy gyerek magára hagyja játékait, azok életre kelnek. Így vannak ezzel Andy játékai is Woodyval az élen, ám egy nap új taggal, Buzzal az űrhajóssal bővül a csapat, akit új játék lévén Andy látszólag jobban kedvel a régi figuráknál. Kezdetben nem kedveli egymást a féltékeny Woody és a saját játékságáról mit sem sejtő Buzz, de amikor egy véletlen folytán a szadista szomszéd kisfiúhoz kerülnek, kénytelenek összefogni.

Sajnos meséről van szó, ezért egyes témákat csak megpendít a történet, de nem fejti ki őket. Az Ének az esőbennél éreztem hasonlóan, ahol a film sokkal többről szólhatott volna, mint amiről ténylegesen szólt; itt egy lépéssel még inkább visszavettek, és sem az elmúlást (régi játék vs új játék), sem Buzz egzisztenciális válságát (nem az vagyok, akinek látom magam) nem emelték filozofikusabb szintre. Mindezt tovább rontotta, hogy nem igazán logikus e képzeletbeli világ felépítése.

Megvalósítás

A film jelentősége az volt a maga korában (20 éve már!), hogy ez volt az első egészestés számítógép-animálta film. És hiába 3D-s a valóság is, valahogy sosem lehetett érezni az eddigi filmeken a teret - itt azonban kihasználták, ahogy kell. Az animálás szintén lehetővé tette az egészen szokatlan perspektívákat, esetünkben jellemzően a kicsi, padlóközeli élményt. De különösen erős volt ebből a szempontból a film eleje, ahol Woody szemszögéből láthattuk, hogy dobálják ide-oda.

A karakterek nem túl izgalmasak, az igazán minőségi képekre pedig még várnunk kell - talán a harmadik részben láthatunk ilyet.

Élmény

A hangulat egyébként meglepően felnőttes, egyes részeknél kifejezetten horrorisztikus volt, nem tudom hogy élhetik meg a gyerekek. Sokkal több felhőtlen humorra számítottam, de mindenképpen elismerendő a játékok kreatív felhasználása.

Érdekességek

- Két színészünk van, aki hangját kölcsönözte a figuráknak, és van némi átfedés más híres filmekkel is: John Ratzenberger szitén hang volt a WALL-E-ben, illetve kisebb szerepet játszott a Csillagok háborúja VI-ban. A játékkatonák esetében pedig adott volt, hogy egyikük hangja R. Lee Ermey legyen (Apokalipszis most, Acéllövedék, Hetedik).

Tartalom

1860, Szicília, Garibaldi Itália egyesítéséért harcol. Egy helyi, idősödő herceg, a "párduc" (Burt Lancaster) érzi az idők változását, és próbálja fenntartani családja pozícióját. Erre legalkalmasabb unokaöccse, akiben megvan az érdekemberkedés, és a korrupt, újgazdag polgármester (Paolo Stoppa) gyönyörű lányával (Claudia Cardinale) előnyösen lehet kiházasítani.

A film alapvetően egy korrajz az érzékeny herceggel a középpontjában, aki a régi és az új Itália között ragadt, de mindezt látja is. Ha kicsit univerzálisabban akarjuk nézni, akkor ezt felfoghatjuk a "múlik az a fránya idő" témájának is, de ezt inkább a hecreg és a polgármester lánya közötti ki nem mondott vonzalomban nyilvánul meg, amelyet nem lehet felvállalni sem a társadalmi, sem a korbeli különbségek miatt. Meggyőződésem, hogy téves lenne az erkölcs devalválódását belelátni a történetbe, hiszen láthatunk példákat a hitványságra és nemességre is mindkét korosztályból.

Megvalósítás

Túl sokat nem láttam a filmben: nem annyira látványos a korhű díszlet mint az Amadeusban, de talán az Aguirre, Isten haragja című filmhez hasonlóan mintha korának klasszicista-romantikus festményeire próbálna hasonlítani egyes jeleneteiben.

A színjátszás központja Burt Lancaster, aki mint sztár kellett az eladhatósághoz, és akit a rendező beleegyezése nélkül szerződtettek. Tartottak tőle, hogy amerikaiként nem lesz képes egy európai arisztokrata szerepére, de alaptalan volt az aggodalom.

