Artúr filmélményei

Fantomszál (2017)

2021. március 18. 21:25 - Liberális Artúr

Rendezte: Paul Thomas Anderson
Műfaj: dráma, történelmi
Főbb szereplők: Daniel Day-Lewis, Vicky Krieps, Lesley Manville
Megjelenés: 2017, Egyesült Államok
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 7,5
Ajánlott írás: -
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/fantomszal-phantom-thread/movie-194735

Cselekmény: 1950-es évek, Anglia. Reynolds (Daniel-Day Lewis) a felsőbb körök munkamániás szabója, precízre faragott életmódját nővére (Lesley Manville) segít fenntartani. Egy nap megismerkedik a pincérnő Almával, akinek imponál a férfi külseje, ezért randira mennek, Reynolds azonban már ezen első alkalommal is képtelen elszakadni munkájától és ruhát kezd varrni Almára. A nő kellően elégedetlen az alakjával ahhoz, hogy a "hibáit" kijavító ruhák miatt Reynolds mellett maradjon, pedig testileg-lelkileg is rendkívül megterhelő, hogy állandóan igazodni kell Reynolds minden igényéhez...

Téma: Nem tudtam rájönni, mert talán nincs is. Mindegyik kritika egyszerű romantikus történetként beszél róla, de két ok miatt is megszólalt a riasztó azonnal a fejemben: először is mert Reynolds egy művészember, és mint ilyen nyilván rímel a filmesekre - de mivel mégsem a művészet volt a középpontban, akkor talán maga a művész a téma és ez egy önéletrajzi film a rendező vagy a színész lelki világáról. A másik nyom az, hogy mégis minek helyezték az 1950-es évekbe a történetet? Mi volt Angliában a világháború és a "Swinging Sixties" között?  Talán épp az átmenet?

Tartalom: Az alapszitut röviden már vázoltam a cselekményben: adott az idősödő, arisztokratikus, élete minden mozzanatát precízen kimérő szabó, maga a megtestesült brit szokások. Ebbe érkezik a fiatal, külföldi pincérnő, aki ugyan teljesen aláveti magát a férfinak, de elvárja a hidegvérű angol kimértséggel ellentétes, szerelemmel járó intim őszinteséget és ebből nem enged. A kapcsolat dinamikája nagyjából annyiból áll, hogy amikor Reynolds szabályai már önmagukért valóvá válnak, akkor Alma is bekeményít és sebezhetővé teszi a férfit, hogy az elgyengüljön. Ha az első gondolatom a helyes, akkor ez a rendező (vagy Day-Lewis?) állandó belső tusája lehet a művészete külsőségei és a lényege között. Ha a második gondolatom helyes, akkor ahogy írtam, Alma az új nemzedék képviselőjeként lebontja a régi világot és részt követel magának az újban. Ezt az olvasatot erősítheti az i, ahogy Reynolds elkezd kimenni a divatból. Reynolds a tipikus öntörvényű zseni karakter anyakomplexussal, nővére egyszerre anyáskodik fölötte és partnere. Alma viszont kissé homályos, nem igazán tudunk meg róla semmit. A történetnek van egy kis perverz humora, szóval nem kell tőle félni, ez nem egy "drámai" dráma.

Forma: Ez is elég semmitmondó, noha apróságokkal tökéletesen alátámasztja mindig a látottakat: jól megfigyelhető pl. a hangulatnak megfelelő hideg vagy meleg fények használata, vagy amikor Reynolds-ot idegesítik a zörejek, akkor ezt Az ingovány módjára szépen felerősítik. A divathoz nem értek, nem tudom megítélni a ruhaköltemények esztétikáját. A színészek nyilván rendben vannak, más írásokkal ellentétben nekem azonban sokkal élvezetesebb volt a szinte mindig faarcú nővér játéka, akinek így is sikerült az érzelmek széles skáláját felvonultatni. A zene a kornak megfelelően klasszikus-jellegű (de nem az).

