Artúr filmélményei

Start két keréken (1979)

2018. február 03. 21:13 - Liberális Artúr

Rendezte: Peter Yates
Műfaj: tini, tragikomédia
Főbb szereplők: Dennis Christopher, Dennis Quaid, Daniel Stern
Megjelenés: 1979, Egyesült Államok
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 7,7 pont
Előzetes: https://youtu.be/gPVPxhKPNDQ
Ajánlott írás:
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/az-utolso-gyonyoru-nyar-breaking-away/movie-8329

Tartalom:

Négy jóbarát a vidéki kisváros munkásosztályából, Cyril (Daniel Stern), Dave, Mike és Moocher most fejezte be a középiskolát, utolsó nyarukat töltik együtt, mielőtt elhatároznák, mihez kezdenek életükkel. Megpróbáltak a környék alapját adó kővágóknál dolgozni, de othagyták a helyet, nem volt nekik való. Ugyanakkor származásuk miatt az egyetemisták is kinézik őket maguk közül, így oda se jelentkeznének szívesen. Dave megszállottja az olasz biciklisportnak, ezért vadul edz és olaszos személyiséget erőltet magára, amitől apja falnak megy, viszont olasz cserediáknak kiadva magát fel tud szedni egy egyetemista lányt. Ennek persze nem örülnek a menő egyetemista srácok és - jellemző módon - Dave-et keresve Cyril baját látják el. Az egyetem igazgatója megleckéztetésként és hogy az egyetemisták jobban elfogadják a helyieket, külön csapatengedélyt ad a helyieknek a hamarosan sorra kerülő bicikliversenyen...

Igen, nem nehéz kitalálni, ugyanaz a tipikus felnőtté válásról szóló történet, mint mondjuk amilyen az Amerikai graffiti vagy az Állj mellém. A négy barát a környezete támogatása vagy ellenállása mellett próbál elindulni egy irányba, de legfőképpen ők maguk állnak saját útjukban, hiszen nem is tudják, mit akarnak (én még most sem, pedig rég elmúltam harminc).

Megvalósítás:

Szóval adott a négy barát, kicsit mások, de nem nagyon markánsan: Cyril kicsit önbizalomhiányos, Dave olaszmániás, Mike a múltbéli sikerétől frusztrált menő, Moocher meg az öntudatosan alacsony. Rövidesen kiderül, hogy a központi szereplő Dave lesz, ő a cselekmény motorja, de valójában nincs neki nagy jelentősége. A felvett olasz személyisége idővel összeomlik a valóság súlya alatt, a kerékpáros sportfilm ág pedig szintén ugyan központi, ami köré épülnek részben az izgalmak, de megint csak nem túl fontos. Mintha több műfaj keveredne, az előbb említett sportfilm jelleg mellett van benne némi ökörködés (Party zóna), kiábrándult realizmus (Az utolsó mozielőadás), önkeresés (Nulladik óra, Meglógtam a Ferrarival), no meg rengeteg sztereotip karakter középpontban a morgós apával. Ami miatt nem fontos igazából semmi, az az, hogy hiába van verekedés, megvetés, társadalmi problémák, valójában a filmben mindenki jófej, még a tipikusan köcsög egyetemista nagymenő is elismerően mosolyog a végén hőseinken. Bár nem igazán vígjáték, sok a poén, aminek forrása elsősorban Dave örökmorgó apja.

Vizuálisan nem túl jellegzetes, annyi érdekességet sikerült megfigyelnem, hogy gyakran bevezettek valami elemet, ami később újra előkerülve már többletjelentéssel bírt ezáltal (pl. Moocher amikor betöri a munkaórát, előtte kendőt csavar a kezére; később amikor látjuk kendőt csavarni a kezére, már tudjuk, hogy ütni fog). Izgalmasabb jelenet a kamion és Dave "keringője", ahogy szavak nélkül, mindössze a sebességük változtatásával kommunikálnak egymással,és mi is pontosan értjük, mire gondolnak közben. A zene kapcsán megint előjön az a megfigyelésem, hogy a klasszikus zene jól illik a modern korhoz is, ráadásul nem kell utána jogdíjat fizetni. Esetünkben Dave-nek köszönhetően az olasz(os) operák adnak tökéletes aláfestő zenét

