Artúr filmélményei

Aki bátor, azé a menyasszony (1995)

2020. április 19. 23:51 - Liberális Artúr

Rendezte: Aditya Chopra
Műfaj:
romantikus
Főbb szereplők:
Shah Rukh Khan, Kajol, Amrish Puri, Farida Jalal, Satish Shah

Megjelenés: 1995, India

Hossz: kb. 3 óra

IMDB:
8,1

Ajánlott írás: http://www.bollywoodextra.hu/filmek/182-dilwale-dulhania-le-jayenge-1995
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/aki-bator-aze-a-menyasszony-dilwale-dulhania-le-jayenge/movie-110077

Cselekmény: A londoni Simran tisztes, tizennyolc éves lányként a nagy őről álmodozik, de hiába, már születésekor eljegyezte apja (Amrish Puri) egy indiai barátja fiának. Simran, hogy utoljára kiélvezze szabadságát, barátaival európai vonatkörútra indul. Eközben Raj, a léhűtő milliomos örökös vadul tirvonyázik, és ő is épp arra a vonatútra fizet be barátaival, mint Simran. A fiú hozza formáját és már az első véletlen találkozásukkor úgy nyomul a tisztességes Simranra, hogy a lány rövid úton megutálja, és ez a későbbi véletlen összefutásaik alkalmával sem javul. Egy alkalommal azonban mindketten lemaradnak a vonatról, így kénytelenek egy napig kettesben maradni, míg utolérik barátaikat - természetesen ez idő alatt összebarátkoznak...

Téma: Egy kicsit kilencvenes évekbeli indiainak kell lennünk, hogy értsük, de azért elég nyíltan próbálja összeegyeztetni a mai, nyugati hatású individualistább értékrendet a hagyományos indiaival szerelmeseinken keresztül, akik szeretnének együtt lenni, de fontosabbnak tartják szüleik akaratát.

Tartalom: A történet első fele Európában játszódik, jelezve, hogy itt főhőseink szabadosabb életet élhetnek. Nekik már kapcsolatuk sincs az anyafölddel, ennek ellenére a romantikus Simran indiai mércével mérve erkölcsös életet él, de azért az európai körútján és okoskodó húgán is látszik már, hogy ők kevésbé merevek szüleiknél. Raj ezzel ellentétben teljesen léha, nemkülönben apja, viszont mint később kiderül, így is tartja magát az indiai hagyományokhoz. A körút során egymás agyára mennek, majd összekényszerülnek és így összemelegednek, ismeritek, a szokásos sablon az Ez történt egy éjszaka óta. Pici spoiler: Simran nem akar ellentmondani apjának és elutazik vele Indiába a kényszerházasságba, Raj pedig utánamegy, hogy megnyerje magának Simran apjának jóindulatát, tehát bár egyéni érzelmeik vannak a fiataloknak, nem kérdőjelezik meg a szülői tekintélyt. E romantikus vígjáték poénjait kizárólag Raj személyisége szolgáltatja, ami általában abból áll, hogy zűrbe keveri magát vagy kissé félszegen cselekszik, de mindezt nem túlzóan teszi, így jól működik a humor. A drámai rész viszont nem működik igazán, mert jó indiai módjára túlzó minden, ami a lökött vígjátékoknak, mint az Amar Akbar Anthony jól áll, de a drámához nem megy.

Forma: Semmi extra, de korrekt ütemű. Ami kiemelhető, hogy bátrak az élénk színek használatában és ez a Technicolor filmek fénykorát idézően szép, főleg a szép tájképekkel a háttérben. Indiai film lévén van benne indokolatlan mennyiségű dalrafakadás nem túl emlékezetes dalokkal, de az jó volt, hogy Raj kapott egy könnyen felismerhető zenei motívumot, ami segíti a nézőket abban, hogy épp mit kellene érezniük. Amit viszont sosem szerettem, hogy sokszor hallhatóan más az ének és a beszédhang, erre odafigyelhetnének jobban. Ha már dalrafakadás, a koreográfiák sem fejeztik ki igazán semmit. És ha már koreográfia, a verekedések borzalmasan gagyik, látványosan a levegőbe ütnek és nem az ütéstől esnek, hanem ugranak, pedig ez már egy 1995-ös film. A karakterek nem túl komolyak, így a színészek sem csillogtathatják meg tudásukat.

