Tartalom

A Szovjetunió három megbízottja Párizsba érkezik eladni az arisztokratáktól elkobzott ékszerek egy részét, hogy a pénzből a mezőgazdaságot támogassák. Csakhogy épp ott tartózkodik az ékszerek eredeti tulajdonosa, Szvána hercegnő is, aki tudomást szerezve az üzletről, udvarlója, Leon gróf révén gyorsan bíróságon támadja azt meg. További előnyöket remélvén igyekszik a három megbízott kegyeit keresni, akiknek nem kell kétszer mondani, hogy élvezzék az erkölcstelen kapitalista luxust. A tevékenységükkel elégedetlen párt felügyelőt küld rájuk Nina személyében, akibe a léha Leon hamar beleszeret...

A Lenni vagy nem lenni után (pontosabban előtt, hiszen korábbi film) ezúttal a kommunista diktatúrát nevethetjük ki. Sajnos ezt kissé egyoldalúan teszi a történet azt sugallva, hogy a kommunisták önhazugságban élnek, de amint lehet, kibújik belőlük a kapitalista, miközben nem mutatják be egyáltalán a fogyasztói társadalom árnyoldalát (sőt, a munkásember még jobban él, mint az elkelő rétegek)

Megvalósítás

Alapvetően Nina és Leon románca köré szerveződik a történet, aminek alaphelyzete az ékszerek eladásából indul ki és az egyéni vs. közösségi szellem kérdésében végződik (az egyén nyer, a szerelem fontosabb, mint a közösség szolgálata). A karakterek komikus jellegűek, és bár Nina és Leon fejlődnek, az egyetlen normálisabb személy Szvána hercegnő, a többiek inkább karikatúrák. A három szovjet megbízott esendő emberek, akik könnyen elcsábulnak, Leon nincstelen szépfiú, aki Ninának köszönhetően komolyodik meg, Nina pedig sótlan nő, akiben Leon és Párizs ébreszti fel a természetes vágyakat. Hosszasan lehetne sorolni az apróságokat amelyek ezt támasztják alá, ezért inkább haladjunk tovább a humorforrásra. Ez a két világ ütközéséből adódik: a három megbízott (teljesen együtt mozognak, hárman együtt olyanok, mint határozatlan, őrlődő ember belső kételkedései) hamar elcsábul, Nina azonban űrlényként, objektívan értelmez mindent, ami Leonnak a mindennapi élet szépségeit jelenti (pl. egészségesnek tűnik a szaruhártyád, mondja Nina Leon szép szemeire). Persze nem voltam teljesen fair, láthatjuk a nyugati világ néhány kisebb fonákját is, de a legszebb és legbeszédesebb mégis az a jelenet, ahol a három megbízott a vasútállomásra igyekszik a még ismeretlen felügyelőt fogadni, és a külseje alapján szólítanak meg egy kommunistának gondolt férfit, aki Heil Hitlerrel köszön :D

Képben, hangban érdektelen. Egyetlen emlékezetes momentum az volt számomra, amikor a besúgónak tartott szomszéd rendre keresztülsétált a moszkvai szobában (egy lakást ugye többen használtak, ahogy nálunk is a háború után), és lépteit komikusan hangzó zenével párosították, de egyébként semmilyen jelét nem láttam annak, hogy a történetet valamilyen módon igyekeznének technikailag is alátámasztani.

Élmény

Valahogy idejétmúltnak éreztem a poénokat, pedig szellemesek, viccesek voltak, de kicsit olyanok, mint egy ezerszer megismételt délutáni vígjátéksorozatban. Ez volt az egyik első film, amely így merte kritizálni a Szovjetuniót, így a maga korában bizonyára merészségével sokkal erősebbnek hatott.

Érdekességek

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Sig Ruman (Csak az angyaloknak van szárnyuk, Lenni vagy nem lenni), Felix Bressart (Lenni vagy nem lenni), Alexander Granach (Nosferatu), Rolfe Sedan (Óz, a nagy varázsló), Gregory Gaye (Casablanca)
- A filmben szerepel Lugosi Béla is egy kisebb szerepben, aki valójában Blaskó, de Lugoson született.
- Természetesen betiltották a szocialista országokban, pedig nem volt teljesen ellenséges a kommunizmussal szemben.
- Az alapművet az a Lengyel Menyhért írta, aki a Lenni vagy nem lenniét is. A forgatókönyv kidolgozásában részt vett Wilder is.