Tartalom

Richard (John Marley) középkorú vállalati vezető. Egyik este fiatalkori barátjával (Fred Draper) mulatozás közben felszedik Jeannie-t, a prostituáltat (Gena Rowlands) és elmennek hármasban a lakására. Kicsit őszintére isszák magukat és mindegyikük rádöbben hogy megkeseredtek. Az este így rossz hangulatban végzők. Richard hazamegy, ahol felesége, Maria visszautasítja közeledését, így elszakad benne a cérna és bejelenti hogy 14 év házasság után válni akar. Másnap visszamegy Jeannie-hez, aki épp két másik üzletemberrel van, akik a tegnapiakhoz hasonlóan szintén kissé túlitták már maguk, de végül Jeannie és Richard kettesben maradnak. Maria és középkorú barátnői szintén görbe estét csapnak egy diszkóban, aminek végén hazaviszik a fiatal hippi srácot, aki végül kettesben marad Mariával...

A történet alapvetően a középkorúak (inkább ötvenesek) életközepi válságával vagy kapuzárási pánikjával foglalkozik, akik különböző okokból elégedetlenek életükkel. Kicsit egyetemesebbé teszi a dolgot a film fiatalabb karakterek bevonásával, akik által inkább az élethazugságokra vonatkoztathatjuk a történetet (de az ő szerepük viszonylag rövid, ezért mégis inkább maradjunk az elcseszett házasságoknál).

Megvalósítás

Érdekesen indul a történet, a főcímet ugyanis megelőzi Richard megérkezése az irodájába, és többedmagával leül filmet nézni. A főcím utáni első jelenet pedig már a leírásomban is említett mulatozás, ezért felvetődik a kérdés, hogy hol kezdődik a fikció és a valóság (főleg úgy, hogy a Fred Draper által játszott karakter neve Freddie Draper....). Mindenesetre ezzel kapcsolatban több jelet nem vettem észre, szóval maradjunk annyiban, hogy egy érdekes kezdés, semmi több. A jelenetekbe többször csak belecsöppenünk, nem látjuk se a kezdetük, se a végüket, sőt, gyakran nem is történik igazán semmi vagy semmi olyan, ami jelentős a cselekmény szempontjából. Bár messze legtöbbet Richardot láthatjuk, néhány vele éintkező személy legalább annyira fontos (Jeannie, Maria). Valamennyi felbukkanó karakter hasonló gondokkal küzd: az egyik idősebb nő csak át akarja érezni a fiatalságát; a hippi tisztában van vele, hogy ő is gépies szerepet játszik; az egyik kuncsaft fia miatt bánkódik, aki nem olyan, mint ő szerette volna; Jeannie magáról mondja, hogy nem a tipikus aranyszívű prosti-karakter, nem szívesen végzi munkáját és már kiöregedőben van; Maria és Richard nem igazán működnek párként, a gerekről már valószínűleg lemaradtak... stb. Szóval mindenki próbálja magát másnak, másmilyennek, elégedettnek kiadni, hiszen már el kellett volna érniük az "előírt" sikert (jó munka, család) valójában azonban nem elégedettek az életükkel.

Ahogy említettem, a film meglehetősen eseménytelen, a jeleneteknek sincs gyakran kezdetük és végük. A legfontosabb az lenne, hogy a szereplők maszkjai (arcuk) mögé lássunk. Az eseménytelenség ellenére is úgy érzem, hogy az eredetileg tervezett hatórás játékidő erre alkalmasabb lett volna, mint az eltejedtebb kétórás. (Tudom, menjek a francba, de van pár lassú film, amit hosszan kell nézni, hogy működjön - ld.: Jeanne Dielman.) A színészek szándékosan rosszul játszák a szerepeik szerint megjátszott viselkedést (értem?), hogy ezzel is érzékeltessék az élethazugságot. Azonban nem csak a színjáték, hanem a képek is szándékosan rosszak: gyakran túlvilágítják vagy épp nem világítanak jól, a film maga is gyengébb minőségű 16 mm-es, és az egész olyan mintha egy operatőr követte volna egyetlen kézikamerával a színészeket különösebb rögzítés vagy koncepció nélkül. Mindez, visszautalva a film érdekes kezdésére a film cinema verite stílusát igyekszik alátámasztani, aminek talán jobb példája az Egy ember eltűnik. A kézikamera miatt gyakran látjuk az arcokat és ritkán teljes kompozíciót, ami két esetben volt látványos: John Marley arca rettenetesen barázdált, ami közelről tök izgi, illetve a diszkós táncjelenet említhető még, ahol a gyors ritmusú táncot arcok kavalkádjában jelenítik meg.

