Artúr filmélményei

Álom luxuskivitelben (1961)

2020. november 12. 23:11 - Liberális Artúr

Rendezte: Blake Edwards
Műfaj: romantikus, vígjáték
Főbb szereplők: Audrey Hepburn, George Peppard
Megjelenés: 1961, Egyesült Államok
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 7,6
Ajánlott írás: -
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/alom-luxuskivitelben-breakfast-at-tiffanys/movie-152

Cselekmény: Holly (Audrey Hepburn) egy gzadag pasik udvarlásából élő, teljesen szétszórt nő, ezt rövidesen megtapasztalhatja az új szomszéd, Paul is, aki telefonálni szeretne csak Holly lakásából, ehelyett tanúja lehet a nő eszeveszett életének a bőröndbe zárt telefonnal, névtelen macskával és a hűtőben tárolt cipővel. A szintén kitartott Paul író, ezért nem riasztja el a fura nő, hanem élvezni kezdi bolondos társaságát...

Téma: Nincs nehéz dolgunk, többször konkrétan kimondják, hogy Holly függetlenség iránti vágya, el nem köteleződése valójában csak menekülés. Ezzel mégsem értek teljesen egyet, mert bár a film erre utazik, az alapmű láthatóan nem és a szellemiségét nem tudták teljesen elfedni. Nagyon is fontos szempont Holly függetlenségre törekvése, hogy mentesítse magát különféle társadalmi korlátok alól.

Tartalom: Őszintén szólva a film végével újra kellett néznem az első tíz percet, annyira elborultnak és érthetetlennek találtam elsőre. Szépen-lassan azért kikristályosodik, hogy Holly tehetős férfiakkal tartattja el magát, de látszólag nem fekszik le velük. Csak ezt nehéz elsőre észrevenni a rendkívüli szeszélyessége miatt, ami magával ragadja az alkotói válsággal küzdő írót, a szintén kitartott Pault. Persze aztán összemelegednek, Holly a személyisége miatt eltaszítja magától Pault, majd kissé hamisan újra a karjaiba omlik, bocsi a spoilerért, de nagyjából ennyi a sztori. Kettejük közül Paul a kevésbé érdekes karakter, hisen ő teljesen normálisan viselkedik, ráadásul a szerelem jogán magának követeli Hollyt, ami ma már egy nem túl vállalható nézőpont. Többek közt ezen, na meg Holly karakterén keresztül tört át a regény szellemisége, ugyanis a filben kevésbé van megindokolva, hogy Hollynak miért is olyan fontos a függetlensége, hogy még a jelképes macskájának se ad nevet. Ugyanezen okból bár a műfaji besorolás romantikus vígjáték, én nem éreztem többnyire sem romantikusnak, sem vígjátéknak, inkább drámainak. A humorért Holly szertelensége felel és a zsörtölődő, nyugalomra vágyó japán szomszéd, és ezek helyenként már abszurdba mennek át.

Forma: Gyenge pontként említik mindenhol a szereplőválogatást és részben igazat adok neki, részben nemrt, mert a színészek nem voltak rosszak, csak éppen nem biztos, hogy ők voltak a legmegfelelőbbek a szerepre. Különösen a japán szomszéd túlzottan karikaturisztikus figurája tűnt túlságosan oda nem illőnek, ugyanakkor a teljesen elborult házibuli meg a kedvenc jelenetem volt. A fő téma, a Moon River nagyon szép, bár lehet ez csak annak szól, hogy nagyon ismert. Vizuálisan nem volt izgalmas, pedig volt egy kiemelkedő képe (a szélfútta romok közt heverő Holly), szóval lehetett volna akkor már több is.

Élmény: Érdekes élmény volt, először nem tudtam hova tenni, később pedig azzal nem tudtam mit kezdeni, hogy romantikus vígjátéknak szánták, de mélységesen tragikusnak éreztem, a befejezést meg hamisnak. És erre pont rímel, hogy filmnézés közben többször beugrott a Babaarcú, ami témájában is hasonló és befejezésében is ugyanilyen elcseszett lett.

