Tartalom

A 223-as számú rendőrt április 1-jén hagyja el barátnője, May. A dátum miatt sem veszi teljesen komolyan, ezért minden nap vesz egyet a lány kedvenc ananászkonzervéből május elsejei lejárattal (amely egyben a férfi szülinapja), hogy mintegy égi jelként kezelje: ha lejárnak a konzervek, lejár a szerelme szavatossága is. Eközben egy drogcsempész nőt átver a bandája, menekülnie kell előlük. Egy bárban fut össze 223-as és a nő, felmennek egy hotelszobába is a rendőr nyomulása hatására, de ott a nő elalszik. Másnap a sarki étkezdében új lány, Faye kezd dolgozni, de a tulaj unszolására se kelti fel 223-as érdeklődését. Nem úgy 663-as rendőrét (Tony Leung), aki szintén ott eszik és szintén elhagyta barátnője. Az ex a rendőr lakásának kulcsát az étkezdében hagyja 663-asnak, de Faye ahelyett hogy visszaadná, titokban odamegy minden nap kicsit rendbeszedni a lakást.  Mire a férfi rászánja magát a randira, Faye elutazik világot látni, mielőtt megállapodna.

A történet Kar-wai, a rendező szerint képeslap a korabeli Hong Kongról,a nyüzsg, sokszínű városról, amelyben az emberek kapcsolatai esetlegesek, ha egyáltalán összejön, mert történetünkben legalábbis egyiküknek sem sikerül. Más kérdés, hogy miért vagyok képtelen felfogni a délkelet-ázsiai filmek történeteit. Ők a mumusaim, akárcsak Godard és az amerikai westernek.

Megvalósítás

És láss csodát, több kritika is épp Godard-t említi, mint leginkább hasonló filmest, elsősorban a Hímnem-nőnemet, persze mégis egészen máshogy, hiszen más a közeg, más a korszak, és szerencsére nem próbál kikacsintgatni nagyon a nézőre. Két részből áll a történet, az első a 223-as rendőré, a második a 663-asé. Apró összekötő kapocs a két történetben a sarki étkezde, de nem keresztezik egymás útját. Mindkét történet a szakításról és az újrakezdésről szól, két nő és két férfi érintkező, de nem összefutó útjáról, akik ha találkoznak is, nem történik köztük semmi és kommunikálni se tudnak igazán egymással (a drogcsempésznő pl. nem akar beszélgetni, Faye üvölteti a zenét, 223 nem éri el telefonon exét, 663 a tárgyaihoz beszél). Egy nagy gondom volt, ami kinyírta számomra az egész filmet: amíg nem olvastam róla, fel sem tűnt, hogy két férfi szereplőnk van, én végig azt hittem, ugyanazt a rendőrt látom elejétől a végéig. Magyarul megismétlődött pontosan ugyanaz, amit átéltem a Vadító szép napok során is. Valamivel így is fogyaszthatóbb a későbbi Kar-wai filmeknél, szinte már humoros.  Központi szerep jut az ételeknek, minden karakterhez tartozik egy étel, ami talán még szimbolikusnak is mondható: lejárófélben lévő ananászkonzerv, ínyencsaláta, szardínia...stb.

Nemcsak ételek, hanem világsláger dalok is köthetőek a karakterekhez, legalább ebben jól elkülöníthetőek egymástól. Faye pl. arról ábrándozik, hogy Kaliforniába költözik világot látni, így ő állandóan a California Dreamin'-t hallgatja. A film elején gyakori volt még elmosódottan ábrázolni az utcaképet gyorsabb jelenetek esetén, de ezt leszámítva semmilyen szinten nem volt látványos. Illetve egy kritika szerint a jelenettől függően a vörös vagy a kék színek domináltak, de ez nekem egyáltalán nem tűnt fel.

Élmény

Egybehangzó vélemények szerint a film alapvetően intellektuális jellegű, ismerni kell a filmművészetet az élvezetéhez. Hát én nem vagyok se entellektüel, se filmszakos :D A történet első felének volt még egy keserédesen bájos hangulata, de látványra sosem volt erős, a történet pedig teljesen érthetetlen volt számomra (de mint egyébként megtudtam, nem is a történet volt a lényeg, hanem a hangulatok, életképek).

Érdekességek

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Tony Leung (A szomorúság városa, Vadító szép napok, Szerelemre hangolva)
- A filmet pihenésképpen forgatta le Kar-wai három hónap alatt, egy nagyszabású filmje utómunkálatai közben.
- Eredetileg lett volna egy harmadik történet is a filmben, de túl hosszúra nyúlt volna, így abból a harmadik szálból készült el a következő filmje