Élmény

Szenvedős. Egyrészt nem igazán katartikus, legalábbis nekem nem, aki hasonló állapotban él. Talán egy fiatalnak vagy valakinek aki nincs tudatában annak, hogy rossz életet él, annak az lehet. Másrészt túl unalmas cselekménynélkülisége miatt, ami tapasztalataim szerint akkor működik igazán, ha jóval hosszabb a film vagy jóval töményebb. A rossz minőségű kép pedig számomra inkább negatívum volt, mint kifejezőeszköz.

Érdekességek

- Színészek, akiket láthattunk korábban: John Marley (A keresztapa), Gena Rowlands és Fred Draper (Egy hatás alatt álló nő)

Következik: Fényes nyergek

Tartalom

Csehszlovákiában járunk a második világháború idején. Milos pályakezdő vasutas, úgy tervezi, hogy apjához hasonlóan nem fog komolyan csinálni semmit munkahelyén és hamar nyugdíjba megy. Legalábbis ez mindenképpen kellemesebnek hangzik mint nagyapja és dédapja élete, akik erőszakos halált haltak saját hülyeségük miatt. Szerelmes Másába, de mivel még nem volt korábban nővel, az első adandó alkalommal elmegy mielőtt még bármi történne. Szégyenében öngyilkosságot kísérel meg, sikertelenül. Orvosa (maga Menzel, a rendező) tanácsára tapasztalt nőt keres, hogy beavassa, aki meg is érkezik a partizán Viktoria személyében. A nő bombát ad át, hogy robbantsák fel a másnap áthaladó, lőszert szállító német vonatot...

Egy imperialista kapitalistának biztos nehéz átérezni a szocialista néplélek megjelenítését, tudniillik, hogy mindenki szarik a kamu munkájába és a saját kis életével van elfoglalva. Persze ez csak az egyik, svejki vetülete a történetnek; nyomon követhetjük még Milos férfivá válását, valamint a németekkel szembeni fizikai, de még inkább szellemi ellenállást - vagy általánosabban nézve az egyszerű ember összeférhetetlenségét a bürokráciával, diktatúrával.

Megvalósítás

Ezen szálak jelképesen összefonódnak: mire Milosnak sikerül elvesztenie szüzességét, azaz férfivé válik, rögtön részt is kell vállalni a harcban, illetve amint részt vállal a harcban, megérkezik a jótevő Viktoria. A vallásra csak irigykedésből fakadó prüdéria miatt hivatkoznak a hatalom emberei, de közben a helyiek mind szexelnének, és egyedül a pap az, aki hajlandó lenne tapasztalt nőt szerezni Milosnak. A német propagandaszöveget svejki, józan paraszti ésszel feltett kérdésekkel teszik nevetségessé. Az állomás kicsit e felnőtté válás és az élet átmeneti helye. Kilépve a szülői fészekből Milos ideérkezik, itt kell elvesztenie szüzességét és elhagyásakor meghalnia. Ahogy említettem, az állomás valójában nem igazi munkahely: az állomásfőnök háziállataival van elfoglalva, Hubicka a nőkkel, a nők szerepe pedig kimerül a szex hajkurászásában. Rövid bepillantást kap a túlvilágba tulajdonképpen amikor a németek elviszik pár kilométerre a vonattal, és látja a lepusztult állomás ellenpontjaként az élettel teli vidéket. A cím egyébként azokra a vonatokra utal, amik fontos német szállítmányokat visznek.

A film ironikusan Milos "megkoronázásával" indít a vasutassapka által, de még az egyenruhája is túl nagy rá. Mindehhez Liszt művének egyik ünnepélyes részletét játsszák alá, majd következik a dicső ősök életének állóképekkel való bemutatása, mint A kilátóteraszban. Ezeken kívül mást nem nagyon tudok jóváírni neki, számomra érdektelen volt képileg (persze egy hozzáértő filmszakos nyilván pontosan ki tudná elemezni a beállításokat és jelentésüket, de ugye a blog alapvetése hogy az egyszeri néző mit vehet észre).

Élmény

A film alaphangulata ironikus, de messze nem annyira, mint mondjuk a hozzá hasonló A tanúé, főleg miután megérkezik a német sereg. Az esetlen Milos karaktere miatt aranyos a történet, és nekünk posztszocialista embereknek vicces is, de nem éreztem benne olyan nagy mélységét, megvalósításában pedig még kevésbé hagyott bennem nyomot.

Következik: Arcok

Tartalom

Az 1920-as évek vidéki Indiájában járunk. Roy, a magányosan élő földesúr zenére figyel fel a távolból. Inasa szerint a szomszéd Mahim, a tehetős uzsorás, épp fia felnőtté válását ünnepli. Négy évvel ezelőtt Roy is éppen ezt tette. Szenvedélye a zene, ezért zeneszalonjába rendszeresen a legkiválóbb előadókat hívta meg, noha erre ráment a maradék vagyona is. Amikor felesége és fia látogatóba mennek apósához, Mahim bejelenti, hogy újévi koncertet rendez. Presztízse miatt és hogy legyőzze Mahimot, Roy bejelenti, hogy ő is koncertet tart, és gyorsan hazarendeli feleségét. Csakhogy aznap este nagy vihar van, és mind felesége, mind fia a folyóba vész a hazaúton...

Az alaptéma elég nyilvánvalóan a régi rendet képviselő Roy és a modernitást jelentő Mahim konfliktusos együttélése, azaz a változás, az átmenet, mint a westernekben. Roy és világa hanyatlóban, Mahimé felemelkedőben, azonban egyik sem jelent erkölcsi fölényt. Mahim egy egyáltalán nem szimpatikus figurának van beállítva, Roy viszont képes mindent feláldozni a külsőségekért. Amiben túlmutat a történet a hasonló filmeken, hogy Roy mint az ideális nemes egy magasabb esztétikai szintet képvisel ősei hagyományai révén.

Megvalósítás

A történet a régi és az új világ párhuzamaira épül. Roy palotában él szökőkúttal, zeneszalonnal, festményekkel felmenőiről, díszes berendezéssel, míg Mahim háza modern. Roynak elefántja és lovai vannak, Mahimnak autója. Roy gyertyával világít, Mahim villannyal. Roy dologtalan, Mahim önerőből ért el mindent. Csakhogy Roy elveszíti családját és lassan minden vagyonát, míg Mahim gyarapodik minden téren.Az ilyen párhuzamos jelképek mellett számos karmikus jel is feltűnik, legjobb talán a Roy családjának halálát előrejelző, borospohárban fuldokló rovar. Központi motívum az üvegcsillár: lengésével nyit és zár a film, halál esetén lángjai kihunynak, a ház fényének jelképe. No és persze ott  vannak a zenei betétek, elsősorban ezek jelentik Roy esztétikai fölényét, vagy inkább hívjuk úgy, hogy ennek révén számít ő "értékesebbnek", legalábbis szellemi téren. Az út éneke alapján Satyajit Rayt, a rendezőt neorealistaként kategorizálták be, amelybe nem illenek az indiai filmekre jellemző zenés-táncos betétek. Ebben a filmben mégis szerepel három hosszabb zenés betét, de elvárásaimnak megfelelően nem indokolatlanul csendülnek fel. Kár, hogy sok jelentésük nincsen, vagy legalábbis nekem nem estek le. Amúgy szerintem nagyon hasonlít az Aranypolgárra mind témájában, mind megvalósításában, képeiben, főszereplőjében.

Szóval képeiben is hasonlít az Aranypolgárra, bár nem annyira markánsan, de azért alkalmazza előszeretettel a tükröket, a kissé expresszionista látványvilágot (főleg a kültéri jeleneteknél, ahogy minden olyan üresnek tűnik a palota díszeihez képest), az üvegeken csillogó fényeket. Volt két nagyon béna jelenet, az utolsó vágta, ahol a közeli látványosan nem a lovon készült, illetve a fiú halálhíre, amit erősen túldramatizáltak, de képileg inkább pozitív az összbenyomásom. Természetesen szót kell ejtenünk a zenéről is, aminél nemcsak Roy karaktere miatt, de igyekeztek a klasszikus zene legnagyobb neveit felkérni. Ezek a betétek jó hosszúak, így hipnotikusan működnek, de valahogy mégsem olyan hatásosak, mint pl. A folyó táncjelenete. Persze lehet csak az volt a baj, hogy nem volt feliratozva vagy csak én vagyok túl hülye értelmezni őket, de számomra kifejezőbbek voltak még a Hős táncai is.

Élmény

A könnyen értelmezhető történet és több látványos megoldás miatt alapvetően jók a benyomásaim a filmről. Aminek legjobban örültem, hogy a nemességet végre idealizálva, azaz a szó szerinti értelmében nemesnek mutatta, nem pedig a nálunk megszokott antidemokratikus, elnyomó módon. Mindezzel együtt sok újat már nem tudott mutatni, azt hiszem túl sok jó filmet láttam, és egyre nehezebb meglepni.

Érdekességek

- Még életben vannak: Imrat Khan (81)
- A helyszínre véletlenül bukkant rá Ray, és azonnal megtetszett neki. Ami azonban az igazi fordulat az ügyben, hogy kiderült: a forgatás helyszínéül szolgáló palota ura épp az volt, akiről a regény főszereplőjét mintázta az író.

Következik: Szigorúan ellenőrzött vonatok

Tartalom

Bond, a brit titkosügynök (Sean Connery) sikeres akció végrehajtása után újabb küldetést kap: meg kell figyelnie az aranycsempész Goldfingert. Behatolván szállodai szobájába egyrészt rájön hogy Goldfinger csal a kártyajátékban, másrészt ott találja barátnőjét, Jillt, akit pillanatokat alatt elcsábít. Enyelgésük alatt azonban valaki leüti Bondot, és mire magához tér, Jill aranyba fojtva fekszik az ágyon, holtan. Követi Goldfingert Svájcba és rátalál titkos üzemére, ahol az aranyat kínai munkásokkal megolvasztatja, hogy autójába öntve elrejthesse. Bond közben meghallja Goldfinger nagyszabású tervének, a Grand Slamnek a fedőnevét, és bár elkapják, Goldfinger jobbnak látja életben hagyni ideiglenesen, miután a kém elhiteti vele, hogy a brit titkosszolgálat tud a tervről. Svájcból Fort Knoxba, az amerikai aranytartalékot őrző katonai bázis közelébe repülnek...

Ez a történet talán az eddigi legfelszínesebb az elmúlt másfél év négyszáz története közül. Nem moralizál, nem üzen, még a cselekménybe se lehet belemagyarázni semmi minimális témát. Egyszerűen annyit láthatunk, hogy Bond hogyan végzi el nagy szerencsével a rá bízott feladatot.

Megvalósítás

In media res vágunk bele a történetbe, hogy felvezessék Bondot és képességeit, innentől pedig folyamatosak a fordulatok, amelyek ugyan váratlanok, de nem igazán okoznak nagy meglepetést. Meglehetősen váratlanul kerülnek képbe, majd tűnnek el örökre egyes karakterek. (És akkor tegyünk egy nagy kitérőt. Ez az első Bond-filmem, így nem ismerem a világát, de utánaolvasva az volt az érzésem, hogy nem is igazán akarja magát komolyan venni. Az eddigi normális filmekhez képest ugyanis eszméletlenül blőd és gagyi volt több dolog. Azt tudtam, hogy Bond nőcsábász, de arra nem számítottam, hogy minden nő fürdőruhákban fog megjelenni, a neveik beszédesek (Pussy!) és hogy két mondat után bármelyik vadidegennel már az ágyban hempereg.Elvileg ez a film jelentette számos visszatérő motívum kezdetét, mint a kütyüket, a Martinit, a Bond-lány halálát... stb. Azt is kiemelik mindenhol, hogy Bond itt már nem szuperhős, hanem emberi gyengeségekkel bíró ügynök. Szóval a kitérőmmel csak arra akartam utalni, hogy nem ismerem a Bond-világot, de szüzen nézve halál gagyinak tűnt, szinte paródiának - ld. a géppuskás nagyit. Teljesen abszurd, szinte már A mandzsúriai jelölttel vetekszik.)

Képileg nem sok érdekesség van benne, sőt: a vetített hátterek, a jól látható gyorsítások, a kaszkadőröket kiváltó vágások mai szemmel nézve nevetségesek. Talán még a főcím a legérdekesebb, melyben női testre vetített filmbéli jeleneteket láthatunk. Mindez egy abszolút jellegzetes és erős főcímdallal megspékelve szerintem a film fénypontja. E harmadik Bond-film úttörő volt költségvetésében és bevételeiben is; ennek következtében lehetővé vált, hogy az amerikai jeleneteket Amerikában, a svájciakat Svájcban vegyék fel (külön pacsi a fordítóknak, amiért képesek voltak Genevát Dzsenevának fordítani Genf helyett...). A kütyük lehettek volna még izgalmasak, de látszott, hogy az egész csak arra volt jó, hogy egy autós jelenetben ellőjenek mindent. Egy ügyesebb alkotó elosztotta volna ezeket más-más részekhez.

Élmény

Úgy érzem időrendben kellett volna haladom a Bond-filmekkel, mert így szinte sokkoltak a képtelenségei. Nem volt izgalmas, sem igazán fordulatos, sőt ha nem tudom, akkor azt hihettem volna, hogy egy James Bond-paródiát nézek. Ha előre tudom, hogy ezek ilyen filmek, akkor lelkileg is így állok hozzá és hátradőlve várom az autókat, puskákat, csöcsöket.

Érdekességek

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Sean Connery (Indiana Jones és az utolsó kereszteslovag), Bernard Lee (A harmadik ember), Lois Maxwell (Diadalmas szerelem), Michael Mellinger (Gladiátor), Richard Vernon (A szolga, Egy nehéz nap éjszakája), Gerry Duggan  (A szolga)
- Még életben vannak: Sean Connery (86), Honor Blackman (91), Shirley Eaton (79), Tania Mallet (75), Margaret Nolan (72)
- Sakata eredetileg olimpiai ezüstérmes súlyemelő, később birkózó volt.
- Guy Hamilton rendező idén hunyt el 93 évesen, összesen négy James Bond filmet rendezett. Fleminghez, a regények írójához hasonlóan szintén a hírszerzésnek dolgozott.
- Fleming 12 Bond-regényt írt. A Goldfinger bemutatóját már nem érte meg, egy hónappal előtte szívrohamban elhunyt.
- Burt Kwouk szintén idény hunyt el 85 évesen
- A film a címét a magyar Goldfinger Ernőről kapta, aki kiállhatatlan építész hírében állott.
- Az amerikai aranytartalék jelenleg mintegy 4,6 tonna 180 milliárd dollár értékben.

Következik: Zeneszalon

Tartalom

Róma német megszállás alatt. Giorgo, az ellenállás egyik vezetője, folyton bujkál, hiszen a németek szorosan a nyomában vannak. Miután rátalálnak, egy másik ellenállónál Francescónál húzza meg magát, aki a várandós szomszéd, Pina (nem röhög) jegyese. Giorgónak is van szeretője, Marina a táncosnő, aki a többiekkel ellentétben inkább alkalmazkodik a helyzethez, hogy előnyöket szerezzen a németeknél. Mivel Giorgo arcát már ismerik, Don Pietróhoz, a paphoz fordul segítségért, hogy lépjen kapcsolatba helyette az ellenállással. A németek közben eljutnak Francescóékig is, és bár Giorgót ezúttal sem kapják el, Francescót letartóztatják, a tiltakozó Pinát pedig lelövik. Giorgo előbb Marinánál talál menedéket, de amikor szakít vele, bosszúból a nő feladja. Giorgo másnap a paphoz megy segítségért, ekkor fogják el mindkettőjüket...

