Tartalom

A Bemutatom Pamelát c. film forgatásán járunk. A történet szerint a fiú (Jean-Pierre Leaud) bemutatja szüleinek feleségét, aki rájön, hogy amit a fiúban szeret, az sokkal erősebben megvan az apában, ezért megszökik vele. Az élet azonban zajlik a filmen kívül is: A rendező (Francois Truffaut, a rendező) rendezi a rendeznivalókat, miközben álmában az Aranypolgár lebeg szemei előtt. A fiút alakító, éretlen színész szenvedélyesen szerelmes barátnőjébe, aki viszont kevésbé viszonozza érzelmeit és elhagyja, mire a színész otthagyja a forgatást. A feleségét alakító amerikai sztár idegösszeomláson van túl, és amikor vigaszszexet nyújt filmbéli partnerének és lebukik férje előtt, újra összeomlik. Az anyát alakító, kiöregedőben lévő színésznő fia leukémiás, ezért az alkoholba menekül, de emiatt képteln koncentrálni. Az apát alakító színész lassan kezdi felvállalni homoszexualitását, de autóbalesetben meghal a legfontosabb jelenet előtt...

Számomra nem volt egyértelmű, hogy miről szól a film, de két témát említenek vele kapcsolatban: az egyik maga a filmgyártás folyamata, melyhez Truffaut pozitívan viszonyul akkor is, ha egy egyszerű melodrámáról van szó, pedig szívesebben forgatna művészfilmet. A másik megközelítés szerint inkább a filmezés hazugságai, a létrehozott ál-világ vannak a középpontban, de érezhetően ez is alapvetően pozitív dolog Truffaut számára.

Megvalósítás

A film apró gesztusokkal, utalásokkal van tele, és valószínűleg egy belsősnek sokkal több is, mint amit mi sejtünk. Már a filmet is eleve a korai Hollywood sztár testvérpárának ajánlják (egyiküket láthattuk a Türelmetlenségben), de feltűnik benne a már említett Aranypolgár mellett egy csomag könyv rendezőkről is (és mindegyikükhöz tudok már egy-egy filmet kötni, hurrá). A cím, az amerikai éjszaka egy technikára utal, amit éjszakai képekhez használnak, ha nappal forgatnak, ami megint a látszat vs valóság témakört érinti, de maga Truffaut is kimondja pl. a filmben, hogy tökéletesen beszél angolul, de egy szót sem ért belőle. A színészek vélhetően önmagukat hozzák vagy legalábbis színésztípusokat. Különc világukat jelzi, amikor külsősök is bekerülnek a filmforgatásba és kiderül, hogy más az erkölcsi rendszerük... stb. Az élet és a film összefonódása az egyik legfontosabb elem: azapát alakító színész pl. egyszer megjegyzi, hogy általában autóbalesetben halnak meg a karakterei, és végül így lesz ez a valóságban is. A rendező többször emel át környezetéből dolgokat a filmbe (legyen az szöveg vagy kellék), de persze fordítva is igaz, hogy a magánéleti válságok kiütköznek a filmen is.

Technikailag ez a film se mutat sok érdekeset, kivéve ha nem számítjuk, hogy épp azt látjuk, hogyan készül egy-egy film, ami alatt elsősorban az apróbb trükökket értem. Az unalmasabb részek átugrása végett beillesztettek néhány zenés montázst. Érthetetlen számomra, hogy ha egy forgatásról forgatnak, miért nem a stábtagokkal teszik ezt, azaz miért volt szükség színészeket alkalmazni helyettük is.

Élmény

A filmet úgy emlegetik, mint Truffaut szerelmi vallomását a filmezéshez, és valóban, egyfajta pozitív légkör lengi be, elfogadja hibáival együtt is, afféle táncnak állítja be, ahol a stáb időnként összejön és elválik. A hasonló témájú filmek azonban (Nyolc és fél, A megvetés) ennél jóval mélyebbek, látványosabbak, így igazán nem tudom értékelni.

Érdekességek

- Színészek, akiket láthattun korábban: Jean-Pierre Leaud (Négyszáz csapás, Bolond Pierrot, Hímnem-nőnem, A mama és a kurva), Francois Truffaut (Négyszáz csapás), Jean Champion (A vörös kör)
- Bár barátok voltak, Godard a filmet undorítónak, hazugságnak tartotta, Truffaut válaszlevelében pedig hasonló erővel támadta Godard-t, így összevesztek és már nem is sikerült igazán kibékülniük.