Tartalom

Az idősödő Dodsworth (Walter Huston) az amerikai álom megtestesítője, aki saját erőből hozott létre autógyárat. Húsz év után felesége, Fran unszolására eladja a cégét, hogy európai körútra induljanak és több időt tölthessenek együtt. Valójában inkább az motiválja, hogy újraélje fiatalságát, amikor Svájcban volt még diák, illetve hogy unja a kisváros társasági életét. Mindenesetre Dodsworth is lelkes. A hajóúton Fran alig leplezetten flörtöl egy angol utassal (David Niven) és a gyerekként ujjongó Dodsworth is megismerkedik az elvált, Olaszországban élő Edith-tel (Mary Astor). Dodsworth nem vak, látja a kis románcot, de nagyvonalúan elnézi, tudja hogy felesége hűséges hozzá. Párizsban újabb románc alakul ki Fran és az osztrák Arnold között, ahol a nő már sokkal kevésbé bátortalan. Dodsworth eközben egyedül járja végig a város nevezetességeit, de unja magát, így egy veszekedés után jobbnak látják, ha a férj hazautazik, a feleség pedig Európában marad kiélni magát kifinomult barátaival. Amikor azonban megtudja, hogy valószínűleg viszonya van Arnolddal, Dodsworth visszautazik tisztába tenni a dolgokat.

Az alapmű elvileg az amerikai és európai kultúra különbségeire koncentrált, itt ebből jóval kevesebbet érezhetünk és elsősorban Dodsworthék házasságának válságát élhetjük meg. Túl fiatalon házasodtak meg és a munka miatt nem is volt idejük igazán megismerni egymást, amikor pedig rájuk zúdult a szabadidő, nem tudtak mit kezdeni egymással és az új helyzettel sem.

Megvalósítás

Dodsworth tevékeny ember, nyugdíjbavonulása után is energikus és gyakorlatias, továbbra is alkotni szeretne. Fran még élni vágyik, elvégre valamivel fiatalabb a férjénél, így nem csoda, hogy azonnal flörtölésbe fog és a nagyvilági életbe veti magát. Következetesen tagadja korát, fiatalkori életét próbálja újraélni és tragédiaként éli meg, amikor nagymama lesz. Egyik kérőjének anyja szíven döfi azzal a megjegyzésével, hogy fia túl fiatal hozzá, ahogy a hajón lelt udvarlója is, aki leikoláslányozza, amikor a flört ellenére nem hajlandó komolyabb viszonyba belemenni. Egyszóval mindketten fitalabbnak érzik magukat tényleges koruknál, ám Dodsworth esetében ezt sajnos nem rója fel neki a film és kiemnti őt egy hozzáillőbb nővel. Bár alapvetően drámáról beszélünk, a kissé esetlen férfikaraktereknek köszönhetően van némi humor is a filmben.

A regényből készült színpadi művet helyezték át szinte egy az egyben filmre, beleértve a szereplőket is, ami egyesek szerint a legnagyobb hiba, és valóban elég stúdiószagú, különösen a nagyon átlátszó vetített hátterek esetében (bár ezeket a háttérfelvételeket legalább az eredeti helyszíneken vették fel). Minden felvételk félközeli, nincsenek látványos tájképek, ami egy útifilm esetében adta volna magát. A színészekre gyakorlatuk miatt persze nem lehet panasz, és Wylerre, a rendezőre is jellemző, hogy ha kell szavak nélkül is képes kifejezni magát. Ez legszebben akkor látszik, amikor Edith egy pillantásából látjuk, hogy felmérte az egész szituációt és óvatosan jelzi Frannek, hogy hibát követ el. A képekről és a zenéről nem tudok sokat mondani, egy-egy kreatívabb pillanattól eltekintve nem igazán fogott meg a film.

Élmény

Eddigi filmjei alapján Wylerre is úgy tekintettem mint a Powell-Pressburger pároshoz hasonló, lehetséges kedvenc rendezőre, akitől mindig valamilyen lélekemelő filmre számíthatok. Ebben a korai filmjében ez még sajnos kevésbé lelhető fel, de már itt is együttérzéssel, a legalapvetőbb érzelmek fontosságának tudatával ábrázolta a karaktereit és a történetet. Vígjátékként talán jobb lett volna.

Érdekességek

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Walter Huston (A máltai sólyom, Sierra Madre kincse), Mary Astor (A máltai sólyom, Találkozunk St. Louis-ban), David Niven (Diadalmas szerelem), Gregory Gaye (Casablanca), Odette Myrtill (Idegenek a vonaton)
- Paul Lukas (Arnold), azaz Lukács Pál azoknak a magyaroknak a számát növeli, akik viszonylag híresek lettek, mégsem hallottunk róluk. Budapesten született 1891-ben, Magyarország után dolgozott Ausztriában, Németországban, 1927-től pedig Hollywoodban. 1971-ben halt meg Marokkóban, miközben nyugdíjaséveihez keresett lakhelyet.