Tartalom

Jeff (Robert Mitchum) egy kisváros benzinkutasa, boldogan tölti napjait angyali kedvesével, Annel. Véletlenül azonban nyomára akad egy férfi a múltjából, és arra kéri, találkozzon egykori megbízójával, a gengszter Whittel (Kirk Douglas). Jeff tudja hogy jobb, ha nem ellenkezik, ezért odaúton elmeséli Annek történetét: Korábban New Yorkban élt magánnyomozóként, amikor Whit megbízta, hogy találja meg barátnőjét. A nő ugyanis rálőtt Whitre és elszökött 40 ezer dollárral (mai árfolyamon félmillió). Ennek ellenére Whit csak a nőt, Kathie-t szeretné visszakapni. Jeff hamar ráakad, és megérti miért: ellenállhatatlan, ő is azonnal beleszeret. Kathie viszonozza érzéseit, ezért együtt szöknek el Whit elől, akit Kathie azért lőtt meg, mert már elviselhetetlennek érezte, de a pénz nélkül, az ugyanis nincs a nőnél. Országszerte bújkálnak Whit és emberei elől, egy nap azonban rájuk akad Jeff korábbi magánnyomozó társa, aki a pénz egy részét követelei magának hallgatásért cserébe. A férfiak dulakodni kezdenek, Kathie pedig lelövi a zsarolót és elmenekül. Ekkor veszi észre Jeff Kathie bankszámlakivonatát, rajta a 40 ezer dollárral... Ugrás vissza a jelenbe: Jeff egyáltaln nincs meglepve, amikor viszontlátja Kathie-t Whit oldalán. Whitet látszólag nem vezérli bosszúvágy, feladattal bízza meg az exnyomozót: el kéne vennie könyvelőjétől az őt terhelő, adócsalást bizonyító papírokat, amivel a könyvelő zsarolni kezdte Whitet. Jeff csapdát sejt...

Nyilván valami olyasmi lehetne a film témája, hogy a múltbeli hibáinkért meg kell fizetnünk, de nem erre van kihegyezve igazából a történet és nem is sulykolja túlságosan ahhoz, hogy tudatos motívumról beszélhessünk. Ahogy vannak különböző szimbolikusnak vehető elemek is, de azok is inkább csak önmagukban vagy eszközként szerepelnek, nem pedig mondanivalóként.

Megvalósítás

Ilyen ellentétpárok például a helyszínek: a kisváros és Ann a vágyálmot jeleníti meg, ahol folyton napsütéses nappal van, az emberek közösséget alkotnak, a várost idilli táj veszi körül, Jeff pedig átlagamerikaiként élhet boldogan a szőke, megértő Annel. Ezzel szemben Kathie sötét hajú, manipulatív, talán a leggonoszabb karakter a filmben; rendszerint az éj sötétjében találkoznak a bűnös városban, amely embertömegével az elidegenedés felé hajlik és az ismerősök is egymás vesztére törnek. Ilyenkor Jeff magándetektívvé vedlik, aki jól ismeri a város mocskát, mert ő is benne él, és nincsenek erkölcsi fenntartásai mások bűneivel szemben. A kettő között némi átmenetet jelent a mexikói tengerpart, ahol egymásba szeret Kathie és Jeff, ahol talán még van esély az újrakezdésre. Ez még így jól is hangozhatna, de mint fentebb említettem ez csak a környezet, nem erre van kihegyezve a történet. Voltak kifejezetten hiteltelen, béna részei is, mint pl. amikor egy süketnéma kamaszsrác horgászbottal rántja le a sziklákról a rosszfiút, de Jeff karaktere is némileg isteni lett, aki csak akkor tud elbukni, ha ő maga is akarja. Ha már karakterek: jó pont, hogy sok mellékkarakter van saját egyéniséggel, akiket mégis hamar kiismerünk egy-egy főbb jellemvonásunk alapján, és akik belső világát tovább lehet gondolni, ha nem is mutatják meg.

A színészekre nem lehet panasz. Állítólag ahogy Gregory Peck azért teljesített legjobban a Ne bántsátok a feketerigótban, mert csak önmagát kellett hoznia, úgy Robert Mitchumra is elmondható ugyanez Jeff szerepében. Kirk Douglas teljesen más személyiség volt, mint A dicsőség ösvényeiben, a Kathie-t alakító színésznőt (Jane Greer) pedig már készültem előre lehúzni, amikor nagyon kamu volt az arcán az aggódás, ahogy látta Jeffet verekedni, csakhogy aztán kiderült, hogy a karakterét pont nem érdekli Jeff sorsa, úgyhogy nyilvánosan megkövetem a nyilvánosan el sem követett kritikámért. (Kirk Douglas egyébként itt rohadtul hasonlít Michael Douglas-re.) A filmet nem véletlenül tartják az egyik legtökéletesebb film noirnak: megtalálható benne minden eleme, a kornak megfelelően pörgős párbeszédeket, többtonnányi cigarettát és fordulatos cselekményt láthatunk. A fények-árnyékok itt vetülnek legmarkánsabban a környezetre és az arcokra. Más film noirokban valahogy természetesebbnek, véletlenszerűbbnek tűntek a sötét foltok, itt viszont darabosan, jól észrevehetően vannak ott, ahová szánták őket. Számomra ez a megközelítés szimpatikusabb.

Élmény

Nem szeretem a film noirokat az esendőségük ellenére is már szinte mindenható főhőseik miatt. Túlságosan idejétmúltak, nem tudom őket komolyan venni. Nem unatkoztam a film alatt és külsőre se volt csúnya, de nem volt túl mélyenszántó a története, és a főhösök miatt meg inkább hiteltelen, meseszerű volt.

Érdekességek

- Színészek, akiket láthattun korábban: Robert Mitchum (A vadász éjszakája), Kirk Douglas (A dicsőség ösvényei)
- Még életben vannak: Kirk Douglas (99), Rhonda Fleming (92)
- A filmből remake készült 1984-ben, amelyben szerepett kapott Jane Greer is.