Tartalom

Egy monte-carlói nyaraláson ismerkedik össze a frissen megözvegyült, angol arisztokrata egy régi ismerős úriasszony ifjú, ártatlan társalkodónőjével. A férfi néha szeszélyesen gorombvá válik, de hamr egymásba szeretnek és összeházasodnak még az üdülés ideje alatt. A nyaralást mézeshetek követik, majd irány a Manderley-birtok, amit még erősen beleng az előző, vízbefúlt asszony emléke. Különösen a házvezetőnő (Judith Anderson) ellenséges az új Mrs. de Winters-szel, aki amúgy is teljesen megszeppent, de a férjével nem tud erről beszélni , mert valahányszor szóba jön előző felesége, Rebecca, mindig komorrá válik és elmenekül. Az első fordulat akkor következik be, amikor megtalálják Rebecca holttestét, holott őt már elvileg eltemették...

Hitchcocki filmként nem kell üzenetet keresni a filmben, a történet mélyebb rétegét a karakterek és a helyzetek mélységei jelentik. A második Mrs. de Winters és a házvezetőnő kivételével többen is új megvilágításba kerülnek, amikor fény derül a titokra. Erről többet nem mondhatok anélkül, hogy leleplezném a rejtélyeket ;)

Megvalósítás

Még érződik rajta a némafilmek vizuális eszköztárának hatása, sok a fény-árnyék játék, a bevezető képsorokat mintha Murnau Virradatából vették volna. Az arisztokrata ház belseje pazar, ahogy lángolása is - nem is kevés pénzből készült a film. Azt hiszem erre bukok, az Amadeus-t is az eddigi leglátványosabb filmnek tartom. A házvezetőnő és Mrs de Winters beszélgetési gyakran intim közelségből láthatóak, ettől ijesztőbb lesz, szinte nyakunkon érezzük a lehelletük. A zene a Pszichóéra emlékeztett, hozzá tudott adni a feszültséghez.

A film során egyszer sem hallhatjuk a második Mrs de Winters nevét - ezzel is érzékeltetve kiszolgáltatottságát. A film vége bővelkedik fordulatokban, amikor azt hisszük, ennyi volt, akkor kapunk egy újabbat. Majd még egyet. Persze ezek nem a mai értelemben vett áll-leesős fordulatok, de mindenesetre így is más megvilágításba helyezik a történteket. A film igazi erénye természetesen a feszültség, ami itt viszont egyáltalán nem egy bűntényből adódik, hanem a szereplőkből és Rebecca mindent megmérgező emlékéből.

Élmény

Látványos, remek hangulatú, fordulatos film sok feszültséggel és néhol kreatív képi világgal. Mai szemmel az alaptörténet talán már sablonos, és a fordulatok sem iagzán felelnek már meg a kor elvárásainak, de érezhető rajta Hitchcock keze. Unni nem untam, de olyan nagyon nem is hatott meg.

Érdekességek

- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Judith Anderson (Valakit megöltek, Tízparancsolat), George Sanders (Mindent Éváról, Itáliai utazás), Melville Cooper (Robin Hood kalandjai)
- Joan Fontaine valójában de Havilland-lány, Olivia de Havilland testvére. Ők az egyetlen testvérpár, akik mindketten elnyerték az Oscar-díjat. Ezen felül a magas életkorban is osztoztak: Joan 2013-ban halt meg 96 évesen, Olivia még életben van, 99 éves.
- Bár nem egyedi, hogy a rendezők aljas húzásokkal érik el a megfelelő színészi játékot, Hitchcock azért elég gonosz volt: hogy erősítse a második feleség karakterének kisebbrendűségi érzését, az őt játszó színésznő önbizalmát is rendre támadta.
- Selznick, a mindenható producer (King Kong, Elfújta a szél, A harmadik ember) olyannyira beleszólt a forgatásba, hogy több jelenetet újraforgatott. Emiatt alakult ki Hitchcock azon sítlusa, hogy igyekszik vágás nélkül, minél kevesebb felvétellel dolgozni, hogy kiküszöbölje az esetleges manipulációt.
- És a szokásos Hitchcock-cameo: