Artúr filmélményei

This Is Cinerama (1952)

2020. november 06. 18:11 - Liberális Artúr

Rendezte: Merian C. Cooper
Műfaj:
dokumentum
Főbb szereplők:
-

Megjelenés: 1952, Egyesült Államok

Hossz: kb. 2 óra

IMDB:
6,7

Ajánlott írás: -
Mikor látható: -

Cselekmény: A dokumentumfilmben előbb röviden elmesélik a film történelmének kezdeteit, majd bejelentik a következőnek szánt lépcsőfokot: a cineramát, ami a "szemed sarkából" látott dolgokat szélesvásznon megjeleníti, ezzel élethűbb felvételeket adva. Egy kis bevezető hullámvasút után ellátogatunk Velencébe, Edinburgh-be, Bécsbe és Zaragozába is...

Téma: Tulajdonképpen ez egy promó a Cinerama technikának, amit kicsit nagyzolva a hanghoz hasonlóan úttörőnek állítanak be, majd ezt demonstrálják két órán keresztül.

Tartalom: Ahogy a "cselekményben" írtam, az első 10-15 percben röviden elmesélik a film kezdeteit, majd demonstrálni igyekeznek a Cineramát, amiről elfelejtik kifejteni pontosan, hogy micsoda. Előbb európai kulturális látványosságokat kapunk, majd a játékidő második fele már Amerikában játszódik. Előbb egy vízirevü félig megrendezett jeleneteit láthajuk szép testű nőkkel és férfiakkal, látványos vízisí-koreográfiákkal, majd elhagyjuk az embereket és Amerika városaiban, tájaiban gyönyörködhetünk.

Forma: Haladjunk időrendben, a film ugyanis még hagyományos formátummal indít, amelyben korrekten elmesélik a filmtörténelem kezdeteit a barlangrajzoktól Edison A csókjáig és A nagy vonatrablásig. Na és mi a hangosfilm után a következő evolúciós lépés? Hát a Cinerama - ekkor a hagyományos formátum színessé és szélesvásznúvá válik, mintegy jelképesen elbúcsúztatva az elavult technológiákat. Sajnos ez az egyetlen kreatív megoldás és innentől kezdve már csak látványosságokat mutatnak. Na és mi az a Cinerama? Hát ezt már nem kötik annyira az orrunkra, de ahogy a képekből látszódik, hajlított szélesvászonról van szó, amely a szem természetes látásmódját igyekszik imitálni, térhatást adva a filmnek. De nem csak ezzel játszottak rá a természetességre, hanem azzal is, hogy végig E/1-es nézőpontot vett fel a kamera, ami viszont statikus maradt sajnos végig. Nem csak a kép, de a hang is térhatású, amit szintén demonstrálnak több zenei betéttel is, amiket a magyar Rózsa integrált bele az amerikai részeknél giccsesen hazafiasra véve. Ezt is lehetett volna ügyesebben, mert a templomos résznél sokkal jobban kijött a térhatású hang, hiszen a kórus ott a kamera két oldaláról vonulva be énekelt. A képek amúgy tényleg szépek, a végtelen, embertől kevésbé érintett amerikai táj monumentalitása mindig lenyűgözött, na és a technicolor színei is mindig lenyűgözőek.

Élmény: Moziban lehet, hogy más élmény, de otthoni kis képernyőn nézve nem láttam át valahogy a teljes "vásznat" és jobbra-balra kellett figyelnem. Ha moziban is ilyen, akkor baromi fárasztó lehet, így is az volt. És unalmas. A látvány önmagában nem kötött le, igazán köríthettek volna mellé vagy történetet vagy kreatívabb megoldásokat.

Érdekességek:

  • A technikai részletekbe nem kívánok belemenni, itt lehet róla bővebben olvasni. A lényeg, hogy túl drágának bizonyult a mozik számára és csak tíz film készült vele 1962-ig. Ezután még bő tíz évig próbálkoztak ilyen-olyan formában vele, többek közt a Bolond, bolond világgal és a 2001: Űrodüsszeiával, de sosem tudott igazán elterjedni. Tarantino volt még annyira jófej, hogy a 2015-ös Aljas nyolcast erre (is) készítette.
  • A narrátor az Arábiai Lawrence írója
  • A hullámvasút a new yorki Rockaways' Playlandben volt, amely 1902-1987 között volt nyitva. A film szépen megnövelte a látogatók számát, azonban az 1970-es évekre egyre elavultabbnak számított és bezárt, azóta sincs a helyén semmi. Állítólag szerepel a Sophie választásában is, de nem rémlik.
  • Szintén bezárt a vízisípark, a floridai Cypress Garden. 1936-tól 2009-ig üzemelt, állítólag a 2001-es terrortámadások tettek be neki, mert elmaradtak onnantól kezdve a turisták.
  • Bár nem találtam infót, de gondolom ez ihlette az LG és a Samsung 2013-ban megjelentetett, hajított képernyős tévéit is.

Szólj hozzá!

Alice Csodaországban (1951)

2020. november 04. 22:59 - Liberális Artúr

Rendezte: Clyde Geronimi, Wilfred Jackson, Hamilton Luske
Műfaj: animáció, fantasy, kaland, zenés
Főbb szereplők:
Ed Wynn, Richard Haydn, Sterling Holloway, Jerry Colonna, Verna Felton, Pat O'Malley, Bill Thompson, Heather Angel

Megjelenés: 1951, Egyesült Államok
Hossz: kb. 1,5 óra

IMDB:
7,4
Ajánlott írás: -
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/alice-csodaorszagban-alice-in-wonderland/movie-39201

Cselekmény: 19. század, Anglia. A kiskamasz Alice unja a száraz történelemkönyveket és inkább nézegetne értelmetlen képeskönyveket. Váratlanul felbukkan egy emberi ruhába öltözött, beszélő nyúl (Bill Thompson), aki épp egy partira siet. Több se kell Alice-nek, azonnal nyomába ered és követi egy mély verembe, ahol egy szűk ajtó fogadja. Szerencsére a kilincs (Joseph Kearns) segít neki összezsugorodni egy varázsitallal. Innen egy fura lényekkel teli tengerre kerül, majd egy erdőbe érve két idegen (J. Pat O'Malley) ragaszkodik hozzá, hogy elmeséljék a kíváncsi kagylók történetét, amelyben kicsalják a kagylókat a partra, hogy megehessék őket. Az erdőből kiérve Alice belefut a nyúlba, a házában azonban egy sütemény hatására óriásira nő és beszorul...

Téma: A regény hírhedt arról, hogy mindenki mindent próbál belemagyarázni, de jó eséllyel csak sima játék. A film története is hasonlóan semmitmondó, Alice képtelen helyzetekbe kerül és idővel megbánja, hogy ilyen világba szeretett volna kerülni korábban.

Tartalom: Ezúttal nincs narráció, rögtön Alice "kínszenvedését" látjuk, aki nagyon unja a száraz történelmet és valami szokatlanra vágyik. Ezt meg is kapja azonnal a szokatlan nyúl képében, akit követve előbb egy eltorzult terű szobába jut és ételek-italok segítségével képes lesz megnőni vagy összezsugorodni. Innentől kezdve a szokatlanságokat többnyire ember-állat-növény-tárgy hibridek fogják jelenteni. Szerencsére ezeket Alice a kellő nyitottság és megdöbbenés egyensúlyával kezeli, azaz meglepődik mindenen, de nem akad fenn rajtuk. A szerkezet elég epizodikus és nncs értelme belemenni ismertetésükbe, mert nem igazán vezetnek sehova sem mondanivaló, sem a cselekmény szempontjából. A humort a helyzetek képtelensége adja, bár ezek nem hahotázósan viccesek, ugyanakkor Alice kislányos megnyilvánulásai cukik. Fontos, de túl ritka elem a szóvicc.

Forma: A Hamupipőkét dicsértem ötletesége miatt ez most sajnos nem volt az, vagyis máshogy volt az. Nem tudom, mennyi ebből az alkotók érdeme és mennyi az alapműé, de teljesen elborult figurákat, eseményeket és környezetet kapunk (madárcsőrön hajózó tengerész, víz alatt szivarozó rozmár, keresztben félbevágott csészéből teázás... stb.). Vizuálisan viszont nincs benne ötletesség, amire felcsillanna a szemem vagy részletgazdagság, látvány. Minden a szokatlan karaktereknek van alárendelve. A zene itt is feltűnésmentesen simult bele a párbeszédekbe, amelyek amúgy is gyakran rímelnek.

Élmény: Azt hiszem nem olvastam a regényt, de ez tipikusan annak az esete, amit mindenki ismer akkor is, ha nem olvasta. Egyfelől azzal támadják a filmet, hogy nem jelenik meg benne a könyv szellemessége, másfelől meg hogy túl szöveghű volt és nem kerekített egy rendes történetet mellé. És valóban, random epizódok váltogatják egymást anélkül, hogy bármilyen irányba is haladnánk. Meg is bukott a film, ám egy nem várt korból érkezett segítség: a drogokkal aktívan kísérletező hippi-korszak egyik kedvence lett érthető módon.

Érdekességek:

  • Korábban láttuk:
    • Ed Wynn (Mary Poppins)
    • Richard Haydn (Forever Amber, A muzsika hangja, Ifjú Frankenstein)
    • Sterling Holloway (A víg özvegy, Bambi, Bolond bolond világ, A dzsungel könyve)
    • Verna Felton (Hamupipőke, Susi és Tekergő, Csipkerózsika, A dzsungel könyve)
    • J. Pat O'Malley (A vád tanúja, 101 kiskutya, Mary Poppins, A dzsungel könyve)
    • Bill Thompson (Susi és Tekergő, Csipkerózsika)
    • Joseph Kearns (Egy gyilkosság anatómiája)
    • Queenie Leonard (101 kiskutya, Mary Poppins, My Fair Lady)
    • Dink Trout (Forgószél)
    • Doris Lloyd (Lázadás a Bountyn, Mary Poppins, A muzsika hangja)
    • Jimmy MacDonald (Hófehérke és a hét törpe, Fantasia, Hamupipőke, A dzsungel könyve)
    • Thul Ravensroft (Pinokkió, Susi és Tekergő, Csipkerózsika, 101 kiskutya, Mary Poppins, A dzsungel könyve, Butch Cassidy és a Sundance kölyök)
    • Bill Lee (Susi és Tekergő, 101 kiskutya, Mary Poppins, A muzsika hangja, A dzsungel könyve)
    • Don Barclay (Clementina kedvesem, Hamupipőke, Csipkerózsika, 101 kiskutya, Mary Poppins)
    • Lucille Bliss (Hamupipőke, 101 kiskutya)
    • Pinto Colvig (Hófehérke és a hét törpe, Óz a nagy varázsló, Csipkerózsika)
    • Marni Nixon (Hamupipőke, West Side Story, Mary Poppins, My Fair Lady, A muzsika hangja)
  • Még életben van: Kathryn Beaumont (82)
  • Larry Grey (a gyík) a film megjelenésének évében, 56 évesen öngyilkos lett sikertelensége miatt; Dink Trout (a király) még a film megjelenése előtt elhunyt 1950-ben, 51 évesen egy műtét komplikációit követően.
  • Disneynek személyes kedvence volt a történet, ráadásul az 1920-as években ezzel szerezte első sikereit is.
  • A regényt az író egy kislány barátja (igen, pedó-gyanús volt a pasas), Alice Liddel ihlette, őt szórakoztatta képtelen történetekkel.
  • Akit érdekel, a blogon már szerepelt egy 1903-as változat.

Szólj hozzá!