Élmény: Semmi bajom nincs a lassú filmekkel, de ezt most untam, mert úgy látszik, tényleg nem akart több lenni egy romantikus filmnél, és akkor meg minek készült el. Természetesen tökéletesen van kivitelezve meg minden, csak ezen a szinten ilyen filmet csinálni felesleges. Már amennyiben tényleg csak ennyi.

Érdekességek

  • Korábban láttuk:
    • Daniel Day-Lewis (Bal lábam, Vérző olaj)
    • Lesley Manville (Titkok és hazugságok, Mr Turner)
    • Gina McKee (Mezítelenül)
    • Harriet Sansom Harris (Memento)
    • Julia Davis (Igazából szerelem)
    • Phyllis MacMahon (Haláli hullák hajnala)
    • Silas Carson (Csillagok háborúja)
    • Richard Graham (Titanic)
  • Reynolds alakját Charles James divattervező ihlette
Szólj hozzá!
Címkék: dráma történelmi 2017 21. század Amerika Amerikai Egyesült Államok Észak-Amerika Paul Thomas Anderson Daniel Day-Lewis 2010-es évek 2 órás IMDB 8 Lesley Manville Vicky Krieps

Tízezer nap (1967)

2021. március 16. 20:23 - Liberális Artúr

Rendezte: Kósa Ferenc
Műfaj: dráma
Főbb szereplők: Molnár Tibor, Bűrös Gyöngyi, Koltai János
Megjelenés: 1967, Magyarország
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 7,1
Ajánlott írás: https://filmvilag.hu/xista_frame.php?cikk_id=13966
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/tizezer-nap-tizezer-nap/movie-2475

Cselekmény: 1930-as évek. A szegényparaszt István (Molnár Tibor) beleszeret a szegényparaszt Juliba (Bürös Gyöngyi) és együtt szegényparasztkodnak tovább, de a nyomor miatt nem örülnek gyerekük (Kozák András) érkezésének sem. Ha ez nem lenne elég, az anyagi kiszolgáltatottság miatt a méltóságuk is ki van szolgáltatva a tehetősebb parasztgazdának, aki ha nem is rosszindulatból, de megalázóan bánik velük, amit István barátja Fülöp (Koltai János) különösen rosszul visel. A parasztok napi teendőik mellett kubikos munkát is vállalnak, ami persze a rossz körülmények miatt sztrájkba torkollna, de mindig vannak olyanok - például István - , akik nem vállalják az éhhalált, ezért sztrájktörőnek állnak, amiért persze a többiek - közük Fülöp - megverik őket. A második világháborút megússzák, utána pedig a földosztás, aminek élére a kommunistává váló Fülöp áll, végre javulást hoz az életükbe...

Téma: A tízezer nap az bő 27 év az 1930-as évektől az 1960-as évekig, ami egy elég mozgalmas időszak volt, ezt láthatjuk a parasztság életén keresztül. Tehát részben egy történelmi film, ennél a tárgyilagos olvasatnál azonban fontosabb az István és Fülöp (és a gyerek) ideológiai nézőpontja, valamint az egész nézhető sokkal egyetemesebben is, pl. ami a változást vagy az egyéni sorsokat illeti.

Tartalom: Keretes a történet, a jelen fogja közbe a múltat, szóval viszonylag lineáris, bár kezdetben ez egyáltalán nem így tűnt. Ez a keret a legegyetemesebb olvasat, ami azt taglalja, hogy az István képviselte hagyományos, emberközpontú ideológia-e a "jobb", a Fülöp képviselte, áldozatkész építése a szocializmusnak (avagy egy szebb világnak), vagy az István fia képviselte emelkedettebb nézőpont, ami már a szellemiségében megvalósult szocializmust jelenti. István egész életében dolgozott, hogy egyről a kettőre jusson, és feleségével együtt végigszenvedte életét, amelynek a föld adta értelmét; ő egy materialista, gyakorlatias életformát folytat. Fülöp inkább szellemi síkon mozog, neki fontosabb mindig a becsület, erkölcs, igazság, ezért rendre szembekerül Istvánnal, ugyanakkor legszebben 1956-ban derül ki számunkra, hogy a falu közösségi köteléke erősebb az eszméknél. István fia már Budapesten tanulhat egyetemen, ő már nem a saját földben vagy a téeszesített rendszerben gondolkodik, ő már a külföldi földet is magáénak érzi. A történelmi részt nem részletezném, csak annyiban, hogy ez is azon filmek közé tartozik, ahol már be lehetett mutatni és kritizálni a Rákosi-rendszert.

Forma: Az első kb. 15 perc egész erősen indul, ami azért kár, mert fellelkesített, hogy később lelombozzon, addigra ugyanis viszonylag szokványosba megy át. Szóval mitől jó az eleje? Például a szerkezete úgy tűnik, ugrál az idő- és tudati síkok között, aztán kiderül, hogy nem annyira. A tudati síkok alatt álmokat, emlékeket, gondolatokat értek, amelyek bevágásként néha egész groteszken tudnak kinézni, mint egy Bunuel-, Bergman- vagy Jodorowsky-film. Erre erősít rá az elején sokkal hangsúlyosabban meglévő múlt-jövő szembeállítás, amit általában szűkebb képpel kezdenek, hogy aztán kitágulva, eltávolodva vagy csak elmozdulva beleveszik a jelent is, így aztán többször egy évszázadok óta változatlan falusi képpel nyitunk, amiben később megjelenik egy nagyon oda nem illő tévé vagy modern gyárépület. Jelképes erejűek a nagytotálok, amelyben a parasztok porszemként együttmozognak. A zenét ugyanaz a zeneszerző szerezte, mint a tegnapi Zöldárét, de míg ott kifogásoltam, hogy nem passzol a modern, disszonáns zene a filmhez, addig ide pont jól jött. A színész-statiszták többnyire amatőrök, de István is vidéki, Fülöpöt pedig szinkronizálta egy vidéki. Egyedül Bori lógott ki nagyon a képből, ő túl városias maradt végig.

Élmény: Ahogy írtam, az eleje elég jól sikerült és azon sopánkodtam magamban, hogy miért nem volt merészebb a groteszk képeivel. Aztán sajnos elült vizuálisan, a jól kivitelezett, életszagú emberi történetek azonban tartották benne a lelket. Mindenképpen élmény, csak nem olyan erős, mint lehetne.

Érdekességek

  • Korábban láttuk:
    • Molnár Tibor (Talpalatnyi föld, Szegénylegények, Csillagosok katonák, Még kér a nép, A ménesgazda)
    • Bürös Gyöngyi (Még kér a nép)
    • Koltai János (Szegénylegények, Csend és kiáltás)
    • Kozák András (Szegénylegények, Apa, Csillagosok katonák, Csend és kiáltás, Fényes szelek)
    • Görbe János (Emberek a havason, Szegénylegények, Csend és kiáltás)
    • Siménfalvy Sándor (Körhinta, Zöldár, Szegénylegények, Csend és kiáltás)
    • Nagy Anna (Apa, Szindbád)
    • Haumann Péter (Szürkület, Sorstalanság)
    • Káldi Nóra (Zöldár, Szerelem)
  • Színészdinaszták: Nagy Anna férje Huszárik Zoltán; Haumann Péter felesége Vári Éva; Káldi Nóra férje Kálmán György;
  • Még életben vannak: Bürös Gyöngyi (85), Nagy Anna (80), Haumann Péter (79)
  • A film ötlete állítólag Kádártól származik, aki a sikeres téeszesítésnek szeretett volna emléket állítani és hallott egy történetet, ahol egy paraszt előbb végzett volna magával földje elvesztése miatt, de később boldogan látta, hogy milyen jól járt. A rendező és társai is részben saját élményekből (pl. a gyilkosság), részben gyűjtött történetekből rakták össze a filmet, és a nagyszüleim beszámolói alapján nincs kétségem a valódiságukról.
  • Persze betiltották, egyrészt az öngyilkossági kísérlet miatt, másrészt 1956 forradalomnak való titulálása miatt. Csak azután engedélyezték mégis a megjelenést, hogy egy titokzatos közbenjárás hatására meghívták a cannes-i fesztiválra, ahol a rendező el is nyerte a legjobb rendezőnek járó díjat.
2 komment
Címkék: 1967 dráma 20. század Magyarország Európa Kelet-Európa 1960-as évek Koltai János Kósa Ferenc Molnár Tibor 2 órás IMDB 7 Bürös Gyöngyi

Zöldár (1965)

2021. március 15. 22:43 - Liberális Artúr

Rendezte: Gaál István
Műfaj: -
Főbb szereplők: Tóth Benedek, Darab Virág, Koncz Gábor, Meszléry Judit
Megjelenés: 1965, Magyarország
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 6,9
Ajánlott írás: -
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/zoldar-zoldar/movie-11433

Cselekmény: 1950. Marci (Tóth Benedek) elindul vidéki parasztházából Budapestre orvosnak tanulni. Meglepetésére az állam jobbnak látja őt a nemzet érdekében magyar-francia szakra átirányítani. Pontosabban nem az állam, hanem a nagyon határozott Laci, harmadéves fejes, Marci szomszédjának férje kérte, mert Marci makulátlan előéletű a "polgáriakkal" szemben. Rögtön segítséget is kér tőle egyetemi kérelmek erkölcsi ellenőrzésére. Az egyetemen Marci megismerkedik többek közt a szintén paraszt Borival, akibe beleszeret, az érzés pedig kölcsönös. Laci azonban rendre feltűnik és titokzatoskodik vele, ezért Marci féltékeny lesz, ez pedig konfliktust szül köztük az iskolai életben is...

Téma: De a sztori csak itt indul be igazán, erről majd kénytelen leszek spoileresebben írni a tartalomban. Általánosságban a lényeg Marci fejlődéstörténete, ahogy az országgal együtt elszakad paraszti gyökereitől, ami részben fejlődés, részben viszont az új, kommunista világ korántsem olyan problémamentes, hogy finoman fogalmazzak, és 1965-ben ezt még nem igazán illett megmutatni.

Tartalom: A viszonylag idilli első szakaszban Marci vidéki életét ismerjük meg röviden, nagy reményekkel indul Budapestre orvosnak, de már az úton megmutatkozik, mi vár rá, amikor egy ismeretlen felmondja az életét neki, azaz figyelik. A második hidegzuhany, hogy nem engedik az orvosira menni, hanem francia szakra küldik. Mindkettő Laci, az agilis KISZ-es műve, aki megbízható embert akar maga mellé. És akkor mostantól spoiler: Laci rossz emberbe köt bele és elviszi az ÁVÓ, ami elveszi Marci bizalmát a rendszerben. Nem az igazság számít, hanem hogy ki a rendszer nagyobb barátja. Ugyanakkor mindenki megkapja a lehetőséget egy jobb életre, már-már propagandaszerű, hogy Marci az anyját a Gundelbe viszi ebédelni. Eközben Marci magánélete is zajlik, megismerkedik ugyanis Borival, egymásba szeretnek, de Bori félig-meddig benne van még egy másik viszonyban, ami csak később derül ki, emiatt pedig összevesznek. A harmadik téma az elszakadás az otthontól, éles a kontraszt mindig, amikor a már városiasabb Marci hazautazik, ahol egyes szokásokat még megtartanak, de közben már zajlik a téeszesítés és van olyan szokás, amit már el kell játszani, mert már nem tart(hat)ják meg. A történeten végighúzódó motívum a víz, amely Marci anyja szerint tisztít és táplál, ezért főhősünk rendre beleáll az esőbe egy-egy fontosabb esemény során vagy pl. érkezésekor az összes csapot megnyitva "elmossa" múltját. A cím is efféle jelentéssel bír, a zöldár tavaszi áradást jelent. A karakterekről nem tudok hosszabban beszélni vannak sablonos kommunisták, rettegő együttműködők, egyszerű parasztok, és persze akik több játékidőt kapnak, azok természetesebbek.

Forma: Többnyire egyhangú, azt mutatják, amit látni kell, pedig vannak benne tök expresszív részek, mint a fazekak kattogása vagy Marci árnyéka. Gyanítom, hogy a színészek egy része amatőr, másik része még túl fiatal, nagyon természetellenesen kamerábabámulós monológok vannak benne ugyanis. A zene zaklatott, önmagában tök jó lenne, de nem ilyen filmhez való.

Élmény: Kicsit talán sokat markolt a film. A politikai szál a leghangsúlyosabb, ami 1965-ben elég ütős lehetett, mai szemmel azonban nem elég bátor és így kevésbé érthető. A változás témája túlságosan hangsúlytalan, így kissé feleslegesnek érzem benne, ebből lehetett volna egy külön filmet csinálni. Mai nézőnek a legjobban a teljesen egyetemes szerelmi szál jöhet át a legjobban, az első szerelmi bánat mindig fájdalmas. Összességében nem rossz, de még nincs meg benne az 1960-as évek frissessége (ld. Szabó filmjeit) vagy elvontsága (ld. Jancsó filmjeit).

Érdekességek

  • Korábban láttuk:
    • Tóth Benedek (Fényes szelek)
    • Meszléry Judit (Sorstalanság)
  • Színészdinaszták: Darab Virág férjei Huszti Péter és Makk Károly;
  • Még életben vannak: Koncz Gábor (82), Darab Virág (79), Meszléry Judit (79)
  • Tóth Benedek elsősorban nem színész volt, hanem mikrobiológus, egyetemi tanár.
  • Meszléry Judit férje Horváth Balázs belügymniszter volt.
  • A filmvégi kisze egy télűző szokás
Szólj hozzá!
Címkék: 1965 20. század Magyarország Európa Kelet-Európa 1960-as évek Koncz Gábor Gaál István Meszléry Judit 2 órás IMDB 7 Tóth Benedek Darab Virág

Ahi esta el detalle (1940)

2021. március 14. 21:15 - Liberális Artúr

Rendezte: Juan Bustillo Oro
Műfaj: vígjáték
Főbb szereplők: Cantinflas
Megjelenés: 1940, Mexikó
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 8,1
Ajánlott írás: -
Mikor látható: -

Cselekmény: Cayetano tehetős férfi, teljes boldogságához már csak felesége, Dolores (Sofia Alvarez) öröksége hiányzik, amit a nő eltűnt bátyja miatt nem tud megkaparintani.Cayetano azonban féltékeny is, nem is alaptalanul: Dolores exe feltűnik, amint a férj elmegy otthonról, de nem szerelmeskedni van ott, hanem megzsarolni a feleséget régi, dátumozatlan szerelmeslevelekkel, amelyekről a férj azt hihetné, hogy aktuálisak. Eközben a munkakerülő Cantinflas épp a ház cselédjének csapja a szelet és merészségében egészen bemerészkedik a házba, amikor a férj váratlanul otthon terem rendőrökkel: csak tettette, hogy elmegy, csapdát akart állítani hűtlennek vélt feleségének. A cseléd előbb Cantinflas-t bújtatja el, a zsarolót pedig gyorsan kiengedi a házból. A feleség, hogy mentse magát, azt hazudja, hogy Cantinflas az eltűnt báty, Cantinflas pedig jobb híján belemegy a játékba...

Téma: Kellően bugyuta vígjáték, hogy az embernek meg se forduljon a fejében témát keresni, pedig semmibe se került volna kicsit jobban kihangsúlyozni azt a társadalmi környezetet, amit ábrázol (családon belüli erőszak, szegénység, korrupció - ezek mind megjelennek elhülyéskedve).

Tartalom: Klasszikus kabaréformátum, szépen megágyaznak a félreértéseknek, majd kis híján végig egy helyszínen maradunk. A helyzet a fenn vázoltak szerint az, hogy a férj előtt mindenkinek tettetnie kell magát, és ez megy is, amíg mindenkinek van belőle előnye, de közben meg nem úgy viselkednek, ahogy illene, és ez nemcsak a rokoni kapcsolatot jelenti, de Cantinflas karaktere eleve a naplopó proli, míg Doloroes-ék ugye tehetősek. Az egész mozgatórugója Cantinflas, aki egy mexikói intézmény lett idővel; karaktere a semmirekellő csavargó, aki állandóan beszél, és ezért nem a külsőségekben (Chaplinhez szeretik hasonlítani), hanem Hacsek és Sajós nyelvi félreértésekben utazik. Ez pedig egy spanyolul nem tudónak eléggé problémás, a poénok egy része valószínűleg nem jön át, a minőségük pedig biztosan rosszabb. A végét meg egyszerűen nagyon összedobták, tök értelmetlen. A hitelességen ront az is, hogy a karakterek láthatóan alávetik magukat a dramaturgiának, míg Cantinflas a poénok kedvéért szinte a nézővel egyenrangúként folyamatosan kiszólhat vagy hangosan gondolkodhat, aminek látványosan alájátszanak a többiek.

Forma: Erről sem tudok sok jót elmondani, képileg tök érdektelen, a színészi játék a műfajnak megfelelően itt-ott túltoltan teátrális, de többnyire meggyőző. Nincs nagy fordulatszám, vígjátékhoz képest elég hosszúak a snittek, zene nincs. Ha van egy jó vizuális poén, akkor azok a kisgyerekek, akiket mind alacsony vagy törpe felnőttekkel játszattak el, de mind idősebbek Cantinflas-nál.

Élmény: A leírás alapján kicsit negatívnak tűnhetek, de végülis szórakoztató volt, egyszer meg lehet nézni. Remélem nincsenek mexikói olvasóim, mert ők most valószínűleg meglincselnének, mivel ez az egyik legnépszerűbb filmjük a mai napig.

Érdekességek

  • Korábban láttuk:
    • Cantinflas (80 nap alatt a Föld körül)
    • Sofia Alvarez (Santa)
  • Cantinflas karaktere 1937-1955 között szerepelt, ebben tartják a legjobbnak. Nyelvi poénjai szállóigékké váltak, de azért is volt annyira kedvelt, mert a köznép nyelvjárását beszélte.
Szólj hozzá!
Címkék: vígjáték 20. század 1940 Amerika Közép-Amerika Mexikó 1940-es évek 2 órás IMDB 8 Cantinflas Juan Bustillo Oro

La Mujer del Puerto (1934)

2021. március 12. 23:59 - Liberális Artúr

Rendezte: Arcady Boytler
Műfaj: dráma, romantikus
Főbb szereplők: Andrea Palma
Megjelenés: 1934, Mexikó
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 7,1
Ajánlott írás: https://www.cinema.ucla.edu/blogs/archival-spaces/2013/07/12/la-mujer-del-puerto-1934
Mikor látható: -

Cselekmény: ...avagy "a kikötő nője". Rosario szerényen, de boldogan él apjával, udvarlója pedig tervezi megkérni tőle a lánya kezét. Amikor a nem túl jó állapotban lévő apa lebetegedik, Rosario megpróbál kölcsönkérni gyógyszerre pénzt előbb az apa főnökétől, aki viszont cserébe tisztességtelenül közeledne a lányhoz; ezután udvarlójához szalad, ám őt egy másik nővel találja. Kétségbeesésében elrohan a gyógyszerészhez, hátha megesik rajta a szíve. Közben azonban az apa szemtanúja volt az udvarló lebukásának és elégtételt venne rajta, ám dulakodás közben szerencsétlenül esik és meghal. Ha ez nem lenne elég az árván és nincstelenül maradt lánynak, még a gyászmenetet is ünnepi menetnek vélik a a karnevált ülő utcabálozók és üdvrivalgás közepette veszik körbe a kocsit és a zokogó Rosariot..

Téma: Ez azonban csak a történet egyik fele, a második fele már az örömlánykodásra kényszerülő Rosarioról szól. A kettő azonban nem igazán áll össze egésszé, így számomra inkább a nyomorpornó kategória, ahol csapás csapást követ, még ha valamennyire rá is húzható esetleg egy feminista olvasat.

Tartalom: Maradjunk a feminista olvasatnál, hiszen a másik úgyis értelmetlen. A történet eléggé elkülöníthetően két részre oszlik: az elsőben Rosario életének összeomlását láthatjuk, amelyben pasija átveri, apja főnöke visszaélne kiszolgáltatott helyzetével, az apa pedig erőszakkal venne elégtételt, miközben Rosario lehetőségei kizárólag a passzív ellenállásra korlátozódnak. Beszédes, hogy a farsangozók teljesen figyelmen kívül hagyják a könyörgő lányt, csupán egy másik férfitekintély hatására állnak le. Ezek ellenére a feminista nézőpont mégse passzol annyira, mert pl. a gyógyszerész kifejezetten jó fej vele a feleségével szemben, illetve a három pletykás, erkölcscsősz szomszédasszony sem túl pozitív figura. A második részre Rosario szinte eltűnik és a tengerészek mulatozásai veszik át a főszerepet, de ennek nem igazán sikerült felfedeznem az értelmét - talán csak nézőpontot akartak váltani. Rosairo itt már kiégett utcalány, akinek minden férfi egyforma - ezzel jön vissza a feminizmus, ha elfogadjuk azt az olvasatot. A végét meg nem mondhatom el, de mégsem egyforma minden férfi, hiába kényszeríti ebbe a szerepbe a világ...

Forma: A rendező Oroszországban született, a kommunizmus elől menekült Nyugatra, végül Mexikóban kötött ki, így érezhető a formaiságon a korabeli szovjet és német, esetleg még a francia hatás is. Elsősorban a német: a díszlet, az árnyékok, az áttűnések mind az expresszionizmust idézik, de ez már egy visszafogottabb expresszionizmus, ami nem megy át szürreálisba, de a valóságnál hangsúlyosabb. A kamera is viszonylag dinamikus és bár szokatlan szögek nincsenek, érdekes kísérletezésnek lehetünk tanúi, amikor a rendező hagyja, hogy pl. Rosario egészen közel sétáljon a kamerához és csak a szoknyája egy része töltse ki a kép nagy részét. A matrózok hosszas bemutatása miatt úgy éreztem, hogy ez még a kissé kezdetleges típusú, egzotikumokra utazó műfaj akart lenni részben. Ami a hangot illeti, még a hangos- és a némafilm határán vagyunk, mintha spóroltak volna a párbeszédekkel és a képek még beszédesebbek voltak. Ugyanakkor zeneileg meglepően jól sikerült, hatásosak a klasszikus betétek, pedig az talán nem olyan jellemző még ebben a korszakban, és szerepet kaptak a kor mulatós zenéi is. De igazán az volt a jó, amikor a történet szokatlanul folytatódott és ekkor teljes csend volt kihangsúlyozva a helyzet ciki valóságát (ébredés szex után). Ja, és az arcunkba toltak két cicit is, ami azért szintén szokatlan. A Rosariot alakító színésznő nekem helyenként túl teátrális, de voltak jobb pillanatai is.

Élmény: Meglepően jó film volt néhány megoldásában, ha ezekből több van, akkor akár kedvenc is lehetne. A történetet viszont nagyon túltolták, felesleges volt benne ennyi tragédia és hiányoltam a központi témát is. Mindenképpen megéri megnézni, méltó párja a jobb korabeli latin filmeknek.

Érdekességek

  • Andrea Palma unokatestvére volt Dolores del Rio
Szólj hozzá!
Címkék: dráma romantikus 20. század 1934 Amerika Közép-Amerika Mexikó 1930-as évek IMDB 7 1 órás Arcady Boytler Andrea Palma
süti beállítások módosítása