Élmény:

Kellemes meglepetés volt, igazi fílgud, bájos, aranyos, szerethető film, amit átleng a pozitív életszemlélet és mindenki szeret mindenkit. nem annyira megható, mint a nagy humanista filmek legjobbjai, de aki egy kis lélekerősítő kikapcsolódásra vágyik, itt megkaphatja.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Daniel Stern (Reszkessetek betörők), Hart Bochner (Drágán add az életed), P. J. Soles (Carrie), Amy Wright (A szarvasvadász), John Ashton (A Beverly Hills-i zsaru).
- Apró cameo: az iskola igazgatóját maga az iskola igazgatója játszotta.
- Dave alapját a forgatókönyvíró évfolyamtársa adta, aki szintén megszállottan biciklizett és oda volt az olasz kultúráért.
- A környékbeli mészkőbányák az ország legnagyobb presztízzsel bírói közé tartoznak, többek között a Pentagont is ebből építették.

Következik: Titkok és hazugságok

3 komment
Címkék: tini 1979 20. század tragikomédia Amerika Amerikai Egyesült Államok Daniel Stern 1970-es évek Észak-Amerika Dennis Quaid Dennis Christopher Peter Yates 2 órás IMDB 7

A királynő (2006)

2018. február 01. 21:52 - Liberális Artúr

Rendezte: Stephen Frears
Műfaj: dráma
Főbb szereplők: Helen Mirren
Megjelenés: 2006, Egyesült Királyság
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 7,3 pont
Előzetes: https://youtu.be/mqL42sjb96I
Ajánlott írás:
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/a-kiralyno-the-queen/movie-80460

Tartalom:

1997-ben Tony Blair nyer a brit választásokon, jelszava a modernizáció, de azért ő sem nyúlna a királyság intézményéhez, amit ekkor (és jelenleg is) a hagyományoktól és formalitásoktól megkötött II. Erzsébet (Helen Mirren) képvisel. Pár hónappal a választás után a királynő ex-menye, Diana hercegnő autóbalesetben életét veszti. A család magánügyként kezelia helyzetet és csendben gyászolnának, de a hercegnő annyira népszerű volt, hogy Blair azonnal beszédet mond és nagy felhajtást kerítene a temetés köré. Az emberek a királyi család hallgatását (és mert közismerten rossz volt a viszonyuk a hercegnővel) tiszteletlenségnek veszik, és soha nem látott mélypontra esik a támogatottságuk...

A történet a hagyományos és a modernebb felfogásokat ütközteti a királyi ház szerepéről. A család szerint ez a többszáz éves hagyománytisztelet, az állandóság, Blair azonban tudja, hogy a hercegnő és amit megtestesített közelebb állt az emberekhez, ezért az uralkodónak rugalmasabban kell kezelni a helyzetet, különben akár veszélybe is kerülhet az intézmény.

Megvalósítás:

Először is szögezzük le, hogy ez egy fiktív film, noha szinte minden eleme valós, leszámítva a privát megbeszéléseket. Blair szerepe a filmben a játékideje és a részletesebb bemutatása ellenére is csak katalizátori, aki segít a királyi háznak átvészelni a válságot és kapcsolatot jelent a külvilággal. Az igazi főszereplő a királyi intézményrendszer II. Erzsébettel az élén, akik hármas szerepet töltenek be: magánemberek, akik gyászolnak, uralkodók, akik a elöl járva példát mutatnak, de közben intézményt is jelentenek, akiknek működniük kell. Így fordulhat elő az egyik legsokatmondóbb rész, amikor egy járókelő számon kéri rajtuk, hogy miért nincs a zászló a palotán félárbócra eresztve, ami a közember számára természetes, viszont valójában teljesen mást jelent és más a funkciója (a család otthontartózkodását jelzi). Az uralkodó hajthatalan, a média viszont egyre jobban felfújja az ügyet, hiába mond más a józan ész, kénytelenek engedni a nyomásnak. A történet legnagyobb baja, hogy a briteken kívül szerintem senki nem érzi át a dolog jelentőségét, hiszen nincs ennyire nagy presztízsű intézményünk (noha az elég kemény volt kívülállóként is, amikor az első jeleneteben a megszeppent Blairt először fogadta a királynő, és lazán odavetette Viktória királynő és Churchill nevét). Illetve van még egy nagy probléma, de ezt majd az idő dönti el: szerintem nagyon kevés szó esett a hercegnőről, nem igazán érteni, hogy ki is ő és miért jelentős a halála.