Bár a cselekmény Giorgóhoz kötődik, a többiek legalább akkora figyelmet kapnak, mint ő. Az egyik első neorealista filmként a téma elsősorban a városiak mindennapjai az ellenállás idején, másrészt sokkal inkább a Don Pietróhoz kapcsolódó, felebaráti szeretetbe bújtatott szabadság. Igen, a történet valahogy egy nagy logikai ugrással megpróbálja összekapcsolni a szabadságért harcoló ellenállást a keresztényi szeretettel, de számomra a kettő közötti híd kimaradt a filmből.

Megvalósítás

Ezeket a témákat elsősorban karakterein keresztül adja át a történet. Pina és pár egyéb mellékszereplő életén keresztül láthatjuk a mindennapokat, a kijárási tilalmat, a szűkös élelmiszerellátást, a németek rendfenntartását. Marina és barátnője javakért cserébe, hogy ne kelljen nélkülözniük, eladják testük-lelkük a németeknek, és amíg Marina nem adja fel Giorgót, őt sem ítéljük el nagyon - és igazából őt is szerelmi bosszúból adja fel. Az ő személye szerintem a filmben a legdrámaibb, a nélkülözésben felnőtt lányé, aki inkább kollaborál, mintsem hogy újra nélkülöznie kelljen. Drogfüggő(vé tették?), testileg-lelkileg meghódították a megszállók (leszbi náci nő tartja ki!). Giorgo holttestét látva döbben rá, hogy mit tett, drámai pillanat. A németek természetesen a velejéig romlott karakterek sajnos, kivéve a szökevény osztrákot és az egyik tapasztalt tisztet, aki tudja, hogy a náci ideológia hazugság. No és persze velük szemben ott van Don Pietro, aki igyekszik mindenkin segíteni és közben örök igazságokat osztogat. Neki kéne lenni a mindenki által kedvelt karakternek, aki kívül áll mindenen, de nekem inkább parodisztikusnak tűnt. Végül, mellékesen feltűnnek gyerekek is, akik egyértelműen a jövőt jelképezik.

A történet biztos nem volt példa nélküli, mégis egy tipikus neorealista filmhez képest túldramatizáltnak tűnik. Miért tartják akkor mégis neorealistának? A kis költségvetés miatt kénytelenek voltak valós helyszíneken forgatni, a színészek sem a csillogó sztárokat idézték hétköznapi külsejükkel. A szereplők közül többen amatőrök voltak, némelyikük még az ellenállásban is részt vett. És ne felejtsük el, hogy a film 1945-ös, alig pár hónappal azután készült el, hogy a németek feladták Rómát; ekkor még mindenki fejében közeli élmény volt a megszállás. A film stílusa, hangulata vegyes: fentebb említettem, hogy kissé túldramatizált, didaktikus, túlidealizált képet festett, még humoros részek is vannak benne, azonban a korához képest meglehetősen erőszakos, naturalisztikus jelenetek is helyet kaptak. Tulajdonképpen épp olyan kegyetlenül mutatnak egy-egy gyilkosságot mind pl. a Schindler listája, csak itt még szemérmesen, de egyáltalán nem romantikusan egy gyors vágással elviszik a kamerát. A képek vagy a zene nem hagytak bennem emlékeket (így jár az ember, ha két nappal később ír egy filmélményről...)

Élmény

Ez a film is jól illeszkedik azon világháború-közeli filmek sorába, amelyek rendületlen hittel és optimizmussal tekintenek az emberiségre és egy jobb jövőre. Ugyanakkor egyes pontjain brutális, és én sokkal szívesebben néztem Marina sötétebb hangulatú, realistább jeleneteit Don Pietro szentimentális, idealisztikus megnyilvánulásainál. Amúgy sem a történet, sem a megvalósítása nem hozott igazán lázba, de persze egyáltalán nem rossz film. Ráadásul ez volt talán az első jelentős olasz film, ami feltette az országot a filmvilág térképére.

Érdekességek

- A szökött osztrák tisztet az Olaszországban rekedt magyar író, Tolnay Ákos játszotta. Valószínűleg részt vett a forgatókönyv megírásában is, de állítólag nem jött ki a rendezővel, így nem került fel a neve a szerzők közé.
- A nyílt város kifejezés azokra a városokra értendő, akik megadják magukat a közeledő ellenségnek, hogy megkíméljék a várost és a lakosságot a pusztítástól.

Következik: Goldfinger