Tartalom

Galoup Franciaországban van, azon kesereg, hogy már túl sokáig volt távol az országtól idegenlégiós éveiben. Dzsibutiban szolgált, ahol őrmesterként a légiósokat gyakorlatoztatta. Nagyra tartotta Forestier-t, a felettesét (Michel Subor), de Forestier sosem mondta ki, hogy nagyra tartja Galoupot, noha kapcsolatukon érződött a kölcsönös tisztelet. Ezzel az apró keserűséggel élte napjait Galoup, amikor új újonc érkezett Sentain személyében. Csendes volt, kissé kilógott a többiek közül. Egy baleset alkalmával kimentette sebesült bajtársát, ezért Forestier ktüntetette. Galoupnak eddig se tetszett a fiú, de ekkor végképp féltékennyé vált, és aljas tervet szőtt, hogy megszabaduljon tőle: kiprovokálta, hogy Sentain engedetlen legyen vele, hogy így aztán büntetésből kirakhassa a sivatag közepén, hadd gyalogoljon vissza a táborig. Csakhogy szándékosan elrontotta az iránytűjét, hogy ez ne sikerüljön.

A Melville Billy Budd c. történetén alapuló film lényegét nem sikerült megragadnom, de lehet hogy csak azért, mert több hangsúlyosabb mondanivalója van. Egyfelől adott az emberi dráma, amely Galoup féltékenységéből adódik. Másfelől, illetve ehhez is kapcsolódóan érdekesen ragadja meg a katonaéletet, hiszen gyakran kifejezetten női karaktereknek tűntek (tánc, hamvas külső, vasalás és egyéb házimunka). Egyesek szerint háborúellenességet láthatunk (a tevékenységük értelmetlennek tűnik, a halálos áldozat is balesetből adódik), valamint a helyiek is meglehetős távolsággal kezelik őket, és teljesen független egymástól életük, noha együtt élnek. Ugyanerre apellál az idegenlégió is, ami Franciaországtól különáll egységet alkot. Még egy fontos dolgot nem említettem, amit egészen véletlenül vettem észre: a Bruno Forestiert alakító Subort eddig egy filmben láthattuk korábban: A kis katonában majd 40 évvel korábban, ahol mit ad isten, épp Bruno Forestiert alakította, aki dezertált a seregből, majd titkosügynöki feladatot vállalt, végül pedig elmenkült. Hogy ez csak apró gesztus, nem tudni, de ha Forestier Godard-nál az ő politikai nézeteit hirdető szócső volt, akkor feltételezhetjük ugyanezt Denis-nél is.

Megvalósítás

Megvalósítására a szikárnak tűnő katonás tartalommal szemben sokkal inkább a líraiság jellemző, a Mennyei napokat idézte telített színeivel és azzal, hogy az embereket nem is annyira emberi minőségükben mutatta, hanem környezetük, vagy esetünkben inkább egy közösség részeként. Párbeszéd szintén nem volt sok. Az edzőgyakorlatok táncmozdulatokként hatnak, pedig nem volt koreográfia, csupán követték egy valódi idegenlégiós útmutatását. Ezt a balettszerűséget erősíti, hogy a filmzene részben Britten Billy Budd c. operájából származik. Emiatt és a gyakran egymásnak feszülő félmeztelen férfitestek miatt többen rejtett homoszexualitást emlegetnek, de szerintem itt is inkább a szépségen volt a hangsúly.

Az afrikai sivatagi környezet és a majdnem nulla díszlet minimalista hatást nyújt, emiatt pedig elgondolkodtam, hogy nem kéne-e felfedeznem valami szimbólumot, de nem jártam sikerrel. Ezt a vonalat erősíti a zene is: előbb említettem Britten operáját, a zene másik forrása azonban a korabeli (1990-es évek) tánczene volt, ami szöges ellentétben állt a komorabb operával. A film zárójelenete pedig Galoup tánca, amit megint nem bírtam értelmezni (valaki szerint a túlvilágra van épp útón, valaki szerint éppen hogy újult erővel veti magát az életbe), mindenesetre legalább beemelte a mozgáskultúrát is a film világába, mint pl. a Piros cipellők vagy az Ének az esőben.

Élmény

A film tartalma tehát számomra nem volt egyértelmű, történetét pedig távolságtartással mutatták be, nem igazán lehetett átélni. Ezzel párosultak a szép, lírai képek, melyek líraiságát táncszerű tréning mellett a klasszikusabb opera és a modern tánczene meghökkentő ellentéte adta. Egy megtekintést megér :)

Érdekességek

- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Michel Subor (A kis katona).