Előzmények: Billy Bitzer (1872-1944) vetítőként kezdte, majd Dickson cégénél tanulta ki az operatőrködést. 1908-tól dolgozik együt Griffith-tel, innentől kezdve az összes filmjét ő fényképezte, beleértve a nagy klasszikusait. Első filmjei aktualitások.

A film: Aktualitás lévén nincs története, egy gyárban folyó munkát láthatunk. Az érdekessége, hogy a kamera egy mozgó állványon halad, mintha csak egy drónfelvételt láthatnánk, ami ebben az időben szokatlan nézőpont lehetett, ahogy a fejek fölött, madártávlatból látjuk a munkásokat - és mai szemmel sem rossz.

Érdekességek:

- A film egy sorozat része, amely a a St. Louis-i világkiállításra (ld. még: Találkozunk St. Louis-ban) készült, bemutatandó a Westinghouse céget.
- A cég elektromos ipari gépeket gyártott, az 1920-a években szállt be műsorszóró berendezések gyártásába, ettől kezdve a média felé hajlott, míg végül 1995-ben megvette a CBS-t és felvette a nevét. Az utolsó gyártórészlegét 2006-ban adták el a Toshibának.

Előzmények: Gaston Velle (1868-1953) francia filmes volt, magyar apja utazó bűvész volt, ezzel kezdte Gaston is, majd a Lumiere-eknél és a Pathe-nál kezdett filmezni, ahol Melies-szel kellett volna versengenie. 1913-ban valamiért abbahagyta a filmezést, további információkat nem találtam róla.

A film: Mutatványos trükkök sora van benne, nincs mellé történet kerítve. Egy japán-tematikájú színpadon egy dobozból bújnak elő alakok egyszerű vágással megoldva, eddig inkább csalódás volt a film, ám a végefelé jön a fő attrakció, ahol már visszajátszásokat, közeliket és vetítéseket kombinálva egészen korrekt mutatványt kapunk a kor színvonalához képest. A japán tematika mellé jól jönnek a színek, a jelmez és a díszlet, bár a színészekről ordít, hogy fehérek. Ezt a fajta filmet már kicsit kevésnek érzem, Melies és Porter ekkor már javában jóval komplexebb alkotásokat készítettek.

Előzmények: Melies-ről már sokszor esett szó, ő nem csak az egyik első rendező, aki a feltalálókon kívüli világból csöppent bele a filmezésbe, de durván látványos trükköket eszelt ki és mindehhez történeteket is kerített.

A film: A történetben XV. Lajos óriáslegyezőt kap ajándékba, amely egyben varázslatos is... A sztori ennyi, semmi különös, hacsak nincs benne valami korabeli kikacsintás a nézőre, amiről nem tudhatunk. De sajnos még látványvilágra sem hozza a megszokott Melies-szintet, néhány egyszerű áttűnés van benne. Bár ha belegondolok, Melies-nél mintha korában még nem láttam volna ilyet. Szóval összességében csalódás volt, ennél jobbakhoz vagyok szokva.

Cselekmény: Polgárháborús Japán, 16. század. A Takeda klán vezérére, Singenre megszólalásig hasonlít egy piti tolvaj (Nakadai Tacuja kettős szerepben), akit ez ment meg a kivégzéstől. "Egyszer majd jól fog jönni" alapon magukhoz veszik, és valóban, egy ostrom során életét veszti a nagyúr. A klán érdekében titokban tartják a halálát, de a tolvaj kezdetben nem igazán akarja vállalni a szerepet és a nagyúr bizalmasai sem rajonganak a jöttmentért, ám a tolvaj hamarosan belátja, hogy tartozik ezzel megmentőjének...

Téma: Nem olvastam sehol meggyőző összefoglalót, talán nincs is neki kiemelt gondolata (vagy szokás szerint csak én nem tudtam összekapcsolni a történettel). Mindenképpen benne van a szokásos "westernes" átmeneti korszak megjelenítése a hagyományos és a modernebb Japán között, de az igazi téma inkább az identitás lehet vagy ahhoz kapcsolódhat, hiszen a történet nagyját az teszi ki, ahogy a tolvaj megpróbálja utánozni a nagyurat. Valószínűleg ez a kísérlete valamilyen módon jelképezi Japánt, de talán még magát Kuroszavát is, aki ekkor ugye eléggé a mélyponton volt.

Tartalom: Úgy indul, mint egy színházi előadás, felvezetve a hasonmást (japánul "árnyék") és későbbi jelentőségét, majd el is felejthetjük egy darabig és Singenre koncentrálunk, ami miatt többek között nem éreztem az identitás kérdését a fő témának. Singen egyike a legerősebb földesuraknak, nem is áll rosszul, de lövés éri. Érzi, hogy nincs sok ideje hátra, és úgy gondolja, csak akkor maradhat fenn a klán, ha visszahúzódnak saját területeikre védekezni. De ehhez egység kell és elhitetni az ellenséggel, hogy még életben van, ekkor tér viszza a tolvaj, aki sokat nem változott. Hogy vállalja a feladatot, szükség van arra, hogy megértse Singen szerepének fontosságát. Innentől kezdve lehetne azzal játszani, hogy a szerep hatására hogyan alakul át ténylegesen a tolvaj és hogy az identitást mennyire határozza meg, hogy mit hisznek rólunk az emberek és mi magunkról. De mégsem erről szól igazán, nincs központi súlya a karakternek, erősebben jelenik meg talán a történelemlecke. Ami a westernnek a vonat és a századforduló, az Japánnak a puska és a 16. század vége. Singen egyértelműen egy hagyományok szerint élő alak, ezt igyekszenek még a hasonmással is fenntartani bizalmasai. Vele szemben legfőbb ellenlábasa már európai szokásokkal is bír és puskákkal harcol, ami ellen Singenék tehetetlenek. Valószínűleg van valamilyen jelentősége a kereszténységnek is, hiszen ezen európaiság mellett többször kiemelik, hogy a tolvajra keresztrefeszítés várt volna. A tolvaj talán megtestesítője a régi Japánnak és Kuroszavának is, hiszen már csak egy gyenge utánzata dicső múltjának, akinek addig van hatalma, amíg az emberek ezt megadják és elhiszik neki. Kuroszava életével ez annyiban lehet párhuzamos, hogy a talán már csak egykori önmaga árnyékaként tekintett magára, hiszen folyamatosan problémákkal küzdött, amit a Dodeszukaden sikertelensége tetőzött be.

Forma: Ha nem is a legérdekesebb látványvilágú, mindenképpen az eddigi legszebb Kuroszava-filmről van szó. Hasonlóan élénken színes, mint a Káosz, de még egyben megvan benne a Dodeszukaden stilizált, festett világa is, ami különösen az álom-jelenetben nagyon mutatós. Nagyköltségvetésű film volt, többezer statiszta vonult fel tetszetős jelmezekben, a japán várak és belső terek pedig mindig szépek. És persze nem maradhat el a no-szerű, japán minimalizmus sem, ezzel indul a film, egyszerűen csak ülnek és beszélnek a szamurájfilmek szertartásosságával egy üres teremben, és ez tök hatásos mindig. A csatajelenetek szépen koreografáltak, vannak szép beállítások, egyszóval minden nagyon jól néz ki, de ezek nem igazán támasztják alá a film témáit. Ha az identitáskérdést akarták volna kiemelni, akkor hatásosabb lett volna sokkal, ha nagyobb teret és több közelit kap Nakadai, de ahogy emítettem, jelentőségéhez képest kissé súlytalanként tartották (és talán szándékosan, hiszen pint az a lényeg, hogy nem ő a lényeg). Nem jöttem rá, mi okból, de gyakran látványosan elhúzták az apró, jelentéktelen részletekkel való pepecselést, mint pl. amilyen az udvar megtisztítása vagy a lövés demonstrációja. Apró érdekesség, hogy az utolsó negyedórában már nem hangzik el párbeszéd, de ez sem ad hozzá.

Élmény: Szóval külsőre nagyon szép film, de kissé felszínesnek éreztem (vagy átsiklottam a lényeg felett). Ebből a helyzetből más jellegű filmet hoztam volna ki, persze én nem vagyok Kuroszava és nem nyertem vele Cannes-ban :D

Érdekességek:

- Korábban láttuk: Nakadai Tacuja (Hét szamuráj, Testőr, Harakiri, Menny és pokol, Káosz), Jamazaki Cutomu (Menny és pokol), Nezu Dzsinpacsi és Rju Daiszuke (Káosz), Baiso Micuko (Enyém a bosszú), Simura Takasi (A dzsúdó legendája, Tora no O o Fumu Otokotacsi, A vihar kapujában, Oharu élete, Élni, Hét szamuráj, Véres trón, Testőr, Menny és pokol)
- A film annak köszönhetően jött létre, hogy Coppola és a Csillagok háborújának köszönhetően pénzben úszkáló Lucas támogatást szereztek neki. A pénzt részben Kuroszava úgy próbálta előteremteni, hogy whiskey-reklámokban szerepelt, ebből lett később ugye az Elveszett jelentés.
- Törilecke jön :) A Takeda-klán a 12. században jött létre. Singen (1521-1573) a filmmel ellentétben betegségben hunyt el. 1540-ben saját apját puccsolta meg, hogy megkaparintsa a klán vezetését, de ezt később visszakapta, amikor egyik fia szintén szervezkedni kezdett ellene.
- Aggresszívan terjeszkedett, csak pechére épp ekkor terjeszkedett szintén aggresszíven Oda Nobunaga (1534-1582) is, filmbéli ellenfele, akivel 1572-ben csaptak össze először, a filmbéli nagy csata pedig 1575-ben esett meg, amit Nobunaga fölényesen megnyert a viszonylag újnak számítű puskáknak köszönhetően, elpusztítva ezzel a Takeda-haderő nagy részét. 1582-ben vesztette életét egy összeesküvésben. Bár nem érte meg, nagy szerepe volt az ország egyesítésében, amit filmben is látható szövetségesei fejeztek be.
- Singen fia, Kacujori (1546-1582) azonban még 1582-ig harcolt ellene, amikor végleg legyőzték.

Cselekmény: 1942, Egyiptom. A német csapatok már Alexandria közelében járnak, ami ekkor még brit uralom alatt volt. A lecsúszó, de még jómódú családból származó kamasz Yehia az amerikai filmek szerelmese. Eközben nagybátjya, Adel hazavisz egy részeg brit katonát, hogy igaz egyiptomi hazafiként végezzen vele, de beleszeret a kisfiús külsejű Tommyba. A harmadik szálban a zsidó Sarah románcát láthatjuk a szintén ellenálló és egyben munkásmozgalmi Ibrahimmal...

Téma: Fenntartom természetesen a szokásos dolgokat, azaz hogy kívülálló lévén nem látok rá az esetleges egyiptomi kulturális utalásokra. De ezek nélkül is látható, hogy gyakorlatilag egy önéletrajzi film Chahine több oldalát megvillantva, illetve részben maga az ország identitása is megjelenik.

Tartalom: A fent megemlített három cselekményszál elég véletlenszerű módon jelenik meg, de még maguk a cselekeményszálak sem feltétlenül "egyenesek", sok bennük az ugrás, sok az epizód. A történet gerince Yehiáé. Eredetileg talán nem így volt tervezve, mert elég kiegyensúlyozatlan lett, a másik két szál sokkal rövidebb, és ehhez még kapcsolódnak életképek is mellékszereplőkkel, szóval épphogy csak kiemelkedik közülük a másik kettő. Yehia kamasz filmbuzi, egy órai felelete során döbben rá, hogy színész akar lenni (lehetőleg amerikai filmekben) - innen a filmcím, hogy miért épp Alexandriába kellett születnie. Nyomon követhetjük kezdeti próbálkozásait, ambícióját, annak eredetét (családi nyomás, lelkiismertfurdalás halott bátyja miatt, talán szerelem is). Adel és Tommy homoszexuális szerelme gondolom Chahine első valódi szexuális élménye lehet vagy legalábbis rádöbbenése, hogy a férfiakhoz vonzódik. Sarah és Ibrahim vélhetően a társadalmi-politikai nézeteit tükrözik, ahol Sarah a kisebbséget és új életet jelentheti, Ibrahim pedig a szabad, baloldali szellemiséget. És ezen felül még sok más téma is megjelenik Egyiptom britekhez való viszonyáról, a családi körülményeiről, az igazságról, az erőszakról... stb. A fő jelkép maga a nyüzsgő, sokszínű világváros, Alexandria, ahol jelen van a munkás és a hercegnő, az új-zélandi és a német, a zsidó és a keresztény... stb.

Forma: A legszembetűnőbb technika a fekete-fehér, archív, háborús felvételek gyakori alkalmazása, ami éles ellentétben áll a színes, élettel teli várossal. Helyzettől függően ezek a bevágások hol ironikussá, hol életszerűbbé teszik a filmet. De szívesen alkalmaz fiktív bevágásokat is a film a múltból vagy a szereplők gondolataiból, sok a montázs-jellegű részlet. Ez pörgőssé, kaotikussá teszi, mint amilyen egy ugrándozó emlékezet vagy egy nagyváros, és ettől modern hatású lesz, ahogy viszonylag távoli asszociációk kerülnek be rövid időre a cselekménybe. Időnként a kamera is felveszi a karakter hangulatát és szokatlan szögbe kerül, de ez sajnos nem túl gyakori.

Élmény: Kicsit olyan, mint az Amarcord és a Tükör elegye. Bár drámának van feltüntetve, enyhén áthatja egy könnyed, humanista, egymással törődő szemlélet, amit szeretek egy filmben. Átélhető, helyenkét látványos, élvezhető és szerethető film.

Érdekességek:

- Gerry Sundquist (Tommy) 1993-ban, 37 évesen vonat alá ugrott