Tartalom

London, reggel. Maskarába öltözött diákok hangoskodva ökörködnek, miközben Thomas (David Hemmings) épp hazafelé tart. Este népszállón fotózott, most stúdióba igyekszik modellekhez. Arrogáns seggfejként ugráltatja a lányokat, kivéve egyik (sztár?)ismerősét, akivel egészen szenvedélyesen alakul a munka. Megelégelve a többi modelt, sétálni indul fénykpezőgépével. Egy parkban lekap egy párocskát, a nő azonban észreveszi és nagyon erőszakosan, kétségbeesve próbálja elkérni a filmet, de Thomas nem adja, mert pont passzolna a hajléktalanszállón készített, nyomasztó képek közé egy békésebb darab. Visszatérve a stúdióba előhívja a képeket, és a képen lévő nő tekintetét követve gyanússá válik, mi az amit annyira aggódva figyelhet. Kinagyítja a képet amennyire lehet és egy holttestet vél felfedezni...

A tartalom leírása ellenére a film egyáltalán nem egy krimi; egyesek szerin korkép a hatvanas évek Londonjáról, ami ekkoriban a világ popkulturális fővárosa volt, mások szerint inikább a művészről és a művészetről, az élettel való viszonyukról szól. Nekem is ez utóbbi jutott eszembe a film végefelé a gitár és a teniszmérkőzés jelenetek láttán. A történetben a művészet a pillanatnak szól, az alkotásról, és csak az adott körülmények között hozható létre, míg a való élet kevésbé izgalmas.

Megvalósítás

Utólag kezd megvilágosodni bennem, ahogy ezt írom (persze ez sokszor van így) számos jelenet üzenete, így elmondható, hogy ezek gyakran szimbolikusak (ilyen pl. Thomas festő barátja, aki véletlenül alkot és kezd egy korábbi munkájába többet belelátni, vagy pl. a parkbéli nő, aki a stúdió háttérfala mögött közlekedik - tehát a művészet-zónán kívül). Ennek az egész történetnek a környezete London, ahol furcsán kevés ember van, idősebbek talán nincsenek is, a fiatalok pedig a szexnek, a drogoknak és a rock and rollnak élnek. Thomas karaktere a zseni művész-ítpus, akinek a modora elviselhetetlen, de ha megfelelőek a körülmények, szenvedéllyel fotóz és hidegen hagyják az élet testi örömei. Legfontosabb jelenete a végén van, amikor a film elején örjöngő diákok pantomim-teniszmeccset rögtönöznek, amibe Thomas is beszáll, kinyilvánítva ezzel a képzelet fölényét az élettel szemben, majd lassan elhalványul.

A legjobban annak örültem, hogy nem egy lassú, elvont Antonioni-filmet láttam, hanem jóval fogyaszthatóbb volt az eddig látott filmjeinél: úgy a háromnegyedéig teljesen normális történetet láthatunk, csak ekkor kezdi felvenni újra a megszokott lassú, szótlan stílust. A fotózás adná, hogy érdekes képeket láthassunk, de nem nagyon van ilyen. Amik azok, azok inkább a fentebb említett szimbolikus vonáshoz állnak közelebb mintsem a látványhoz. Ilyen volt még pl. a Yardbirds-koncertet mozdulatlanul figyelő közönség vagy Veruschka topmodel már-már szeretkezésre hasonlító fotózása. A film meglehetősen tabudöntögetőnek számított 1966-ban a rengeteg meztelenkedéssel, szeretkezéssel és droghasználattal, gyakorlatilag meg is szegte a már sokat emlegett hollywoodi etikai kódex valamennyi szabályát. Ám mivel nagy bevételt hozott, közvetlenül hozzájárult annak megszüntetéséhez.

Élmény

A Magánbeszélgetés és Az előadás. A Magánbeszélgetésnél olvastam annak idején, hogy a Nagyítás remake-je, ami nagy vonalakban az egyik szálat illetően igaz is (lehallgatás vs lesifotó), de egészen másról szólnak. A két (vagy négy) évvel későbbi Az előadás volt az a másik film, amely szintén a londoni beat-korszakot örökítette meg hasonlóan, de itt is más volt alapvetően a téma. Ez a film a művészetről szól Antonionitól szokatlanul könnyed tálalásban, látványban ugyanakkor továbbra sem erősek számomra a filmjei és érzelmileg is túlságosan távolságtartóak a nézőnek.

Érdekességek

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Sarah Miles (A szolga), David Hemmings (Gladiátor), Gillian Hills (Mechanikus narancs), Tsai Chin (Híd a Kwai folyón)
- Az egyik színész elmondása szerint a parkbéli gyilkosság szála rendesen el lett volna készítve, de jelentősen túllépték a keretet, ezért azt már nem forgatták le, szerencsére.
- Thomas-t állítólg teljesen egyértelműen David Bailey-ről mintázták, aki a hatvanas években vált ismertté sztárokra szakosodott fotósként.