Nem egy mozifilmes minőség, sokkal inkább emlékeztetett tévéfilmre néhány vadászós jelenetet leszámítva. Némi ellentétet állítanak a díszletek a pompában és szigorú etikett szerint élő királynői palota, valamint a munkásosztálybeli Blair-család rendezetlen, szűkös otthona közt (ha nem így van, elnézést, de ordas nagy kamunak gondolom, hogy a világ egyik legnagyobb hatalmú emberének a felesége halrudacskákat süt vacsorára egy néhány négyzetméteres lakásban). Ezt azzal is erősítették, hogy az utóbbi életét rosszabb minőségű filmre vették. Rengeteg az archív bejátszás, amitől már-már dokumentumfilmszerűvé válik. Persze elsősorban a királynő van a középpontban, ígí az őt megformáló színész lubickolhat a szerepben, járt is érte egy Oscar, pedig végig visszafogottnak kellett maradnia.

Élmény:

Kamaszkoromban teljesen hidegen hagyott a Diana körüli felhajtás, várom az eseményt megélő kommenteket, ők mit tapasztaltak ekkor. Sokat elmélkedtem a film közben a királyi család életéről, rengeteget lehet rajta filózni. Bevallom, felkeltették az érdeklődésemet, meg tudom érteni, hogy a briteknek sokat jelenthetnek. De ettől még a helyzet nem változik, nekünk kívülállóknak kevésbé átélhető, önmagában pedig nem túl izgalmas.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Helen Mirren (A szakás a tolvaj a feleség és a szeretője), James Cromwell (Szigorúan bizalmas, Halálsoron), Roger Allam (V mint vérbosszú)
- Állítólag annyira megszokták a stábtagok az átlényegült Helen Mirrent, hogy jelenlétében kezdtek úgy viselkedni, mintha tényleg a királynő lenne.
- Sajnos nem nagyon találtam infót az érintettek reakcióiról, de a királynőnek tetszett Mirren alakítása.
- A filmbéli szereppel ellentétben a tradíciók szembeni engedetlenség úgy tűnik a vérükben volt a "lányoknak". Az anyakirálynő Erzsébet (1900-2002) kétszer is kikosarazta leendő férjét, mert nem akart a szigorú etikett szerint élni, ráadásul Erzsébet maga is kissé kívül esett az ildomos jelöltek körén. De még csak nem is férje lett volna a trón várományosa, ha az elsőszülött fiú, VIII. Edward nem vett volna el egy elvált nőt, amit az anglikán egyház fejeként nem tehetett volna meg, ezért inkább lemondott, így válhatott 1936-ban Erzsébet királynévé.
- II. Erzsébet 1926-ban született,jelenleg is uralkodik, ezzel pedig megdöntött minden korelnöki rekordot a világon. Azért válhatott királynővé, mert sosem született fiútestvére. Férjével, a görög és dán herceg Fülöppel 1947-ben házasodtak össze, a férj pedig szintén jó génekkel bír, már 96 éves.
- Fiuk, Károly herceg 1948-ban született, igazi nőcsábász volt, többek közt megvolt neki jelenlegi felesége és Diana nővére is... Dianát 1981-ben vette feleségül, de nem jöttek ki, mindketten folyamatosan félreléptek, végül 1996-ban váltak el, Károly pedig 2005-ben feleségül vette jelenlegi feleségét. Olyannyira érdeklődik a várostervezés iránt, hogy egy saját ksivárost is felépíttetett saját elképzelései nyomán.
- Rátaláltam a királyi YouTube-csatornára, ezen olyan remek archív felvételek is vannak, mint a 14 éves Erzsébet első rádióbeszéde, a híres 21. születésnapi beszéde vagy a koronázását.
- Tony Blair 1994-től vezette a Munkáspártot és 1997-től 2007-ig az országot. Noha 1997-ben nagy fölénnyel nyert és három választást hozott, 2007-re legalább akkorát bukott, elsősorban az iraki háború népszerűtlensége miatt és inkább lemondott. 2015 óta tanácsadással foglalkozik.

Következik: Start két keréken

Szólj hozzá!
Címkék: 2006 dráma 21. század Európa Helen Mirren Egyesült Királyság Észak-Európa 2000-es évek Stephen Frears 2 órás IMDB 7

Túlvilág (1998)

2018. január 31. 15:59 - Liberális Artúr

Rendezte: Kore-eda Hirokazu
Műfaj: -
Főbb szereplők: Arata, Oda Erika, Teradzsima Szuszumu
Megjelenés: 1998, Japán
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 7,7 pont
Előzetes: https://youtu.be/Ei4BJjFIagE
Ajánlott írás:
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/tulvilag-wandafuru-raifu/movie-8428

Tartalom:

Huszonkét ember egy házban. Mind halottak. Az épület alkalmazottainak feladata, hogy segítsék őket emléket választani, ugyanis egyetlen emléket vihetnek csak magukkal a túlvilágra. A választás azonban nem megy mindenkinek könnyen...

Azért nem tudok bővebben írni a történetről, mert a cselekmény szempontjából fontos dolgok a film vége felé esnek - ugyanakkor nem is igazán fontosak, a lényeg az emlékezésen és a boldogság keresésén van. A történet ez utóbbi témája az egyszerűbb, hiszen már közhelyes, hogy az ember legboldogabb pillanatai nem egy-egy nagy eseményhez köthetőek, hanem egy tökéletes hétköznapi pillanathoz, amelyet képesek vagyunk boldogságként megélni. A másik téma, az emlékezés, alig leplezetten a filmezésről szól, arról, hogy a film/rendező célja egy gondolat kifejezése és nem feltétlenül annak tökéletes rekreálása.

Megvalósítás:

A misztikus témát ellensúlyozandóan a körítés teljesen hétköznapias és földhözragadt, a segítők egyszerű, túlterhelt hivatalnokok, a halottak pedig a legkevésbé sincsenek megilletődve a helyzettől, hanem mintha csak egy hétköznapi beszélgetés közepén lennének, próbálnak együttműködni és kizárólag az emlékeikre koncentrálnak. Hamar megérthetjük, hogy nem a misztikum és annak feldolgozása a lényeg, hanem a boldog pillanatok megtalálása, ami a legtöbb kliensnek könnyen megy, eközben pedig kirajzolódnak előttünk életeik. A segítők közben szintén élnek magánéletet, az ő létük célja, a boldogságuk kulcsa segíteni megtalálni másoknak a legszebb emlékeiket, ezen a ponton válik a filmezés allegoriájává és gondolom Kore-eda önigazolásává. Nagyjából láthatjuk, hogyan készítik elő az emlékek megfilmesítését, ami egy pillanatig sem varázslatos álommegvalósítás, hanem illúzióromboló kulimunka, és mégis ebből lesz az az illúzió, amit a film nyújtani tud. Egy ponton összekapcsolódik a segítők és a kliensek élettörténete is, ezt most nem spoilerezném el, de szerintem nem is fontos.

Azzal kezdeném, amivel az előbbi bekezdést is: a misztikus alaphangot ellensúlyozandó, a környezet egy lepusztult épület, ráadásul tél van, a színek fakók, így még véletlenül sem próbálja képileg azt az érzetet nyújtani, hogy az élet szép - mindezt a szereplők emlékeinek átélésén keresztül kell megtapasztalnunk. Azt hiszem, a kieslowskis képek kellettek volna ehhez a filmhez, Kore-eda viszont nem készített sem közelieket, sem hosszan kitartott hangulati képeket, bár volt egy két ilyen próbálkozás benne (a Hold, a hórúgdosás). Az emlékmesélés még ennél is kiábrándítóbb módon dokumentarista interjúkból áll, teljesen a színészekre vagyunk bízva, akik szerencsére (főleg a valódi élettapasztalattal bíró idősek) kellően jól át tudják adni őket. Annál is inkább, mert állítólag több emlék valódi, saját élmény volt.