Érdekességek

  • Korábban láttuk:
    • Audrey Hepburn (Római vakáció, Amerikai fogócska, My Fair Lady)
    • Martin Balsam (A rakparton, 12 dühös ember, Pszichó, Az elnök emberei)
    • Mickey Rooney (Bolond bolond világ, A róka és a kutya)
    • Alan Reed (Susi és Tekergő)
    • Jose Luis de Vilallonga (Cleo 5-től 7-ig)
    • Stanley Adams (Észak-északnyugat)
    • John McGiver (A mandzsúriai jelölt, Éjféli cowboy)
    • Mel Blanc (Pinokkió)
  • Stanley Adams (Rusty) 1977-ben, 62 évesen öngyilkos lett
  • Az eredeti szövegben Paul könyve 1956-ban jelent meg; állítólag annyira féltek ettől a dátumtól itthon, hogy a magyar szinkronban 1958-ra változtatták (csekkoltam, valóban 1958 van a magyar szinkronban).
  • A film sikere nyomán valóban nyitottak reggelizőket a Tiffanyban.
  • Holly alapja Marguerite Littman, aki AIDS-aktivistaként vált később híressé, idén hunyt el.
  • Tiffany 1837-ben nyitott apja kölcsönéből ajándékboltot, amely egyre minőségibb termékeket árult, köztük ékszereket is. Legikonikusabb termékük az 1880-as évekből származó eljegyzési gyűrű, négymilliótól már meg lehet venni...

2 komment

Déltenger (1958)

2020. november 11. 23:59 - Liberális Artúr

Rendezte: Joshua Logan
Műfaj: romantikus, zenés
Főbb szereplők: Rossano Brazzi, Mitzi Gaynor, John Kerr
Megjelenés: 1958, Egyesült Államok
Hossz: kb. 2,5 óra
IMDB: 6,8
Ajánlott írás: -
Mikor látható: -

Cselekmény: Valamikor a második világháborúban járunk a mai Vanuatu szigeteknél. Az ott állmásozó amerikai katonák aggódva figyelik a japán mozgásokat, ezért érkezik Cable hadnagy (énekhangja Bill Lee) is, hogy közelről kémkedjen a japánok után. Ehhez az ott luxuskörülmények közt szabad életet élő semleges francia, Emile segítségét szeretné elnyerni, aki jól ismeri a környéket. Eközben a katonák ki vannak éhezve a nőkre, köztük az ápolóként dolgozó Nellie-re is, aki viszont épp Emile-hez vonzódik, csak fél attól, hogy ő, mint fiatal, egyszerű vidéki amerikai lány túl kevés a korosodó, művelt, világot látott franciának. Az alakuló kapcsolat kapóra jön a hadseregnek, akik arra kérik Nellie-t, hogy tudja meg, mennyire megbízható Emile...

Téma: Megpendítik ugyan, hogy mi az, amiért érdemes harcolni és mikor nem érdemes, de alapvetően a fókusz Nellie és Emile kapcsolatára irányul, azon belül is a szerelem társadalmi elfogadottságára. Ez egyrészt az eltérő kulturális és társadalmi gyökereket jelenti, de elég komolyan benne van a rasszizmus is.

Tartalom: A kiéhezett katonákkal indítunk, ami ahhoz képest, hogy mennyi játékidőt kap, teljesen felesleges a cselekmény szempontjából, legfeljebb arra jó, hogy valamennyire szerelmi hangulatba hozzon minket. Két szerelmi szálunk van, az első Nellie és Emile románca, ahol a francia azon aggódik, hogy túl öreg, az amerikai, meg hogy túl vidéki. Aztán látszólag rájönnek ugyan, hogy ez nem számít, hiszen szeretik egymást, de - spoiler! - amikor kiderül, hogy Emile-nek volt egy polinéz felesége, Nellie elborzad a fajtalankodás gondolatától. A másik szerelmi szál Cable-é egy ázsiai lánnyal; itt nem mondatik ki, de valószínűleg Cable-t is ugyanaz aggasztja, mint Nellie-t. Érdekesebb téma lehetett volna az, hogy miért és mikor érdemes harcolni, hiszen bár Emile maga is tudja, mennyire fontos kiállni az igazsgtalanság ellen, fontosabb számára a szerelem és ezért nem akarja eldobni az életét az akcióban. Ezt sajnos egyetlen párbeszédben elintézik, ráadásul nem is kínálnak rá megoldást, a forgatókönyv segítségével oldják meg, hogy ne kelljen állást foglalni. A cselekmény ellenére nem érzek karakterfejlődést, legalábbis hiába változik meg Nellie véleménye, ne mutatják meg a hogyant és a miértet. Időnként előfordul humor is, ezért az egyik együgyűbb karakter együgyű megnyilvánulásai felelnek. lehetne allegorikus történet is, hiszen a szomszéd szigetet úgy festik le, mint az élvezetek szigetét, mégse a kötelesség és a szerelem között húzódik meg a konfliktus.  Sőt, nincs is igazi konfliktus, mert ami lehetett volna, azt ugye ahogy írtam, a sztori megfelelő irányításával  szőnyeg alá söpörték.

Forma: Na ez már sokkal inkább musical volt, mint az elmúlt néhány film, itt aztán tényleg szinte végigénekelték az egészet. A dalok feleljthetőek, unalmasak, de legalább motívumként kapcsolódtak a karakterekhez és más helyzetekben ugyanaz a dalszöveg mást jelentett. A színészek nem játszottak túl fényesen, ráadásul egyik beszédhangja és énekhangja túl nagy volt a különbség. ár csak azért sem lehetünk elégedettek a színészi játékkal, mert eléggé színpadias volt a beállításokkal együtt, látszik, hogy egy színházi rendező emlte át színházból (statikus, frontális kamerabeállítások). Ami kezdetben szórakoztató volt, hogy a katonák tisztára olyanok voltak, mint egy szörffilm meleg, félmeztelen, plakátról lelépő katonafiúi, de sajnos nem maradt végig ilyen. A leglátványosabb húzás a színes szűrők alkalmazása volt, amelyek már zavaróan színesek voltak (ld. a fenti képet). Értelemszerűen ezeknek hangulatfokozó szerepük lett volna, de inkább zavaró lett az erősségük. A rendező mentségére szóljon, hogy nem ő akarta ilyenre, hanem stúdió és már nem volt idő visszacsinálni.

Élmény: Musicalnek és filmnek unalmas volt, a néhány poén és az egztoikus hawaii tájak valamennyire megmentették. A témája nagyon fura volt azzal, hogy a rasszizmust szinte elfogadhatónak, természeteeen mindennapos jelenségnek mutatta be, még ha ellene is volt. Fogalmam sincs, mitől lett 1958 legsikeresebb filmje, gondolom az egzotikus tájak, mást nem tudok elképzelni.

Érdekességek

  • Korábban láttuk:
    • Bill Lee (Alice Csodaországban, Pán Péter, Susi és Tekergő, 101 kiskutya, Mary Poppins, A muzsika hangja, A dzsungel könyve)
    • Ray Walston (A legénylakás, A nagy balhé)
    • Russ Brown (Egy gyilkosság anatómiája)
    • Thurl Ravenscroft (Pinokkió, Alice Csodaországban, Pán Péter, Susi és Tekergő, Csipkerózsika, 101 kiskutya, Mary Poppins, A muzsika hangja, A dzsungel könyve, Butch Cassidy és a Sundance kölyök)
    • John Gabriel (Hálózat)
  • Még életben vannak: John Gabriel (89), Mitzi Gaynor (89), Richard Harrison (84), Ron Ely (82), France Nuyen (81)
  • Floyd Simmons olimpiai bronzérmes tízpróbás is volt egyben
  • A film alapja egy nagy sikert aratott, 1949-es musical, aminek több szereplője átjött a filmbe is (elsősorban Bloody Mary). A musical alapja pedig egy 1947-es novellagyűjtemény, amit a szerző gyűjtött össze a környékről ott állomásozása idején.

Szólj hozzá!

Gyilkosság (1956)

2020. november 09. 22:27 - Liberális Artúr

Rendezte: Stanley Kubrick
Műfaj: film noir
Főbb szereplők: Sterling Hayden
Megjelenés: 1956, Egyesült Államok
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 8,0
Ajánlott írás: https://geekz.blog.hu/2011/10/11/gyilkossag_1966
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/gyilkossag-the-killing/movie-51334

Cselekmény: Johnny (Sterling Hayden) öt év után szabadul. Megunja a piti melókat és egy utolsó nagy dobást akar, egy lóversenypálya kirablását. Ez többemberes akció, de csak azokat avatja be a teljes tervbe, akiket feltétlenül szükséges, a "statisztákat", akiknek a feladata káosz keltése, nem. A probléma akkor kezdődik, amikor az egyik lovin dolgozó civil, a teljesen beavatott George (Elisha Cook Jr.) szája eljár otthon, csalfa felesége pedog továbbadja az infót szeretőjének...

Téma: Nincs most nagyon erőm gondolkodni (tudom, akkor ne posztoljak, de muszáj haladni), de nem sikerült felfedeznem központi gondolatot a történetben. Ugyanakkor erős a gyanúm, hogy Kubrick ironikusra vette a hangot, és ha épp nem is paródiának szánta, de mindenképpen játszott a műfaji klisékkel.

Tartalom: És máris egy érdekes eszközzel indít, mert egyrészt narrál, ami azért egy film noirnál nem szokatlan, de nem belső monológot hallunk, hanem valódi narrátort. De ennél érdekesebb, hogy kicsit megborítja az idősíkokat és picit ugrál közöttük, miközben felvezeti a különböző karaktereket. Nem vesézem ki őket egyesével, mindegyik kellően kidolgozott, hogy akár sokkal több időt szánjunk rájuk, már elszoktam az ilyen mélységű karakterábrázolásoktól, és még a mellékszereplőkben is több van annál, mint amennyi a szerepük. A lényeg, hogy többségük tipikusan noirosan tragikus alak, különösen az életszerűtlenül pipogya George, akit olyan szinten aláz felesége, hogy az már nevetséges (nem beszélve az utolsó közös jelenetükről). Szintén vicces figura a birkózó, aki alkata és tört angolsága ellenére magasszintű filozófiai gondolatokat mond fel folyékonyan, de hasonló mondható el a mesterlövészről is. És ha már a mesterlövésznél tartunk, mindenkire igaz, de nála figyelhető meg a legjobban, hogy vérprofik és simán veszik a váratlan akadályokat is, nem hagyják magukat eltéríteni a céltól. És akadályból van bőven, és ettől igazán szórakoztató/gúnyos a történet, ugyanis rendre bedob valami apróságot, ami megnehezíti az amúgy aprólékosan eltervezett akciót.

Forma: Természetesen noiros, bár nem olyan markánsan, mint egy klasszikus. Megvannak az árnyékok, a kevés fény, a falra vetülő árnyékrácsok, kissé alsó kameraszög, a lelakott díszletek és elhasznált ruhák (és arcok). De mégiscsak 1956-ot írunk és nem lehet mindenki Wilder, úgyhogy a párbeszédek már nem kifejezetten pörgősek vagy szellemesek.  A zene szépen növelte a feszültséget, a színészi játék nem volt túl erős, kissé már ósdinak hat.

Élmény: Bár a film nem volt nagy siker a mozikban, a kritikusok szerették és megalapozta Kubrick hírét - nem alaptalanul. Még nem erősen műfaji film és kevésbé kubrickos, de így is messze jobb a mostanában látott amerikai sikerfilmeknél. A szerepét beteljesíti, de lehetett volna sokkal erősebb annak fényében, hogy az egy évvel későbbi A dicsőség ösvényei már milyen szinten van.

Érdekességek:

  • Korábban láttuk:
    • Sterling Hayden (Johnny Guitar, Dr. Strangelove, A keresztapa, Huszadik század)
    • Coleen Gray (Vörös folyó)
    • Elisha Cook Jr. (York őrmester, A máltai sólyom, A hosszú álom, Rosemary gyermeke)
    • Ted de Corsia (Spartacus)
    • Joe Sawyer (Érik a gyümölcs, York őrmester)
    • James Edwards (A mandzsúriai jelölt, Patton tábornok)
    • Timothy Carey (A dicsőség ösvényei)
    • Joe Turkel (A dicsőség ösvényei, Szárnyas fejvadász)
    • Jay Adler (A siker édes illata)
    • Dorothy Adams (Ninocska, Clemetina kedvesem, Valakit megöltek, Életünk legszebb évei, Sámson és Delilah, A földkerekség legnagyobb showja, A tízparancsolat)
  • Még életben vannak: Joe Turkel (93)
  • Az örmény Kola Kwariani valóban profi birkózó és sakkozó volt tragikus halállal: 77 évesen belekötött egy csoport tinédzser és agyonverték.

2 komment

Fehér karácsony (1954)

2020. november 08. 23:43 - Liberális Artúr

Rendezte: Michael Curtiz
Műfaj: zenés
Főbb szereplők: Bing Crosby, Danny Kaye, Rosemary Clooney, Vera-Ellen
Megjelenés: 1954, Egyesült Államok
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 7,6
Ajánlott írás: -
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/feher-karacsony-white-christmas/movie-5799

Cselekmény: Az egykori háborús bajtársak, Bob (Bing Crosby) és Phil a háború után sikeres énekespárként duettezik végig az országot. Egy harmadik batársuk kérésére veszik a fáradtságot, hogy megnézzék annak nővérei előadását, akik szintén duettező énekesek, hogy tanácsokat adjanak nekik. Ez kapóra jön Philnek, aki már régóta próbál feleséget szerezni a munkamániás Bobnak. A terv működik, Bobnak láthatóan megtetszik Betty és Philnek is bejön Judy és együtt utaznak telelni északra...

Téma: A cím csalóka, valójában nem sok köze van a történetnek a karácsonyhoz vagy annak szellemiségéhez, csupán egy romantikus vígjáték. Némileg foglalkozik a katonasággal, ami nekünk civileknek egy ismeretlen szubkultúra, de katonaismerőseim megerősítik azokat a filmes élményeimet, miszerint a katonákközt egy életreszóló, erős kötelék alakul ki, így nekik különösen megható lehet ez a történet.

Tartalom: Két szálon fut a cselekmény, az elsőt, ami a keretet adja, csak érintettem: a háborúban Waverly vezérőrnagyot nagy szeretik katonái, ezért műsorral búcsúztatják, amikor áthelyezik. Kicsi spoiler: amikor énekeseink megérkeznek telelni, épp a vezérőrnagy rosszul menő szállójában húzzák meg magukat és elhatározzák, hogy műsorral vonzzák oda az embereket. A főbb cselekményszál meg nem is igazán cselekmény, csak egy egyszerű romantikus történet, amelyben egy-két félreértést le kell küzdeniük hősszerelmeseinknek, hogy egymáséi lehessenek. Alapvetően egy vígjátékal állunk szemben, a humor a karakterekből ered, akik ha kell simán hülyét csinálnak magukból a másikért. A poénok többször visszatérőek és ironikusak. Csak a nőnek öltözést felejtenék már el, ezt egyre rosszabbul viselem, ahogy öregszem. Itt megértőbbek lehetünk, mert állítólag spontán volt.

Forma: Szépen felismerhetőek rajta az 1950-es évek zenés filmjeinek stílusjegyei; előadókról van szó, ezért a dalok többnyire nem indokolatlanok; a dallamok nem olyan emlékezetesek, bár az örök klasszikus "fehér karácsony" nyilván megvan mindenkinek. A hangulatot viszont jól tálalja ezekhez a rendező, az első jelenet mindjárt rögtön nagyon hatásos a szomorkás dalt hallgató katonákkal, ekkor látszik is, hogy Curtiz jó rendező. A táncbetétek többször látványosan akrobatikusak, de nem kifejezően esztétikusak - fura mód ezt még ki is gúnyolják egy dalban, ami arról szól, hogy ma már nem táncolnak, hanem csak koreográfiákat adnak elő, pedig pont ezek szerintem a hatásosabbak. (Külön poén, hogy szerepelt a fiatal George Chakiris, a koreográfus pedig Bob Fosse volt.) Meglepő volt Crosbyt ebben a kicsit dilisebb szerepben látni, hiszen eddig csak visszafogottabb papként láttam. Az kibukott, hogy a Judyt alakító táncos a legprofibb, a Philt alakító színész pedig inkább komikus. A technicolor mindig szép, élt is az élénk színekkel a film. Ami bántóan zavaró volt újfent, hogy nagyon látszott a stúdióbéli művilág, nem tudom, mibe került volna kimenni a valódi szabadba.

Élmény: Curtiz híres arról, hogy szinte minden műfajban kipróbálta magát és egyikben sem vallott kudarcot; ez ezúttal is így volt, noha zenés filmnek csak elmegy, a táncok pedig inkább láványosak voltak, semmint esztétikusak. Viszont modern és jó humora volt, a megfelelő pontokon megható tudott lenni, szóval tökéletes kikapcsolódás, ha nem is egy maradandó élmény.

Érdekességek

  • Korábban láttuk:
    • Bing Crosby (A magam útját járom. Szent Mary harangjai, A földkerekség legnagyobb showja)
    • Dean Jagger (A palást)
    • Mary Wickes (101 kiskutya)
    • Percy Helton (Csoda a 34. utcában, A palást, Csillag születik, Butch Cassidy és a Sundance kölyök)
    • Barrie Chase (Bolond bolond világ)
    • George Chakiris (West Side Story)
    • Sig Ruman (Nyugaton a helyzet változatlan, Csak az angyaloknak van szárnyuk, Ninocska, Lenni vagy nem lenni)
    • Grady Sutton (Csillag születik, My Fair Lady)
    • Herb Vigran (Monsieur Verdoux, A zenevonat, Airplane)
  • Még életben vannak: Barrie Chase (87), George Chakiris (86), Anne Whitfield (82)
  • Rosemary Clooney neve gyanús lehet, és igen, a Clooney-család valójában egy kisebb színészdinasztia, George Clooney pedig az unokaöccse.
  • A Fehér karácsony c. dal valójában nem ehhez a filmhez íródott, sőt, maga Crosby énekelte el már bő tíz évvel korábban egy másik filmben és akkor is nagy sláger volt. Viccesebb, hogy az egyik, sintén korábban  készült dal szövegét át kellett írni, mert Crosby neve szerepelt benne.
  • Az index pár éve összeszedte, hogy a fehér karácsony valójában inkább ritkaságszámba ment már régen is.

Szólj hozzá!

Pán Péter (1953)

2020. november 07. 23:32 - Liberális Artúr

Rendezte: Clyde Geronimi, Wilfred Jackson, Hamilon Luske
Műfaj:
dráma, fantasy, kaland, zenés
Főbb szereplők:
Bobby Driscoll, Kathryn Beaumont, Hans Conried, Bill Thompson

Megjelenés: 1953, Egyesült Államok

Hossz: kb. 1,5 óra

IMDB:
7,3

Ajánlott írás: -
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/pan-peter-peter-pan/movie-13561

Cselekmény: Századfordulós Anglia. A Darling család egy mogorva apából (Hans Conried), egy megértő anyából (Heather Angel) és három gyerekből áll, akik közül a legidősebb Wendy (Kathryn Beaumont) öccseinek állandóan Pán Péter (Bobby Driscoll) kalandjairól meséről kincsekkel és kalózokkal. És mit ad isten, egy éjjel, amíg a szülők vendégségben vannak, Pán Péter megjelenik tündér társával, a féltékenykedő Csingilinggel, megtanítja a gyerekeket repülni és elindulnak a mesés Sohaországba. Csakhogy Pán Péternek van egy haragosa is Hook kapitány személyében, aki elvesztette miatta egyik kezét, amit ráadásul megevett egy krokodil, ami azóta is a kapitány nyomában van további finom falatok reményében. Amint feltűnnek Pánék, a kalózok azonnal tüzet nyitnak rájuk...

Téma: Igazából nincs. Hiába beszél a gyermeki személyiségről és a felnőtté válásról, valójában semmi sincs, ami ezzel foglalkozna.

Tartalom: Valószínűleg apelláltak a történet népszerűségére, mert eléggé a semmiből húzták elő Pán Pétert és Sohaországot és nem magyarázták el, hogy ki ő és miért olyan, amilyen. Hogy milyen? Gyerekes. Csak a móka érdekli és rövidtávú érzelmei vezérlik. Nem is ő a főszereplő, hanem a kamasz Wendy, aki meséivel öccseit "mérgezi" és csak ez a mesevilág érdekli, ugyanakkor a történet végére eljut odáig, hogy... sehova. Haza akar menni és kész érettebbé válni, de nem derül ki, hogy miért. A kontrasztos érett, felnőtt világot az apa képviselné, aki elvileg gyakorlatias, de a valóságban csak mogorva. Hook kapitány meg csak simán gonosz, tehát ami a témához kellene, az érettség és éretlenség szembenállása, nem jelenik meg. A humor addig egész jó, amíg felnőttek is vannak, ez talán a felnőtt közönségnek szól, illetve meglepően szexuálisra sikerült: minden lány meg akarja kapni Pétert, Csingilinget és a sellőket pedig különösen szexire rajzolták.

Forma: Elvileg zenés rajzfilm, de az Alice Csodaországban vagy a Hamupipőkéhez hasonlóan itt is csak néhány dal csendül fel, ebben a mennyiségben nem zavaró. Az indián dalt leszámítva unalmasak, ami kapott némi indián beütést, plussz egy mélyhangú törzsfőnököt. Az animálás ezúttal is élő modellek után történt, ennek mindig örülök, mert életszerűbb, a kreatív megoldások viszont elmaradtak, sőt, inkább amolyan Bolondos dallamok szerűre vették a figuárkat és a mozgást a poénok kedvéért, szóval ez már inkább a blődli kategória sajnos.

Élmény: Ez a Geronimi - Jackson - Luske hármas harmadik filmje három éven belül, le a kalapal, hogy bírták a tempót, főleg hogy ez a három projekt bőven egyszerre futott. Az eredeti könyvet nem ismerem, de úgy érzem, kiherélték, vizuálisan pedig nem volt izgalmas, noha nem indult rosszul. Sajnos nem volt összeszedett.

Érdekességek:

  • Korábban láttuk:
    • Bobby Driscoll (A Dél dala)
    • Kathryn Beaumont és Heather Angel (Alice Csodaországban)
    • Hans Conried (A diktátor, Csipkerózsika)
    • Bill Thompson (Alice Csodaországban, Susi és Tekergő, Csipkerózsika)
    • June Foray (Hamupipőke, Cápa)
    • Candy Candido (Csak az angyaloknak van szárnyuk, Óz a nagy varázsló, Csipkerózsika)
    • Tom Conway (101 kiskutya)
    • Thurl Ravenscroft (Pinokkió, Alice Csodaországban, Susi és Tekergő, Csipkerózsika, 101 kiskutya, Mary Poppins, A dzsungel könyve, Butch Cassidy és a Sundance kölyök)
    • Bill Lee (Alice Csodaországban, Susi és Tekergő, 101 kiskutya, Mary Poppins, A muzsika hangja, A dzsungel könyve)
  • Még életben vannak: Margaret Kerry (91), Paul Collins (83), Kathryn Beaumont (82), Tony Butala (79)
  • Később készült olytatás, volt több változat és jelenleg is folyamatban van egy élőszereplős film A-kaetgóriás sztárokkal

Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása