Rendezte: Csia Csang-Ko
Műfaj: -
Főbb szereplők: Csao Tao, Han Szan-Ming
Megjelenés: 2006, Kína
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 7,3
Ajánlott írás: https://brightlightsfilm.com/still-life-looking-jia-zhang-kes-recent-masterpiece/
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/csendelet-sanxia-haoren/movie-82311
Cselekmény: Szan-Mang bányász, 16 évvel ezelőtt feleséget vásárolt magának messziről, lányuk is született, de egy nap a nő a gyerekkel együtt elment. Most a nyomába eredt egy távoli tartományban, de persze az egykor megadott lakcím már rég nem jó, ugyanis épp itt épül egy hatalmas vízerőmű, aminek során a teljes várost el fogja önteni a víz. Sikerül felkutatni felesége bátyját, de az nem igazán segítőkész, csak annyit tanácsol, hogy várjon, előbb-utóbb visszajön a nő. Addig is Szan-Mang dolgozni kezd, beáll víz által veszélyeztett, elbontandó épületeken dolgozó segédmunkások közé. Majd elszáll az égen egy ufó...
Téma: A múlt-jelen-jövő metszéspontjában van a történet, azaz a jelenben, de ebben a jelenben ott van a múlt iránti vágy és emlék, valamint a jövő reményei is. Legalábbis ez tűnik a legkézenfekvőbbnek, de elég rejtélyes a film. A cím arra utalhat, hogy ezt a időbeni pontot akarja megjeleníteni és megörökíteni, mint egy csendéletnél. Azonban ironikus, hogy mennyire befolyásol minket a cím: ugyanis az eredeti cím jelentése kb. "a vízeremű jó népe", ami viszint inkább a szolidáris embereket állítaná középpontba.
Tartalom: Van egy hármas és egy négyes tagolása is a történetnek. Cselekmény alapján három részre oszlik: előbb Szan-Mang fentebb leírt esetét figyelhetjük meg, majd ezt félbeszakítja a szintén városba érkező, férjét kereső nő története, ami után újra visszatérünk Szan-Manghoz. A középső történetre nem tudom, mi szükség volt, látszólag nem ad hozzá semmit. Ellenben egy olyan elemmel kötötték össze (a fénnyaláb, amit a kriktikusok ufónak láttak), ami nem igzán illik a filmbe, fogalmam sincs, hogy értelmezzem. A négyes tagolás annak köszönhető, hogy négy felirat jelenik meg a történet során: cigaretta, likőr, tea, karamella - ezek akkor kerülnek elő, amikor valakit megkínálnak vele, de ezeknek sem látom értelmét. Mondtam, hogy rejtélyes alkotás... Szóval a cselekmény a jelenben, egy vízerőmű építésében esik meg, amely szinte harmadik szereplőként van jelen, ahogy egyrészt épül, másrészt elbontásra ítéli az ősi várost, eltörölve a múltat, felépítve a jövőt. Ide érkezik a "múltból" Szan-Mang, aki feleségét és lányát szeretné látni, akik 16 éve elhagyták, majd a történet végén tervet közöl velük, hogy visszaszerezze őket, így jön képbe a jövő. Vele párhuzamos Tao története, aki szintén elvesztett férjét jött felkutatni és szintén előremutató dolgokat közöl, de nem spoilerezem el, pontosan mit. Számos dolog utal még a múltra ősrégi cigarettamárától kezdve a dalokon át a számunkra sokatmondóbb Szebb holnap megjelenéséig.
Forma: Ami feltűnő, az a sokat oldalazó kamera, a város állandó szerepeltetése, de a romos épületei révén. Na és persze főhőseink sem állan túl sokat egy helyben. Mindez a változás, a múló jelen érzetét keltik. Karaktereink keveset beszélnek, azt is lassan, sok érzelem nincs az arcukon, érezni, hogy ők masszívabbak az épüeletknél, de azt is, hogy egyszer ők is elmúlnak. Viszonylag sok zene szerepel, ezek is vagy a legfrisebbek vagy épp ellenkezőleg, meglehetősen régi slágerek, míg a városhoz sok évszázados vers kötődik.
Élmény: Elmehetett volna több irányba a film, de valahogy egyik felé sem mozdult el; lehetett volna szociográfia, intellektuálisabb, korkép vagy hangulati, de egyik sem lett igazán és ezért nem tudom szeretni. Nem azt mondom, hogy nem tudja, mit akar, csak nem lett elég határozott, hogy abba az irányba mutasson.
Érdekességek
- Csao Tao 2012 óta a rendező felesége
- A vízerőmű a Három-szurdok-gát, amely 1994-től épült mintegy tíz éven át, de csak a 2010-es években kezdett teljes kapacitáson dolgozni; ehhez valóban kilakoltattak több, mint egymillió embert és gyakorlatilag elsüllyesztették Fengcsie városát.