Élmény:

A filmélményem nagyon hasonló Kore-eda korábbi filmjéhez, a Maborosi no hikarihoz, ami szintén egy erősen hangulati film volt, és szintén nem jött át eléggé. Ez most talán melegebb, pozitívabb és érthetőbb volt, de a fent vázolt okok miatt nem volt megint annyira erős, hogy meghatódjak tőle. Ugyanakkor egy életrevalónyi gondolkodnivalóval ellát minket, amellett, hogy megtanít az igazán fontos pillanatok észrevevésére: te, kedves olvasó, mit választanál emléknek? Tudnál választani? El tudod engedni az evilági kötődéseidet, ha majd eljön a halál? Bevallom, fogalmam sincs, én mit választanék...

Érdekességek:

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Kagava Kioko (Tokiói történet, Szansó tiszttartó, Menny és pokol), Josino Szajaka (Maborosi no hikari)

Következik: A királynő

3 komment
Címkék: 1998 20. század Japán Ázsia Kelet-Ázsia 1990-es évek 2 órás IMDB 8 Kore-eda Hirokazu Arata Oda Erika Teradzsima Szuszumu

Hulot úr nyaral (1953)

2018. január 26. 23:16 - Liberális Artúr

Rendezte: Jacques Tati
Műfaj: vígjáték
Főbb szereplők: Jacues Tati
Megjelenés: 1953, Franciaország
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 7,6 pont
Előzetes: https://youtu.be/4f2gLy-A0hM
Ajánlott írás: https://www.rogerebert.com/reviews/great-movie-mr-hulots-holiday-1953
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/hulot-ur-nyaral-les-vacances-de-monsieur-hulot/movie-1116

Tartalom:

Nyári vakációra a franciák leözönlenek a tengerpartra, beleértve Hulot urat is (Jacques Tati). A szállóban esznek, kártyáznak, olvasnak, rádiót hallgatnak, a tengerparton tornáznak, napoznak, horgásznak. A körülmények vagy saját ügyetlenkedése azonban mindig úgy hozzák, hogy rendre megzavarja a nyugodtan pihenni vágyó embereket...

Rövid a cselekmény leírása, igaz? Nos, ez azért van, mert nem nagyon van neki. A nyaralás keretet szolgál ahhoz, hogy Hulot kétballábaskodjon, de még csak nem is ez a lényeg, hanem hogy kik között teszi ezt és hogy mi erre a reakciójuk. A nyaralók ugyanis (állítólag) jellegzetes képviselői az akkori francia társadalomnak, így kapunk egyajta korrajzot, ami mai szemmel nem túl feltűnő. Viszont ennél egy lépéssel tovább megy a történet (vagy legalábbis ezt vélem belelátni), és megpróbál rámutatni az élet szépségére a kicsinyes, mindennapos feleslegességekkel szemben.

Megvalósítás:

A cselekménnyel tehát nem is kell foglalkoznunk, nyár van van, az emberek idegesen levonulnak egy tengerparti szállóba, ahol idegesen próbálnak pihenni. Van itt precíz katonaember, gavallér, idős házaspár, fiatal, radikális értelmiségi... stb. Az ő lazulásukba rondít bele Hulot, aki már ajtónyitásával nagy szelet visz a szállóba, azonnal nagy zavart okozva. Nem igazán lineáris a cselekmény, lazán összefüggő életképekből áll a film: a nyaralók próbálnák csinálni a nyaralók szokásos dolgait, de Hulot-val vagy nélküle, mindig valami bezavar ebbe. A történet kulcsa az a néhány karakter, akik képesek hátradőlve röhögni azon, ahogy Hulot tönkreteszi az illedelmes, nyugodt vakációt. Ahogy a Playtime-ban, itt is elsősorban egy fiatal, szőke szépség jelenti ezt az őszinte felülemelkedettséget. Hulot egyébként nagyon olyan, mint egy korai Mr. Bean vagy egy kései Chaplin. A humor forrása természetesen az ügyetlenkedés, de egy rendes vígjátékkal szemben teljesen dekoncentrált, a jelenetek nem egy csattanóra vannak kihegyezve, és emiatt nevetni sem lehet rajtuk. talán hülye példa, de azzal tudnám ezt legjobban érzékeltetni, mint amikor egy akciófilmben egy statikus beállításban látunk embereket verekedni, miközben eg rendes filmben ezt még felerősítenék gyors vágásokkal, rángatózó kameramozgással.

Először is beszéljünk arról, hogy ez gyakorlatilag egy némafilm, mert bár vannak benne hangok és némi párbeszéd, azok szinte teljesen jelentéktelenek, olyasmi, mint a Modern idők. Ebből következően - bár képileg nem izgalmas - , rengeteg a vizuális geg, amelyeken látszik, hogy hosszas tervezés és kitartó próbák tucatjai kellettek hozzájuk (igen, az óceánra és a festékesvödörre gondolok), de gyakran látszódik a mesterkéltség is rajtuk. Fontos képi eleme a távolságtartó kamera, közeliek szinte alig vannak. A hang szintén fontos szerepet játszik, pontosabban a hanghatások: a Hulot-hoz kapcsolódó zajok direkt kiemelten hangosak, legyen az pingpong vagy az autója. A legfeltűnőbb ilyen effekt az ebédlő ajtajának hangja, ami annyira hangsúlyos, hogy végig azt vártam, mikor lesz belőle poén.

Élmény:

Nem lett belőle, és ez nagyon jellemző a filmre. Éppen olyan mint a Playtime, azaz nincsenek csattanóra kihegyezett poénok, ha nem figyelünk, észre se vesszük őket, annyira hangsúlytalanok. ezt szokni kell, főleg a mai nézőnek. Az is a hátrányára vált a filmnek, hogy a korabeli társadalmi viszonyokat alig-alig fedezhetjük fel hatvan év távlatából. De még így is lehetett volna meghatóan aranyos, mint valamelyik idealista film a világháború után, ha jobban nyomatékosítja a megvilágosodottak álláspontját. talán egyszer ha újranézem, sokkal jobban fogom értékelni.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Jacques Tati (Playtime)
- A strand, amely nem messze Saint-Nazaire hetvenezres városától van, ma már a Hulot úr strandja nevet viseli, 1999-ben pedig szobrot is kapott.

Következik: Túlvilág

2 komment
Címkék: vígjáték 1953 20. század Európa Franciaország 1950-es évek Nyugat-Európa Jacques Tati 2 órás IMDB 8

A bal lábam (1989)

2018. január 22. 11:35 - Liberális Artúr

Rendezte: Jim Sheridan
Műfaj: dráma, életrajzi
Főbb szereplők: Daniel Day-Lewis, Ray McAnally, Brenda Fricker
Megjelenés: 1989, Írország
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 7,9 pont
Előzetes: https://youtu.be/2dRdWJfv-cM
Ajánlott írás: http://siz1977.blog.hu/2007/11/12/a_bal_labam
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/a-bal-labam-my-left-foot/movie-30902

Tartalom:

Christy (fiúnév) agyi bénulással születik szegény ír családba az 1930-as években. A bal lábát kivéve mindene részlegesen vagy teljesen béna. Szerencsére a család szerető mözeget nyújt, mégha szegények, sokan vannak és az apa kissé keménykezű is. Mivel Christy nem nagyon tud kommunikálni, sokáig értelmileg is visszamaradottnak gondolják, míg egy napon krétát véve a lábujjai közé nem kezd el írni. Bár eddig is jól bántak vele, ezután méginkább odafigyelnek rá. Hobbiból festeni kezd. Egy nap meglátogatja őket a betegség specialistája, dr. Eileen Cole (Fiona Shaw), segít a már felnőtt Christynek (Daniel Day-Lewis) kiművelnie magát, megtanulni valamennyire beszélni és még kiállításhoz is juttattja. Christy persze beleszeret orvosába...

Christy Brown (1932-1981) valós személy volt, A bal lábam címmel önéletrajzi ihletésű regényt adott ki, ennek felhasználásával dolgozták fel életét. Ha van neki témája, akkor az az, hogy bénultságuk ellenére is lehet emberként bánni másokkal, avagy itt különösen igaz az, hogy nem szabad külsőségek alapján megítélni valakit, hiszen Christy minden hátránya ellenére is kiemelkedő művészeti teljesítményre képes.

Megvalósítás:

Nagyjából három részre osztható a történet: Christy gyerekkorára, amelyben még csak szemlélődőként vesz részt, hiszen képtelen egyedül bármit is csinálni vagy kifejezni magát. Fogyatékosságai ellenére szeerető családi légkör veszi körül és nem tekintenek rá teherként, és mivel egyedül ő marad otthon anyjával, erős kötődés alakul ki köztük.  Akkor lépünk a következő részbe, amikor véletlenül kiderül, hogy Christy igenis ért mindent és autodidakta módon írni is megtanult (bár rejtély számomra, hogy ez korábban miért nem derülhetett ki). A következő részben idősebb kamaszként láthatjuk viszont, ahol értelmi képességei miatt már jobban bevonják a közösségi életbe, festeni kezd, és tulajdonképpen átéli mindazt, amit egy korabeli srác (sport, szerelmi csalódás, csibészkedés, szerelem, verekedés). A harmadik részben felnőtt férfi, írni kezd és sikeres művésszé válik. E három részt egy keretbe foglalják, amelyben megismerkedik későbbi feleségével, aki épp önéletrajzát olvassa - ez adja az alapot a visszatekintésekre. Azt hiszem az egész sztori oda fut ki, hogy Christy teljesen normális és hétköznapi életet él. Nem egy kiemelkedő, hibátlan jellem, épp olyan mint mi, és emiatt idővel elfelejtjük testi problémáit is.

Vizuálisan sajnos nem túl izgalmas egy-két jobb beállítást leszámítva, és zeneileg sem füleltem fel valami szokatlanra. Amiért a listámra került, az elsősorban Day-Lewis alakítása, ami azért rossz a filmnek, mert nem igazán vagyok a mai napig sem képes meglátni egy színészi alakításban a jót vagy a rosszat pár kivételtől eltekintve. Mindenesetre ezzel a szerepével nyerte el első Oscarját és robbant be igazán a köztudatba korunk egyik legelismertebb színésze.

Élmény:

Alapvetően tök pozitív hangulatú film, ha erre gyúrt volna rá, akkor sokkal kedvesebb emlék lenne, így viszont olyan semmilyen lett, nem volt benne nagy dráma, izgalom, nagy nevetés, amin nem segítette a szegényes megjelenítés sem. Vagy lehetett volna meta-művészfilm a művészi éréséről, de ezt teljesen kihagyták a filmből.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Daniel Day-Lewis (Vérző olaj), Fiona Shaw (Harry Potter és a bölcsek köve)
- RayMcAnally (az apa) még 1989-ben, nem sokkal a film bemutatója után elhunyt 63 évesen.
- Day-Lewis természetesen már itt sem hazudtolta meg önmagát és a szerep átélésének érdekében karkaterben maradt az egész forgatás alatt, egy dolgot leszámítva: képtelen volt bal lábbal megtanulni írni és festeni, ezért tükörrel vették fel a jeleneteit, hogy a jobb lába a balnak tűnjön.
- Christy Brown valódi élete annyiban tér el a filmbélitől, hogy jóval nagyobb családba született (22 testvére volt!). Bár a film happy endnek állítja be a házasságát, felesége nem volt rá jó hatással, nem volt jó a kapcsolatuk. 49 évesen hunyt el, vacsora közben félrenyelve egy falatot, rossz nyelvek szerint felesége végzett vele.
- Az agyi bénulás az agy nem megfelelő fejlődését jelöli, terhesség alatt vagy csecsemőkorban következhet be., gyakran értelmi fogyatékossággal is együtt jár. Többek közt ennek kezelésére jó a Pető-módszer.

Következik: Hulot úr nyaral

Szólj hozzá!
Címkék: 1989 életrajzi dráma 20. század Európa Írország 1980-as évek Észak-Európa Daniel Day-Lewis 2 órás IMDB 8 Jim Sheridan Ray McAnally Brenda Fricker
süti beállítások módosítása