Tartalom

Az 1890-es évek végén, a klondike-i aranyláz idején a kis csavargó (Charlie Chaplin) is megérkezik aranyat keresni, de egy nagy hóvihar elől menekülve egy magányos kunyhóban köt ki többedmagával, köztük Big Jim McKay-vel, aki nemrég aranyat talált - persze mindezt titokban tartja. A vihar után szétválnak: a csavargó egy közeli kisvárosba megy, ahol beleszeret a vele csak játszadozó helyi menő csajba, Gloriába. Bár a lány csak játszik vele, megsajnálja a csavargót. Eközben Big Jim egy verekedésben elveszti részben emlékezetét, csak arra emlékszik, hogy egy kunyhó környékén van titkos rejtekhelye. Amikor belefut a csavargóba, megörül neki, hiszen ő visszavezetheti a kunyhóhoz és ezáltal kincséhez, ezért partnerének fogadja, és visszaindulnak megkeresni a helyszínt.

A történet a szokásos chaplini tragikomikus elegye a poénoknak, vicces helyzeteknek, kemény valóságnak és a szomorúan megható érzelmeknek. A rideg valóság alapját az adja, hogy az éhezés és a gyilkosságok gyakori velejárói voltak az aranylázaknak, így mindez humorosan előadva okozza a tragikomikus érzést. A megható érzelmi töltet a szerelmi szálból adódik, ahol a kitaszított lúzer végül mégis elnyeri szerelmét.

Megvalósítás

Képeiben nem volt túl izgalmas a film, csúcspontja a híres csirke-jelenet, amelyben az éhezéstől szenvedő szereplők már levágandó csirkeként látják társukat (amire aztán persze Chaplin még rá is játszik mozdulataival). A monumentálisnak szánt látványosabb jelenetek (leomló jégszikla, szakadék szélén egyensúlyozó ház) mai szemmel nem tűnnek annak.

A film némasága nem zavaró, mindig mondtam, hogy sokmindent ki lehet fejezni képekkel, gesztusokkal is, nem kell annyit szövegelni. Lehet néha nevetni is, de a poénok mai szemmel gyakran kissé lassúak, túlzottan kitartottak. Az egyik kedvencem pl. a cipőevés volt, ahol percekig tart a főzés, fintorgás, majd az étek kissé ínyencfalatként történő tálalása. A vicces, meghökkentő helyzet elsőre vicces, így manapság legfeljebb egy percben elintéznék, de itt a hosszas, részletes bemutatása miatt a jelenet végére már nem volt kedvem nevetni és untam magam.

Élmény

Kétségtelenül chaplini film annak minden tipikus jellemzőjével. Lehet rajta nevetni, meghatódni, bár nem annyira erős, mint későbbi munkái és mai szemmel sem túlságosan élvezetes, bár azért még nézhető. Megvalósításában sem nyűgözött le, pedig már korábbi film (Ifjabb Sherlock detektív vagy a Patyomkin páncélos) is megtette már ezt.

Érdekességek

- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Charlie Chaplin (Nagyvárosi fények, Modern idők, A diktátor), Henry Bergman (Nagyvárosi fények, A diktátor)
- A főszerepet eredetileg Chaplin akkori 16 éves barátnője játszotta volna, csakhogy teherbe esett, így a botrányt csökkentendő, Chaplin gyorsan feleségül vette és másik színésznőt állított a helyére. Állítólag ez az eset ihlette a Lolitát.
- A történet alapja az aranyláz mellett Donnerék népszerű horrorsztorijából építkezett: a pionírok az 1846-47-ben Kaliforniába tartottak hegyeken keresztül, ahol a hó fogságába estek, és miután elfogyott élelmük, megették halottaikat is.