Tartalom

Egy velencei szállodában kirabolja az előkelő Filibát egy magát orvosnak kiadó szélhámos. Eközben egy báró ugyanitt titkos légyottra vár egy grófnőt. A báró elképedve fogadja a szélhámosság hírét, de a grófnő megnyugtatja, hogy tudja hogy ő ez a tolvaj. És valóban Gaston adta ki magát orvosnak és most bárónak is. Mégsem sokkolják igazán a grófnő szavai, hiszen érezte, ahogy a nő, Lily kilopja zsebéből az ellopott pénztárcát. A két szélhámos boldogan borul egymás nyakába és szedik el közben egymás értékeit, hiszen végre találkoztak egy maguk fajtával. Párizsban folytatják ténykedésüket, ezúttal egy fiatal, dúsgazdag özvegy gyémántokkal kirakott táskáját emelik el. Amikor egy újsághirdetésben meglátják, hogy becsületes megtalálóként nagyobb pénzt kereshetnek rajta, mintha megpróbálnák eladni, Gaston személyesen jelentkezik a csinos özvegynél. Hamar egy hullámhosszra kerülnek, és látva a nő gazdagságát, Gaston titkárául szegődik, hogy később nagyobb összeget emelhessen el tőle, ha adott a lehetőség. Természetesen semmi nem mehet simán: nem elég, hogy Gaston beleszeret az özvegybe, Filiba is megjelenik, aki a nő udvarlója.

Nincs nagyon mit belelátni a történetbe magán a történeten kívül. Kicsit korrajz, talán karikatúra egy adott társadalmi csoportról, de alapvetően könnyed vígjáték.

Megvalósítás

Amit minden leírás kiemelt a filmmel kapcsolatban, az a szexuális felhangja, ami belengi az egész filmet. Ebből sajnos szinte semmit nem érzékeltem, leszámítva hogy az özvegy és a szélhámos sokat flörtöltek. (Ez most valószínűleg tényleg teljesen az én tapasztalatlanságomnak köszönhető: a film még a már sokat emlegetett Hays Code előtt készült, az intézkedések bevezetése után azonban annak végéig, 1968-ig nem engedték újra bemutatni.) Csetlések botlások nem voltak, a helyzetkomikumon kívül pedig az adta a humorforrást és a film báját, hogy a karakterek mindent könnyedén vettek, mintha nem lett volna tétje semmilyen veszteségnek, legyen az magánéleti vagy anyagi jellegű. Ez utóbbinál beszélhetünk némi korrajzról, hiszen a nagy gazdasági válság éveiben járunk. Az özvegyasszony sokall 3 000 franc-t egy ékszerért, de szemrebbenés nélkül megveszi a neki túlságosan tetsző, 125 000 franc-os táskát, amelyet aztán szélhámosaink ellopnak tőle. A hirdetésére tucatnyian jelentkeznek, egyikük szovjetként csak azért, hogy leszidja a nőt, amiért képes ennyi pénzt kiadni. Szélhámosunk úriemberként nem újgazdaként, hanem újszegényként mutatkozik be, és restelli hogy el kell fogadni a jutalmat, ami ugyan méltóságán aluli, de pénzszűkében van. Ez a fajta nagyon lágy szatírikus hangvétel jellemzi a filmet.

Van pár visszatérő poén, amit rövid bevágásokhoz kötnek, ezzel emlékeztetve minket rájuk, illetve ettől viccesebbnek is hatnak (a magyar vígjátékok tipikusan ezt a ritmust képtelenek eltalálni), de jellemzően képileg nem nyújt sok izgalmat a film. Egyedüli kreatív eleme az órás jelenet, amikor az idő múlása fontosabb annál, hogy mit csinálnak karaktereink, ezért csak az órát láthatjuk, miközben beszélnek. A filmben néha megjelennek más nyelvek is, de ezeknél sajnos csak az olaszból csináltak poént, amikor Filiba bejelentését fordította a szállodaigazgató az olasz rendőröknek, és feltűnően olaszosan adta elő ugyanazt a mondatot, amit Filiba úri eleganciával közölt. A zene fel sem tűnt, már ha volt.

Élmény

Aranyos, ma is vállaható, kicsit cinikus vígjáték. állítólag nagymértékben hozzájárult a screwball típusú vígjátékok kialakulásához. Végülis jól szórakoztam rajta, de nem érzem kiemelkedőnek.

Érdekességek

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Charlie Ruggles (Párducbébi), C. Aubrey Smith (A Manderley-ház asszonya), Robert Greig (Lady Éva), Leonid Kinskey (Casablanca)
- Herbert Marshall (Gaston) annak ellenére sikeres színész tudott maradni, hogy az első világháborúban elvesztette egyik lábát.
- Az eredeti színdarab szerzője a magyar László Aladár.
- Gaston Monescu figurájának alapja Manolescu, a román szélhámos.