Előzmények: Alice Guy (1873-1968) nemcsak az első női filmes volt, de az elsők között volt a narratív film megteremtésében is. Egy kamerákkal foglalkozó cég titkárnőjeként jó kapcsolatot ápolt a filmesekkel, ott volt az első Lumiere-demonstráción is, és mivel jó viszonyban volt a vezetéssel, kölcsönkért egy kamerát. Unva az aktualitásokat, 1896-ban leforgatta az első narratív filmet. 1906-ig itt (a Gaumont-nál) rendezett, majd 1907-ben az amerikai leányvállalat vezetője lett férjével. Annyira sikeresek voltak kezdetben, hogy az ország legnagyobb stúdióját tudhatták magukénak,azonban az 1920-as évekre áttevődött a súlypont Hollywoodra a keleti partról.

A film: Jézus életét láthatjuk újra, bár csak az első harmad szól az életéről, onnantól kezdve a szokásos passiót mesélik el újra. Érdemes lehet összevetni a kortárs Krisztus kínszenvedésével. Technikailag az érdekesebbnek tűnt, több filmes trükköt alkalmaztak, ráadásul színes volt, itt viszont a díszletek kidolgozottabbak és valamivel kevésbé teátrális, noha alapvetően itt is arról van szó, hogy inkább csak mozgó illusztrációkat kapunk a felirattokkal elválasztott epizódokhoz, vagyis előismeretek nélkül nem nagyon értenénk, miről van szó, ráadásul ugye nem is a kereszténységről szól, csak bemutatja Jézust halálát. Több leírás is kiemeli, hogy a korabeli szokásokhoz képest felülreprezentáltak voltak a női karakterek, így egyfajta feminista olvasatát kapjuk a történetnek.

Érdekességek:

-

Előzmények: Míg Amerikában vagy Franciaországban a film gyorsan céges formát öltött, Angliában egyének játéka maradt. Őket összefoglalva a brightoni iskolának nevezzük. mert ezen a környéken dolgoztak, de más kapcsolat nem feltétlenül volt köztük. Ilyen George Albert Smith (1864-1959) is, aki mutatványosként kezdte, és ügyes diavetítőnek bizonyult, ami később jól jött a filmes trükkökhöz is. Egy 1896-os Lumiere-vetítésen találkozott a filmmel, be is szerzett egy kamerát rövidesen és műsorait vetítésekkel egészítette ki. Sokat kísérletezett, 1903-ra sikerült kifejlesztenie az első színesfimtechnológiát. 1914-ben hagyott fel a filmezéssel egy jogi vita után.

A film: A film ennek a színesfilmtechnológiának, a kinemacolornak az egyik első kísérlete. Nem történik benne sok minden, skót szoknyákat váltogatnak a kamera előtt. Csakhogy mindezt színesben, ami elengedhetetlen volt a minták megmutatásához. Ennek nyilván történeti jelentősége van, nincs sok értelme mozgóképet készíteni ezekből. Azért látszódik, hogy nem tökéletes a technológia, nem élesek a képek és zöldes egy picit minden.

Érdekességek:

- Természetesen nem skót szoknyákat látunk, hanem tartánokat, amiből minden skót klánnak másmilyen van. Itt megtalálható valamennyi.

Előzmények: A brit Walter R. Booth (1869-1938) amatőr bűvészként került a filmezés közelébe előbb a trükkök kidolgozásában segítve, majd maga is a kamera mögé állt. Az 1910-es évek második felétől a reklámfilmek felé fordult, majd eltűnt a szakma szeme elől.

A film: A történet kísértetiesen hasonlít a Párizs-Monte-Carlo futam két óra alattra, itt is egy autó halad megállíthatatlanul, bár nincs neki előzménye. A rendőrgázolás még egész jól néz ki, de aztán a komolyabb trükköknél már inkább animációt használnak, ami nem túl előnyösen néz ki. A fő attrakció az űrberepülés, ami egy Melies-szerű világot jelent. Újdonságot nem láttam benne, ez inkább trükkfilm, mint börleszk, vágások, animálások, makettek adják a látványt. Ugyanakkor van némi érdekesség is a narratívában: amikor az autó zuhan, párhuzamos vágások vannak a zuhanó autó és a becsapódás helye között. Kivitelezésében egy gyengébb Melies-utánzatnak tűnik, története pedig nincs, a vége számomra kissé értelmetlen is, de biztosan van rá magyarázat.

Érdekességek:

- A Wikipedia szerint a film főszereplője egy Varga Ramszesz nevű férfi, akiről üvölt, hogy magyar, de nem találtam róla semmit.

Előzmények: Melies-ről már sokszor esett szó, ő nem csak az egyik első rendező, aki a feltalálókon kívüli világból csöppent bele a filmezésbe, de durván látványos trükköket eszelt ki és mindehhez történeteket is kerített. Ez lehetett Melies utolsó sikereinek egyike, az évtized második felétől kezdve már nem volt népszerű a fantasy műfaj.

A film: A történetben a belga király Párzsból monte Carlóba akar elutazni, de minél gyorsabban, ezért úgy dönt, autóval vág neki, és nem szabhat akadályt semmi... A vígjáték nem túl komplikált, az autó különböző életképeken száguld át, viszont kevés a trükk, de sok az esés, ezért aztán már inkább börleszk-jellegű, nem úgy, mint melies korábbi filmjei. Az autón jól látszik, hogy csak kellék, a színészek esése nagyon átlátszó, még a trükkökhöz tartozó vágások is kissé darabosak. Érdekessége, hogy az első jelenet a párizsi celebvilág egy részét ténylegesen felvonultatja.

Érdekességek:

- A film egy előadás része volt, így a szereplői a vetítés után a színpadon folytatták a szereplést egy másik jelenettel.
- II. LIpót belga király valóban hírhedt volt sportautómániájáról, rendszeresen össze is törte őket...
- Csekkoltam, a gugli szerint tíz óra megtenni az útvonalat.

Előzmények: Amerikában a filmtechnológiát Dickson dolgozta ki Edison feltalálóműhelyében, majd később kivált és saját céget alapított. Nála kezdett dolgozni Griffith későbbi állandó partnere, Bitzer. Ez alkalommal egy újabb aktualitást láthatunk tőle az 1904-ben, pár hónapja megnyitott new yorki metróról.

A film: Aktualitás lévén sokat elmondani róla nem lehet, ráadásul a nagyrészében csak az előttünk haladó metró hátulját látjuk az alagútban, ami egy eléggé ingerszegény környezet. Annál izgibb, amikor a végén láthatunk egy emberekkel teli megállót is korabeli ruhákban. Az érdekessége a filmnek, hogy már előrevetíti a kreatívan alkalmazkodó operatőri munkát: itt ugyanis egyszerre három metrót kellett együttmozgatni a felvétel érdekében. Értelemszerűen az egyik a felvevő, a másik a felvett kocsi volt, de volt egy harmadik is, aminek a világítást kellett biztosítania. Amikor egy kanyarban előkerül, kicsit beláthatunk a filmkészítés kulisszái mögé.