Élmény

Nem akarok hazudni, unalmas volt a film háromórás történetnek, ahol nem is nagyon történik semmi. Egyetlen pozitívumnak azt éreztem, hogy egyre jobban a herceg bőrébe bújhatunk a film melőrehaladtával, és egyre inkább megértjük érzéseit.

Érdekességek

- Sztárparádé: Burt Lancastert már láthattuk A siker édes illatában, Claudia Cardinalét és Paolo Stoppát a Volt egyszer egy Vadnyugatban, és még többen is feltűntek máshol kisebb szerepekben (Pierre Clementi: A megalkuvó, Ida Galli: Az édes élet, Serge Reggiani: Az árnyékhadsereg)
- Rajtuk kívül még szerepel a filmben a  herceg unokaöccseként a nagyon fiatal Alain Delon, és annak barátjaként Terence Hill, itt még lánykori nevén, Mario Girottiként.

- A szereplők egy valódi leopárddal jelentek meg a film bemutatóján.
- Ennél jobban nem is jöhetett volna ki a lépés: most van az esemény 155. évfordulója: http://index.hu/tudomany/tortenelem/2015/05/11/garibaldi_legendas_partraszallasa/

Tartalom

A hidegháború legfeszültebb időszakában egy eszét vesztett dandártábornok utasítja a bombázókat, hogy indítsanak atomtámadást a Szovjetunió ellen, majd elintézi, hogy senki ne léphessen velük kapcsolatba, így megakadályozva, hogy lefújják az akciót. Az elnöki válságstáb rögtön össze is ül...

Hidegháborús (és persze emberi) szatíra ez, középpontban a kölcsönös elrettentés elvével. Nevetünk rajta, de valójában Dr. Strangelove-on kívül nincs benne komikus elem. Maga a történet különben egyáltalán nem vicces, a megfelelő karakterek és helyzetek egymás mellé rendelése teszi azzá.

Van a filmnek egy másik vetülete is, amit magamtól nem vettem volna észre: az egész egy középiskolás szintű szex-vicc, szinte minden jelenetben akad valami, ami erre utal, főleg a nevek révén.

Megvalósítás

Viszonylag kis költségvetésű film, ezt látni a bombázó egyes repüléseinél, de a harcjelenetek dokumentarista megjelenítése kifejezetten jó lett.

Muszáj megjegyezni, hogy Peter Sellers három főbb szerepet is játszik, és mindegyik karaktere megfelelően "karakteres", ahogyan a szovjet nagykövet és a két tábornok, valamint a texasi kovboj pilóta is könnyen megjegyezhető, tipikus emberek.

Élmény

A hidegháborús időszakot magunk mögött tudva az ember könnyeden nézi a filmet, de kíváncsi vagyok, milyen érzés lehetett a csúcson (alig pár évvel a kubai válság, és alig pár hónappal a Kennedy gyilkosság után) látni. Nem egy szemet gyönyörködtető film, nem is lehet rajta fetrengve nevetni, inkább csak gúnyosan mosolyogni magunkon.

Érdekességek

- A kovboj-pilótát alakító színész western filmekben játszott kisebb szerepeket, nem tudta, hogy most vígjátékban játszik, és csak a saját jeleneteinek szövegét kapta meg. Tősgyökeres texasiként csak önmagát kellett hoznia. Amikor megérkezett Angliába, az őt fogadó munkatársak azt hitték, máris beöltözött és szerepben van.
- Az itt szereplő színészek közül a megbolondult dandártábornokot alakító Sterling Hayden játszott később A keresztapában, Keenan Wynn a Volt egyszer egy Vadnyugatban, Shane Rimmer a Csillagok háborújában.
- A tábornok titkárnő szeretője Tracy Reed, A harmadik ember rendezőjének mostohalánya. Ő szerepel a Playboy abban a számában, amelyet a film elején a pilóták nézegetnek.
- A kommunisták fluoriddal szennyezett vízének összeesküvés elmélete sem kitaláció, az 1950-es években valóban elterjedt volt.