Műfaj: dokumentum
Főbb szereplők: -
Megjelenés: 1952, Egyesült Államok
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 6,7
Ajánlott írás: -
Mikor látható: -
Cselekmény: A dokumentumfilmben előbb röviden elmesélik a film történelmének kezdeteit, majd bejelentik a következőnek szánt lépcsőfokot: a cineramát, ami a "szemed sarkából" látott dolgokat szélesvásznon megjeleníti, ezzel élethűbb felvételeket adva. Egy kis bevezető hullámvasút után ellátogatunk Velencébe, Edinburgh-be, Bécsbe és Zaragozába is...
Téma: Tulajdonképpen ez egy promó a Cinerama technikának, amit kicsit nagyzolva a hanghoz hasonlóan úttörőnek állítanak be, majd ezt demonstrálják két órán keresztül.
Tartalom: Ahogy a "cselekményben" írtam, az első 10-15 percben röviden elmesélik a film kezdeteit, majd demonstrálni igyekeznek a Cineramát, amiről elfelejtik kifejteni pontosan, hogy micsoda. Előbb európai kulturális látványosságokat kapunk, majd a játékidő második fele már Amerikában játszódik. Előbb egy vízirevü félig megrendezett jeleneteit láthajuk szép testű nőkkel és férfiakkal, látványos vízisí-koreográfiákkal, majd elhagyjuk az embereket és Amerika városaiban, tájaiban gyönyörködhetünk.
Forma: Haladjunk időrendben, a film ugyanis még hagyományos formátummal indít, amelyben korrekten elmesélik a filmtörténelem kezdeteit a barlangrajzoktól Edison A csókjáig és A nagy vonatrablásig. Na és mi a hangosfilm után a következő evolúciós lépés? Hát a Cinerama - ekkor a hagyományos formátum színessé és szélesvásznúvá válik, mintegy jelképesen elbúcsúztatva az elavult technológiákat. Sajnos ez az egyetlen kreatív megoldás és innentől kezdve már csak látványosságokat mutatnak. Na és mi az a Cinerama? Hát ezt már nem kötik annyira az orrunkra, de ahogy a képekből látszódik, hajlított szélesvászonról van szó, amely a szem természetes látásmódját igyekszik imitálni, térhatást adva a filmnek. De nem csak ezzel játszottak rá a természetességre, hanem azzal is, hogy végig E/1-es nézőpontot vett fel a kamera, ami viszont statikus maradt sajnos végig. Nem csak a kép, de a hang is térhatású, amit szintén demonstrálnak több zenei betéttel is, amiket a magyar Rózsa integrált bele az amerikai részeknél giccsesen hazafiasra véve. Ezt is lehetett volna ügyesebben, mert a templomos résznél sokkal jobban kijött a térhatású hang, hiszen a kórus ott a kamera két oldaláról vonulva be énekelt. A képek amúgy tényleg szépek, a végtelen, embertől kevésbé érintett amerikai táj monumentalitása mindig lenyűgözött, na és a technicolor színei is mindig lenyűgözőek.
Élmény: Moziban lehet, hogy más élmény, de otthoni kis képernyőn nézve nem láttam át valahogy a teljes "vásznat" és jobbra-balra kellett figyelnem. Ha moziban is ilyen, akkor baromi fárasztó lehet, így is az volt. És unalmas. A látvány önmagában nem kötött le, igazán köríthettek volna mellé vagy történetet vagy kreatívabb megoldásokat.
Érdekességek:
- A technikai részletekbe nem kívánok belemenni, itt lehet róla bővebben olvasni. A lényeg, hogy túl drágának bizonyult a mozik számára és csak tíz film készült vele 1962-ig. Ezután még bő tíz évig próbálkoztak ilyen-olyan formában vele, többek közt a Bolond, bolond világgal és a 2001: Űrodüsszeiával, de sosem tudott igazán elterjedni. Tarantino volt még annyira jófej, hogy a 2015-ös Aljas nyolcast erre (is) készítette.
- A narrátor az Arábiai Lawrence írója
- A hullámvasút a new yorki Rockaways' Playlandben volt, amely 1902-1987 között volt nyitva. A film szépen megnövelte a látogatók számát, azonban az 1970-es évekre egyre elavultabbnak számított és bezárt, azóta sincs a helyén semmi. Állítólag szerepel a Sophie választásában is, de nem rémlik.
- Szintén bezárt a vízisípark, a floridai Cypress Garden. 1936-tól 2009-ig üzemelt, állítólag a 2001-es terrortámadások tettek be neki, mert elmaradtak onnantól kezdve a turisták.
- Bár nem találtam infót, de gondolom ez ihlette az LG és a Samsung 2013-ban megjelentetett, hajított képernyős tévéit is.