Cselekmény: Kokert földrengés dönti romba. Az ott forgatott Hol a barátom háza? c. film rendezője kisfiával odautazik, hogy megnézze, mi történt a szereplőkkel, de az autópályákon nagy a dugó vagy járhatatlanok, ezért földútra kényszerül. Hosszas kérezősködés után végül sikerül a környékre jutni...

Téma: A cím adja magát, az élet megy tovább akkor is, ha nagy katasztrófa történik, ehhez pedig jól jön a helyiek fatalista hozzállása. A lényeg persze nem ez, hanem a kiarosztamisan emberbarát hangvétel, ami annyira jellemző a többi filmjére is. Itt mindenki kedves és segítőkész, és ez baj, mert hiteltelenebbé teszi azoknál a filmjeinél, ahol van némi igazságtalanság is.

Tartalom: Több mint a történet harmadában az út jelképessége jelenik meg, amely során apa és fia kiszabadulva a nagyváros forgatagából eljutnak a földrengés sújtotta vidékre és egyre civiliázlatlanabb utakra, irányváltoztatásokra, útmutatásra kényszerülnek. A rombolás közvetetten jelenik meg, sosem igazán a pusztuláson van a hangsúly, hanem az okozott űrön (pl. amikor az üdítőárus standján ott az üdítő, de nem hideg és az árus sincs ott vagy amikor a fiúk tétet keresnek a fogadáshoz). Megjelenik Kiarosztami Közelképes témája is, hiszen őt alakítja egy színész és az ő korább filmjére hivatkoznak folyamatosan. A romok közt bandukolva a helyiek mind szinte vidáman, de minimum egykedvűen mesélnek a földrengésről, aminek okát talán a kisfiú fogalmazza meg legjobban: a halál megtapasztalása segít értékelni az életet. Arra nem sikerült rájönnöm, hogy hogyan illeszkedik a fő témához, de erős párhuzamot von az apa és fia karakterei között a film azzal, hogy többször gyakorlatilag ugyanazt csinálják, mintha nem is lenne köztük valódi különbség (pl. pisilés, csapvíz).

Forma: Maradt a kissé dokumentarista stílus, az első harmadban az autó és szemszöge volt középpontban akár belülről, akár kívülről vették. Ezzel együtt is gyakoribbak a távoli felvételek, hogy érzékeltessék a természet hatalmát az emberrel szemben, de hogy egyben ne az egyéni drámák bontakozzanak ki, hanem átvegyük mi is a túlélők "közönyét". Ez utóbbi azért is izgalmas, mert a féldokumentarista stílus miatt a helyieket a helyiek játszák, valódi sztorikkal, valódi romok között (valójában már eltelt pár hónap a földrengés óta, de így is viszonylag élénk lehetett az emlék). És ott van még az utolsó jelenet, amit nem is írók le, nézze meg mindenki :)

Élmény: Megkapjuk a szokásos adag Kiarosztami-féle humanizmust, ami tök jó, viszont az ízlésemnek ezúttal túlságosan is pozitív lett, nem omlott össze igazán senki, nem kezdtek fosztogatni, , és ettől hiteltelenebb volt, mint ahol szerepelt némi életszerű gonoszság.

Érdekességek:

- Kiarosztami valóban elindult pár nappal a földrengés után felkeresni szereplőit, de e film már csak hónapokkal később készült el.
- Az 1990-es földrengés mintegy 30 - 50 ezer áldozatot követelt.

Cselekmény: Hosny egy vak, nyugdíjas zenetanár az egyiptomi Giza Kitkat városrészében, aki drogozva tölti mindennapjait, ennek finanszírozásához pedig titokban már eladta a házukat. Pedig fia, Yousef is számítana a pénzre, mert szeretne Európában dolgozni a kilátástalan munkásnegyed helyett. Nem is sejti, hogy az elhagyott Fatima halálosan szerelmes belé, meg is próbálja elcsábítani, de a fiú észre se veszi a kísérleteket. Eközben Hosny dílere, El-Haram azzal cselezi ki folyamatosan a rendőrséget, hogy a hasist nem saját otthonában tárolja. Yousef az utcán véletlenül megtudja, hogy apja már eladta a házat...

Téma: A film alapjául szolgáló regény állítólag sokkal politikusabb volt, de itt is meghúzódik az egész mögött a társadalomrajz, a negyed kilátástalansága, ahol az emberek mellett a bűnözők is kisstílűek. De igazából mindez háttérbe szorul, mert az emberek és az alaphangulat is bájosan meleg, könnyed, így számomra inkább az egész egy humanista életetszemléletbe futott ki.

Tartalom: Sok mellékcselekményszál van, de még a fő vonal is csak érintőlegesen jelenik meg, sokkal jellemzőbb, hogy életképeket, karaktereket kapunk a környékről, amelyeket többnyire Hosny köt össze. Ő eleve egy élvhajhász, életörömöt megtestesítő figura, aki nem drogozik, zenél, bolondozik, a világ gondjait pedig próbálja elhajtani, még vakságát se hajlandó tudomásul venni. Fő konfliktusa, hogy a megélhetéséhez el kell adnia a házat, ahol megélhetne. Ezt szemére is veti az idősebb generáció, míg a fiatalabb épp azt, hogy nem adja el. Yousef, a fia kicsit életképtelen, apjával ellentétben ő nem szebb jelent, hanem jövőt képzel el, amit jól mutat, hogy észre se veszi, ahogy Fatima szinte rámászik, amikor meg igen, akkor nem tud teljesíteni. Nem írom le mindegyik karaktert, mindegyiküknek van valami baja, amit végül elfogadnak ahelyett, hogy folyton stresszelnének rajta. A kulcs az, hogy a regénnyel szemben mindezt humorral itatja át a film, így mi is el tudjuk fogadni és átérezni a belenyugvást. Forrása hétköznapi dolgokból adódik, pl. hogy Fatima nem tud egyedül zokogni, mert mindenhol van valaki vagy ahogy El-Haram felszarvazza barátját... stb. A legtöbb poént persze Hosny vaksága hozza, mivel nem hajlandó ennek megfelelően viselkedni és motorra ül vagy épp egy vak embert vezet eljátszva, hogy lát.

Forma: Nem igazán igyekezett erre nagy hangsúlyt fektetni, nem fedeztem fel rendező elvet. Volt pár kifejezőbb eset, mint pl. a kezdés, amikor csak az éneket halljuk először és a kép csak később jön meg. A legfontosabb elem a Hosnyt alakító színész játéka, aki állítólag csak önmagát kellett, hogy adja, ennek köszönhető, hogy ő lett a film súlypontja. Ha már zenészek voltak, lehetett volna erre nagyobb hangsúlyt fektetni, így kicsit az a pár elhangzó dal kissé megtörte a film ritmusát.

Élmény: Őszintén szólva erőtt vett rajtam az elmúlt hetekben a szellemi renyheség és két hét kellett hozzá, hogy végignézzem, pedig nem volt unalmas, kifejezetten könnyed és lélekmelengető film, amin sokat lehet mosolyogni.

Cselekmény: Tomas, a reklámszakember akkora nőfaló, hogy még egy esküvőn is levarrja a menyasszonyt. Hétfőre sikerül főnöknője mellett egy másik nővel is összejönni, amit úgy old meg, hogy szomszéd barátja lakásába invitálja a főnökét, míg a másik nővel sajátjában hetyeg, a kettő lakás közt pedig az erkélyen keresztül mászik át. Persze lebukik, így kirúgják, de legalább mászás közben megpillantotta új szomszédnőjét, Clarisát, akibe első látásra beleszeret...

Téma: A könnyed vígjáték műfaj miatt talán nem feltűnő, de a film tele van mexikói kulturális utalásokkal, illetve a maga korában sokkal nagyobb teret kapó AIDS is megjelenik benne főszereplőként, ráadásul az állítólag kevésbé megszokott középosztály áll a középpontban, tehát mindenképpen felmerül egy válságban lévő közösségi identitás, ebbe viszont nem megy bele annyira részletesen a film.

Tartalom: Az AIDS úgy kerül a képbe, hogy a cím egy korabeli mexikói kampány szlogenje, a nőfaló Tomas révén pedig gyakoriak a (védekezés nélküli) szexjelenetek, sőt, még rendszeresen külön védtelenné teszi magát meztelenkedéseivel. Clarisáról keveset tudunk meg, de beszédes, hogy amikor megcsalják, nem is a megcsalás ténye számít igazán, hanem hogy egy amerikaival történt. (Akit érdekelnek részletesebben a karakterek, itt az író hosszasan felvázolta őket: Clarisa, az orvos, a felesége.) A jelképesebb vonalat jelképes jelenetek, mozzanatok jelzik, különösen pl. Tomas álomjelenete, ahol kiherélt mexikói sombrerós énekel egy maszkos pankrátor, indián törzsfőnök és gyarmatosító mellett vagy pl. Tomas-ék szeretkezése a nemzeti jelképnek számító tornyon. De alapvetően egy könnyed vígjáték, a humor alapja pedig Tomas kétballábaskodása mellett a helyzetkomikumból adódik, ami a régi amerikai vígjátékokat idézi, illetve sok a visszatérő poén (latin mondások, az uszkár... stb.).

Forma: Formailag egyszerű, de nagyszerű: semmi kreatív vagy innovatív megoldás nincs benne, de folyamatosan kiemeli valamilyen módon a kihangsúlyozandó elemet, legyen az homályosítás vagy közeli, és ez már épp elég, hogy fölénőjön sok filmnek. Ami a zenét illeti, sokszor mondtam már, hogy minden filmhez klasszikusokat kéne használni, hiszen magas színvonalúak és ingyen vannak; ezúttal Mozartból kaptunk válogatást és kellően erősek, hogy megdobják a filmet és önmagukban is kiemelkedjenek. A színészek túlzóan komikusak.

Élmény: Vígjátéknak nem elégv icces, üzenetnek nem elég komoly, de összességében kellemes szórakozás. Népszerűsée elsősorban annak köszönhető, hogy ez volt a kortárs mexikói film egyik nagyjának, Cuaronnak az első filmje.

Érdekességek:

- A filmben esküvői kisfiúként szerepel Jonas Cuaron, a rendező fia is.

Cselekmény: Saga (Rasmane Ouedraogo) hosszú távollét után tér haza falujába, de megdöbbenésére a neki ígért szerelmét, Nogmát időközben apja vette feleségül. Testvére, Kougri próbál közvetíteni, de Saga nem hajlandó hazamenni, amit az apa sértésnek vesz. A fiatalok persze még szerelmesek, egymásra is találnak, ami természetesen hamar kiderül....

Téma: A törvény és az igazság viszonyát boncolgatja a történet értelmezésem szerint (a többség szerint egyszerűen csak az igazságtalanságot - én viszont nem érzem, hogy ellenszenvvel állna a törvényekhez). A törvény nem feltétlenül igazságos, de mégis szükségesnek tűnik, miközben az igazság nem feltétlenül törvényes, ami igazságtalansághoz vezethet. Igaz, hogy a konfliktus alapja egy törvényes igazságtalanság, ami ha nem történik meg, akkor nincs semmi baj, de megtörtént, ezért a konfliktus eszkalálódását mederben kell tartani a törvényekkel.

Tartalom: Hogy igazságtalanság történt, az mindenki számára egyértelmű, hiszen a falusiak megrettennek Saga érkezésére. Testvére próbál közvetíteni, de Saga nem hajlandó hazatérni. Megszökne szerelmével, de a lány a családja becsületét féltve nem hajlandó erre, de nincs ellenére a titkos viszony. Ami persze kiderül. Spoiler: A törvények értelmében ez vért kíván, és pont Kougrinak kellene végezni testvérével, aki képtelen erre, így inkább eljátszák a halálát. Miután Nogma ezt megtudja, utána szökik és boldogan élnek együtt. Nogmánál és Sagánál is erősebbnek bizonyul a közösségi kapocs saját boldogságuknál, a közöség törvénye azonban nem tűri meg őket. A Yaabahoz hasonlóan kicsit itt is megjelenik az emberközpontú, könnyedebb életszemlélet, de sokkal ritkábban és alapvetően pesszimista hangulatú a történet. Azt hiszem megfigyelhető némi generációs különbség, mert az idősebbek ragaszkodnak mereven a törvényekhez, a fiatalok inkább az igazság pártján állnak, különösen Nogma húga, aki át se érzi a törvénytelenség súlyát. Bár a történet Saga és Nogma körül forog, az igazi központi karakter Kougri, aki a törvény és az igazság, a közösség és az egyén között őrlődik és persze ez szükségszerűen tragédiába torkollik.

Forma: Ez alapján Kougrit gondolhatnánk a drámaibb alaknak, mégis a Sagát alakító színész játéka volt sokkal kifejezőbb, a többiek nagy része a szokásos amatőr játékot hozta (elvégre amatőrök voltak). Kár érte. Ezúttal a Yaabaval szemben kevésbé volt hangsúlyos a környezet és az ember viszonya, a színek sem voltak annyira élénkek. A zene minimális

Élmény: A Yaaba epizodikus volt ehhez képest, itt a cselekmény sokkal összefogottabb volt, ennek megfelelően hatásosabb, lényegretörőbb, képileg viszont valamivel kevésbé izgalmas.

Előzmények: Albert Capellaniról (1874-1931) már volt szó, le Bargytól tanult színészetet, 1905-ben került a Pathehoz, amikor a cég elhatározta, hogy magasabb esztétikai szintre emelik a filmművészetet és "bevásároltak" hozzá megfelelő embereket. Később az Egyesült Államokban folytatta a filmezést, elsősorban irodalmi műveket dolgozott fel.

A film: A népszerű történetben Frederick ugyan már jegyes, de a nyüzsgő Arles-ba érve beleszeret egy nőbe és meg is kéri a kezét szinte azonnal. A lány volt szeretője azonban féltékenységében nem akarja veszni hagyni szerelmét... A történet nem több egy balladai mesénél, megvalósítása azonban elég jól sikerült. A történet maga kissé hiányos, feltételezi az előzetes ismeretet, a lényeg azonban végre nem a cselekményen van már, hanem Frederick érzésein. Ez elsősorban testének görcsös, teátrális rángatózásában jelenik meg, illetve végre nem a trükkök uralják a történetet, hanem a történet a trükköket, azaz csak annyit és akkor használnak áttűnést, amikor szükség van rá, a hőn szeretet lány utáni vágyakozás hallucinációit jelezve. A vágások összeszerkesztése is meglepően jó lett, pl. a balesetnél. Úgy látszik a minőségi ugrás a történetmesélésben 1908 környékén jött el.

Érdekességek:

- Arles egy dél-francia kikötőváros sok római rommal, ez szépen megjelent a filmen is.
- Sok művész ihletője volt; egy időben például itt élt van Gogh és Gauguin és előbbi a filmmel azonos cimű festményeket készített az 1880-as évek végétől kezdve. De a film alapja egy novella, amiből készült színdarab, ahhoz kísérőzene és opera is.