Élmény: Romantikus vígjátéknak elmegy egyszer, de a túlzó indiai stílus nyugati embernek nem való egy ilyen filmben. Amiért magasztalják, az az, hogy mai szemmel már láthatatlan, de rengeteg klisével leszámolt (pl. a nyugatiak általában a rosszfiúk, itt fordítva volt) és újakat teremtett. Szóval Indiában a maga korában műfajteremtő volt.

Érdekességek:

  • Korábban láttuk: Amrish Puri (Indiana Jones és a végzet temploma)
  • A rendező első filmje volt ez és akkora siker lett, hogy egyrészt sztárrá tette a Rajot alakító színészt, másrészt egy kis megszakítással, de azóta is folyamatosan játszák a mozik.
  • A jelentőségét az is mutatja, hogy szállóigéit még Obama is idézte indiai látogatásakor.

Szólj hozzá!

Szent vér (1989)

2020. április 18. 14:58 - Liberális Artúr

Rendezte: Alejandro Jodorowsky
Műfaj:
avantgárd, horror
Főbb szereplők:
Axel Jodorowsky, Blanca Guerra, Guy Stockwell, Thelma Tixou, Sabrina Dennison
Megjelenés: 1989, Mexikó

Hossz: kb. 2 óra

IMDB:
7,6
Ajánlott írás: -
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/szent-ver--santa-sangre/movie-53140

Cselekmény: A kis Fenix egy cirkuszban nő fel, lévén hogy szülei is artisták. Apja késdobáló, macsó amerikai, anyja vallási fanatikus mexikói légtornász. Szerelmes Almába, a süketnéma kislányba, akit a kéjenc tetovált nő fogadott örökbe jövőbeli artistának. Amikor az az anya rajtakapja az apát kéjelegni a tetovált nővel, az anya savat önt a férfi ágyékára, aki dühében levágja a nő karjait, majd öngyilkos lesz. A tetovált nő elmenekül Almával, Fenix pedig elmegyógyintézetbe kerül. Sok évvel később a már felnőtt Fenix megpillantja egy piroslámpás negyedben a tetovált nőt és rövidesen karnélküli anyja is feltűnik...

Téma: Ahogy Jodorowskytól várható, többrétegű a történet, de elsősorban a... hmm... "szülői minták" erejére hívja fel a figyelmet, amely akár tudatában vagyunk, akár nem, erősen befolyásolja személyiségünket, tetteinket. Tulajdonképpen nevezhetnénk egy felnőtté válásos történetnek is, amelyben Fenix megtanul elszakadni szüleitől.

Tartalom: A mexikói anyával indítunk, aki fanatikusan tisztel szentként egy kislányt, akinek levágták karjait és megerőszakolták. Az apa tipikusan macsó amerikai kovboj, innentől kezdve felmerülhet, hogy Fenix a két kultúra, történelem elegyének jelképe - ezt számos más mozzanat erősíti (pl. a kedvenc filmje amerikai, de alapvetően a mexikói kultúrával él), így ő az egyéni szintje mellett országát is jelképezi. A traumatizált Fenix később megszökik az elmegyógyintézetből és levágott karú anyja mögé állva az ő karjai válnak anyja karjaivá, ez jeleníti meg legerősebben, hogy Fenix a szülei produktuma, mégha időnként tiltakozik is ellene. Eztuán kezdené felfedezni a szexualitást, de az események miatt ezt elég rosszul éli meg, és erről legyen elég ennyi, nem spoilerezem, ha nem muszáj. Na de ez egy horrorfilm, annak is az olasz hentelős ihletésű példája 1980-as évekbe oltva, azaz nem ijesztget, hanem megpróbál undorító lenni.

Forma: ...és az a poén, hogy Jodorowsky alapból elég groteszk, így e műfajilag behatárolt film sokkal szelídebb lett, mint a korábbi filmjei. Persze van vér bőven, de aki látott már korabeli horrorfilmet, az nagyjából tudja, hogy ezek nem annyira félelmetesek, inkább csak sok bennük a gyilkosság. A korábbi filmekhez képest fájóan kevés a vizuális kreativitás, de azért van pár jobb jelent, mint amilyen az alább látható "menyasszonyok" kimászása a sírból vagy ahogy Fenix előadja anyja karjait. A zene fület bántóan nyolcvanas évekbeli (elektro), szerencsére több benne a mexikói folk, csak az meg nem illik bele. Az autentikusság ellenére (valódi cirkuszosok, prostik... stb. a színészi játék nem túl maradandó, pedig pl. az elefántot megrohamozóknál nem volt semmi játék vagy jelmez, Jodorowsky egyszerűen bement a szegénynegyedbe és bedobott közéjük egy raklapnyi nyers húst. Almát valóban egy süket lány alakította. Öt fiából négy játszott benne, beleértve Fenixet.

