Tartalom

Jules osztrák, az első világháború előtti boldog békeévekben Párizsban ismerkedik meg Jimmel, és hamar összebarátkoznak a franciával. Együtt sportolnak, csajoznak, művészkednek, és mindkettőjüket megbabonázza egy primitív szobor arcának szépsége. Ezt az arcot vélik felfedezni Catherine-ben (Jeanne Moreau), akibe mindketten bele is szeretnek. Csakhogy Catherine szabadszellemű nő, nem hajlandó elkötelezni magát igazán. Hozzámegy ugyan Jules-höz és gyerekük is lesz, de kitör az első világháború és a két férfi ellentétes oldalra kerül, elszakadnak egymástól. Évekkel később Jim meglátogatja őket. Elsőre boldognak tűnnek, de Jules elárulja, hogy Catherine rendszeresen megcsalja őt, el is hagyta már korábban. Tisztában van vele, hogy Jimmel is szeretik egymást, ezért Jim végül beköltözik hozzájuk és hármasban élnek, amíg végül Jim ki nem lép a kiszámíthatatlan nő mellől, részben hogy ne sérüljön barátsága Jules-lel.

A film alapja egy önéletrjazi ihletésű regény, amelyben nagyobb szerepet kap a két férfi közötti vonzalom, míg itt inkább Catherine öntörvényű személye központi. A történet talán korkép, talán feminista, de alapvetően szerintem egyszerűen csak a karakterek közötti csoportdinamikát mutatja be, hogy hogyan szelídül Jules testvérré a házasságban, illetve hogy Jim hogyan sokall be Catherine-től, miközben a nő csak a folyton változó érzelmeit követi.

Megvalósítás

Apró szimbolikus gesztusokból nem szenvedünk hiányt, ezek gyakran előrejelzik a várható eseményeket. Kettejük közül Godard-ra szokták mondani, hogy görcsösebb, mesterkéltebb, de én ebben a filmben nagyon kényszeredettnek éreztem ezeket a szimbólumokat (pl. Catherine váratlan vízbeugrását - noha ez a valóságban is megtörtént). A film stílusa összességében mégis gördülékeny, majdnem természetes, talán mert tempója miatt nincs idő fennakadni a bosszúságokon.

Technikailag kicsit izgalmasabb volt, számos eszközt felvonultattak az áttűnéstől a montázson át az írisz felvételig, ami itt nem kör, hanem négyzetes alakú volt. Gyakran megjelennek vetítések, filmhíradók is, hogy jelezzék a kort, amelyben éppen játszódik a történet, hiszen mintegy húsz évet ölel fel (állítólag Picasso aktuális korszakainak képeivel is jelezték ezt, de nem tűnt fel). Legfőbb jellemzője azonban tempója. Sok a vágás, a rövid jelenet, a szereplők szinte folyton mozgásban vannak és még inkább a kamera, talán nincs benne egy állókép sem, még akkor se, ha a szereplők autóznak vagy bicikliznek. Hasonló hatást kelt a narráció alkalmazása is, amelyre részben a regény pontosabb átültetése miatt volt szükség, részben azért, hogy gyorsabban lehessen közölni az információkat.

Élmény

Godard intelektusával szemben Truffaut filmjei ha nem is líraiak, de érzésem szerint természetesebbek, egyszerűbbek, érzelmesebbek. Ez a sztori ugyanakkor önmagában nekem kevés volt, és látványra sem nyűgözött le igazán. Gyors tempója miatt nem tudtam azonosulni a szereplők problémáival, kívül maradtam a filmen.

Érdekességek

- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Jeanne Moreau (Felvonó a vérpadra, Négyszáz csapás), Jean-Louis Richard (Kifulladásig), Michel Subor (A kis katona, Szép munka)
- Még életben vannak: Jeanne Moreau (88), Henri Serre (84), Sabine Haudepin (60), Michel Subor (81)
- Henri-Pierre Roché regénye erősen életrajzi, valóban hármasban élt egy másik férfival (Franz Hessel íróval) és feleségével, Helen Grunddal. Ő már nem érte meg a filmet, de a nő még igen, és elismerte, hogy több esemény is megtörtént a valóságban.
- A film nagyhatású volt, utalnak rá a Nagymenőkben, a Ponyvaregényben és az Amelie csodálatos életében is.