Tartalom

1560 végén Pizarro perui expedíciót vezet Eldorádó után kutatva. Kisebb előőrsöt küld előre, amelyik Aguirre (Klaus Kinski) vezetésével függetleníti magát Pizarro és a spanyol korona alól, maguknak követelve a vágyott kincseket, és mindazt a földet, amit tutajukon sodródva látnak. A környezet azonban ellenséges. . .

A film szinte végig arról szól, ahogy a folyón sodródnak a tutajon. Erősen szimbolikus, alapvetően itt az emberi pszichét látjuk megjelenni a filmvásznon.

Megvalósítás

Ami először szembeötlött, hogy a színészek nem mozognak sokat, illetve hosszan mutatja a kamera őket kimerevített pózban. Eszembe jutottak Tiziano festményei; ezek a beállások egyértelműen a gyarmatósítókról készült barokk festményekre hajaztak. A kamera kezelése kissé rángatózós, amivel valószínűleg Aguirre nem túl szilárd elmeállapotára akartak utalni. Itt láttam először a Mátrixban csúcsra járatott módszert, amikor a kamerával körbeforgunk a középpont körül.

Mivel a film szimbolikus, a karakterek nem annyira életszerűek, inkább a jelentésüket próbálják megjeleníteni. Leglátványosabban ez Aguirre torz testtartásában jelenik meg, egyébként a színészek bábszerűek, mint A vadász éjszakájában vagy A félelem megeszi a lelketben.

Élmény

A film számomra az Apokalipszis most előfutára (bevallottan Coppola szerint is az), de nemcsak az egzotikus folyón való hajózás miatt, hanem mert ahogy az utódjánál, itt is folyamatosan jutottunk el a civilizálttól egy primitív emberig, bár itt a fókusz egy gonoszabb síkon van. A záróképet sokan itt is hatásosnak találták, nekem kevésbé jött át sajnos.

Érdekességek

- Aguirre létező személy volt, ahogy Ursua és Carvajal szerzetes is (de ő 1584-ben halt csak meg).
- A film is megtörtént eseményeken alapul: az út valódi célja az volt, hogy Eldorádó igézetével elcsaljon katonákat a perui polgárháborús környezetből. Aguirre valóban kinyilvánította függetlenségét Spanyolországtól, a mai Venezuela területén azonban bekerítették. Ekkor megölte lányát, hogy azt ne méltatlan emberek tegyék meg. Aguirrét lelőtték.
- Ahogy Kinski, úgy Herzog is legendásan őrült: a kamerát és a majmokat egyszerűen ellopta, mert kellett neki a forgatáshoz.
- Klaus Kinski lánya Natassja Kinski.
- A filmben a nemest az a Peter Berling alakítja, aki szintén szerepelt a Krisztus utolsó megkísértése, illetve a Sátántangó c. filmekben is.

Tartalom

NJ testvére házasodik; az esküvőn kisebb botrányt kavar az exbarátnő megjelenése.
NJ lánya, Ting-Ting futárként közvetít a folyton veszekedő szomszédlány és barátja között.
NJ idős anyja kómába esik, a családnak beszélnie kell hozzá, hogy stimulálják.
NJ felesége rádöbben, hogy nem tud mit mondani, az élete üres.
NJ kisiskolás fia, Yang-Yang helyét keresi abban a világban, ami sokat bántja őt.
NJ elégedetlen munkájával, és felbukkan élete szerelme is a múltból.

A film, ahogy a filmben is elhangzik, az élet valóságáról szól, bemutatva egy életút különböző állomásait, élethelyzeteit a párkapcsolatokra fókuszálva. Próbál nagy igazságokat kimondani, de nem sikerül neki, mert nincsenek.

Megvalósítás

Kicsit dokumentarista stílusú, nem zavarja a rendezőt a külső zajtól nehezen érthető beszéd vagy ha valami a kamera és a szereplő közé kerül.

Ami viszont inkább zavaró, hogy a kis Yang-Yang (beszédes név) szerepe túlságosan életszerűtlenül filozófikus a korához képest, de érződik az is, hogy önéletrajzi ihletésű.

Élmény

Tulajdonképpen a film teljesítette funkcióját, és eszembe juttatta kamaszkori szerelmeim, és elmerengtem a "mi lett volna ha" kérdésen, de van benne jó néhány bosszantó dolog, mint a felesleges filozofálgatás vagy az extrémebb helyzetek, mint az öngyilkosság és a gyilkosság.

Ráadásul a film az önmaga mércéjéhez képest csúnyán hanyagolja a boldog vidámságot, mintha csak elviselni lehetne az életet.

Tartalom

20. század eleje, mexikói határ. A többség még lovagol, de már vannak autók. A gyerekek játékból skorpiókat tesznek hangyák köz, és amikor a túlerőben lévő hangyák már megölnék a skorpiókat, felgyújtják az egészet. Pike (William Holden) öregedő bandavezér, még egy utolsó rablással szeretné megalapozni békés öregkorát, erre pedig jó alkalmat ad a határmenti mexikói polgárháborús helyzet. Mindeközben azonban nyomában van egykori cserbenhagyott társa, aki ezúttal a törvény (pontosabban a vasúttársaság) oldalán harcol.

Leone és Ford westernjeihez hasonlóan az alapbeállítás szerint itt is a múlt és a jövő között vergődő jelenben vagyunk. A leírások szerint az 1969-es film A bolygó neve: Halálhoz hasonlóan szintén a vietnámi traumára is reflektál, de attól tartok 50 év távlatából ez a kontextus már elveszett belőle.

Megvalósítás

Több akkori technikai újdonságot is felsorakoztat a film, elsősorban a lassítás módszerével él látványosan, amivel nem csak hangsúlyozza egyes szereplők elhullását, hanem az idő relativitására is felhívja a figyelmet. A maga korában szintén rekorder számú, 3 000 feletti vágás volt benne, ami mindanom sem kell, alaposan fel tudja pörgetni az akciójeleneteket.

Peckinpah fő jellegzetessége azonban erőszakossága volt, az akkori szigorú szabályok ellenére is meglehetősen naturálisan haltak meg golyó által a szereplők, és a civilek sem ússzák meg. A sors fintora, hogy bár Peckinpah ezzel az öldöklés borzalmát akarta bemutatni és megrettenteni nézőit, épp ellenkező hatást váltott ki: a közönség élvezettel figyelte a vérben tocsogást.

Élmény

Picit bajban vagyok. Ha tíz perccel korábban ér véget a film a képen látható jelenettel, akkor egy nagyon szép, megható film lett volna. Amikor láttam, hogy tovább halad a jelenet, nagyon anyáztam, hogy hogy lehet elrontani így a végét. Aztán jött egy nagy mészárlás, ami ugyan katarzist már nem okozott bennem, de szépen keretbe foglalta a film eleji véres (vagy akár a hangyás) jeleneteket.

Érdekességek

- Ezidáig minden fegyver elsütésének ugyanaz az effektje volt; ehhez a filmhez vették fel először minden típushoz a saját hangját.
- William Holdent már láthattuk az Alkony sugárútban.
- Ernest Borgnine arca valószínűleg ismerősebb, mint a neve. Szép kort megért, 2012-ben hunyt el 95 évesen, és végig aktív maradt: a mai generáció Spongyabob egyik karakterének hangjaként ismerhette meg.

Tartalom

Salieri (F. Murray Abraham) mindene a zene, és mindent elérni látszik, amikor megjelenik II. József (Jeffrey Jones) bécsi udvarában Mozart. Mozart zenéjének nagyszerűségét tán csak Salieri érti, de képtelen elviselni az idióta gyerekként viselkedő zsenit. Amikor rájön, hogy Mozart megdugta élete (plátói) szerelmét, bosszút esküszik.

A film sokkal inkább szól Salieriről, mint Mozartról a cím ellenére, illetve Salieri és Isten párharcáról. Ebből viszont sok volt három óra, a színészek pár gesztussal is érzékeltetni tudták mindezt.

Megvalósítás

Ami szemet gyönyörködtető volt, az a díszlet. Korhű háttér, városkép, termek, tárgyak, öltözetek, mindez nagy adag pompával megspékelve. Bizonyára sokat segített Forman származása, illetve hogy Bécs és Prága épületei megmaradtak olyannak, amilyenek ebben a korban voltak.

A film másik erősségei a színpadi zenés darabok voltak. Mozart zenéi egyébként is szerves részét képezték a történetnek, de igazán csak a színpadképpel együtt voltak hatásosak, videóklipszerűen pörögtek a jelenetek, megbabonázva az embert.

Élmény

Épp az előbb említettem a sci-fik kapcsán, hogy ezek rendre látványosak. Az Amadeus után azonban kijelenthetjük, hogy nem a fantasztikus űrbéli technológiától és lényektől válik igazán látványossá egy film; ezúttal sokkal jobban le voltam nyűgözve.

A karakterek jól sikerültek, és a színészek arca is olyannyira karakteres, hogy azonnal emlékezetünkbe vésődnek, és így a mellékszereplőknek sem kell sok idő, hogy kiismerjük őket. A történet sem lett volna rossz, de egy fél-egy óra után már csak az ismétlődést éreztem, lehetett volna még árnyalni bőven a sztorit.

Érdekességek

- Mozart eredetileg későbbi felesége nővérét akarta elvenni, de kikosarazták. A felesége családja egyébként meglehetősen muzikális volt, többen ismert operaénekesnők voltak. Legmaradandóbbat azonban az öccs, Weber alkotott.
- Persze Mozart apja sem volt híján tehetségnek, Mozartnak két fia érte meg a felnőttkort, és mindkettőjük tehetséges zenész volt.
- Salieri műveiről valóban elfeledkeztek az emberek, de a maga korában fontos és befolyásos volt. Sőt, többek közt tanítványa volt Beethoven, Liszt és Schubert is.
- A film alapjául szolgált Puskin egy drámája, amiből később Rimszkij-Korszakov operát írt, de már némafilm is készült belőle.
- A szereposztás is érdekesre sikerült: az eredeti színpadi darab Mozartja a filmben Schikanedert alakítja, míg a darab írója maga is feltűnik.
- A dráma, illetve a film akkora hatású volt, hogy Mozart felkerült a zenei toplistákra, a már elfeledett Salieri pedig a klasszikus zene térképére.

Tartalom

Az előző Alien-támadás egyetlen túlélője 60 év hibernáció után tér magához. A bolygót, ahol az idegen lényt találták korábban, már telepesek vették birtokba, és mivel nem találtak ott semmit, nem hisznek Ripleynek (Sigourney Weaver). Egészen addig, amíg meg nem szakad a kapcsolat...

...éééés ennyi. Egyesek szerint vannak mélyebb rétegei, de én nem éreztem benne többet egy akciófilmnél.

Megvalósítás

Mint minden hollywoodi sci-fi, ez is látványos, profin kivitelezett. Ugyanakkor fájdalmas volt nézni benne a gagyi hatásvadász elemeket, mint pl. a vagány beszólásokat.

Élmény

Bár az első részt még nem láttam, látatlanban odaítélem neki a jobb film címet. állítólag nagy a harc a rajongók között, hogy melyik a jobb, de amikor a kritikák rendre összeveteik az első és a második részt, érzésem szerint az előbbit sokkal jobban élvezném.

Érdekességek

- Mark Rolston egyik első filmje ez, aki rendszerint rosszfiúkat alakít, mint tete ezt pl. a Remény rabjaiban.