Élmény: Ebert valamiért odáig van a filmért és valódi horrornak tartja, pedig semmi olyan nincs benne, amit ne láttunk volna már korábban. Jodorowsky korábbi filmjeihez képest nekem csalódás volt. Addig szórakoztató, amíg magán viseli a stílusjegyeit, amúgy inkább unalmas volt nekem.

Érdekességek:

    • A kis és a nagy Fenixet is Jodorowsky egy-egy fia játszotta.
    • Thema Tixou (a tetovált nő) tavaly hunyt el 75 évesen.
    • A gyilkos alapja részben egy mexikói sorozatgyilkos, aki 1942-ben több lánnyal végzet, de kegyetlensége miatt kedvenc beszédtéma lett. A börtönben megjavult, író lett, így bő harminc év után kegyelmet kapott.

Szólj hozzá!

Szerelmem, Elektra (1974)

2020. április 16. 20:48 - Liberális Artúr

Rendezte: Jancsó Miklós
Műfaj:
dráma
Főbb szereplők:
Törőcsik Mari

Megjelenés: 1974, Magyarország

Hossz: kb. 1 óra

IMDB:
7,0

Ajánlott írás: -
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/szerelmem-elektra-szerelmem-elektra/movie-2318

Cselekmény: I. e. 12. század, Görögország. Tizenöt éve Aigiszthosz (Madaras József) megölte Agamemnónt (Pelsőczy László), a királyt alkalmatlansága miatt és átvette helyét. A királynak két gyereke volt, Oresztész (Cserhalmi György), aki más országokban mulatozik, illetve Elektra (Törőcsik Mari), aki minden évfordulón emlékezteti a királyt bűnére és várja haza Oresztészt, hogy megöljék a zsarnokot. Az újabb évfordulón rejtélyes idegen érkezik...

Téma: Több gondolat elhangzik, de alapvetően a zsarnokság és a szabadság viszonyát boncolgatja, melyet örök harcnak ír le.

Tartalom: A hatalomátvétel évfordulóján újra eljátszák Agamemnón halálát, akit azért kellett megpuccsolni, mert szabadságot adott az azzal élni nem tudó népnek, tehát szabadsággal sanyargatta őket. Az ünnepségnek szintén része az igazmondás, amelyben a királynak beolvashat bárki következmények nélkül de valójában csak dicsérni merik. Elektra magát az élő emlékezetnek tartja, aki mindig ott lesz, hogy ne vesszen feledésbe a királygyilkosság bűne, illetve várja Oresztészt, hogy ne csak a zsarnoknak, de a zsarnokságnak is véget vessenek. A király pedig fél az elnyomottak lázadásától, ahogy az elnyomottak is félnek az elnyomótól, ez a dinamika adja a zsarnokság alapját. A szabadságét viszont az újra és újra fellángoló forradalmak, szóval nehéz nem belelátni 1956-ot, a megtorlását, a megalkuvását, mégha egyetemesen is értette Jancsó. A Még kér a néphez hasonlóan a fele kb. számomra elsőre értelmezhetetlen jelkép, a másik fele önmagáért beszél. Bár a történet elvileg ókori, a helyszín mégis a magyar puszta, de az előbbi filmhez hasonlóan itt is megjelennek modern eszközök, kifejezve a kortalanságot, na meg A diktátor földgömb-jelenete is megismétlődik egy kicsit más helyzetben.

