Cselekmény: Újév van, Edit nővér a halálos ágyán valamiért mindenképpen látni akarja a munkás és iszákos David Holmot (Victor Sjostrom). Davidnek azonban esze ágában sincs megjelenni, épp a temetőben rémisztgeti ivócimboráit azzal, hogy aki újévkor meghal, egy évig a halál kocsisaként el kell mennie az összes lélekért. Mit ad isten, összebalhéznak az ivócimborák és a dulakodásban David halálos ütést kap, amit természetesen a Halál feltűnése követ: igen, David a kocsis pozíció új várományosa...

Téma: Elvileg a gümőkor (tbc) témájában íródott az alapmű, gyakorlatilag inkább a részegeskedés az igazi kór; de az csak eszköz, a történet valójában egy tipikus sztorija annak, ahogy egy megtévedt ember ráeszmél bűnére és megtér.

Tartalom: A keretet Edit nővér haldoklása adja, akinek első "kuncsaftja" épp David volt, ezért különösen szívén viseli sorsát és mindenképpen ki akarja javítani. És hogy mi a baj Daviddel? Első látásra semmi azon kívül, hogy szeret inni, de ez ekkor egyes társadalmakban önmagában is bűn volt. Aztán megtudjuk, hogy felesége titokban elhagyta, amitől nagyon megkeseredett és innentől kezdve szándékosan otrombán bánt az emberekkel. Szinte teljesen hangsúlytalan, hogy ebbe beletartozik az is, hogy direkt leköhögi őket. Extra pikantériát nyújt a misztikus halál kocsisának jelenléte, de valójában csak eszköz arra, hogy David könnyebben mozogjon a térben és motiválja a félelem. Őszintén szólva nem volt különösebben meggyőző a megtérése, de nem spoilerezem el, hogy mi történt. Ami érdekesebb, hogy elég komplex szerkezete van a történetmesélésnek, több történeten belüli történet van. Nem vagyok benne biztos, hogy ez jót tett neki, mindenesetre így a hangulat is sokszínűbb.

Forma: Sjostromos, azaz a kamera még merev mindig, de a beállítások láthatóan megtervezettek (bár itt kevésbé volt jellemző, mint a korábbi filmjeiben). A vágások már teljesen rendben vannak, és persze a Halál megjelenítése áttűnéssel történik, ami azért nem egy olyan szokatlan dolog már ebben az időben. Voltak közeliek, azaz lett jelentősége a színjátéknak is; Edit zavaróan teátrális volt, David és felesége viszont általában korrekten visszafogott. Volt némi realizmusa is a filmnek, ami a kosztümöket illeti, Davidet nem próbálták tisztes szegénynek beállítani, piszkos és szakadt ruhában volt, kócos hajjal - én a korabeli nézők helyében tuti megbotránkoztam volna :D A felirat helyenként kissé sok, kevesebből is meg lehetett volna oldani, néha teljesen felesleges volt.

Élmény: A svéd filmművészet egyik alapfilmjének számít, de őszintén szólva engem nem nyűgözött le, részben mert a Berg-Ejvind és asszonyát (1918) jobban szeretem, részben mert 1921-et írunk már; az 1910-es években ez még elmegy, az 1920-as években kicsit már többet vártam.

Érdekességek

• Korábban láttuk:
  • Victor Sjostrom (Terje Vigen, Berg-Eyvind és asszonya, A nap vége)
  • Hilda Borgstrom (...és add meg a mi mindennapi kenyerünket)
  • Nils Ahren és John Ekman (Berg-Eyvind és asszonya)
  • Olof As (Terje Vigen, Berg-Eyvind és asszonya)
• Az alapmű írója Selma Lagerlof, az első Nobel-díjas író, nekünk csak a Nils Holgersson szerzője, illetve találkoztunk már írásával az Arne úr kincsében (1919).
• Stílszerűen ügyes érzékkel a film premierjét január 1-re tették.
• A gümőkor ekkoriban különösen rettegett volt Európában, ez lehetett az apropója a könyvnek, pedig a megoldás, a pasztőrözés ekkor már rég megvolt rá. Ugyanakkor ma is sokan halnak még bele a betegségbe, történeti távlatokban nézve pedig a top 5 leggyakoribb halálok egyike az emberiség történelmében.
• Nem tudom, mennyi az alapja, de a baltás jelenet ihlette állítólag A ragyogás (1980) hasonszőrű jelenetét.