Hamupipőke (1950)

2020. november 03. 21:48 - Liberális Artúr

Rendezte: Clyde Geronimi, Wilfred Jackson, Hamilton Luske
Műfaj: animáció, fantasy, zenés
Főbb szereplők:
Ilene Woods, Helene Stanley, Eleanor Audley, Luis Van Rooten, Verna Felton, Don Barclay, Claire Du Brey, Rhoda Williams, Jimmy MacDonald

Megjelenés: 1950, Egyesült Államok
Hossz: kb. 1 óra

IMDB:
7,3
Ajánlott írás: -
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/hamupipoke-cinderella/movie-10372

Cselekmény: 17. század, Franciaország. A kis Hamupipőke (Helene Stanley) anyja régen meghalt, apja újraházasodott egy özveggyel (Eleanor Audley) és két lányával. Miután az apa is meghal, a mostoha mostohán bánik a lánnyal és cselédsorban tartja, ezért jobb híján a kastély állataival barátkozik. Eközben az öregedő király megelégeli fia szingliségét és orvul bált szervez hazaérkezését megünneplendő, valójában azért, hogy meghívjon rá minden hajadont és beleszeressen valamelyikbe fia...

Téma: Különösebb tanulsága nincs a mesének, hiszen bár Hamupipőke és ellenségei azt kapják, amit megérdemelnek, ez csak meseszerű csodával valósulhat meg, anélkül nem menne. A történet kicsit erőlteti azt az álláspontját, hogy merjünk álmodni, különben nem teljesülhet az álom, de ezt megint nem igazán támasztja alá a történettel.

Tartalom: A történet meglehetősen eseménytelen és passzív, nem véletlenül tömködték tele mellékszereplők mellékszálaival. Ezek Hamupipőke egérbarátai és a mostoha gonosz macskája, akiknek szinte több játékidő jut, mint a főszereplőknek. A rövid bevezető után az első szakaszban annak lehetünk tanúi, hogy a szép és jó Hamupipőke harmonikus idillben él a természettel, ám mostohaanyja és mostohatestvérei rabszolgaként tartják és szándékosan túldolgoztatják. Hamupipőke nem teljesen okés a helyzettel, de elviseli és közben a királyi kastélyról álmodozik, ki tudja miért. Az sincs előkészítve, hogy a semmiből feltűnik egy jótündér és úgy viselkednek, mintha mindennapos lenne a találkozásuk. Hasonlóan súlytalan a herceg karaktere, aki kis híján meg sem szólal és jelentősége ellenére alig szerepel (ennek állítólag technikai oka volt: a rajzolók képtelenek voltak valsóághű herceget animálni). A szerelembeesés túl gyorsan megy. A humort az állati karakterek szállítanák, de inkább retardáltak, mint viccesek. Szerencsére a humorosnak szánt emberi karakterek már tényleg azok, a király és tanácsosának párbeszédei szellemesek tudnak lenni.

Forma: Szerencsére a spórolás jegyében a Hófehérke és a hét törpéhez hasonlóan itt is először élőszereplősen vettek fel jeleneteket és karaktereket, így könnyebb volt animálni, de életszerűbb is a mozgás. A dalok nem igazán voltak emlékezetesek, de annak idején nagy slágerek voltak. Viszont furán rövidek és általában jól illeszkednek a cselekménybe, nem indokolatlan felcsendülésük. Az első dallal jelent meg az első szellemesebb megoldás (eltorzították a környezeti hangokkal - ld. zuhanyozás) és meglepetésemre rendszeresen volt egy-egy ilyen vizuális húzás is (pl. a buborékok), látszik, hogy ezt még a nagy "öregek" csinálták.

Élmény: Összességében azonban ezek a kreatívabb megoldások sajnos nem álltak össze zsenialitássá, de legalább jeleztek egy nívót. Az utóbbi hetek lassabb filmjei után kifejezetten örültem neki, hogy ez nem egy akciódús rajzfilm volt, nem is hiányoztak belőle nekem az egerek, szívesebben néztem volna a karakterek közötti lassú, érzelmi dinamikát, de ez javarészt kimaradt. Szóval korrekt, de nem korszakalkotó darab.


Érdekességek:

  • Korábban láttuk:
    • Helene Stanley (Fantasia, 101 kiskutya)
    • Eleanor Audley (Csipkerózsika)
    • Claire Du Brey (The Sea Hawk, Életük legszebb évei)
    • Verna Felton (Susi és Tekergő, Csipkerózsika, A dzsungel könyve)
    • Lucille Bliss (101 kiskutya)
    • Jimmy MacDonald (Hófehérke és a hét törpe, Fantasia, A dzsungel könyve)
    • Don Barclay (Clementina kedvesem, Csipkerózsika, 101 kiskutya, Mary Poppins)
    • June Foray (Cápa)
    • Betty Lou Gerson (101 kiskutya, Mary Poppins)
  • A mára klasszikussá vált Pinokkió és Bambi a maguk idejében nem voltak sikeresek, ezért a Bambi után nem is készült több egészestés rajzfilm idáig, de még ezzel is nagy kockázatot vállaltak - szerencsére nagy siker lett.
  • A legelső ismert Hamupipőke-sztori az i. e. 1. századi Görögországból való, amelyben az egyiptomi fáróanak annyira bejön egy talált női szandál, hogy megkeresteti a tulajdonosát. A ma elterjedt változat 17. századi francia, illetve 19. századi Grimm változat.
  • 2002-ben és 2007-ben két folytatás érkezett a sztorihoz, amelyek az esküvő utáni egy évet dolgozták fel, de ezek nem kerültek moziba.
  • Ha ismerős a filmbéli kastély, az azért van, mert e film után ez lett a Disney logója.
  • Egy Hamupipőke már volt a blogon, itt található, akit érdekel Melies 1899-es filmje.

3 komment

Aquarius (2016)

2020. november 02. 22:53 - Liberális Artúr

Rendezte: Kleber Mendonca Filho
Műfaj:
dráma
Főbb szereplők:
Sonia Braga

Megjelenés: 2016, Brazília
Hossz: kb. 2,5 óra

IMDB:
7,5
Ajánlott írás: https://www2.bfi.org.uk/news-opinion/sight-sound-magazine/reviews-recommendations/aquarius-first-look
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/aquarius--aquarius/movie-175363

Cselekmény: Clara idősödő, özvegy nő, tengerparti apartmanjában (aminek neve Aquarius) tengeti jómódjú napjait. túlélt egy mellrákot, van három gyereke és unokái, időnként bulizik és randizik. Rajta kívül már mindenki eladta a házban a lakást egy vállalkozónak, aki új, modern épületet húzna fel helyette, csak ő nem hajlandó rá...

Téma: Első blikkre csak egy szokásos történet a makacs kisemberről, aki szembeszáll a hatalommal, de ne felejtsük, hogy ez egy brazil film, ami azért egy kicsit más helyzet, mint egy hollywoodi történet függetlenül attól, hogy melyik végződik jól vagy rosszul, hiszen itt egészen más hagyományai vannak a Dávid-Góliát párharcoknak. Ugyanakkor már nem a 20. században vagyunk, hanem a 21. században, így változtak a módszerek és a felállás is, hiszen nem lehet egyszerűen agyonlövetni a kekeckedő kisembert. Csakhogy már Clara sem kisember, mégha el is törpül a nagyvállalat mellett, de azért mégsem a széles, nyomorgó tömeg egyike. Szembenállásuk tehát nem teljesen fekete-fehér társadalmi szempontból, hanem inkább generációs és szemléletbeli.

Tartalom: A történet három részre oszlik, de ennek nincs sok jelentősége. Az első jelentősebb része Clara genezise, ami 30 éve játszódik és amiben megünnepli szabadszellemű nagynénjét. Ez volt a legígértesebb része a filmnek, hiszen amíg a gyerekek udvariasan felolvassák a nagynéni színes, de száraz élettörténetét, addig a nagynéni elrévedező tekintete azon a komódon nyugszik meg, ahol szerelme kinyalta. És bár hasonlóan meghökkentően nauralisztikus részek lesznek még, később már nem annyira meghkökkentőek. Szóval az elsőrészben megismerjük az előmodellt és megtudjuk, hogy Clara épp túl van a mellrákon. A második rész hozza el a fő konfliktust a már harminc évvel későbbi Clarának, aki visszavonult zenei újságíró, özvegy, de ugyanott él és aktív életet él minden értelemben. Itt jön elő egy fontos gondolat, amit később többé sajnos nem vesznek elő, pedig nem ártott volna hangsúlyozni: egy lemez kapcsán meséli el nekünk, hogy egy tárgy többet jelent önmagánál, hiszen a hozzá kapcsolódó emlékek is számítanak. A konfliktust az okozza, hogy Clara társasházának minden lakását felvásárolta már a fiatal, jóképű, Amerikában diplomázott nagyvállalat új vezetője, Clara azonban nem hajlandó tárgyalni (hiszen a lakásához számos emlék fűzi). Személyükön keresztül csap össze tehát a kisember és a nagyvállalat, a régi és az új, a szabad szellem és az elnyomó hatalom. A magyar néző könnyen átsuhanhat afelett, hogy Clara is messze van a tökéletestől, ami elsősorban bejárónőjével való kapcsolatában nyilvánul meg, hiszen Clara is egy felsőközéposztálybeli és időnként másokkal szemben is túllő a célon. De részben ettől igazán életszerű, hiszen vannak hibái, ugyanakkor életszeretet és pozitív kisugárzása szimpatikussá teszi, és a játékidő nagy részét ilyen apró, nem túl releváns epizódok teszik ki, ahol különféle ismerőseivel beszélget.

Forma: Az egyetlen igazi vizuális állandó a komód, amely rendre feltűnik mintegy kapcsolódási pontként a múlt, jelen és jövő közt. Többször bevetett eszköz a sokkolás,a mi nem durva, csupán meglepően naturalisztikus - ettől természetesebb és életszagúbb lesz. Fontos szerepet kap a zene, hiszen Clara zenei újságíró, ennek sok szerepe azonban nincs a hangulatfestésen kívül (legalábbis innnen Kelet-Európából nézve). A Clarát alakító színésznő játékát szokták még kiemelni, de ehhez nincs igazán szemem. Biztos jó volt.

Élmény: Fura volt, mert én is azt a kettősséget éreztem benne elsősorban, hogy Clara messze nem egy tökéletes hős, így nem is tudtam teljesen azonosulni vele. Ez lehet, hogy valakinek előny, de nekem, mint amerikai filmeken szocializálódott nézőnek ez kissé nehézzé teszi. Az jó, hogy vannak benne bátor képek, de a cselekmény önmagában lapos és saját kontextusának megértéséhez kell némi tapasztalat.

Érdekességek:

  • Korábban láttuk: Irandhir Santos és Maeve Jinkings (O Som ao Redor)
  • Ez a rendező második filmje, az O Som ao Redorhoz hasonlóan ez is Recifében játszódik.
  • A filmet kisebb botrány kísérte, mert egy filmfesztiválóan a nyilvánosságot arra használták, hogy megvédjék az akkori korrupcióval vádolt elnököt, amiért persze az elnök ellenzéke magát a filmet is támadni kezdte.

2 komment

No (2012)

2020. október 29. 23:30 - Liberális Artúr

Rendezte: Pablo Larrain
Műfaj:
dráma, töténelmi
Főbb szereplők:
Gael Garcia Bernal, Alfredo Castro, Luis Gnecco, Nestor Cantillana, Antonia Zegers, Marcial Tagle,
Pascal Montero, Jaime Vadell
Megjelenés: 2012, Chile
Hossz: kb. 2 óra

IMDB:
7,4
Ajánlott írás: https://www.seismopolite.com/pablo-larrain-no-and-the-aesthetics-of-television
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/no-no/movie-138842

Cselekmény: 1988-ban, 15 évvel Chile csatája után, amelyben a hadsereg átvette a hatalmat a megválasztott kormánytól, új népszavazásra került sor, ahol vagy az addigi diktátor Pinochet kap felhatalmazást további nyolc évre (si - azaz igen) vagy egy megválasztott kormány (no - azaz nem). Rene (Gael Garcia Bernal) menő reklámszakember, akit felkeresnek a "No" mellett kampányolók, hogy segítsen kidolgozni a koncepciót. Míg részükről az eredeti elképzelés alapvetően politikai és a Pinochet-rezsim bűneire hívná fel a figyelmet, Rene a szavazástól távolmaradókat szólítaná meg elsősorban azzal, hogy ne féljenek sem a változástól sem Pinochet bosszújától, és így egy rózsaszín világú filmet forgat le, ami szerint egy hepi világ jön, ha a "No" győz...

Téma: Ha nem egy dél-amerikai filmről lenne szó, akkor szólhatna akár a médiáról is, mint jelentős befolyásoló erő és ezzel illeszkedhetne a médiakritikus filmek hosszú (és mára unalmas) sorába, de ez egy dél-amerikai film, így sokkal inkább a szokásos politikai-társadalmi vonulatot látom benne, amely feltárja a Pinochet-diktatúrát.

Tartalom: Rövid felvezetőszöveggel kezdünk, hogy ne kelljen a népszavazást elmagyarázni és így csak a kampányra koncentrálhassunk. Az alapszitu tehát az, hogy kivételesen az ellenzék kaphat 15 perc műsoridőt, amelyben a "nem" mellett kampányolhat. A másik fontos alapvetés, hogy Rene reklámszakember és nem érdekli túlzottan a politika, így amikor felkérik termékként próbálja eladni, egy ideális világot vázol fel Chile jövőjével kapcsolatban függetlenül attól, hogy az mennyire hazug esetleg. A helyzet pikantériája, hogy az ellenkampányt épp főnöke vezetheti és a párharcuk felsorakoztat egy rakás médiás eszközt - lehetne ez a történet lényege, de ahogy fentebb írtam, nem ez a helyzet. Rene több szempontból is ellenpont: a politikából kihúzza magát, míg felesége keményen beleáll; a kampányra termékként tekint, míg az idősebb, valóban érintettek ezt zokon veszik és Pinochet bűneit akarják nyilvánosságra hozni; ő maga haszonélvezője a rendszernek, mígy apját pl. száműzték. Az ötlete működik, ami érzékenyen érinti a rezsimet, ekkor mutatkozik meg a diktatúra valódi arca és kisebb-nagyobb fenyegetések érik. E személyes tapasztalatok valamennyire azt eredményezik, hogy szvvel áll bele a kampányba, ugyanakkor összességében mégis inkább szakmai kihívásnak tekinti az ügyet.

Forma: A politikai drámák jegyeit viseli magán, többnyire száraz és érdektelen, majdhogynem lehetne akár dokumentumfilm is. Azonban van egy fontos formai jellemzője: először 3D-nek hittem, mert furcsán képhibásnak tűntek a kontúrok, de aztán kiderült, hogy ennek az az oka, hogy kb. a filmanyag harmada valódi korabeli felvételekből áll, ebbe vannak többször belehelyezve a mai felvételek és ezért tűnik néha úgy, mintha Rene egy másik térben lenne. Emiatt van egy másik fontos jellemzője is: a mai felvételeket is ugyanolyan korabeli kamerán evtték fel, mint az archív részletket, hogy elkerüljék a túlzott különbséget a régi és az új film minősége közt. Ez viszont olyan jól sikerül, hogy fel se tűnik, hogy pl. a tüntetés egy régi felvétel. Egy jelentős rész tesznek ki a reklámok is, ezek már egészen modernek.

Élmény: Inkább kordokumentumnak érzem, semmint játékfilmnek vagy médiakritikának. Chile történelmének egy fontos pontját meséli el a reklámkampányon keresztül, de filmként annyira nem fogott meg.

Érdekességek:

  • Korábban láttuk: Gael Garcia Bernal (Korcs szerelmek, Anyádat is)
  • Antonia Zegers a rendező felesége
  • Az 1988-as népszavazásra buzdító kampányok sikeresek voltak, közel 100%-os volt a részvétel és persze a nemek nyertek 56-44 arányban.

1 komment
süti beállítások módosítása