Tartalom

Dr. Genessier (Pierre Brasseur), a neves orvos épp a bőrátültetés jövőjéről tart beszédet, amikor a rendőrség elhívja: vízihullát találtak a folyóban, arcán nagy sebekkel. Két hasonló eltűnt lány apját is bekéretik azonosításra, Dr. Genessier pedig azonosítja lánya holttestét még a másik apa érkezése előtt. A temetés után megtudjuk, hogy lánya valójában még él, otthon rejtőzködik. Autóbalesetben összeroncsolódott az arca, ezért maszkot hord és még a tükröket is levették a falakról. Apja az asszisztensével karöltve hasonló lányokat rabol el, hogy az arcukat átültethesse lányáéra. A vízben talált lány is így járt, ám a műtét nem járt sikerrel. A doktor azonban bizakodó, hiszen asszistense arcát is rendbehozta egyszer, aki ezért örkké hálás neki. Egy szobát kereső diáklány  a következő kiszemelt, akit Louise, az asszisztens (Alida Valli) elrabol. Levágják az arcbőrét és sikeresen átültetik a doktor lányára, Christiane-ra, a lány szervezete azonban elutasítja az idegen szövetet. Amikor az orvos egyik betege tűnik el, a rendőrség rá kezd rá gyanakodni, christiane lelkiismerete pedig egyre kevésbé bírja az érte hozott áldozatokat...

Azt hiszem a film témája a külsőségek és a valós értékek szembenállása lehet, hiszen egészen fontosnak tartják a karakterek a megjelenést, leszámítva a film végére kijózanodó Christiane-t, aki rádöbben, hogy az igazán fontos dolgok belülről fakadnak. Viszont ez tipikusan olyan film, ahol ironikus módon (vagy talán szándékosan...?) a műfaji elemek és a látványvilág ellopja a show-t a mondanivaló elől, és így az nem is igazán fontos.

Megvalósítás

Dr. Genessier állatokon és embereken kísérletezik, köztük ugye a lányán, hogy újra széppé tegye, de talán az egészben fontosabb neki a szakmi siker, mint a lánya boldogsága, akit elzárva tart és gyakorlatilag "megöli" azzal, hogy holttá nyilváníttatja és új életet szán neki új arccal, új névvel, új helyen. Bár tisztában van vele, hogy rosszat tesz, szóban legalábbis a lánya boldogságát tartaja előbbre mások életénél. Louise-nak olyan sokat jelentett, hogy az orvos visszaállította arca épségét, hogy hajlandó mindenféle gonoszságot elkövetni érte. Christiane is csak a külseje miatt szenved, de benne legalább a film végére feltámad az emberség. Fontos megjegyezni, hogy a cenzúra elkerülése végett három hagyományos horror elemtől is megszabadultak az eredeti regényhez képest: az állatkínzástól, az őrült tudós sablonjától, valamint a túl sok vértől. Ettől a film nem vérengzős horror lett, hanem feszült, nyugtalanító, kellemetlen hangulatú, hiszen nem tör ki belőle az erőszak, csak lappang.

Ilyesmi szerepe van a maszknak is, amit Christiane visel. szoborszerű simasága kísértetiessé teszi és képzeletünkre bízza, milyen szörny lehet alatta (erre rájátszik Christiane robotszerű testbeszéde is). Kár, hogyha csak egy pillanatra is, de meglátjuk, mi van a maszk alatt, mert mai szemmel nem annyira szörnyű. A film felhasználja a klasszikus hangulatelemeket: köd, sötétség, kísérteties megvilágítás, karneváli hangulatú, kissé hamiskás zene. A kevés vér ellenére is sikeresen megoldották, hogy kellőképpen kiakassza a nézőket és a kritikusokat is pár jelenet, különösen a műtét: nem bízzák a képzeletünkre, élőben követhetjük, ahogy egy lány arcán a bőrt bemetszik és lefejtik róla. Sajnos látszik, hogy csak trükk, de úgy tűnik 55 éve ez még elég volt.

Élmény

Franju, a rendező a francia újhullám kezdetekor forgatta le a filmet, és addig szokatlan módon a horrort választotta műfajnak a szerzői önkifejezésre. Ezzel akkoriban még nem tudtak mit kezdeni, de mára elismert filmnek számít a Szemek arc nélkül. Számomra sajos sem a történet, sem a látványvilág nem elég erős igazán; egyedül a film vége, a kiszabadított állatok között az erdőben, fehér hálóruhában zombiként sétáló Christiane képe jutott el arra a szintre, amit végig elvárnék. Pedig a horror hálás műfaj: míg a hagyományos filmeknek el kell mélyülni az érzelmekben és onnan építkezniük a kívánt hatás elérése érdekében, addig a horror (vagy a pornó) alapvető érzelmeket vesz célba. Eddig mégsem találkoztam az Iszonyatot kivéve aztakurvaanyádatbazzeg-féle, ijesztgetős horrorfilmmel.

Érdekességek

- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Pierre Brasseu (Szerelmek városa), Alida Valli (A harmadik ember).
- Még életben vannak: Edith Scob (79), Juliette Mayniel (80), Beatrice Altabira (76).
- Bőrátültetést már időszámításunk előtt többszáz évvel is végeztek, de az első sikeres, teljes arcátültetésre csak 2010-ben került sor és képet nem linkelek, legyen elég annyi, hogy még messze nem tart ott a dolog, ahol 1960-ban elképzelték.