Forma: Továbbra is a Fényes szelek és a Még kér a nép nyomvonalán mozogva a díszlet nélküli pusztában csoporttáncoló parasztokat láthatunk, de tőlük eltérően az első jelenetek nagyon szabályszerűek, rendezettek, ami sokkal látványosabbá teszi elődeinél, és megalapozza azt az érzést, hogy egy szabadtéri színházi előadást láthatunk. Aztán átcsap Jodorowskyba, jönnek a törpék és a vérfürdő, majd sajnos visszatérünk a megszokott koreográfiákhoz. Mintha kezdene megjelenni benne az igény, hogy a táncok ne csak táncok legyenek, hanem balettszerűen jelentéshordozó mozdulatok, de ezt még nem tudta átlépni. Bár a jelenetek továbbra is hosszúak sok kamermozgással és aprólékosan kidolgozott koreográfiával, hogy minden a helyén legyen, amikor a kamera odaér, ennek a technikai bravúron kívül továbbra se látom az értemét, ha nem használják ki olyan kreatívan, mint a lassan kedvencemmé váló Csend és kiáltásban. A sok tánc ellenére most kevesebb a zene, de azért nem ússzuk meg pár népdal és Cseh Tamás nélkül. Ugyanakkor abban kreatívabb, hogy a görög színházhoz hasonlóan itt is elsimételnek időnként mondatokat egymás után, és az is tök jó volt, hogy a zenét egy fontos ponton elnyomta a... khm... valamilyen zaj. A színészek sajnos továbbra sem fontosak a rendezőnek, így csak bábuk.

Élmény: Valami ilyesmit vártam a Még kér a nép helyett. Talán az alapanyag miatt is, de ez már egy formailag egyszerűbbé letisztult, mégis elgondolkodtatóbb film lett. Ugyanakkor ezek az utóbbi filmek már rutinból készültnek tűnnek, érdekesek, de nem érzem bennük azt a pluszt, amitől nagy filmek lehetnének.

Érdekességek:

  • Korábban láttuk: Törőcsik Mari (Körhinta, Csend és kiáltás, A Pál utcai fiúk, Szerelem), Cserhalmi György (Még kér a nép), Madaras József (Szegénylegények, Csillagosok katonák, Csend és kiáltás, Fényes szelek, Még kér a nép), Bajcsay Mária (Szerelmesfilm), Balázsovits Lajos (Fényes szelek, Még kér a nép), Cseh Tamás és Pelsőczy László (Még kér a nép)
  • Színészdinasztiák: Törőcsik Mari férje Bodrogi Gyula; Balázsovits Lajos felesége Almási Éva;
  • Jobba Gabi 1983-ban, 36 évesen öngyilkos lett ismeretlen okból.
  • Az Elektra-sztori: Agamenón király azzal henceg, hogy van olyan jó vadász, mint Artemisz isten, aki haragjában elintézi, hogy a király hajói ne tudjanak háborúba indulni. Engesztelésül a király feláldozza (mármint szó szerint) legidősebb lányát. Felesége ezért szeretőjével, Aigiszthosszal bosszúból megöleti a királyt. Agamemnón két megmaradt gyereke, Elektra és Oresztész pedig bosszúból az anyjukat és Aigiszthoszt. Nájsz.

2 komment

Tűzoltó utca 25. (1973)

2020. április 15. 21:57 - Liberális Artúr

Rendezte: Szabó István
Műfaj:
dráma
Főbb szereplők:
Lucyna Winnicka, Békés Rita, Bálint András

Megjelenés: 1973, Magyarország

Hossz: kb. 1,5 óra

IMDB:
6,6

Ajánlott írás: -
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/tuzolto-utca-25-tuzolto-utca-25/movie-9199

Cselekmény: Egy meleg nyári napon lefekvéshez készülődnek a Tűzoltó utca 25. lakói, de az elalvás nehezen megy. Mária például azon rugózik, hogy miért kellett korábban odaadnia egy ruhadarabot szomszédjának, amikor az sosem segített rajta, majd újraéli esküvőjét. Gaskóyné (Békés Rita) szorongva ideges, altatóval is nehezére esik elaludni. Andris (Bálint András) álmában lakásról-lakásra járva lefekszik a nőkkel...

Téma: Az eddig Szabó-filmek tulajdonképpen ugyanazt a történelmi helyzetet (1930-1950-es évek) mesélték el, csak kicsit másra kihegyezve, de a lényeg mindig a személyesség volt számomra. Ezúttal is ugyanezt a korszakot láthatjuk egy ház lakóinak szemszögéből, de most nem Szabó szemén keresztül és központi gondolat sincs mögötte. Ahogy a bevezetőben írja:

Házunk a múlt egy darabja, az emberek, akik itt laknak, a múlt emlékeinek szövevényében élnek, életük legnagyobb döntéseit a háborús évek követelték tőlük, s emberségük, magatartásuk döntő próbái elé is akkor álltak.

Tartalom: A film fő jellegzetessége a rendhagyó narratíva. Nem csupán arról van szó, mint ahogy a korábbi Szabó-filmekben az emlékek összekapcsolódtak, még csak nem is arról, hogy szabadabbá váltak volna volna az asszociációk. Karaktereink álmukban visszaemlékeznek, egymásról álmodnak, de az emlékke nem csupán emlékek, hanem gondolatok is. Egy jellemző példa, hogy érthetőbb legyen: Mária álmában visszemlékszik párválasztására, de előre irtózik tőle, mert tudja, hogy mindkét szerelme meg fog halni rövidesen. Ettől függetlenül azonban a halott karakter is simán részt vesz a halála utáni emlékekben. Kezdetben - részben mert nem ismerjük a lakókat még - baromi nehéz követni, hogy ki kicsoda, de szerencsére később két karakter köré összpontosul a cselekmény java. Az egyik Mária, aki egyik szerelmét a fronton, a másikat betegségben veszti el a háború végén, miköben zsidóként börtönbe is kerül. A másik a pék Gaskóyné, aki menekülteket bújtat, az emiatti izgalomba őszül bele, és később államosítják a pékéségét. Ez a háborús időszak kapja ugyan a legtöbb játékidőt, de a sok tragédia ellenére is van benne sok humor részben az élethelyzetekből, részben az álmok abszurditásából adódóan.

Forma: Ez sajnos kevésbé ötletes, az eddigi filmekre jellemző bevillanások eltűntek, a házat bontó vasgolyó csak az elején tűnik fel, pedig fel lehetett volna használni vágóképnek. A legjellemzőbb képi elem az arcközeli felvételek, amelyek folyamatosan mozgásban vannak, így a kamera is igyekszik utánuk. De nem csak egy karakterről van szó, hanem általában több karakter arc-sorozata jelenik meg. Az álomnak köszönhetően halljuk karaktereink gondolatait is (és mindenki más is hallja őket), az utószinkron viszont zavaró tud lenni az eltérő szájmozgás miatt. A színészek közül Winnicka nekem sok volt, Békés viszont természetesebb, esendőbb.

Élmény: Azt hiszem ott bukott el, hogy az álomszerűséget nem tudta kellően megjeleníteni, az csupán a narratívában jelentkezett. Pedig nem volt rossz érzelmi hullámvasútnak, a közepe tragikus volt, a vége felé a humor dominált, a korábbi Szabó-filmek fiatalos lendülete, személyessége azonban nem jött ezúttal, talán a sok karakter miatt.

Érdekességek:

  • Korábban láttuk: Kovács Károly (A tizedes meg a többiek), Bálint András (Apa, Fényes szelek, Szerelmesfilm, Még kér a nép), Békés Rita (Apa, Szerelmesfilm), Zelk Zoltán (Szindbád), Andai Kati és Mándy Iván  (Szerelmesfilm)
  • Színészdinasztiák: Kovács Károly felesége Dajka Margit; Bálint András felesége Bodnár Erika; Békés Rita testvére Békés Itala; Temessy Hédi élettársa Gobbi Hilda;
  • Zelk Zoltánt, Mándy Ivánt és Müller Pétert gondolom nem kell bemutatni, mindhármuk koruknak legelismertebb költői, írói.
  • Szabó a Liliom utcában lakott ugyan, de az majdnem ugyanott van. Így néz ki ma a Tűzoltó utca 25.
Szólj hozzá!

Még kér a nép (1972)

2020. április 14. 22:10 - Liberális Artúr


Rendezte: Jancsó Miklós
Műfaj:
dráma
Főbb szereplők:
Drahota Andrea

Megjelenés: 1972, Magyarország

Hossz: kb. 1,5 óra

IMDB:
6,9

Ajánlott írás: -
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/meg-ker-a-nep-meg-ker-a-nep/movie-1653

Cselekmény: 1898. A szegény parasztság köreiben terjednek a szocialista eszmék, körülményeik javításáért sztrájkba kezdenek. Ellenállnak a munkafelügyelőnek, aki felgyújtja a termést. Ellenállnak a csendőröknek, akik rájuk lőnek. Ellenállnak az elitista földesúrnak, aki érvelni próbál. Ellenállnak az egyháznak, amely engedelmességre szólít...

Téma: Az ezúttal feldolgozott korszak az agrárszocialista mozgalmak kora (nagyjából az 1890-1900-as évek), amikor a parasztság körülményei rohamosan romlani kezdtek, a hatalom pedig erre erőszakkal reagált. Sajnos sokkal többet ennél nem mond a történet, a lezárása szebb jövőben reménykedik.

Tartalom: Bár a pontos kormeghatározás csak később jön, a hely fontosabb, nem az idő, és ez megnyilvánul anakronisztikus dolgokban is, mint a modern fegyverek vagy a gitár. Szóval vidéken vagyunk a szegényparasztság körében; követeléseiket szintén csak később tudjuk meg pontosan, de azt láthatjuk azonnal, ahogy felvonul ellenük a teljes hatalom a munkafelügyelőtől kezdve a csendőrségen, az arisztokrácián, az egyházon át a hadseregig. Ezen rétegek közül van, aki szimpatizál velük, aki pedig nem, annak sikerül ellenállniuk ...kivéve a hadsereget, de ekkor a jövőbe nézve azzal zárul történetünk, hogy a magvakat már elvetették, biztosan jönni fog egy jobb kor. Természetesen ezúttal is rengeteg jelképes mozzanat van, aminek a fele önmagáért beszél (pl. a vörös szalag), a másik fele kevésbé (pl. a madarak). A cím egy Petőfi-versből van, amely figyelmezteti az uralkodó réteget, hogy addig legyen jófej, ameddig a nép csak kér és nem erővel vesz.

Forma: Jancsós, azon belül is a Fényes szelek leszármazottja. Azt már talán be se kell mutatnom, hogy a hosszú jelenetek belső vágással működnek, azaz új jelenet a képkeretbe való ki-be lépéssel kezdődik, de ez már a Csend és kiáltás óta valahogy nem működik igazán. Még jellegzetesebb a népdalok éneklése, a néptánc, amelyek vegyülnek a mozgalmi dalokkal, de még jobb, hogy nyitott a kor népzenéje, a pop felé, így egy fokkal furább, kortalanabb, de fülbemászóbb a filmzene Cseh Tamás dalainak köszönhetően. A jelképesség vizuálisan is megjelenik, annyira, hogy már nem is próbálják a mozi illúziójába ringatni vele a nézőket, hiszen pl. a lelőtt katona simán felkel, hogy folytassa jelenlétét. Színészi játék nem nagyon van.

Élmény: Érdekes figyelni, ahogy a Szegénylegényektől kezdve egyre minimalistábbá kezd válni Jancsó, ami nem feltétlenül baj, de akkor jó lenne, ha elmenne a falig (vagy még jobb, ha áttörné) és tényleg a lehető leminimalistább lenne, mert így a hagyományos filmes elemek bántóan oda nem illőek. Még nagyobb gondom, hogy mintha egyre kevesebbet mondana (vagy csak nekem nem esik le), mert ez így szinte már "csak" egy történelmi film, tőle pedig többet várnék.

Érdekességek:

  • Korábban láttuk: Madaras József (Szegénylegények, Csillagosok katonák, Csend és kiáltás, Fényes szelek), Orbán Tibor (Fényes szelek), Molnár Tibor (Talpalatnyi föld, Szegénylegények, Csillagosok katonák), Juhász Jácint (Szegénylegények, Csillagosok katonák, Fényes szelek), Drahota Andrea (Csend és kiáltás, Fényes szelek), Koltai János (Szegénylegények, Csend és kiáltás), Balázsovits Lajos (Fényes szelek), Bálint András (Apa, Fényes szelek, Szerelmesfilm), Bujtor István (Szegénylegények, Csend és kiáltás)
  • Színészdinasztiák: Drahota Andrea férje Kozák András; Cserhalmi Erzsébet férje Cserhalmi György; Balázsovits Lajos felesége Almási Éva; Haumann Péter felesége Vári Éva.
  • Zala Márk 1985-ben, 36 évesen hunyt el.
  • Az agrárszocialista mozgalmak a 19. század végén kaptak erőre, miután itt is megjelent a modernizálás, de gyenge ipar lévén a gyárak nem tudták felszívni a lakosság harmadát kitevő szegényebb parasztokat. Különösen az 1890-es évekre vált súlyossá a helyzet, a hatalom viszont nem tűrte az engedetlenséget, a tüntetéseket és már 1891-től kezdve rendszeresen a tömegbe lövetett, de az évtized végétől kezdve folyamatos engedményeket tett.

Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása