Tartalom

Egy sétáló, fiatal pár zajos téren beszélget, látszólag hétköznapi dolgokról. Harry (Gene Hackman) feladata rögzíteni a beszélgetésüket megbízója számára e nehéz körülmények között is. A beszélgetés rögzítése után Harry hazamegy. Egyedül él, szakmájával együtt jár az állandó gyanakvás, nagyon óvatos, nehogy bármilyen információt kiadjon magáról, ezért nem barátkozik. Ennek ellenére is kiderítenek róla érzékeny információkat a szomszédok, ismerősök, amit Harry nehezen visel. Ahogy telnek a napok, sikerül érthetővé varázsolnia a pár teljes beszélgetését, amelyben elhangzik a férfi (Frederic Forrest) szájából az is, hogy "megölne minket". Ez felidézi Harry egyik korábbi esetét, ahol a lehallgatást követően meggyilkoltak három érintettet. A bűntudat miatt egyre inkább próbálja értelmezni is az elhangzottakat, és nyomozásba kezd...

A thriller-szál ellenére a film sokkal inkább szól Harry magánéletéről, viszonyáról a külvilághoz, személyéről. Kezdetben csak a beszélgetés minősége érdekli, oda se figyel a tartalmára. de épp személyisge miatt kezd odaigyelni rá és értelmezni. Ami előbb hétköznapi beszélgetésnek tűnik, az utóbb már halálos fenyegetéssé kezd válni és Harry életét is befolyásoló eseménnyé, noha neki igazából továbbra sincs semmi köze hozzá. Személyisége ezzel párhuzamosan kezd átalakulni; eddig csak néha tudott belőle kitüremkedni a magánélet (pl. gyónáskor), de egyre jobban megnyílik, végül pedig szimbolikusan végez magával.

Megvalósítás

Szimbolikus, folyamatosan jelzi Harry kényszeres elzárkózását a külvilágtól (szinte mindig elkülönülve látjuk, szoba, telefonfülke, gyóntatófülke... stb.), illetve a megfigyelés eszközei is rendre feltűnnek (telefon, távcső, lejátszó... stb.). Minden jelenet azt mutatja, hogyan alakul át Harry belső világa lépésről-lépésre, ahogy beléhatol a külvilág (istenkáromlás-gyónás- Mária-szobor megsemmisítése). Érdekesség, hogy bár Harryt tartják szakmája legnagyobbjának, végigi halálosan amatőr hibákat követ el. A legerősebb allegória persze az, amikor lehallgatókészülék után kutatva teljesen feldúrja saját lakását és mindent megsemmisít egyetlen személyes tárygát kivéve, a szaxofonját.

Állítólag a film Antonioni egy filmjének amerikai változata és az első jelenet tiszteletadás neki: ebben a kamera lassan, távolról közelít a térre, az arctalan tömeg így fokozatosan bomlik egyénekre szemünk előtt. A film színvilága végig jellegtelenül szürkés, mint Harry esőkabátja, a film vége pedig már előre vetíti az Apokalipszis most végét, amelyben Harry álma és látomásos képzelete egészen más síkra tereli a filmet.

Élmény

Bár véletlen egybeesés, a film éppen a Watergate-botrány kellős közepén jelent meg, ami rögtön politikai színezetet is adott neki, miközben sokkla inkább egzisztencialista, filozofikus történetről van szó. Egy másik párhuzam, ami adja magát, az A mások élete, amelyben a főhős szintén hasonló változásokon megy át passív félből aktív szereplővé válva. Mai szemmel persze egészen más a helyzet, az internet korában mást jelent a megifgyelés és a privát szféra, így egy kicsit nehezebben érezhetjük át a film egzisztencialista témáját. Megvalósításában nem rossz egyáltalán, a vége kifejezetten erős a gyors vágásaival és elborultabb képeivel, de az idő nagy részében nem igazán látványos.

Érdekességek

- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Gene Hackman (Francia kapcsolat), John Cazale (A keresztapa I-II), Allen Garfield (Nashville), Frederic Forrest (Apokalipszis most), Harrison Ford (Csillagok háborúja, Apokalipszis most, Az elveszett frigyláda fosztogatói, Szárnyas fejvadász), Robert Duvall (Ne bántsátok a feketerigót, A keresztapa I-II, Apokalipszis most)
- A filmben feltűnik Coppola fia, Gian-Carlo is, aki 1986-ban 22 évesen hunyt el motorcsónak balesetben
- Húsz évvel később a Közellenség c. filmben Gene Hackman újra eljátsza Harryt.
- Mivel ugyanebben az évben készült el A keresztapa 2 is, Coppola mindkét filmje egymás ellen versenyezhetett a fesztiválokon.