Tartalom

1939, Varsó. A színházban jelenleg a Hamlet fut, de próbálják már a nácikat kifigurázó komédiát is. A társulat ünnepelt sztárjai a Tura-házaspár, a kollégái által ripacsnak tartott Josef és a szép Maria. Mariába rajongva szerelmes egy fiatal hadnagy, Sobinski (Robert Stack), aki mindenképpen találkozni szeretne Mariával. A nőnek ez hízelgő, ezért azt üzeni neki, hogy amint férje a Hamletben kimondja monológjában a "lenni vagy nem lenni" sort, menjen ki a nézőtérről és látogassa meg az öltözőjében. Sobinskiről a férj azt hiszi, hogy az nemtetszésében ment ki, Sobinski pedig azt, hogy Maria is szerelmes belé, ezért megvárná a férjt az öltözőben, de "szerencsére", ekkor érkeznek meg a hírek a Lengyelország elleni német támadás megindulásáról, így a hadnagy elrohan. Valamivel később már Angliában látjuk viszont, ahol Siletsky professzor azzal búcsúzik a lengyel egységtől, hogy Varsóba kell mennie titkos küldetésre, és szívesen továbbítja üzeneteiket ottani családtagjaiknak. Sobinski is üzen Mariának, azonban amikor a professzor nem ismerfi fel a híres színésznő nevét, gyanút fog. Jelenti feletteseinek, akik azonnal a professzor után küldik Varsóba, hogy végezzen vele, mielőtt a családtagok neveit eljuttatná a Gestapóhoz. Sobinksi megérkezik és a színészek segítségét kéri, ők pedig előkeresik náci jelmezeiket, hogy behatoljanak a németekhez.

A történet klasszikus kabaré, amely egyrészt tévedéseken alapul, másrészt karakterei ügyefogyottságán. Központi üzenete nincs, de nyilván elítéli a háborút, a németek antiszemitizmusát a visszatérő A velencei kalmár monológ poénon keresztül, valamint kifigurázza a birka nácikat és a színészeket is. Olvastam olyan elemzést is, amely a színészek katonai akcióját az élet és a művészet viszonyaként értékeli, hiszen a színészek művészetükkel avatkoznak be egy titkososzolgálati akcióba, de szerintem ez nincs annyira kihangsúlyozva, hogy vezérlő szál legyen.

Megvalósítás

A film három részre osztható: a német támadás előtti első harmadban felépíti a történetet, elhangzanak azok a poénok, amelyek később is vissza fognak térni rendszeresen. A támadással azonban váratlanul komolyra fordul a hangvétel, eltűnnek a viccek, és bár nem lesznek tragikus jelenetek, de láthatjuk a történet drámai oldalát, vagy inkább az esetleges drámai kimenetelét, hogy így is meg lehetett volna csinálni a filmet, a félreértések nem feltétlenül viccesek. Szerencsére az utolsó harmadban, amikor legizgalmassabbak lennének az események, visszatérnek az első poénjai és hangulata. A humor forrásai a Hitlert birkaként követő németek, a színészek, akik mindenben a szerepet látják, illetve a klasszikus tévedések, szerepcserek, félreértések.

Képben és hangban nem igazán érdekes. Fontos szerepe van azonban a színészek jelmezeinek, hiszen azokkal vezetik meg a németeket, és az egyik visszatérő poén az, hogy az egyik színész Hitlerként tűnik fel rendszeresen képtelen helyeken vagy, illetve hogy hogyan játszanak el olyan embereket, akikkel később szerepet "cserélnek" (pl. előbb Josef Gestapo-vezérnek adja ki magát, hogy a professzortól megszerezze a titkos iratokat, majd később a professzornak adja ki magát annak a Gestapo-vezérnek, akit korábban alakított - külön poén, hogy a német nagyjából ugyanúgy viselkedik, ahogy Josef eljátszotta).

Élmény

Végre egy vígjáték, amin lehet nevetni. Mai fejjel is viccesek a poénok, bár másodjára már lehet hogy nem hatnának annyira, hiszen egyik erényük a váratlanság volt. Más erénye azonban nem nagyon van, így egy másfél órás kikapcsolódásnak jó, de nem lesz a kedvenc vígjátékom.

Érdekességek

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Robert Stack (Airplane!), Charles Halton (Az élni vágyó asszony, Az élet csodaszép, Életünk legszebb évei), George Lynn (A diktátor)
- Carole Lombardnak (Maria) ez volt az utolsó filmje: a film megjelenése előtt repülőgépe lezuhant, amikor még csak 33 éves volt.
- Több magyar vonatkozása is van: a forgatókönyv írója Lengyel Menyhért, aki több filmen is dolgozott Lubitsch-csal, a rendezővel, zeneszerzője pedig a szintén magyar Rózsa Miklós, aki többek közt a Ben-Hur zenéjét is szerezte.
- Mivel 1942-benjelent meg, a korabeli kritikusok (szerintem joggal) meglehetősen ízléstelennek tartották, hiszen viccekhez használta fel a háborút és annak pusztítását.