Tartalom

Iraki háború, 2004. Új vezető érkezik a tűzszerészekhez James személyében, aki bár profi, teljesen felelőtlen, megszállottan élvezi a bombák hatástalanítását. Csapatában két támogatója van, Sanborn, a tapasztalt, felelősségteljes katona és Eldridge (újonc?), aki nagyon nehezen viseli a háború megpróbáltatásait. James és Sanborn folyamatosan összekülönböznek, Sanborne egy ponton még azt is elfogadhatónak tartaná, hogy megölje James-t, hiszen ezzel javulna a túlélési esélyük. Az egyik újabb felelőtlen magánakciójuk során Eldridge megsebesül és hazaszállítják. Egy újabb bevetés során nem sikerül hatástalanítaniuk időben egy időzített bombát, és Sanborn is beismeri, hogy nem akar meghalni, családot szeretne, ezért amint lehet, hazamegy. Missziójuk után James is próbál visszailleszkedni a hétköznapi életbe családjával, de belátja, hogy az élete értelme a bombák hatástalanítása, ezért visszatér Irakba.

Nem vagyok benne biztos, hogy miről akar szólni a film. Sokan vádolják amerikai propagandával, de nem érzem különösebben annak, legalábbis igen messze van a Patyomkin páncélostól vagy az Amerikai história X-től. Nem foglal állást sem Amerika, sem a hadsereg mellett, ahogy az irakiakat sem mutatja egyértelműen jónak vagy rossznak. Sőt, ebben a tekintetben inkább a hadsereggel szemben foglal állást, hiszen James ész nélkül indul bosszút állni az iraki kisfiú barátja miatt, akiről aztán kiderül, hogy nem is halt meg, csak nem tud különbséget tenni az irakiak között. A film kezdőmondata: a háború drog. Ebből a függőségből Eldridge sosem kér igazán, Sanborn megelégeli, James viszont nem tudja feladni. Lehetne még esetleg egy egzisztencialista aspektusa, hiszen James nap mint nap egyre nehezebb bombákkal találja magát szemben, és csak magára számíthat, úgyhogy mondhatnák, hogy ez a mindennapok harcának allegóriája, de nincs igazán kifejtve érzésem szerint.

Megvalósítás

Ismét a dokumentumfilmszerű stílus uralja a filmünket, sok a közeli kézikamerás, rángatózós felvétel, mint az Egy nehéz nap éjszakájában vagy Az algíri csatában. A látványelemeket elsősorban a robbanások jelentik, abból is az első lett a legjobb, ahol szuperlassítva láthatjuk a megrengő földet. A fény-árnyék játékot is a dokumentumfilmes stílusnak rendelték alá, kivétel az esti robbantás, ahol a katonák árnyékait láthatjuk csak az égő roncsok előtt.

Számomra a film erőssége nem a háború realisztikus bemutatása vagy a James-t alakító Jeremy Renner játéka volt, hanem a film feszültsége. Ezt egyrészt a már unásig ismert bombahatástalanító jelenetek teremtették meg, de legalább ilyen fontosak voltak az akciók során a helyszínt keselyűként körbenállva figyelő helyi lakosok is. Ők ugyanis mind potenciális veszélyt jelentettek, hiszen lehettek prédára váró mesterlövészek vagy egyszerűen csak a bombák távolsági robbantói. Egy kamerás, két egymásal beszélgető civil, egy mobiletelefonáló hentes mind-mind lehetnek egyszerű civilek vagy akár ellenállók is. Az ő megjelenésükre érthetően a katonák idegesen reagáltak, és ilyenkor nem mehetnek biztosra: civilt fogna ölni vagy ellenséget?

Élmény

Egyébként sok kritika érte a filmet hitelessége miatt, ami katonáknak lehet hogy zavaró, de a többségünknek valószínűleg teljesen mindegy. Én simán elhittem, hogy ilyen lehet Irak, de sem a képpel, sem a tartalommal sem fogott meg igazán a film.

Érdekességek

- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Guy Pearce (Szigorúan bizalmas, Memento), David Morse (Halálsoron), Ralph Fiennes (Schindler listája)
- A hitelesség kedvéért a filmet Jordániában forgatták, közel az iraki határhoz és még így is előfordult, hogy rálőttek a stábra. A statiszták és a helyieket alakító színészek iraki menekültek.